Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-26 / 269. szám

DÉtMAGTRORSZXG 1*555" növemBer Bőrkesztyű bélelt ¡ft" 6.50 HÖFLE kesztyűsnél, Klauzál-tér 3. A föld és a váltó Irta Gál Miksa Amikor a régi váltójog a maga abszolút merevségében fennállott, a váltó, különösen nemzetiséglakta vidékeken rettenetes pusztításokat vitt véghez a parasztok között. Ügyes ügynökök bármily csekélységek megrendelésénél egy rendelőlevelet Írattak alá s a végén kisült, hogy az aláirt rész egy váltó volt. Korcsmai adósságokért, a falusi boltosnál történt vásárlásokért s főleg koma-sógorság alapján egymásért vállalt jótállásokból kifolyólag adott váltók majdnem mindig családi tragédiát és nagyon gyakran vagyonok, parasztvagyonok eluszását jelentették. Az idők folyamán a váltójog nálunk merevségéből engedett és lassacskán — ép a paraszttársadalommal kapcsolatosan — inkább amolyan kötelezvény félévé alakult át, amelynek csak azért volt „váltó" a címe, mert mint tőkeimportra szorult tőkeszegény ország, más alapon és más instrumentummal pénzt csinálni nem lehetett. A hitel alapja a mozgékonyság, mert hiszen sehol sincs, de legkevesbé van nálunk oly egyed, ahonnét, vagv akitől hitel igénybe vehető volna, anélkül, hogy az ne kerülne abba a helyzetbe, ogy a kihitelezett összegre szintén ne legyen kenytelen ugyancsak hitelt igénybevenni. A hitelező tehát rendszerint azt adja tovább hitelbe, amit ő maga is hitelbe kapott. Ezen az. hogy a hitelmüvelet alapja nem áru, hanem pénz, mi sem változtat, mert a pénzt nyújtó fizikai, vagy jogi személy a saját befektetett tőkén túli részét ugyancsak hitelkép veszi igénybe. Ezen hitel igénybevételi láncolat lebonyolításához kell a váltó, mert a kötelezvény a láncolat létesítésére alkalmatlan, miután — az ui jelzálogtörvény idevonatkozó rendelkezéseitől eltekintve — nem forgatható, nem forgalomképes, illetve, miután annak a pénz főforrás — nálunk a Magvar Nemzeti Bank — hasznát venni és azt elfogadni nem tudja. A váltó tehát nálunk az a nervus rerum. amely visszaadja a hitelezőnek ideiglenesen azt a pénzt, amelyet ő hitelezett. Ez természetesen igy levezetve nem az ideális váltó, amilyennek a cambiot tanultuk, hanem egy szükségpótló s egy pénztcsináló eszköz. 15 mint olyan kapcsolódott bele a mi közgazdasági életünkbe, illetve a parasztgazda szükségletének kielégítésébe. Többször nemcsak a váltójog, merevségének tárgyalása alkalmával állapították meg, hogy a váltó, ez a forgatható s bizonyos idő leteltével lejáró és megújításra szoruló, óvatolásnak kitett, visszkereseti joggal és főleg gyors végrehajthatósággal felruházott hitelezési instrumentum nem való parasztkezekbe. Amilyen alkalmas eszköz a pénzszerzésre és a hitelforgalom lebonyolitására, oly alkalmatlan a paraszttársadalom pszihéje szempontjából. A lejárt váltó pontos rendezése, maga a lejárat pontos nyilvántartása sehogy sem egyeztethető Össze a gazda felfogásával. A gazda ingatlanai megterhelésével kölcsönt akar, pgv nyugodt, lehetőleg több éven át felmondhatatlan kölcsönt, amely után jövedelméhez mért kamatot fizethessen. Nem tudja megérteni. hogy amikor a kölcsön felvétele alkalmával a kamatláb meg lett állapítva, az mégis a pénzviszonyokhoz mért fluktátíóknak legyen kitéve. Még kevésbé érti meg, hogv