Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-17 / 261. szám

DELMAGYARORSZAfi SZEGED, Szerke*ztOséo: Somogyi ncca SÍZ.Lem. Telefon: 23-33.^KladAhlvntca, kaic*OnkanyT4«r «• tegylroda • Aradi uccn S. Telefon : 13—O«. — Nyomda t Idw Linót ncca 19. Telefon < 13^oA. TAvlrnli é* levélcím t uélmaaraToncAg s»ge<l Hz ¡rányitott termelés Az a pár szó, amivel a földművelésügyi miniszter az irányított termelés fogalmát tisztázni igyekezett, sokkal alkalmasabb en­nek a fogalomnak elhomályositására. Ma is van irányított termelés, — mondotta a föld­müvelésügyi miniszter, — gondoljunk csak a dohányra és a cukorrépára. Mi eleget teszünk a miniszteri felszólításnak és gondolunk erre a két terményre, de gondoskodásunk legele­jén az jut eszünkbe, hogy a dohánytermelés nem az ¡rányitott gazdálkodásnak eredménye, a dohánytermelés állami monopóliumot lát el, a cukorrépa viszont éppen annyira sza­bad ága a termelésnek, mint a buza, vagy a rózsa, az a különbség pedig, hogy a cukorrépának csak a cukorgyárak a vevői s így a józan gazda a vevő szükségletéhez szabja a maga termelését, míg a búzát és a rózsát nem a biztosított, csak a biztos el­adás reményében termeli a gazda, az irányí­tott termelés megértéséhez és megmagyará­zásához elégtelen. Amennyire a gondolatokból és a gondola­tok adóállomásaiból következtetni lehet, nem állami monopóliumra gondolnak akkor, ami­kor a termelés irányításának szükségességé­ről beszélnek. Mussolini talán arra gondol, amikor a kapitalizmus haláláról beszél s arról az állami termelési rendről, ami a nagytőkés­osztály termelési rendszerét fel fogja váltani. Nálunk azonban a társadalmi szemlélet na­gyon szerény és nagyon halkszavu tényező szokott lenni még azoknak a kérdéseknek tárgyalása közben is, melyekben másutt már övé volt és övé lesz még a döntő szerep. Nálunk a tudomány tisztánlátása, a tudo­mányos kutatás eredményei, a gyakorlati élet elfogulatlan tapasztalataival tisztázott fogalmak a politikai jelszavai és vezénysza­vai mellett nem mindig tölti be a hozzájuk méltó feladatot. Az irányított termelés elve ellen kifogást emelni nem lehet. A kérdés csak az, hogy mi irányítson? A liberalizmus is vallotta a termelés irányításának szükségességét, de azt tartotta, hogy a legfőbb irányító az érdek, senki nem fog olyan árut termelni, amire másnak szüksége nincs s nem fog annyi árut termelni, amennyit a piac felvenni nem tud, mert mindenki azért termel, hogy eladhassa áruit és senki sem termel azért, hogy vesz­tesége legyen a termelésből. A liberalizmus azt tartja, hogy az államhatalom bürokráciá­jánál sokkal éberebb, sokkal érzékenyebb, sokkal körültekintőbb irányító szerv az ér­dek, a haszon elérésére irányuló törekvés. Bevalljuk azt, hogy a liberalizmus igazságai más légkörből valók voltak, — a termelés­nek, a forgalomnak és fogyasztásnak szabad­sága volt levegője a liberalizmus igazságaí­nak. Beismerjük azt is, hogy Magyarország egymaga nem diktálhatja a világnak a sza­badság tempóját s amikor minden állam ön­ellátásra rendezkedik be s minden állam olyan gazdasági elveket vall, ami az önellátó törekvés gazdasági rendszerét igazolhatja, akkor az elzárkózottság és önellátás tengeré­ben Magyarország sem maradhat a gazdasá­gi szabadságnak magányos szigete­Ha a szabadságok korlátozásának útját néz­¿ük, azt kell látnunk, hogy majdnem egész Európában először a politikai szabadságot korlátozták, azután azt, ami ezzel együttjárt, Péntek, 1933 nov. 17. 4ra 12 fillér ^ ( IX. évfolyam, 259. sz. az egyéni szabadságot. A politikai szabad­ság korlátozása után következett a forgalom szabadságának összezsugoritása s most a termelés szabadságát ültették le a vádlottak padjára. Talán meg is érdemelte sorsát. A termelés irányításában a tőkés társadalom szocialista igazságot fogad el átalakitva a sa­ját képére és hasonlatosságára. A gazdasági válságokat mindig a termelés anarchiájának s a válság leghatalmasabb tényezőjének nya­kára hágtunk. A földmüvelésügyi miniszter ur más pél­dákra is hivatkozhatott volna, amikor az irá­nyított gazdálkodás fogalmát kívánta érzé­keltetni. Ma Magyarországon a disznózsír ára egy pengő felett van s a disznózsír világ­piaci ára ötven fillér. A magyar gabonát kül­földre olcsóbban adják el, mint amennyit az agrárállam lakói itthon