Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-10 / 255. szám

DE LM AGYAKOKSZ AG SZCOEO, BzerkeaxtOMg: Somogyi uccn 22. Lem. Teleken s «-53. .. Kiadóhivatal, kOloMiaknnrrMr «* legylroda • Ara<ll uooa S. Teleloa 113-00. - Nyomda t Ulw LI»<M ucca 19. Telefon t 13-o«V T6»1rnfl é^l«yélclnu IMilmnflTWMtMAaAMWt Péntek, 1933 nov. 10. Ára 12 fillér ^ vf IX. évfolyam, sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20j Vidéken ét Bwlnpetfen 3jOO,kUUC1d«n penqfl. Egyes ixAm Ara hétköznap 12, vatAlw <• Ünnepnap ZO tlll. Hlrdetétek felvétele tarlta (zerint Megje« lenlk hétta kivételével naponta reggel Az amerikai lecke Roosevelt tanító bácsi akaratán kivül leckét adott azoknak az inflációs politikusoknak, akik azzal ámítják a publikumot és önmagukat, hogy a pénz felpuffasztásával akár egy szemernyire is orvosolni lehet a gazdaségi élet bajait. Roosevelt tanitó bácsi leckéje demonstráló jellegű ismétlő óra azok 8zámára, akik már elfelejtették azt a végzetes rombolást, melyet a háború utáni esztendőkben az infláció vitt végbe a magyar közgazdasági élet egész területén. Az amerikai példából most tanulhat mindenki. Csak azok nem tanulhatnak és azok nem akarhatnak belőle tanulni, akiket nem az ország érdeke vezet, hanem a legkényesebb módon, ezrek és ezrek megkárosításával szeretnének saját adósságaiktól megszabadulni. Körülbelül három hónapja tart már Roosevelt próbálkozása, amely a kémiai kísérlet csalhatatlanságával mutatja az akciók és reakciók egymásra következését. De egyúttal megismétlődik az ezeregyéjszaka halászának és Goethe bűvészinasának története, akik kiszabadították a palackba zárt és az elemekben lezárt szellemeket, de nem tudtak úrrá lenni fölöttük. Sir Herbert Sámuel, az angol kincstár volt kancellárja, finoman állapítja meg Amerika felé adresszált cikkében, hogy a jövő nagyon bizonytalan s a jövőt még az sem láthatja előre, aki a jövőt csinálja. Ez az üzenet kétségtelenül Rooseveltnek szól. Ha előrelátta volna, hogy mit fog felidézni, valószínűleg ő is sokban másként cselekedett volna. Ma már késő. Ma már a dilettáns módon kiszabadított szellemek cselekszenek helyette. Roosevelt kétségtelenül jót akart, de balul csinálta, amit akart. Meg akarta szüntetni a gigantikus méreteket öltött munkanélküliséget, meg akarta szüntetni a mezőgazdasági válságot és fellendülésre akarta változtatni a gazdasági depressziót. Ugy okoskodott, hogy az orvoslást, az egész termelés alapjául szolgáló mezőgazdaságon kell megkezdeni. Emelni kell a mezőgazdasági termények árát es lehetővé kell tenni a farmerekre, akik a rossz mezőgazdasági konjunktura éveiben eladósodtak, hogy könnyebben szabaduljanak adósságaiktói. Hogy lehet ezt elérni? El kell választani a dollár értékét az arany értékétől, meg kell csinálni a gummidol1 á r t, amelynek nincs saját belső értéke, hanem az áruk értékéhez és a szükséglethez igazodik, azonkivül pedig kell csinálni egy ici-pici kis inflációt, nem nagyot, csak éppen akkorát, mint amekkorát az agytröszt tagjai szükségesnek ítélnek és akkor minden önmagától rendbejön. A logikai láncolat teljes és az okoskodás tökéletesen világos. Olyan világos, akár a vakablak. Csak egy eredendő, soha nem korrigálható hiba-koefficiense van az egész okoskodásnak. Egy árunak az értéke sem emelkedik, ha valamely jelző eszközben többet kell adnunk érte. Ha lecsökkentjük a dollár árát a felére és a farmer mégegyszerannyi dollárt kap a búzájáért, gazdasági helyzete nem javult, legfeljebb eljutott ugyanoda, ahova előtte már a mádi hitsorsos is eljutott. Azt mondhatná ezzel szemben valaki, hogy megszabadult adósságának felétől. Ez igaz, de igen nagy az az ár, amit érte az ország fizetett. Az Egyesült Államok belső adósságterhe háromszáz milliárdra becsült nemzeti vagyonnal szemben 270—275 milliárd. Ebből a teherből mindössze 4, mondd és írd négy százalék esett a farmerekre. Vájjon kifizetheti-e magát e négy százalék kedvéért egy valóságos árforradalom felidézése, vagyonoknak és régi birtokosok kezéről uj birtokosok kezére való átjátszása? Ennél egyszerűbb és veszélytelenebb lett volna az összes farmer-adósságoknak egy tollvonással való eltörlése .Ma ugyanis, három hónapi kísérletezés után az Egyesült Államok ott tartanak, hogy a polgárság példátlan erőfeszítése mellett is az egész ország gazdasági hadszintérhez hasonlít. A