Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-24 / 292. szám

8ZE(>CD, «zrr" Somoqyl «cca 22..» rm, Tele'on: 23-33.^KI«d6hlvolal külctttnkttnyvtar 6» legylrodn s Aradi Uc.cn •». I eleion : I >-«». - vyomdn : Utw ncrn I«. reletnn : r^viruli Irveiclm llílmnoyor'^'ian "o-rorrt Vasárnap, 1933 dec. 24. Ara 30 fillér IX. évfolyam. Z9Ö. ELOFIZElCS: Hnvonta helyben 3.20 Vl(t«l<en e» Uuilapcsten 3.AO, kllliHIdOn 6.4« nennfl. Kgyes tzAm Ara h*lk«z­nap 12, vn»Ar- é» UnnenniD SU illl. Hír. delMek (elvétele tnrtia szerint. Mente­lenl c tietltt kivételével nmonf» we Korunk hőse Az automobil túlságosan gyorsan vált ör­dögszekérből közlekedési eszközzé, a s o f­f ő r nem sokáig maradhatott korunk h ő ­s e. Amióta a közlekedési balesetek statiszti­kája a repülőgéppel való utazást már kiemeli a kockázatosabb közlekedési módok közül, azóta a p i 1 ó t a is sokat vesztett abból a nim­busglóriából s abból a presztizsvarázsból, ami nélkül senki nem öltheti magára korunk hő­sének páncélingét. Ki hát a hőse ennek a kornak ? Voltak idők, amikor emberek karriért tud­tak csinálni, ha sápadtak voltak. El sem ismerték annak a költőnek tehetségét, aki nem volt sápadt. M a r c i a 1 i s szerint ami­kor O p p i u s arcszíne betegesre változott, elkezdett verseket irni. Akkor a s á p a d t em­ber volt a kor hőse, most — a hangos. Ma az lép politikai pályára, aki felfedezte hang­jának ércét. A suttogó baritonnak íikere lehet a hangversenyteremben, de nincs az a zseni, aki suttogó baritonjával érvénye­sülni tudna a politikában. Hangakrobaták és hangfenomének „gyüldé"-ie lett a politikai aréna s nincs semmi, ami a határozatlan gon­dolatot ugy el tudná palástolni, mint a hatá­rozott hang. Korunk hőse:"a vezényszó. Mind­egy, hogy marsal-e, vagy őrmester, mindegy, hogy szocialista katonaszökevény, vagy ros­kadásig dekorált hős volt-e akkor, amikor nem a szavak, hanem az ágyuk dörögtek, csak tudjon vezényelni. A gondolatköz­lés eszköze az akaratközlés módjává degra­dálódott s a vezényszó lett az akaratátvitel legsikeresebb és leghatásosabb módja. Az­előtt szavalt, ágált, üvöltött, esküdözött és toporzékolt a demagóg, felszaggatta a jajga­tásnak és könnyeknek forrásait. S most ? Meg­fogyatkoztak eszközei, de megnövekedett ha­tása: — most csak vezényel. Smi ennek a vezényelésnek metódusa, mi a vezényszavak sikerének titka ? A demagóg mindig azt parancsolja, amit a tö­meg tenni szeretne. A dema­góg mindent végre tud hajtani, csak egyet nem: megváltoztatni a töme­get. A tömeg parancsol a demagógnak s a tö­meg parancsát vezényeli vissza a demagóg a tömegnek. Nem lehet szeretetet vezényelni a tömegnek, ha az rombolni akar, nem lehet azt parancsolni a tömegnek, hogy vizet hordjon, amikor a tüz élesztésében telik kedve, nem lehet filoszemitizmust vezényelni, amikor a legkisebb ellenállás irányában hajtja a töme­ge^ elkeseredése és kritikátlansága. Csak a mártírok vállalkozhatnak arra, hogy más igéket kiáltsanak a tömegek felé, mint ami­lyeneket az hallani akar, de a tömeg nem a demagógokat tiporja el, hanem a mártírokat. A csudák elesteledtek, Ady szavá­val szólva s az erőszak kultusza kivirágzott. A felsőbbrendűség bizonyítéka a siker lett s — ahogy Spengler irta : a kultura felfe­dez ő 1 e 1 k e most ugyan hol nyugszik meg? A világ vezényszavaktól hangos s a fórumon nyüzsögni kezdenek a szavak ármádiáiának parancsnokai. Azelőtt mégis h i t lengte át, meggyőződés fűtötte és világnézet feszitette tágra a szavakat. Ma csak vezé­nyelni kell, rövid, pattogó szavaktal, me­lyek korbácsütésként hulljanak a meztelen lélekre s nem kell másban hinni, csak a szó hatalmában s elég az a meggyőződés, ame­lyik minden kétséget elbágyaszt. Ki veszi azt észre, hogy a vezénylő saját szavainak foglya és — hatalmas Isten, — de nyomorultul szük, milyen siralmasan alacsony ez a cella. A mai élet a megoldatlanságok, elintézet­lenségek, a válasz nélküli kérdések, a meg­fejtés nélküli problémák dsungeljén vezet ke­resztül az elviselhetőbb holnap felé, — a tu­domány és a hit, a kultura és a civilizáció, a tanultság s az intuíció erőfeszítésének és csu­datételének összhangolt ereje, összefogott energiája kellene ahoz, hogy csak sejte­n i tudjuk azt az irányt, ami felé tapogatozó lépéseinket irányithatjuk. És minden emberi érték és minden emberi energia egy fel­adatra összeszervezett ereje helyett csak ve­zényszavakat hallunk. Recseg-ropog felet­tünk, alattunk, körülöttünk minden, a gazda­sági élet érctörvényeit pehelvként fújta el az első vihar, uj jelenségek uj összefüggésekre mutatnak, uj elméletekbe kell foglalnunk uj tapasztalatainkat, újra kell rendezni az isme­reteinket és — csak vezényszavak pattognak felettünk. Pedig mit ér az, ha m i engedel­meskedni tudunk is, de nem tud enge­delmeskedni a rög, nem engedel­meskedik a f e I h ő .