fizetnek érte. A pap­rikamonopólium azon a koncepción épült volna fel, hogy a magyar fogyasztó kétszer, vagy háromszor annyit fizessen a paprikáért, mint amennyit a magyar paprikáért a külföldi mmmammmmmmmmm^^mmmmmwan ELŐFIZETÉS, Havonta helybe« 3.20. Vidéken é» Bndapetlen 3.00, kUlittldtfn 0.40 penqA- - Rgyes tzám Ara hétköz­nap ÍZ. vaiAr- és Ünnepnap i£0 (111. Hir­detések felvétele farlia szerlnL Meqte­lenltc hétfO kivételével nnnonln reaoel fogyasztó fizet- Ugy gondoljuk, az már irá­nyított gazdálkodás eredménye, hogy az ag­rár Magyarország, lakói az agrár-termékek­hez drágábban jussanak, mint amennyiért azt külföldi ipari országoknak eladjuk. Attól tar­tunk, hogy az irányított termelésnek nem lesz más feladata, mint az az egyetlen, hogy ezt a diszparitást fenntartsa és fokozza. Ha az irányitott termelésnek okosabb, céltuda­tosabb, a közjót jobban szolgáló s a társada­lom békéjét jobban védő termelési rendszer megalkotása volna a célja, akkor jó szívvel tudnánk fogadni a tervezgetéseket mi is, akik a liberalizmusnak már utolsó mohikánjai kö­zé tartoznak. De ha az irányitott termelésnek az lesz a célja, hogy a gazdatársadalom ter­heit még inkább a nemgazda-társadalom vál­laira rakja s az agrártársadalom életküzdel­mét nem agrártársadalom életfeltételeinek megnehezítésével könnyítse, akkor nekünk aggodalmasan kell vigyáznunk, hogy milyen utakra s milyen célok felé akarják irányítani az irányított termelés gondolatát? Az angol kormány ui kísérlete a leszerelési konferencia megmentésére Az uf angol tervezetet Simon kfilQgyminiszter viszi Genfbe — Engedmények Németországnak ? (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Lon­donból jelentik: Az angol kormány döntő lépésre szánta el magát a leszerelési, konferen­cia megmentése érdekében. Sir John Simon külügyminiszter pénteken Eden külügyi ál­lamtitkár kíséretében Genfbe utazott, hogy át­nyújtsa az angol kormány uj tervezetét, amelynek alapján esetleg vissza lehetne hívni Németországot a zöldasztal mellé. Igen való­szinü, hogy Sir John Simonnal egyidejűleg utazik Genfbe Paul-Boncour francia kül­ügyminiszter, báró Aloisi olasz fődelegá­tus és Wilson teljhatalmú amerikai megbí­zott is. Beavatott politikai körökben szerzett értesülés szerint az angol kormány tagjai a szerdai minisztertanácson kétségtelenül arra a meggyőződésre jutottak, hogy feltétlenül en­gedményeket kell tenni Németországnak, Ka újból meg akarják nyerni a német kormányt a leszerelési tárgyalásokon való résztvételre, ami pedig a leszerelési konferencia sikerének előfeltétele. Sir John Simon ugyan Párison keresztül utazik Genfbe, de miután az angol kormány még a látszatát is kerülni akarja annak, hogy már előzetes angol-francia frontot akar ki­építeni Németország ellen, az angol külügy­miniszter nem áll meg Párisban és nem ta­lálkozik egyetlen francia miniszterrel sem. A londoni sajtó szerint még Simonnál is na­gyobb szerep vár Genfben Éden külügyi ál­lamtitkárra, aki mintegy teljhatalmú meg­bízottja lesz Angliának a leszerelési tárgyalá­sok további irányításában. Isméi kormányválság fenyegeti Franciaországot (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: A kamara folyosóin ismét kor­mányválságról beszélnek. A Sarraut-kormány csütörtökön délután beterjesztette a kamará­ba pénzügyi programjának első részét, amelv három milliárd frankos megtakarítást ír elő. A parlamentben feltűnően hűvösen fogadták a szanálási programot és bizonyosra veszik, hogy a pénzügyi bizottság a javaslaton lénye­ges változtatásokat fog eszközölni. Általános a vélemény, hogy a Sarraut-kormány helyzete megingott és a kormány bukása aligha lesz elkerülhető. Példátlan dollár-kontremln dühöng Londonban (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Lon­donból jelentik: Londonban a dollár-kontre­min példátlan arányokat öltött. Egész London dollárral játszik és mindenki besszre spekulál. A kínálat olyan nagy, hogy már egyáltalán nem lehet dollárt elhelyezni a DÍacon. Ez az­zal magyarázható, hogy a dollár úgyszólván minden percben zuhan. A dollár-eladások leg­nagyobb része fedezetlen eladás. Nemcsak a „City" dobja óriási tételekben a piacra a fe­dezetlen tételektől, nehogy kellemetlen megle­saságban is divat lett a dollár-kontremm. A

Next

/
Thumbnails
Contents