Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-05 / 251. szám

1935 november 5.' DttMAGíARORSZtfG f (A Délmagyarország munkatársától.) A rendőrség tegnap este hosszas megfigyelés és nyomozás után egy szökött fegyencekből álló betörőbandát leplezett le a Boldogasszonysugárut egyik pincelakásában. A detektívek éppen akkor ütöttek rajtuk, amikor betörőszerszamokkal felszedve betörésre indultak. A mult hónap közepe táján történt, hogy Molnár István csi'.lagbörtönbeli fegyencet egy Ifegyőr a közkórház tüdőbeteggondozó intézetéibe kisérte kezelésre. Az előszobából, ahol várakoztak, Molnár Istvánnak sikerült megszöknie. Országos körözést adtak ki a szökött fegyenc ellen, de a körözés nem vezetett eredményre. A rendőrség most u'ólag megállapította, hogy Molnár Orosházára utazott, ahol összetalálkozott Ricker István nevü barátjával. Ricker azelőtt való napokban szabadult ki a Csillagból. A két fegyenc elhatározta, hogy betörések utján fog pénzt szerezni. Egyik éjszaka betörtek egy villába és azt teljesen kifosztották. Sok értékes ruhaneműt, szőrmét, szőnyeget, ékszert vittek el a villából. A zsákmányon megosztoztak és szétváltak. Molnár Budapest felé, Ricker Szeged felé menekült. Ricker Szegeden az első nap összetalálkozott Horváth János szökött fegyenccel. Horváth néhány hónappal azelőtt kalandos körülmények között szökött meg a Markó-uccai fogházból. Egy fogházőrt és később az uccán egy járókelőt ütött le és a nagy pánikban sikerült egérutat nyernie. Ricker és Horváth nagyon megörvendett egymásnak és azonnal elhatározták, hogy közösen fognak működni. A rendőrség elől a Boldogasszony-sugárut egyik pincelakásában bújtak meg két nő, Csabai Pálné és Rakosina Katalin társaságában. Itt tervezgették az elkövetkezendő nagyszabású betöréseket. Ricker az orosházi betörésből származó pénzből álkulcsokat és betörőszerszámokat vásárolt. Először „vidékiturnéra" indultak. Elkalandoztak Félegyházáig, több helyen kísérleteztek, de sehol sem jártak eredménnyel. A vidéki utakat beszüntették, mert „nagy volt a rezsi" és elhatározták, hogy Szegeden folytatják működésűket. De itt sem volt szerencséjük. Gyors egymásutánban két helyen kísérleteztek. Egyik este a Del-Ka üzletajtaját akarták felfeszíteni, más alkalommal a Fcketesas-ucca egyik üzletének ajtaját feszegették. A járókelők azonban mindkét alkalommal észrevették a dolgot és elkergették őket. Pénteken este újból elindultak, hogy most már, ha törik, ha szakad, pénzt szereznek. A rendőrség ekkor már tudta, hogy a pincelakásban veszedelmes betörők húzódnak meg. Körülvették a házat és a két férfit, valamint a két nőt elfogták. A rendőrség szombaton az egész társaságot átszállította az ügyészségre. Horváth Jánost, a Markóból szökött fegyencet Budapestre viszik. Lírtr Szántó Edfriuáraliázába 25, mindennemű háztartási felszerelések legjobb minőségben legolcsóbb áron kaphatók RÉZ lltrftZS ÓS íUggÜDVrodak minden méretben. Divatos „Dekor" függönyrudak, fürdőszobafelszerelések, szénkannák, kályhatálcák, szines ruhafogasok, ruhaakasztók nagy választékban. Széchenyi tér 11. sz. % VALASZ A VALASZKA Nyill levél űr. Peírovics Györgyhöz, Makó képviselőjéhez a termelési és érlékesiíési szabadságról s a sójababról Amit Méltóságod a vármegyei közgyűlésekről ir, e tekintetben nem vitatkozom. Az elnöklő főispánokról fel kell tételeznem, hogy jogaikkal, kötelességeikkel tisztában vannak és nagyon messze áll tőlem, hogy azok működését megkritizáljam. Lehet, hogy a közgyűlések unalmasak, hosszadalmasak és fárasztók, de méltóztassék elképzelni, hogy azon nagyon sok egyszerűbb ember is vesz részt, ezek is harcosai a közéletnek és éppen, mert kisebb a képzettségűk, nagyobb fáradsággal veszik fel a küzdelmet azokkal, akiket közszolgálatban töltött állásuk a közügyek élére szólított. Magam is sokszor csodálkozom azon, hogy ezek az egyszerű munkásemberek miféle készültséggel vonulnak fel, milyen csodás meglátással néznek a dolgok mélyére és éppen ezért nagy jóakarattal és megértéssel kell őket meghallgatni és nem szabad kiindulni abból, hogy mert ellenzékiek, azért már nincs igazuk. A magasabb képzettségű mutasson jó példát a megértésben és ha az uralkodó kormánypárt a „nemzeti egység" jelszavát tűzte lobogójára, akkor ez a jelszó legyen kifejezője az egységnek a szó nemes értelmében. Legyen egység a lógókban is, nemcsak a kötelességekben. Méltóságod azt írja. hogy a legutóbbi megyegyűlésen Purglv Emil törvénvhatósági bizottsági tag ur arról beszélt, hogy mi a helyesebb, észszerűbb és jobb irányzat: a gazdasági liberalizmus, vagv az állami intervencionizmus és csodálkozik azon, hogv ehhez a kérdéshez senkisem szólott hozzá! Végtelenül sajnálom, hogy nem