Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-02 / 274. szám

8. DELMAG7ARORSZAG T933 december 2. Izgatásért 2 hónapi fogházra Ítéltek egy fuvarost . (A Délmagyarország munkutársától.) Ordögh József fuvaros osztályelleni izgatás bűntettével, közcsend és közerkölcsiség elleni kihágás el­követésével vádoltan állott pénteken a törvény­®zék ViH-tanácsa előtt, ördögh kétlovas ko­csijával járt fuvarozni. Egyik lova egy napon a lábán csontrcpodést és izomszakadást szen­vedett. A fuvaros ennek ellenére tovább járt a lovakkal és a Faragó-uccan sulvos teherrel beleragadt a sárba. Eleinte ütlegekkel eről­lette a lovakai, de amikor látta, hogy segít­ségre van szüksége, magára hagyta a kocsit és betért a legközelebbi kocsmába. A kocsmá­iul részegen tért vissza. Közben nagy csődület gyűlt a kocsi köré. A részeg ember most már rugdosni kezdle a lovakat, ugy, hogv az egyik össze ia esett A csődület láttára rendőr sietett a helyszinre. ördögh a rendőrre támadt és ekkor tette meg azokat a kijelentéseket, amelyek miatt eljá­rás indult ellene. „Könnyű a tisztviselőknek, mert nem győzünk nekik keresni A rendőrök is csak a nvakunkon élnek" — mondotta —, majd nyomdafestéket nem tűrő szavakkal ká­romolta a rendőrséget és a tisztviselőket. A tárgyaláson kihallgatott tanuk igazolták a vád­lott bűnösségét. A biróság ördögh Józsefet izgatás vétségében mondottta ki bűnösnek és kelhónapi fogházra itéltte. Az Ítélet jogerős. Havi 80 T­fillér és havi B pengő az előfizetési dl? a DÉLMAGYARORSZAG kiflcsHnkOnyvtáráb an B baromfivásárló felepek problémája Elsorvadástól félü a polgármester a makói baromfipiacot (A Délmagyarország makói tudósilójától.) A makói barwnif¡kereskedőknek már évekkel ezelőtt megengedte a város képviselőtestülete, hogy piacon kivül a telepeiken vásárolhassák a baromfiakat. Az engedély következménye az lett, hogy a piacra csak egész kis mennyi­ségben érkezik eladójószág, mert a színét-javát mar útközben megvásárolják azok a kereske­dők, akiknek a piacokra vezeti utak mentén vannak a bevásárlás telepeik. A fogyasztókö­zönség már régen kifogásolja a vásárlásnak ezt a módját, a képviselőtestület azonban ismé­telten ugy határozott, hogy a teleppel rendel­kezőket nem csorbítja meg vásárlási tevékeny­ségükben. A képviselőtestület a gazdálkodó kö­zönség érdekeinek védelmével indokolta ezt az állásfoglalását s a legutóbb hozott határozat indokai között szerepel a többek között az is, nogv a gazdaközönseg érdekei ugy kívánják, hogy minél rövidebb idő alatt találjon vevőt eladó jószágaira. Ezzel az eddig tanúsított hivatalos felfogás­sal teljesen ellenkezik az az átirat, amelyet ugyanebben az ügyben a gazdasági egyesület vezetőségéhez intézett a város polgármestere. Ebben az átiratban arra kéri a polgármester az egyesület vezetőségét, hogy alkalmas eszkö­zökkel gátolja meg a piacon kívüli eladásokat. Meg kell értetni a gazdákkal — mondja az át­irat —, hogy a piacon kivali vásárlás a piac teljes elsorvadására fog vezetni, ami pedig nagy ártalmára lesz az eladónak és a vevő­nek egyaránt. Már ma is az a helyzet — mond­ja többek között z átirat —, hogy a nagyobb pesti, szegedi és orosházi kereskedők éppen a piac kicsinységére való tekintettel elmaradoz­nak a makói piacról s igy