Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-05 / 251. szám

2 f~rm D£LMAGYARORSZÁG 1933 november 5: Hasznos (adni korák a megtelelő hórcseíchüen otthon minden évszakban sikerrel alkalmazhatok. és közös flotta-bázisra épitik ki a vladivosztoki kikötőt. Nagy feltűnést keltett, hogy Japán visszarendelte washingtoni követét, mert a készülő szovjet—amerikai tárgyalásokról nem értesítette idejében kormányát. Tokiói jelentés szerint Araki hadügyminiszter, aki a japán kormány hadügyi tervéről informálta az újságírókat, beszéde közben célzást tett a készülő orosz—amerikai szövetségre. Araki kijelentette, hogy Japán az adott helyzetben nem nyugodhat addig, mig szárazföldi hadserege nem teljesen egyenlő a vörös hadsereggel és amíg a japán tengeri flotta nem éri el az amerikai hadiflotta arányait. jO CIPÓT ZSURKO vásárolhat Cipőim saját gyáramban készülnek a legjobb minőségű anyagból legújabb divat szerint. Tájékoztató árak: N ö I cipők 6-50-től. Férfi cipők 8 50-től. és sárcipők, gyermekcipők nagy választékban. Kossuth Lajos sugárut 6. Göring vallomása a berlini perben Mmitroffot szombaton Is Icívexeííélc a tárgyalóteremből Berlin, november 4. A birodalmi gyűlés palotájának felgyújtása ügyében indított per szombati tárgyalásán Göring porosz miniszterelnököt hallgatták ki azért, hogy — „a Barna Könyvben" ellene felhozott gyanúsításokkal szemben védekezhessék. Ööring azzal kezdte hogy mint a Reichstag elnöke elsőnek jelent meg a tűz színhelyén. Ami a „Barna Könyvet" illeti, — mondotta Göring — a legkisebb súlyt sem fektetem arra, hogy vádjaival szemben védekezzem. A vádak annyira groteszkek, hogy velük szemben védekezni feleslegesnek látszik. Göring ezután azt mondta, hogy egy „vörös csirkefogó" volt az, aki a Barna Könyvben felhozott vádakhoz az adatokat szolgáltattam és a londoni tárgyaláshoz lebujokból szedték öszsze az „előkelő" tanukat — Vissza kell utasítanom — mondotta —. Az Összes kézimunkák dllmentes tanfolyama! Egé*z napt m MAMkAlla" molymentes gyaplufonalak IlOfIlOlIa egyedárusltása HlvVIIIWIICI eqyedárusltá Fischer 99 Kézimunkaház" Kölcsey u 10. hogy ennek a csürhének adtaival komolyan védekezzek. A Barna Könyv szerint én és barátom, Göbbels eszeltük ki azt a tervet, hogy a birodalmi gyűlés épületét fel fogjuk gyújtani. Világgá kürtölték a nagy titkot hogy le van leplezve a birodalmi gyűlés égésének titka: föld alatti folyosó van az elnöki épület és a birodalmi gyűlés palotája között. Göring ezután arról beszélt nogy a Barna Könyv szierint olyan hirek is szállongtak, hogy a palotával szemben lévő palotájának ablakából kék tógában szemlélte a tüzet. Kijelentette, hogy a tüz kitörése számára épen olyan meglepetés volt, mint mindenki másnak. Ezután kifejtette, hogy a német nép gyors tetteket várt tőle a kommunizmus letöresére. A védőrendőrségre és a rohamosztagosokra támaszkodhatott csupán, mert a büntetórendőrség nem volt megfelelő. Ezek a szervezetek nem eng dték győzelemre jutni a marxizmust. Harcoltak ellene a bérkaszá-nyák udvarán, a kommunista fészkekben. Ha ezek a csaták nem lettek volna, akkor a kommunizmus már 24-ben uralomra jutott volna Németországban. A kommunisták a nacionalista győzelem után a gyilkosságok