Délmagyarország, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-12 / 281. szám

HMAGYARORSZAG mmmmammmmmmmmmmmmmmmm SZEGED, Kc«n>r»lAs«q Somogyi ncca ZZ..I. cm, Telefon: ^Kiadóhivatal külctünkOnyvlAr «a Jegyiroda: Aradi ucca "». 1 eleinn : IS-OO. - Nyorado : I hw Ll-Oi ncrn 1«. Telefont rorlrnli leveleim Délmnayarnrueg MeaeiI Irányított gazdálkodás Tisztelet és becsület a kecskeméti mezőgazdasági kamara volt érdemes elnökének és volt földmüvelésügyi miniszternek, aki aggódó figyelemmel kiséri a gazdák mostani nehéz sorsát és irányított gazdálkodással akar rajtuk segíteni. Mint maga is gyakorlati gazda, tapasztalásból tudja, hogy a mai pénztelen világban milyen kálváriajárás a gazda sorsa, amíg piacot talál termékeinek és még inkább milyen számvetési nehézségek meredeznek eléje, mikor azt látja, hogy a piaci árak legszorosabban vett üzemi kiadásait sem fedezik. Hiába van jó termés, egyik oldalon nincs ára a gabonának és egyéb mezőgazdasági terményeknek, a másik oldalon ellenben változatlanok a létfenntartás költségei és nem csökkennek a közterhek. Szóval jöjjön az irányított gazdálkodás. Egyelőre a körvonalai ennek az irányított gazdálkodásnak némileg határozatlanok ugyan s ezeknek a határozatlan fogalmaknak a körvonalazására kevés kísérlet történt azokban az igen tiszteletreméltó mezőgazdasági testületekben és érdekképviseletekben, amelyek a mai nehéz viszonyok nyomása alatt elvileg magukévá tették a volt földmüvelésügyi miniszter elgondolását. Bizonyára ugy képzelik, hogy lesz valamely faktor, intézmény, vagv batóság, amely a hazai és világpiaci viszonyok gondos tanulmányozása alapján tanáccsal és útbaigazítással fogja ellátni a gazdákat, hogy mit termeljenek és mekkora mennyiségben termeljenek. Lehetőleg semmiféle terménvből több ne kerüljön piacra, mint amennyire éppen szükség van: így van biztositva az elhelyezés és igv találja meg a gazda fáradságának és munkájának megfelelő ellenértékét. A gondolat, — amennyiben csak gondolatról van szó, — nekünk is rokonszenves. Cseppet se akarjuk a középkort lebecsülni, amely ilyen irányított gazdálkodás és a termelendő cikkek előzetes megállapítása mellett igyekezett minden dolgozó ember számára a méltányos árat, a justum pretiumot biztosítani. Csak éppen egy kis különbség van az akkori és mostani viszonyok között, amely némi aggodalmakat kelt bennünk a terv keresztülvihetőségét illetőleg. Az akkori közlekedési viszonyok mellett minden város körzetével együtt akár a mezőgazdaság, akár pedig az ipar tekintetében egy kisebb fajta önellátási egységet alkotott és egyik ország nem nagyon zavarta a másik cirkulusait. Ha nagy volt a termés Magvarorszáeon, minden belefulladt a saját zsírjába, ha elpusztult a termés Németországban, éhinség pusztított a bajor felföldön és a brandenburgi homokon. De hogy akarja a gazdálkodást irányítani akárki is manapság akár Budapesten, akár pedig Madridban, vagv Parisban, mikor az áralakulásban világpiaci tényezők érvényesülnek és egyik orszáw áralakulása sem függetlenítheti magát a többitől ? De van az irányított gazdálkodásnak egy másik nagy nehézséee is, amelyet a terv megvitatásánál nem lehet kikapcsolni, ,vagy hallgatással mellőzni. Valószínűnek tartjuk, hogy az irányított gazdálkodás gondolatának propagálói matruk sem szándékoznak levonni elgondolásuknak végső következtetéseit, mert ez magéval hozná azt is, hogy az, aki a gazdálkodást irányítja, kötelezettséget vállal az Kedd, 1933 dec. 12. Ára 12 ftllér jj^l IX. évfolyam. sz. általa javasolt terményfélék elhelyezésére és átvételére. Alkalmasint megelégszenek a tanácsadással, mert ez legfeljebb erkölcsi felelősséggel jár, anyagi átvételi kötelezettség nélkül. Néha azonban, különösen mikor az állam az irányitó, az erkölcsi felelősség súlyosabb az anyagi kötelezettség vállalásánál. Tegyük fel, hogy az a fórum, amely a gazdálkodás irányításával van megbízva, jóakaratú tanácsadás formájában lebeszéli a gazdákat bizonyos termények előállításáról és más gazdálkodási ágakra való átmeneteire készteti őket. Tegyük fel, hogy a konjunkturális jóslásoknak az ellenkezője következik be s éppen az irányítás miatt következnek be a károsodások. Ki fog ebben az egyáltalán nem elképzelhetetlen esetben helyt állni az ajánlásért és ki fogja kártalanítani a póruljárt gazdákat ? Csak két esetet akarunk idézni, amelyek valószínűleg a gazdák egy részének még élénk emlékezetében állanak. Az egyik az volt, mikor 1924-ben egyik igazán elismert nagy pénzügyi kapacitás azt ajánlotta, hogy a gazdák a magas gabonaárak mellett elért kereseteik konzerválására vásároljanak értékpapírokat. Az értékpapírok piacán ugyanis a tendencia szilárd és emelkedő s minden gazda jól jár, aki követi a bölcs tanácsot. Ami bekövetkezett, nagyon jól tudjuk. Két hónap sem tellett bele, megkezdődött az összes tőzsdei értékek lemorzsolódása s aki a tőzsdére ment s még inkább, aki a tőzsdén szaladt a pénze után, igen sok esetben elveszELOFIZETES: Havonta helyben 3.20. Vidéken «a Budapetlen 3.