hallottam volt földmüvelésüíivi miniszterünk ezen bizonyára nagyon érdekes felszólalását, érdekelt volna nagyon a véleménye. De hogy senki sem szólott hozzá, ezen nem csodálkozom. Ilyen hatalmas kérdéshez hozzászólni előkészület és tanulmány nélkül komolytalan nagyképüsködés volna. Viszont ezért a baloldalt szemrehányás nem érheti, hozzászólhattak volna a jobboldali urak is. Miért nem éltek ezzel a jogukkal? Ha azonban Purgly Emil önagymél tósága fejtegetéseihez „mi az észszerűbb és jobb irányzat: a termelési és értékesítési szabadság, vagy a tervgazdálkodás" a megyegyűlésen nem is szólhattam hozzá, megpróbálok ezzel a kérdéssel e lap hasábjain megbirkózni. Ez a kérdés belevág a nemzeti munkaterv 95. pont jába. Erről komolyan akarok beszélni. Mint mindenben, ugy a gazdálkodásban is elvi ellensége vagyok a kötöttségnek. A szabadkereskedelem, ipar és mezőgazdaság hive vagyok. A kötöttség akadályoz a szabad futásban. A gazdasági élet elé akadályokat állítani nem szabad, nem okos dolog. Végezze dolgát a kereskedő, az iparos, a mezőgazda ugy, ahogy az saját zsebén át a nemzet összeségének is érdeke. Aki dolgos, szorgalmas, ügves, életrevaló, az boldogulni fog, mert ez a szakmája, ezt tanulta, ezt érti és ezt jobhan érti, mint bármely miniszteriális paragrafus-faragó, aki lehet kiváló jogász, nagvszerü beamter, de a gyakorlati termeléshez csak nem érthet. Az állam pedig legyen mindnyájunk támogató atyja, hagyja gyermekeit dolgozni, iránvitsa őket jóakarattal, pusztítsa el a gátakat, takarítsa el az akadályokat és végezze csak azt. ami az állam hivatásai Ne menjenek kérem miniszteri tanácsosok külföldre hagymát, búzát, paprikát, gyümölcsöt eladni, mert külföldön nem miniszteri tanácsolok vesznek tőlük. Csak kereskedők, evürnölesárusok. kofák a külföldi vevők . és CIPÓT! íi-fíd ~nál vásúroljon (Kelemen ucca 12. sz.) Női divatcipők . . . . P 9SO Meleg téli házi cipő . . P 2*75 ezek a magyar kereskedővel jobban értik meg egymást. Tiz kiváló jogász — miniszteri tanácsos sem veszi fel ezen a téren a versenyt egy jóhumoru „vigéccel"! «Azért, mert az illető állami megbízottnak' nagyobb a tekintélye, még nem ér semmit sem el. A külföldi kofáknak nem tekintély kell, azoknak kofa-partnerek kellenek, akik ugy, mint ők, meg vannak kenve, minden hájjal, akiket nem lehet becsapni. Papén ur eljött hozzánk vadászni. Lőtt néhány „bakot", megveregette a vállunkat és azt tanácsolta, hogy termeljünk sójababot. Miért éppen sójababot? Mert ez a szó jutott az eszébe. De hol lesz jövőre Papén ur és lelkes utóda, amikor a sójababot szállítani akarjuk. A sójabab helyett talán tengeri malacokat akar tőlünk átvenni kísérleti célokra! Akkor majd rohanunk tengeri malacokat tenyészteni? Ha nem szeretem a belföldi kötöttséget, net«^ szeretem a külföldről jövőt sem. Szabadság tehát minden vonalon, > egészséges verseny fog akkor kifejlődni, min» denki termelni fog, a kereskedelem, az ipar, a mezőgazdaság nem fog elmerülni a paragrafusok tengerében és nem fog tojástáncot járni újévtől karácsonyig. Nálunk körülbelül 16 millió kat Hold áll az őstermelés rendelkezésére. Ez a mi vagyonunk, a mi kincsünk. Ezt meg kell művelnünk, akár vesz a külföld tőlünk, akár nem. A külföld mint fogyasztó megbízhatatlan és ha biztos E

íacra akarunk szert tenni, akkor minden el ell követnünk, hogy a belföldi fogyasztás fokozódjék. Fokozni tehát a termelés minden ágát, mert ez a nemzeti vagyo» szaporodását jelenti, — ezzel egyidejűleg a termelést olcsóbbá kell tenni és végül a szó legszorosabb értelmében belföldi fogyasztót kell kitenyészteni. Miért állitom határozottan, hogy a külföldi1 piacokra nem számithatunk? Megpróbálom ennek magvarázatát adni. Mint aféle kíváncsi ember, közelről akartam látni a hatalmas német birodalom gazdasági átalakulását és ezért augusztusban Németországba utaztam. Amit én olt három hét alatt láttam, meggyő' zött arról, hogyha a kis nemzetek tovább is a nagy nemzetekre akarnak támaszkodni és azt remélik, hogy feleslegeiket sikerülni fog mindég a nagy nemzetek piacain értékesíteni, akkor a kis nemzetek el vannak veszve. önellátás ma a jelszó az egész világon és nekünk ehhez alkalmazkodnunk kell. A német sógornak néhány kérdést adtam fel. Például azt, hogy miért nem segítik meg jobban a magyar mezőgazdát, aki a háborúban kenyeres pajtásuk volt? Most miért nem kell a kenyerünk, a búzánk, a gyümölcsünk, a hagymánk, a paprikánk? Hisz talán jó lenne, ha a magára hagyott Németországnak egy gazdaságilag megerősödött a zene. Legjobb s&Óralío&ús Ön vesz egy ió j&ang&szerí CTFíl^i hangszerüzemben. M M—G J (Kelemen a 7.) ahol szakszerű útbaigazítást kap a hangszerválasztáshoz és ingyenes tanításban részesülhet.