politikájához fordultak. A kommunista pártot bár Hugenberg erélyesen követelte, nem akarták betiltani. mert attól féltek, hogy a titokban folytatott szervezkedéssel uj erőre kap. Más haditerve volt a marxista-front legyőzésére, azonban a palota felgyújtása keresztül húzta számításait. Azonnal tudta — folytatta Göring —, hogy a guujtogatást csakis a kommunisták követhettek el, akik ezzel a tettükkel magukra akarták irányítani a figyelmet. Ezután qzt mondotta Göring, sajnálja azt, hogy a birodalmi gyűlés felgyújtása bizonyos kommunista-vezetőket megmentett az akasztófától. Ha nem következik be a gyújtogatás, akkor ez megtörtént volna és ugy lesújtott volna a kommunista pártra. hogy soha többé nem tértek volna magukhoz. Göring végül ki jelentette, hogy Van der Lubbét azért nem akasztotta f-i a gyújtogatás éjszakáján, mert tudta, hogy van a háta mögött egy társaság és azt akarta ártalmatlanná tenni. Dimitroff vádlott ezután több gúnyos kérdést intézett Göringhez. Dimitroff: A bolsevista eszmék kormányozzák Oroszországot, a világ legnagyobb és legszebb államát. Göring: Meg akarom önnek mondani, miről tud a német nép. A német nép tudja, hogy ön itt szemtelenül viselkedik, hogy ide jött Németországba a parlament épületét felgyújtani. Az én szememben ön zsivány, aki egyenesen akasztófáravalót Az elnök figyelmeztette Dimitroffot, hogy hagyjon fel a kommunista propagandával. Ha így viselkedik, nem szabad csodálkoznia, ha a tanú is kifakad ellene. Dimitroff: Én nagyon meg vagyok elégedve a miniszterelnök úrral... Az elnök erre megvonta a szót Dimitrofftdi, mire Dimitroff így szólt: — Ugy látszik, a miniszterelnök ar fél az én kéraereimtől. Göring: Mi jut az eszébe, maga Tsivánql Elnök: Ki velel . , Az elnök intézkedésére ismét kivezették a teremből Dimitroffot. Tört arany, pénz beváltás Eionyos A Ri r¿szletbeszerzés előleg nélkül TÓTH Sásnál, "SS.T^Affigar**^ Cipészüzletemet ISSí'Hi Hlaváthy József cipész-mester Nótakeresés Ití® M(Vm Fereoe Persze nem a nótát kerestem, mert az már régen nem tartozik az én ügykörömben. Én már csak az Attila királyt keresem, azt is osak akkor, ha nagyon muszájitanak rá tanyai véreim Ezer esztendőn keresztül észébe se jutott senkinek 9e az Isten ostora, mostanában meg mindenütt vele álmodnak az alföldi tanyákon. No ne tessék benne semmi szimbólikus értelmet keresniI Sokkal igazibb értelem van benne. Minden szegény emberre ráférne az a két-három lapát arany, amit Attilának a feje alá ágyazott a háza népe. Sokfelé jelentkezett a nagyúr, az őszön: hol a lova nyeritését hallották a föld alól, hol a karikáisostora pattogását de olyan tökéletesen sehol se jelentette ki magát, mint Luklábu Vecsernyés Lőrinc krumpliföldjén. — Nézze, — dobbantotta meg Lőrinc a bocskorÁval a föláradt porza-homokot, amikor elkalanhpolt a tetthelyre, — itt van jelöniétben az Attila. — No, — mondom — tán fölvetette a kapa a sarkantyúját? — Hiszön, ha csak annyi volnál — legyintett le Lőrinc, mint afféle ¿értetlen városit, aki azt hiszi, hogy sarkantyú tfeszi a királyt — Hanem azt mondja meg inkább, hogy mért nem teröm mög ezön a kerök folton a krumpli. — HM ez a jelenség? — Hát ez. Senki az égvilágon még azt mög nem mondta, hogy hová lőssz innen