«U, kUllOldOn 0.40 penoö. Egyet tlAm ara hélköi« nap 12. vniAr- én Unnennup ZO illl. Hlrdel«aek felvétele tarlia «zerlnL Mrntrlenln hélio Kivételével >iononto reooel tette egész vagyonát. A másik esetben azt tanácsot kapták a gazdák, szintén nem megvetendő helyről, hogy termés után ne adják el, hanem tartsák gabonájukat, mert tavaszra kétségtelenül nagy áremelkedésnek kell bekövetkezni. Pontosan a jóslás utáni héten indult meg a gabona rohamos áresése. Aki eladta a gabonáját, jól tárt, aki ellenben tartotta, talán még ma is viseli a jóakaratú tanács súlyos következményeit. Ha nem is a termelés, de a gazdálkodás irányításának ezt a két esetét ismerjük Magyarországon s ez a két eset óvatosságra inthet bennünket az irányított gazdálkodás gondolatával szemben. Nem mondjuk, lehet a gazdálkodást irányítani, de ez az irányítás nem terjedhet felelősséggel járó rendelkezések, vagy rendelkezések jellegével bíró tanácsok nyújtásáig. A felelősség ugyanis következményeket is von magával. Az irányítás nem mehet tul nagyon általános, elvi jellegű megállapításokon. Ezzel szemben legnagyobb érdeke az egész mezőgazdaságnak, hogy a közhatalom legyen segítségére a jobb minőségek előállításában, a piacok megszerzésében és az általános értékesítési lehetőségek megjavításában. De olyan értelemben irányított gazdálkodásról, amely megmondja, hogy kinek mit kell termelni, csak akkor beszélhetünk, ha az egész világ egy gazdasági egységgé fonódik össze s ha a termelés mennyiségével világvonatkozásban is a szükséglet pontos kimutatása áll szemben. Ez azonban egyelőre még a jövő zenéje. A francia nagykövet ulabb tárgyalása Hitlerrel (Budapest! tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A közvetlen német-francia tárgyalások újból megindultak. Francois Bonét berlini francia nagykövet hétfőn ismét felkereste Hitleri, aki Neurath külügyminiszter társaságában fogadta. Az audenciáról kiadott kommüniké csak annyit közöl, hogy a tanácskozások a függőkérdések megbeszéléséről folytak. Rassay Károly nagy ftesázéde a n\uadlijjavaslat ellen Keddfen pártköxi éríelcexleíeí tartanai* (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház hétfői ülésének eseménye Rassay Károly másfélórás beszéde volt MegállapiIható, hogy Rassay beszédének és meggyőző érveinek nagy hatása volt a kormánypártra, amelynek egy része nehezen tudja magát elhatározni a nyngdijjavaslat megszavazására. A hangulat a javaslat ellen olyan, hogy a kormánypárt szükségesnek látta kedden délelőttre pártértekezlet összehívására. A pártértekezlet várható esélyeinek megbeszélése melleit élénken tárgyalták a folyosón Petrovácz Gyűli keresztény gazdasági párti képviselőnek felszólalása keretében tett azon kijelentését, hogy „egv ky inánv nem akkor bukik meg. amikor benyújtja lemondását, hanem jóval előbb" A kormánypárt folyosóján azonban azt hangoztatják, hogy ezek a kijelentések tendencióziisak és semmi alapjuk nincs. Részletes jelentésünk a parlament hétfődélutáni üléséről a következő: Az ülés eleién az elnök kegyeletes szavakkal pmlékezett meg a Ház elhunvt két tagjáról. Bleyer Jakabról é* Hadik Jánosról. Ezután folvtatták a nvugdülörvény módosításáról szóló javaslat tárgyalását M a d a y Gyula szerint a javaslat a tisztvijelőtársadalom húsába vág, de a javaslat leszavazása megbocsáthatatlan bűn lenne a termelő és adófizető közönséggel szemben. Petrovácz Gyula hosszasan polemizált a miniszterelnök beszédével és hangoztatta, az nem lehet példa a kormány számára, hogy a külföldön is csökkentik az állami tisztviselők fizetését. Hangoztatta, hogv a javaslat intézkedései szemben állanak a közhangulattal. Ha a kormánv nem akaria politikailag kihasználni a javaslatot, mondják ki. hogy a javaslat második szakasza csak meghatározott időtartamra legfeljebb 3 évre léptethető életbe. Farkas Elemér a javaslatot elfogadta. • Rassav Károly be«7MAb?n hangoztatta, hogv a fizetéscsökkentést főleg azért kifogásolja, mert nem egységes rendszer keretében hajtották végre. hanem ötletszerűen és ezzel ij»nzsá"*t*lansá!«okat teremtettek. Miért nem szüntetik meg a rendelkezési alapot, a saító^lanot, a felesleges kiküldetések és utazgatások költségeit? Ezekből a