Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-23 / 291. szám

SZEOED, «WíMlWíéo- Somoovl lírrn 22.. 1 em. Telefon: 23-33. ^ Klndrthlvolot fcOICSünKHnyvlAr 6» Jegyiroda : Aradi tlÍ c-n •*. leleion: 13-OÖ. ^ >yom(lo r IHw L'"A< iicrn H>. Telefont 13-oO Tavira« é« levélcím Dílninpyo'orírAn ^zr^rH Üzen a fenyő A háború kitörése óta holnap érünk el a huszadik karácsony-estéhez, csak olyan nyugtalanul háborgó lélekkel, mint eddig, a megállapodás reménysége ., nélkül keresve mindazt, amit a nagy ünnep jelent és kifejez. Az örömet, amelynek meg kellene érkeznie, hogy a jószándéku munka mondatának végére odahelyezze a mosoly pontját; az emberi jóság szeméből mindenkire szétsugárzó békességet, főleg a szeretetet, — alapját, motorját a fáradozásnak, a békének, mindennek, ami életet, mozgást jelent, emberséget, emberiességet. Azt a szeretetet sóvárogjuk ebben a jéggé dermedt világban, ahol a természet fehér szinpompája csak mérsékelten gyönyörködtetheti az általános szegénységet, amelyik a forró Keletről indult el, világ-tájakat, országhatárokat nem ismer, minden szivet egybeforraszt, legyen az délszakian tropikus, vagy jégországbeli mód közönyös és Kizárólag fölemelő szimfónia meleg akkordjaiban adja meg az egyetemes jóság visszhangját. soha türelmetlen marsdobolásban. Husz karácsony elteltével eljutottunk-e már odáig, hogy legalább reménysugarat keressünk a szikrázó éjszakában, amely elvezet ha nem is a jótékony kibontakozáshoz, a régi — sokban talán tespedt és tunya — élethez, de legalább arra az útra, amelyen az egész világ megváltásához hűen kell haladnunk, kiselejtezve a bajszerző avultságokat, okulva ezer és ezer apróságon, megütődöttségen, fordulaton, vészt hozó jóakaraton, hogy a második ezerév, amelyből husz év porladt tehetetlenül a semmibe, különb legyen az elsőnél? Miért késik a megváltó nagy Szeretet, a Békesség, a Megnyugovás? Miért csupán karácsonyi témája és nem önfeláldozó küzdelme, élethivatása, sőt kenyere ez mindenkinek, akit még1 mindig csak a sanda szemű féltékenység, oktalan indulat sarkal és szinte mániákusan keresi ki a világegyetem nagy területén épp ugy, mint az apró ködben a maga külön ellenségét? Annyira koldusok vagvunk már, hogy nem hagyhatjuk meg a harapásnyi kenyeret annak a kezében, aki véletlenül hozzájutott, bár jóllakni belőle nem tud? S mikor az unásig harsog a szó, hogy csakis fokozott kultúrfölénnyel mutathatjuk ki jogunkat az élethez, kinek van mersze és lelkiismerete hozzá, hogy Herodese legyen a művelődési hajlamnak, a természetes jószándéknak s prokrusztesi ágyba nyomoritsa a szellemet? Ahol csak a remekbe készített acéltoll fejezhet ki valamit, hogy lehet ott doronggal írni? Mikor a régi nagy és szép hazát siratja mindenki, hallgassuk meg, milyen üzenetet hoz nekünk a szimbolum-fenyő zöld tülevele, amely sokkal többet jelent ezekben az ítélésre szánt türelmi esztendőkben, mint bármikor. Színe a reménységé, formája a Hazaanya testét átjáró hegyes tőré. A gyermekek megszokott otthonát, berendezését sirató Csonka-Magyarország-anya átsóhajt a határokon, amelyek sohasem voltak határok, csak fantaszta elmékben alakulhattak azokká. Nem halljátok az anyasziv zokogását, amiért az idén sem érkezhettek meg vakációra pozsonyi, kassai, váradi, kolozsvári, temesvári, szabadkai gyermekei ? Vak tanitóbácsi, aki torz pedagógiájával megmérgezte Trianonban az egész világ örömét, elzárva tartja Szombat, 1933 dec. 23. Ara 12 fillér ^ | évfolyam. 28Q. sz. őket tőlünk s olyan hóbortos, hogy elhiszi: meg tudjuk majd szokni, hogv Pozsony mellé Cseszkószlovenszkó, Temesvár mellé Románia, Szabadka mellé a Jugoszlávia szót Írjuk ? Ki hiszi pillanatig is, hogy erre tanítjuk a gyermekeinket? Karácsony előtt éppen azokról a tájakról indul alföldi útjára a fenyő, a Kárpátok hegycsúcsai csendesen pipázták a ködöt, fejükön megbillent a hósapka, mikor útra keltek. Üzenetet küldtek az erdélyi bércek is, menjetek gyerekek alföldi testvérünkhöz, a síksághoz, köszöntsétek a búzatermő földeket, egyesüljetek közös szeretetben. Soha senki el ne feledje, hogv a fenyő tülevele a származási helyét karcolja a szivekbe, azon