a krumplit Mert tuggva, mögered az itt is, mög is nyől olyan mogyorónyira, de aztán épen mire ipörödni kőllene neki, akkorra mintha elhúzták volna a földből. — Hát osak nera gondolja, hogy Attila király huzigálja le magához a kend krumpliját? — nevettem el magam bosszúsan. — Ahogy én ismerem a hunok királyát csak a kolbászát szedegetné az a paprikás krumplinak is. Persze, hogy a krumpliföldön sincs igaza annak, aki haragszik Lőrinc az igazat ismerő lélek nyugalmával néz rám, kiszabadítván a homlokát a sapkából. — Nézze, tiszt ölöm, böcsülöm magát is, de mán ezt a mérnök ur mégis osak jobban tudta. — Melyik mérnök ur? — Aki az utat méresikélte itt, a följebbvaló esztendőkben? — Micsoda följebbvaló esztendőkben? — A vizkor. ötvenegynéhány esztendeje Lőrinc jó ember. Látja el szomorodó sómat a mérnök úrral való összehasonlítás miatt, azért siet a vigasztalással: — Hiszön maga nem is töhet rula, mert magának ugy-e nincsen napacel-ja? — Ninos, az csakugyan nincsen. — No lássál Üneki pedig volt, de tuggya az olyan fényös volt hogy ha a nap belesütött, azt emböri szöm ki nem bírta. Kezdem sejteni, hogy a „napaceJ" nem valami ősturáni káromkodás. Fém-tükör lehet, aminek az értelmes szittyák értelmes nevet adtak. — Aztán mit tud az a napacel? — Azt tuggya, hogy avval bele lőhet látni a föld gyomrába. Az mutatta mög itt is, hogy ezőn a helyön van a kriptáj, amölvikbe az Attila el van temetve a szolgálati fegyverével együtt. A pap ott áll fölötte a szentséggel, körülötte mög tizenkét cseh vitéz leborulva imádja. Erre csakugyan nem mondhattam mást, mint hogy: „nézzük no!" Sokért nem adtam volna, ha Attilát ebben a szokatlan miliőben megláthatom És nagyon kevésbe múlt, hogy meg nem láttam. A Lőrinc felesége rontotta el a* egészet. Épi>en koccant valamiben az ásó, mikor szüle odatotyogott az ételhordóval. De hogy még nem harangoztak delet a csőszök, szüle letette az ételt a kukoricaszár tövébe, aztán lekuporodott a kihányt föld tetejébe, onnan nézett le Lőrincre a gödörbe. — Jézus Máriám — sóhajtotta el magát — csak nem kendőt akarta tán elvermölni ez az ur ebbe a röttentő mély gödörbe? Ez persze csak ugy volt mondva, hogy a szó legyen vele több, de Lőrinc nagyon mérgesen horkantott ki a gödörből: — A szentségöd ne lögyön Roza, mingyárt méthasitom a fejedet! Éppen cseszte az ásó a kriptáj oldalát, mikor megszólaltál. Most már akár abbahagyjam, ugyls mögötte a fene az egészet, mert tovább csusszant a szavadtól az Attila. Hiszen tuggyuk a világkrónikákból, hogy ez a fejőd el őm végképp nem szüvelhette az asszonyszemélyoket Egyéb haszon csakugyan nem is lett az ásatásból, mint ez az eddig ismeretlen adat Attila karakteréhezi amit majd közlünk is Hóman Bálint kultuszminiszter úrral, mint történetíróval, bizonyosan nagyon meg fog neki örülni. Maga a hun király azonban végérvényesen „elcsusszanf a krumpliföldről, pedig estig vallattuk a homokot Már ugy ezer esztendős törvény szerint: a paraszt dolgozott, az ur meg nézte. De azért én jobban kifáradtam a nézelődésbe, mint Lőrinc a munkában. Sebesen a gallér mögé hánytam azt a hirtelenhamar-jót, amit a szüle vacsorára kavart s ásítva tudakoltam a vackot Már a Szent János áldást koccintottuk az uj borral,