Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-14 / 258. szám

ö OPf MAGYARORSZAG 1933 novemtwr IgY indulnak a Rózsa Sándor-karrierek Tizenhárom éve» korában már elkötött három lovat, ellopott két kocsit (A Délmagy arország munkatársától.) A szegedi gyermekbíróság vezetője. Dudás Béla tanácselnök ,előtt pufók arcú, dagadt szemhéju, lapos homlokú gyerek áll. Éppenséggel nincs megijedve, szabatosan felel a kérdésekre. Adatai: született 1920-ban, ha« elemit végzett, az utolsó bizonyítványa majdnem tiszta kitűnő. Szülei földmivesek egy környékbeli városban, tiz éve különválva élnek, a gyereket másféléves korában odaadták az apai nagyanyjának, aki szintén Jelen van a tárgyaláson. Egészen disztingvált megjelenésű örega-sszony, tisztes fekete ruhában. — Miből él? — Varró voltam mindig, most is az vagyok, de a szemem már nagyon rossz. — Miért vált el a fia a menyétől? KI kergette el a máslkat? — kérdi Dudás elnök — Egyik se, csak szétváltak, de azért beszédesek A fiamban a hiba, részeges volt, ma Is az. A háborúban szokott rá az italra, mindenét elissza. Nem bánja, ha ruhája sincs, csak bora legyen. A bíró most a gyerekhez fordul, akit börtönőr rezetett elő. i— Mondd el, fiam az életrajzodat — Az elemi után a keresztapáméknál csordás voltam, aztán füszerlnas lettem nyolc hónaoijC. — Miért hagytad abba? — Az édesapám elkapanyelezett — Amiért fűszeres lettél? — Mert nem jártam az inasiskolába. Nem mertem hazamenni, volt nálam hat pengő, amit a gazdám bizott rám, hogy fizessem be, én a pénzzel bejöttem Szegedre, rokonokhoz. Munkát akartam keresni, elmentem egész Kistelek alá. — Szóval csavarogtál. Mászkált össze-vissza, igy került a vásártietyi tanyákra, beállt napszámosnak, a munkaadó helyen nadrágot, trikót, mellényt lopott, odébb álM, amíg elfogták a csendőrök és hazavitték. Most molnár lett másfél hétig, akkor elküldték. — Tetszik tudni, magyarázza a nagyanyja, ugy volt hogy ha trtána ért a rossz bire, nem tartották sehol. Megint hazament, de hamarosan megszökött i— Kimentem küvet hányni «- Meddig? •— Négy napig, őgyelegtem a tanyák közt t- Miből éltél? — Amit adtak. Este szállást kértem, éppen istállót építettek, segítettem, hajnalban elloptam a gazda lovát. — Most már volt lovam, hám kellett hozzá. Ezt •gy másik tanyán kértem kölcsön, ahol a nagyapámra hivatkoztam, mert ismerték. Azt mondtam, vasaltatni viszem a lovai — hát ideadták. Megbíztak benned? — Meg azokl (Maga is mosolyog rajta.) Az uton, ahogy vezetem a lovat látok egy kordét. Azt mondom a béresnek, aki a közelében volt: a gazdád ideadta kölcsön a kocsit, még ma visszakapjátok. Azt feleli, jó van, vidd. — Hát most már volt teljes fogatod. Mi volt a terved? — Tejet akartam hordani a kórháznak. — Kinek a nevében? Ismertek? — Nem. Kérni akartam kannákat, aztán a tanyán összevásároltam volna a tejet — De ehhez pénz is kell! Volt forgótőkéd? — Nem kell oda pénz, kicédulázzák. Az egyik cédula a gazdánál van, a másik nálam. A fizetésnél én is kapok. — Hát a lovat miből láittad volna el? — Adtak volna a tanyákon nekünk mindent. _ Mint az Isten az égi madaraknak, ugye? — Igent — feleli sugárzó arccal a Hu. Azt kérdeztem mindenfelé, van-e tej eladó? Felírtam 950 litert, hogy majd elmegyek a kórházba. — Meddig tartott ez az uraságod? — Három napig. Ahogy megyek, hát felkéredziedik egy ember, hogy vigyem a város felé, mert nagyon fáj a lába. Felvettem szívesen, aztán