pénz értéke bizonytalanná vált, senki sem tudja mit hoz a holnap. A pénz devalválása mellett emelni kellett a munkabéreket, növekedtek a gyárak termelési költségei, a kereskedelem az utánpótlási árakkal kénytelen kalkulálni, szóval dollárban kifejezve minden megdrágult. Az agrárolló egy inchnyit sem szorult össze és a farmerek, akiken segíteni akart Wílson utóda, vezetnek az elégedetlenségben és a forradalmi jellegű megmozdulásokban: Eddig a kísérlet nem sikerült. Az agytröszt ugy okoskodik, hogy ha tovább mennek a megkezdett uton, akkor talán sikert fognak aratni. Tovább kell lenyomni a dollár értékét. Az újjáépítő bizottság szükség esetén akár egy milliárd dollárt fordít a londoni és párisi piacon aranyvásárlásra. Az okoskodás megint világos. Az arany után! kereslet lei-' nálatot jelent a dollárban, tehát tovább szorítja a dollár értékét. Ennek megfelelően „javulni" fognak a mezőgazdasági tennények árai. A farmereknek nem lesz okuk, hogy éppen olyan bölcs módon, a nagyvárosok élelmezési blokádjával, sínek felrobbantásával, a tejnek petróleummal való megfertőzésével, az élelmiszer felhozatal megakadályozásával igyekezzenek mesterséges hiányt előidézni és ezzel az árakat emelni. Az ő bölcseségük van akkora, mint Roosevelté. Ha látja az a mihaszna városi lakos, hogy nehezen jut hozzá a tejhez, húshoz és kenyérhez, örömmel fog többet is adni érte. Ez az amerikai belső gazdasági háborúnak a magyarázata. Ez a háború azonban egy nagy tanulságot szolgáltat a mi számunkra is. Ahogy hőmérővel nem lehet az időjárást megváltoztatni, ugyan ugy az értékmérés eszközének megváltoztatásával nem lehet uj értékeket termeszteni. A pénz stabilitása a gazdasági életnek legnagyobb érdeke. Stabil pénz nélkül nincsen reális számvetés, nincsen nyugodt termelés, nincsen megbízható kereskedelem. Stabil pénz nélkül nincsen takarékosság, nincsen uj tőkeképzés. Stabil pénz nélkül nincsen gazdasági regenerálódás. Amerika is ezt a saját kárán, de esetleg az egész világ megkárosítása árán fogja megtanulni. ^merikű pémelceii az orossz s&ovfeiei Megnemtámadási szerződést köt a Két állam kormánya szovjetkormánnyal. Közvetlenül az elismerési aktus után az orosz és az amerikai kormány jegyzéket ad, amelyben mindkét kormány megígéri, hogy semmiféle propagandát nem folytat a másik állam berendezése és intézményei ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Washingtonból jelentik: Roosevelt és Litvin o v eddigi tárgyalásai alapján politikai körökben ugy tudják, hogy pénteken megtörténik Szovjetoroszország elismerése az EgyesültÁllamok részéről. Lehetséges, hogy egyidejűleg Amerika megnemtámadási szerződést is köt a Nadir khán meggyilkolása jeladás a forradalomra ? Amanullah hajlandó visszatérni (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Nadír khán, afgán király meggyilkolásának rejtélye még nem tisztázódott. A Londonba érkezett jelentésekből csak annyi tűnik ki, hogy a királyt a palotájában gyilkolták meg és hogy a merénylet a három testvér, — a miniszterelnök, a külügyminiszter és a kereskedelmi miniszter — távollétében történt. A három miniszter inspekciós körúton volt az országban. Azt sem sikerült eddig még tisztázni, ki volt a merénylő és hogyan ölte meg a királyt. Az egyik verzió szerint a gyilkos a király közvetlen környezetében keresendő, mig a másik verzió szerint Németországból hazatért afgán diákok követték el a merényletet. A gyilkosság nagy nyugtalanságot keltett. Azt, hogy a 19 éves uj király nem tudja a hatalmat kezében tartani, biztosra veszik. Beavatott londoni politikai körökben bizonyosra veszik s a lapok megegyeznek abban, hogy a merénylet nem elszigetelt akció volt, hanem kiinduló pontja egy készülődő forradalomnak, amely mögött Amanullah volt király áll. Amanullah ezidőszerint Rómában tartózkodik. Környezetében nagy az izgalom, bár Amanullah egyelőre nem gondol arra, hogy elhagyja Rómát. Amanullah örül, de nem határtalanul London, november 9. Amanullah, volt afgán király kijelentette a Reuter Iroda római levelezőjének, hogy ha népe kívánja visszatérését, kész bármikor ismét hazáját szolgálni, majd pedig hozzátette: Némileg örülök Nadír sah halálának, mert olyan sok afgánt végeztetett ki és rémuralma olyan sok tehetséges ifjú embert mészároltatott le. örömöm azonban nem határtalan, hiszen afgán volt mégis,