a gyürüvonelon született, amely Nagy-Magyarországot ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 Vidéken e* Budaneilen 3.00. kUltffldUn 0.40 nenqfl. - Egyei »zám Ara hélkilznao 12, vatár- é« Unnennno 20 itll. Hlrdelétek telvAtele tnrlia szerint. Menlelenu hélio Kivételével nsnonla regn e vette körül, az ezer év óta sok betörést látó, feltartó, szenvedő végeken, hogy magyar vér táplálta a talajt, amelyből sarjadzott, hogy még nemrégen is ezreknek vált temetőjévé s hogy holt szivükből születnek az ujabb fenyők. De ugyanakkor van más üzenetük is: — Mi lesz -a mi állhatatosságunkból, meg nem változó hűségünkből, amely a magyar dacosság erejével annál szilárdabb, minél több pörölvcsapás éri, ha azt kell látnunk, hogy egymást sem szeretitek? Vajon várhatunk tőletek envhületet, egyesülésre kész haílamot, szorgalmat? Emberek, megbolygatott, indulatba kergetett, jobbra hívatott magyarok, hallgassátok meg a fenyő szavát! Kilenc mandáíumof kapott a romániai magyar párt Bukarest, december 22. A belügvminiszter pénteken este a következőkben közölte a képviselőházi választások végleges eredményét: A szavazatok száma 2 millió 977.364, ebből a szabadelvű párt kapott 300 mandátumot, a nemzeti parasztpárt 29 mandátumot, a Lupu-féle parasztnárt 11 mandátumot, a Bratianu-féle szabadelvű csoport 10, a fajvédő (Cuza)-párt 9. a magyar párt 9 mandátumot, a nemzeti agrárnárt (Goga) 8 mandátumot, az agrár-radikális csoport 6, és az Argetianu-csoDort 5 mandátumot. Romániában pénteken tartották meg a szenátorválasztásokat. Három székely megye kivételével valamenynviben a kormánypárt jelöltiei győztek. A három székely megve közül Csikmegyében egyhangúlag Gvárfás Elemért választoták meg, Hároms.zékban Sándor Józsefet 4882 sza-i vazattal a kormánypárt jelöltje 2348 szavaza-» tával szemben. Udvarhelyben pedig Balogh' Arthur dr.-t 4812 szavazattal, a kormánvnnrt jelöltje 4274 «.yavíizatával szemben. Karácsonyi ptispki pásztoriévá! Koszirtóban a horogkereszt ellen (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Karácsony vasárnapján Ausztria valamennyi templomóban pásztorlevelet olvasnak fel. A pásztorlevelet az osztrák püspöki kar szövegezte meg és abban élesen szembefordul a nemzeti szocializmussal valamint messzemenő támogatásáról biztosítja a Dollfuss-kormánvt. A pászforlevél a nemzeti szocializmus tanaival szemben négv alapigazságot állit fel. 1. Az emberiség egvséges család, amelv az igazságon és a szereteten épül fel. Ezért elitélik a nemzeti szocialista fajelmélet túlzásait, valamint a kereszténytelen sterilizációs törvényt 2. Az igazi keresztény nacionalizmus Isten akarata és azt az egyház képviseli. Ezért hirdetjük a keresztény hazafiság erénvét, elitéljük a haza elleni árulást és a radikális faji antiszemitizmust. 3. Nemzet és állam különböző dolgok, az állam a nemzet felelt áll. Ezcrt elítél nik a szélsőséges nemzetiségi elvet és üdvözöl jük az osztrák gondolat ápolását. 4. Minden nacionalizmus felett áll a vallás. Ezért ítélünk el minden törekvést, amely végeredményben nyílt szakadásra vezetne a katolikus egyházban. Asz an@ol Jkultípyminisxíer lárgyalasai IPaFi&lfoan. „A JSénsssöveiségel sértetlenül Jfe^I fentartani" — A párisi cse& leöveí Sir Jo&n Simonnál Páris, december 22. Paul-Boncour és Sir John Simon Chautemps, Tyrell, Leger és Massigli részvételével pénteken Párisban folytatta a tanácskozásokat. Az angol külügyminiszter délután egynegyed ötkor hagyta él a külügyi palotát, távozásakor semmiféle nyilatkozatot nem adott. Chautemps miniszterelnök néhány perccel később az újságíróknak csak ennyit mondott: — Igen hnlásak vagyunk Sir John Simonnak, hogy alkalmai adott arra, hogy értekezzünk vele. Tárgyalásaink magánjellegüek voltak. Annyit azonban mondhatok, hogy eredményével kölcsönösen igen meg vagyunk elégedve. Az esti órákban a tárgvalásokról az alábbi hivatalos közleményt adták ki: _— Sír John Simon értekezett a francia miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. A francia és angol államférfiak barátságos, eszmecserében kimerítően foglalkoztak valamennyi időszerű nemzetközi kérdéssel. Megvizsgálták an-