kitölt velem. mert egyenesen a csendőröknek vitt é>s átadott. Üsmerte a sárgát, meg a kordét is. Ravaszságból csinálta. A csendőrök nyilván csak gyerek csínynek tekintették a kalandot, hazavitték a fiút a nagyanyjához, lássák el ott a baját .Másfél hétig volt otthon, nyugtalankodott, sehogy se találta a helyét, főleg nz elveszett lovat, meg a kocsit nem tudta elfelejteni. Felfedezett egy stráfkoosít elment a gazdájához. — Eladó-e? — Eladó 280 pengőért. — Hát napidíjra adja-e? e- Hét pengőért Az embert korlátoltságra jellemző, hogy a gyerek megkapta a stráfkocsit napi 7 pengő használati díjért — Az apád nevében jártál el? — Nem én! A magaméban. — Csodálatos. M- i tovább. — Most elmenten. másik helyre, ahol szép sárga lovat láttam. Azt kölcsön kértem a molnár nevében, akinél másfél hétig szolgáltam, mondtam, hogy lisztet akarunk szállítani. — Odaadták? — Hiszen ismerték a molnárt! Szerszámot is kaptam, befogtam a kocsiba. A gazda utánam szólt, hogy szívesen adja, de máskor majd cédulát hozzak I Jól van, máskor hozok. — Most már megint volt kocsid, meg lovad. Mit csináltál aztán? — Kocsikáztam, bejártam a városba is, ahol nagyon megtetszett egy deres. Eladó-e? — kérdem. Eladó száz pengőért. — Kilencvenet adok érte! — Nagyon megörültek, mert a városban csak ötvenre becsülték. Akkor art mondom, hogy kipróbálnám. Hát tróbáld, de magad fogd be, én nem vergődők vele. Erre befogtam, a lovak közé csaptam, elhajtottam. Este tanyába értem, éjjeli szállást kértem, ígértem egy pengő husz fillér dijat. Reggel kölcsön kértem egy rossz subát, hogy visszahozom, mert ma is itt szállunk meg — Kik azok a mi? — Hát en, meg a Köt lovam — A tied? — Csak ugy értettem. De nem mentem többet vissza, hanem mindig máshol háltam meg — Meddig tartott ez a mulatságod? — Tizenegy napig. Azalatt fuvaroztam búzát, meg árpát, egyszer öt pengőért egy utast is. Sok faluban megfordultam, október közepén Szatymaz alá kerültem, ott meguntam a sárgát kifogtam, ott hagytam a kocsival együtt, a deresen Sándorfalvára lovagoltam, eladtam a hámot három pengőért. — Mi volt a célod? — Hogy kihizlalom a derest s beállok vele katonának Mezőbegyesen. A gyerek szörnyű vesződésseJ szeretne a szeméből kisajtolni egy könnyet, de nem sikerül. Nagy Géza királyi ügyész, aki a vádat képviseli, oda is szól rá. — Ugyan, ne erőlködj. Kihallgatják a nagyanyát la, azt mondja? — Az unokám a tavasz óta változott meg, amióta magamhoz vettem a fiamat — Tán verte az apja a gyereket? — Csak háromszor, akkor is mindig megvolt rá az oka. De nem azért, mert részeg volt — Ez az egyetlen unokája? — Van még egy tizenegyéves fin az anyjánál. — Az jó gyerek? — ö is olyan volt a tavaszig, amilyennek lenni kell! A deres gazdája is be van idézve, hegyes orrú, lopótök fejű paraiszt Ragyogó modellje az együgyűség szobrának. — Hogy adhatta oda a gyereknek a lovat? Ismerte? — Akkor láttam először, vannak ilyen kupecgyerekek! Mondta, hogy kipróbálja a lovat. Hát kerülj, fiam, a gyöpön, ha akarsz, én nem rázatom magam. Arra usgyi, várhattam, mikor jön vissza. Dudás hiró a gyerekhez fordul. Eddig se volt hozzá haragos szava, most ts szelid és csendes. — Szeretnél-e fiam. a javítóba menni? — Nem én — Inkább a fogházat választod? — Nem. — Hát mi szeretnél lenni? Paraszt? — Az esztergomi diáktáborba volna Jő bejutni, vagy ami eddig voltam. — Szóval lókötő Nagy Géza királyi ügyész mondja el a vádbeszédjét. Súlyos