és a napsugár s a csira sem akkor oszlik, amikor az élet uj urai azt vezénylik hogy — o s z o 1 i!, az éjszaka nem akkor száll le, amikor „p'.henj!"-t vezényel­nek s a földgolyó nem azért forog, mert ők reggeltől estig vezényelik a „jobbra át!-ot. Mit ér az, ha a rabszolga engedelmeskedik, de a föld erői, a meleg és a hideg, a víz és a tüz engedetlenek maradnak s a termőföld mper Sp halira az emberi torok zűrzavaros lár­máját: A föld erői, a természet megnyilatkozása békére intenék az embert A felhőnek nincs felekezete, az esőcseppnek nincs anyanyelve s nincs nemzetisége a rögnek. A harcok tüzét ezekkel szítják a zsoldosok és a prédára éhe­sek, a természet erői nem ismervén a harco­kat felidéző különbségeket ezekben az össze­ütközésekben megsérthetetlenül semlegesek. Az ember lelkében tudna is szállást csinálni a békének, ha nem pattognának felette a ve­zényszavak s ha a háború utáni lélek a k o r hősévé nem a vezényelni tudási avatta volna. S most vigasztalás az, hogy 8 sötét Herakleitos szavával p o 1 e m o s pantón patér, — mindennek a háború az atyja? Lehet vigasztalás az, amibe beletö­rődni nem lehet? Lehet vigasztalás, ami őrök­ké vigasztalan marad? Bele lehet abba nyu­godni, hogy — Vörösmarty zengő páthoszá­val — rabágya kőpárnáiról nem tud felkelni a beteg, zsibbadt gondo­lat? Karácsony van s talán most magunkba­szállnánk akkor is, ha nem parancsolnák ránk, hogy — parancs nélkül áldozzunk an­nak az örök áhítatnak, aminek mécsese lel­künk tisztaszobáiában nem aludt ki még egé­szen. Nem érezzük-e, hogy minden szó ha­zug, amelvik csak két vezényszó kőzőtf igér békét? Békét teremteni lehet, de békét ve­zényelni nem. Az, aki ma született, nem ve­zényszavakkal készült örök királyságára. S csak a betegeknek parancsolt, hogy legyenek egészségesek, a vakoknak parancsolt, hogy lássanak s a bénáknak parancsolta meg a járást. S most akik látni tudnak, azoknak azt parancsolják, hogy legyenek vakok, süket­séget parancsolnak azokra, akik meg tudnák méf? hallani az élni érdemesebb élet üzenetét. Nincs sivárabb és nincs kietlenebb, mint ennek a vezényelt világnak karácsonya. S amíg a gverekek örömnapjából nem lesz újra a felnőttek ünnepe, addig — nem lesz még­pervszpr ünnen a vilápon. • - —— Franciaország négy ponttá Németország nem fenyverkezhef, csökkenteni kell a rendőrök és a rohamosztagok létszámát, a végleges döntést Genfben kell meghozni (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Fá­risból jelentik: A francia lapok egyöntetűen, valószínűleg felsőbb sugallatra négy pontban foglalják össze Franciaország közeledését Né­melországgal szemben. A követelések ezek: 1. Németország semmi körülmények között sem fegyverkezhet és jelenlegi hadseregé' még azzal z ürüggvel sem növelheti, hogy a biro­dalmi vécíerőt miliciáv? alakítja át 2. A németországi rendörcsapatokát nem­csak ellenőrizni, de csökkenteni is kell. A ro­hamosztagok létszámát is csökkenteni kell maximálisan 150 ezer főre. 3. A katonai egyenjogúságra vonatkozó kö­veteléseket csak a nemzetközi tárgyaláson ut­ián leh^t megvitatni, akkor is az összes érde­kelt felek meghallgatásával. 4. Minden végleges döntést Genfben kell meghozni a Névszöv• <ség és a Szerelési kon­ferencia keretein belüL Lubbét halálra ¡félték, Torgiert és a be pár vádlottakat felmentették Lipcse, december 23. A birodalmi törvény­szék szombaton hirdette ki Ítéletét a Reicn­stíig-perben. A bíróság Van der Lubbét halálra Ítélte, a többi vádlottat: Torglert, Dimitroffot, Tancffet és Popoffot felmentette a vád alól. A felmenteit vádlottakat a lipcsei rendőrség azon­nal védőőrizetbe vette. Az Ítélet indokolása mindenekelőtt beszámol azokkal a vádakkal, melyeket a svujtogatással kapcsolatban vezető nemzeti szocialista egyé­nekkel szemben emlegettek. Megállapítja art Ítélet, hogy Lubbe nem játszott össze vezető nemzeti szocialistákkal. Van der Lubbe bűn­társait és bujtogatóit a kommunistáknál kel! keresni, akik a gyujtogatással polgárháborút akartak felidézni Németországban. A felmen­tett vádlottakkal szemben a bíróság nem talált megnyugtató bizonyítékot bűnösségük mellett. Karácsonyi számunk 4S oldal« ás*a 3© fillér

Next

/
Thumbnails
Contents