könnyen előállhat az a helyzet, hogy a csekely kereslet következ-' tében a makói piacon alacsonyabbak lesznek az árak, mint a szomszédos városok és közsc f ek piacain, aminek viszont az lenne a követ ezménye, hogv a makói termelők is a szom­szédos városok és községek piacait vennék igénybe, egyszóval bekövetkeznék a piac tel­jes elsorvadása. BLAU(GNRTZ Kelemen n. 5. sz. alatti ru­ha&ruház&nak Doubl nehéz felöltő P 16 Fekete télikabát . Bőrkabát .... Boy kabát . . Fiuruhák .... Nézze meg Finom nutriet áras kirakatainkat! Csikó bunda . Sák£iiáiiÉÍÉÍÉiá£áiÉiáMlSÉiáiéM n 28 36 15 6 RENDKÍVÜL?OLCSO ARAI Női kék és fekete kabát gazdagon szőrmézve P 25 Finom női kabát nemes szőrmézéssel . . „60 Női bunda »40 bunda. „65 Unió könyvecskék J P 150 érvényesek, ítittű Két sor fekete vitrin egy fehér kápolnában, a Doberdó oldalán ... Útban Görz felé, november Odalent a völgyben az Isonso kanyarog. A vizének szine kékesen zöld. Gyerekkoromban láttam ilyen különösen kékes szi­nü vizet. Nálunk odahaza, falun, amikor májusban mosónók az udvaron áztatták a ruhát, a teknőben csillogott ilyen szinben a lúgos, szappanos viz... Akkor béke volt még és ujságpapirosból sár­kányt ragasztottunk lyukas sziták hátáról lefara­gott lécdarabokra. Szines képek voltak az újságok első oldalán és ezeken a szines képeken Krüger generális vezette harcba a búrokat a zangolok el­len. Űrnapján diszlövést adtak le katonák a főté­ren és zöld cserfalevelek diszlettek a sipkájuk mel­lett. Akkor csak a meséskönyvek lapjairól tud­tuk, hogy mi az a háború ... Most itt hömpölyög előttem az Isonso. Kanyargó medrét vadonatúj hidak szelik át. A cementből öntött oszlopok csillognak a napfény­ben. Az oldalukon, jobbról és balról üszkös, fekete darabok. Valamikor azoknak a helyén is hid ál­lott. És egykoron vadonatúj volt az a hid is, ame­lyet felrobbantott, elsöpört a háború... Fehér téglából építették ezt a kápolnát. Leveszik a kalapjukat és keresztet vetnek magukra azok, akik beíépnek ide. Halkszavu emberek ajkán is el­hal a beszéd. Ebben a kápolnában csak emlékezni lehet Két sorban vitrinek állanak. Talán nyolc fe­festve. A vitrinek fele olyan, mint egy szekrény, nyőfából összetákolt vitrin A szélük feketére van három oldaluk üvegből van, a hátuk deszkalap. Fekete vászonnal beborítva. Fehérlő csontok vannak ezekben a vitrinekben. Emberek csontjai. Vastag spárgával átalkötve. Mindenféle nemzet. Olaszok és horvátok, osztrá­kok Grácból, Klagenfurtból, meg Bécsből, a Kart­nerstrasseból épenugy, mint Otakringből. Aztán legtöbben magyarok. Szegediek és kaposváriak, olyanok, akik birkákat őriztek valahol a szepesi hegyek között és olyanok, akik tutajokat úsztattak az Oltón. És tótok, meg horvátok, bunyevácok, svábok. Az egyik vitrinben csupa bordacsont van. Közü­lök némelyik el van törve. Az egyik rövidebb, mint a másik. Nem passzolnak össze. Van, ame­lyiknek a közeoén, vagy a szélén kicsiny kerek lyuk van. Nem lehet tudni: srpanelltől, avagy Man­lichértől... Csupa koponya van a másik vitrinben. Az egyik­nek hiányzik a fele. a másikból az állkapcsot ki­lőtte a gránát. És akad olyan is, ahol hátul arany plomba csillog... Fémes látvány: igy vitrinben vakítóan fehér koponyát látni arany plombával... Aztán megint spárgával