paragrafusokat citál, súlyos büntetést kér, olyan éleseszü raffináltsággal állunk szemben. Rossz hallani, hogy ez a kölyök vesíüélyes a társadalomra. Ha csak valanrivefl idősebb, fogházat érdemel... Dudás elnök Ítéletet hirdet, egy <M Javitónevelést rendel el. A gyerek erkölcsileg teljesen zSJlött, a nagyanyja pedig öreg és nem bir vele — Ha egy évig jól viseled magad, srsbad lesad s tán fejlődik még belőled ember. Most menj Isten hirévéL — Kézit csókolom, köszönöm szépen. A fogházőr viszi Is, utánuk kullog sírva a (szerencsétlen nagyanya. Az idézők köriül zavar törI

tént a vidéki városban, az apa nem kapta meg. — Pedig nagyon szerettem volna megmos™ a fejét! — mondja a bíró. Eckhardt Tibor rendszerváltozást és titkos választójogot követelt vasárnapi makói beszédében (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Vasárnap tartotta a független kisgazdapárt csnnádmegyei nagygyűlését délelőtt Makón, délután Battonyán. A makói nagygyűlést az ipartesület dísztermében tartották óriási érdeklődés mellett Dr. Csorba János megnyitója után Eckhardt Tibor a párt programját ismertetve foglalkozott az aktuális problémákkal, elsősorban a földteherrendezés kérdésével. A most kiadott rendeletben ahány mondat van, annyi a hiba — mondotta. Nem is főldteherrendezés ez, csak kétesztendős moratórium, ami azonban 175 millió pengőjébe kerül az országnak, ezt az áldozatot nem a gazdák, hanem voltaképen a bankok kapják. A független kisgazdapárt megoldási tervezetét állítja szembe a rendelettel. A 100 holdon alóli eladósodott birtokostól, ha felszerelése és munkakészsége megvan, ne lehessen a földet elvenni, rövidlejáratú kölcsöneit alakítsák át 30 éves 4 százalékos amortizációs kölcsönre s vezessék be a kényszeregyezségi eljárást — A földteherrendező rendelet súlyos hibája — mondotta —, hogy egy osztály részére ad kamatleszállítást és ezzel szembeállítja egymással a társadalom egyes rétegeit. A közterhek kérdésében nemcsak adófizetési, de adókivetési morálra is szükség van. Az állami költségvetést le kell szállítani a szanálási nivóra. Meg kell szüntetni az álláshalmozásokat Mindez azonban lehetetlen volna rendszerváltozás nélkül, amelynek pedig alapja a titkos választójog. Kijelentette ezután, hogy nincs olyan lehetőség, amely mellett részt vállalna a mai rendszer kormányzásában. Egyetlen esetben csupán, ha az általános titkos választójog alapján megejtett uj választás után egy uj politikai rendszer lehetősége nyílik meg. Lelkes ünneplés kísérte Eckhardt beszédét, amely után Kun Béla szólalt fel. Ne engedje a miniszterelnök — mondotta —, hogy a kerék a túlzó kapitalizmus tobzódásával a nagyipar, a gyár, a bank. a kartell kerékbe törje a buzakalászt, a magyar agrárgondolatot Andnházi-Kasnya Béla a párt munkájának taglálása során egy közbeszólásra válaszolva kitért a Turehanyiügyre is. — A független kisgazdapárt, mint a becsület és erkölcs lelkiismerete ül a parlamentben — mondott —. Bizonyság erre, hogy amikor a saját testéből kellett kivágni azt, akiről ugy érezte, hogy nem odavaló, nem habozott egy pillanatig sem. Annak, aki erkölcsi magaslaton áll és a parlamentben erkölcsi bíróként követeli, hogy a népmilliók összességének érdekeit tisztességgel szolgálják, erkőlcsbirónak kell lennie önmagaval szemben is. A nagygyűlés után Eckhardt Tibor társai-, val Battonvára utazott, ahol lelkesen ünnepelték az ellenzéki politikusokat