a kölcsön esetleg már 3, vagy 6 hó múlva felmondásra kerülhessen. Egyszóval a föld és a váltó két oly ellenfétes fogalom — az egvik az örök mozdulatlanságot, a másik az örök mozgást testesíti meg — hogy ezeket összeegyeztetni s a váltót a föld, illetve az azt megmivelő gazda nvugodt és produktív szolgálatába állítani teljes lehetetlenség, közgazdasági nonsens. Már az OFB megalakításáról szóló és a parrellázást ellenőrzés alá helyező és azt szabályozó tőrvény gondolt erre a lehetetlenségre s egy merész elhatározással egyszerűen kirekesztette a váltót az ingatlan eldarabolássa! kapcsolatos vételekből. Kimondta, hogv a váltó nem parasztkezpkhe való, hogy a föld nem lehet váltókölcsönSk fedezete. És ebben tökéletesen igaza van a törvényhozónak. Igaz ugyan, hogy később a Jelzálogtörvény alkotói a váltót, illetve a váltóhiteleket igen fontos közgazdasági eszköznek, a merev hitelélet vérkeringés megindításának tekintették s ennek előmozdítása érdekében a nyugati államok liberális felfogását átvéve, a forgatható jelzálogjogot, illetve a keretbiztositéki zálogjog átvállalását és engedményezését iktatták törvénybe. De itt sem gondoltak a földre, a parasztgazdára és különösen nem arra, hogy evvel a hitelélet felélesztését elősegítik ugyan, de a gazdatársadalom tulajdonát képező s lekötött Földet, tehát az ingatlant megingatják. Nem is erre irányult liberális felfogásunk, hanem egyszerűen arra, a mozdulatlan hiteleket forgalomképessé tenni. Hogy mennyire nem egyeztethető össze a föld, az örök 'mozdulatlanság, a fürge; állandóan cirkáló váltóval, azt legjobban az utolsó évek mezőgazdasági bajai mutatják. Talán soha nem jutott volna a paraszttársadalom oda, ahol ma van, ha a folytonos kamatfluktuációk, amelyek a váltók velejárói, nem támasztznak teljesíthetetlen követeléseket. S amint Rodbertus az 1850-es években igen helyesen állapította meg, hogy a föld csakis járadék alap s nem tőke, mint ilyen tehát tőke visszafizetésre alkalmatlan, ép ugy megállapíthatjuk mi is, hogy mezőgazdáink mai kritikus helyzetét a termeivények árának katasztrófáik esése mellett az a tévhit idézte elő, hogy mi az ingatlant, tehát a földet tőkének, tőke visszaés magas kamat megfizetésére alkalmasnak tartottuk. Nekünk tehát a Rodbertus elve alap ián ma is azt kell belátnunk, hogy a föld egv örökös járadékalap és ennek megfelelően kell a föld terhelését, illetve terheit átváltoztatnunk. Ma természetesen ezt máskép, mint egy generális földtehermentesitéssel elérni nem lehet. Miután pedig kormányzati programmunk egyrészt a tervgazdálkodás, másrészt a gazdavédelem maradék nélküli keresztülvitele s miután utóbbi cél elérésére már bizonyos tőkék kihasitása, illetve a köz igénybevétele elrendelettel a kitűzött cél elérhető-e? De mert határoztatott, csak az a kérdés, hogy a 14.000-es magát a rendeletet csak első lépésnek kívánja a kormány is tekinteni, bizonyos, hogy teljés rendet és elégedettséget, meg nyugalmat az nem teremthet. Ezt csakis a teljes tehermentesítés érheti el. Szükséges tehát a rövid lejáratú, tehát hitelintézeti váltókölcsönöknek földtehermenteami legszebb ami legjobb és tűzhelyekben legismertebb Töltényekben iáSW^ VARGA DEZSŐ vasárulláza ¡¿.l Edényekben Kályhákban sitési kötvényekkel való kiegyenlítése és evvel egyidejűleg egyrészt a földnek a váltótól való végleges elválasztása, másrészt a tervgazdálkodás biztosítása érdekében vagy a családi otthon, vagy a terhelési határ megállapításának telekkönyvi feljegyzése. Csak ezek az intézkedések fognak végleges rendet, nyugalmat teremteni és a gazdát — passzív váltókepességének megvonása nélkül — a váltótól távol tartani. Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokonok, iraerSsBk, jöbarátok, kik felejthetetlen drága ki» Babykánk lányaikkal lakács Imre és neje. temetésén résztvettek:, hoBzorn é« virágadományaikkal nagy lájdaimnnkat enyhitonl igyekeztek, fogadják einton hálás köszönetünket. Adónaptár December 1—10: Havi 48 pengő átalányig a forgalmi adó naponkénti lerovása bélyegekben. December 5, 10: Havi 48—240 pengő átalányig a forgalmi adó egyhatod részének meg-> fizetése. Bé^yi {illatszertár 22 Y (városi adóhivatallal szemben). Párfőm, kölni v zek, pnderek, kö szer, gumiáru, rum- és HkŐresseneek legolcsóbb be-^erzésn nelye. Kötött kabát 9 iutányosabban vállalfa Dóczikötöde Hajós n. melleit KARÁCSONYI AJÁNDÉKUL már most fizesse elrt m ^ »« N W! fl^ m m KM O * s 40 4S 8» > c ¡0 wA T ^ 5 w«0 19 £ vt w ¡0 A meglevő 10.000 kötethez az alábbi legújabb könyvek érkeztek: Szitnyai Zoltán: Szeptemberi majális. Ehrenburg: Lasik Roitschwantz. Claude Farrére: Vetélytársak. Marék Antal: Zsákucca. Osathó Kálmán. 'Maskara. H. L. N.: Szcreimes barátság. Tamás Mihály: Mirákulum. Nagy Imre: Szegény Antal két szerelme. Dorothy Sayers: Jelige: Gyilkossá*. Rudolf Hang Bartsch: Scliwammerl. Ludwig Ganghofer: Der Dorfapostel. Ludwig Ganghofel: Waldrausch. Max Brand: Die Drei in der Nacht Ottó Zarefe: Vágyak vására. Franz Werfel: Barbara. Warner Fahian: College girls. Pitigrilli: Ut a szerelemhez. Csathó Kálmán: Kinyer és Társa. Herrzeg Ferenc: Anci doktor lesz. Farkas Imre: A7, iglói diák. Dénes Gizella; Tavaszi buzavetés. Babay József; Vándorlegények: Max Brand: Vágtató bosszú. Rodriguez André és ödön: Nevető halál. Somfay Margit: Fészekrablók. Beregi Ármin: Tsten árnyékában. Melins Imre: Kósza emberárnyak. John Galsworthy: Biró előtt. John Galsworthy: Ez a ház kiadó. Cortland Fitzsimmons; 70 rzer tanti, Willv Dias: Kivívott szerelem. Thomas Mann: Die Geschichten Jacobs. John Galsworthy: Über den Strom. Vicki Baum: Tisztítótűz. Upton Sinclair: Alkohol. Szántó György: Stradivári. T'eteani: Az 1 -es szám. Móra Ferenc: Egy cár, akit várnak. Lili Griin: Egy sziv gazdát keres, Aszlányi Károly: Szilveszter. Sásdi Sándor: A szivrehulló kő. Kosztolányi Dezső- Bölcsőtől a koporsóig. H. G. Carlisle: Vér a véremből. Tamás István; Egv talpalattnvi föld. Tamási Aron: Abel az országban. Alfréd Neumann: Lázadók. Köves Tibor; Faragott kének. Dániel Anna. Valahogy élni kell. Valentin? Williams: A véreb lesben. Frank R. Adams: Sylvia szerelme. Kassák Lajos: A telep. Frank R. Adams: A hosszú éjszaka, Ole Stefani: Botrány a klubban. Oscar Schisgall: A sátán leánya. Agatlie Christie; A kék exnress. John; Goodv.tn; A fizet« vendéar. Ceclly Sidgwiek: Die Ver* wandten kommen. Rudolf Haas: Die Brantlotterie. ŐFI7ETÉC» a Délmagyarország elő'ijetéi részére havonként 1 pengő. MunkáseML b 1 l S I 6 ö. fizetőknek hefenkin! 16 fillér. Mindenki más részére havonkint 1.60 P.