összekötözött csontok he­vernek egymás mellett... Lábszárcsontok és la­nockák. Hátgerinccsigolyák, vékony ujjperecek. Valamikor gvürn volt rajtuk. Karikagyűrű, vagy olyan, amelyikre rávésték, hogy aranyat adtam vasért... Szemben ezekkel a szekrényekkel négy feketére festett asztaL Mindegyik üveglappal leborítva. Alattuk néma összevisszaságban sok-sok holmi... Egy pakli kártya. Felül a tök kilences. Piszkosak, sárosak, feketék ezek a kártyák. Talán nem is komplett a pakli. Máriást és ramslit. meg huszon­egyet játszottak velük a svarmléniában. Valaki ak­kor mondta, hogy „ohne ász!", amikor a tök tízes helyett a gránát csapott a kártyázók közé... Ci­garettaszipka hever a kártya mellett. Cseresznye­fából. A vége le van rágva ... Aztán tollszár, csontból készült gyári munka, rozsdás az egyik széle, a másikon meg apró üvegdarab. Biztosan csintalan, meztelen női akt látható, ha belenézünk az üvegbe. Majd: srófra járó plajbász, radírral a végén. A radir lekopott, a ceruzának ki van törve a hegye. Egy sapkarózsa, rajta „FJI"... Vércsöp­pek a megfeketedett rézdarabon. Pakfongból egy gyufatartó. Amilyenbe kénes gyújtókat tettek. Min­denféle szine volt a gyufáknak. Zöld és sárga, pi­ros meg kék és lila. Ebbe a tartóba eláztak a gyúj­tók. Piszkosan sárgába folyt össze a szinük... És egy zsebkendő. Csipkés a széle. Tele sárral. Barna selyemmel himezte bele valaki, hogy: „ANNA." Kockás notesz, az eső elmosta megsárgult lapjain az otromba ceruzavonásokat. Valaki számokat irt a lapokra. Talán kimutatást arról, hogy hány in­get, lábravalót, meg kapcát hozott el magával a frontra. Vagy azt, hogy odahaza mennyi hadiköl­csönt jegyeztek ... Viaszos vászonból készült brif­taslik, mellettük mindaz, amit megtaláltak bennük. Fotográfiák és levelek. Mosolygó barnahajú gye­rekek, a kezük pufók és szépen meg van fésülve mind a kettő. Az egyiket talán Jóskának hívták, a másikat Pistának. Ma az a nevük, hogy: hadiárva. És levelek. Olyanok, amelyek hazulról jöttek és olyanok, amikre Infanterist Jobann Mészáros csak annyit Írhatott, hogy „Szeretett kedves nejem..." Egy asztalon nincsen más csak óra és óralánc. Nagy otromba nikkel órák és finom müvü jószá­gok. Némelyiknek nyitva van a hátulsó fedele is. Még olvasható az irás, amit az órás beléiük vésett. „Zur ewigen Andenken" és „Szeretettel 1903 XI. 2." Valamennvi óra áll Az egyik tizenegvkor némult el, a másik egynegyed ötkor. A legtöbbnek hiány­zanak a mutatói. Kerekre metszett fotográfiák van­nak hátul az órákban. Gyerekek, meg asszonyok. Fek e1 ék. szőkék és barnák. ...Mindegyik mosolyog... Négylevelü lóhere csüng a láncokról, meg ezüst patkó. Azt tartották róluk, hogy szerencsét hoznak. Aztán sok, sok ka­rikagyűrű. Vékony és széles és ezüstből való, meg aranyból öntött. Mindegyikben évszám. .... És mindezt a holmit a Monté San Micheleről, meg a Doberdóról hordták össze. Tavaszi szán­tás idején a barázdából fordította ki őket az eke­vas. És elhagyott lövészárkok gazzal benőtt oldalán még mindig találnak ilyen emlékeket. Földműve­sek elhozzák őket ide, a kápolnába ... Ez a kápolna: a világháború képeskönyve. # Pa ál JÓK I BUDAPESTI HINDENBURG rtlndeti mentségben házhoz szállítva. Ylszonielfldúkának árheúvezménu;

Next

/
Thumbnails
Contents