Délmagyarország, 1933. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1933-11-14 / 258. szám

« D E C M A Cl y A R O I? S Z A u 1955 november Tí: jes egészében átvette a város az épitést lebonyolító -Szegedi Armentesitő és Belvizszabályorft Társulattól, az ármentesitó társulat még mintegy 50 akkordos munkást foglalkoztat a Fehértón. A munkásokkal a hullámok által megrongálódott töltéseket javítják ki. Rövidesei! az Armentesitő társulat véglegesen átadja a fehértói halgazdaságot a városnak, amely 9aját rezsijében fog intézkedni s halgazdaság ügyeiről és a további munkálatokról. Szombaton telefonösszeköttetést létesilettek Szeged és Fehértó között ff* ,Bz iparososztály ugyanolyan kedvezményt kér, mint amit a gazdatársadalom kapott" Az fpartesíOleí rendkívüli közgyűlése elhatározta a Horváth Mihály-uccai ház megvételét (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi ipartestület vasárnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott a kiállítási csarnok részére kiszemelt Horváth Mihály-uccai ház megvétele ügyében. Az elnöki előterjesztéshez többen szóltok hozzá. Trinkula József ellenezte a házvételt, mert attól tart, hogy tagdíjemelést von majd maga után. Nngxj József, Kovács Lajos, Juhász János, Bohata Bálint, Klein Ottó, Spitzer Sándor, Vörös József és Podwen Henrik felszólalása után Takács Béla elnök kijelentette, hogy a házvételből semmiféle teher nem származhatik az ipartestületi tagokra, mert a testület a várostól és az államtól kap támogatást. A rendkívüli közgyűlés végül névszerinti szavazással, 62 szavazattal 1 ellenében hozzájárult a Horváth Mihály-ucca 5. számo ház megvételéhez. A közgyűlés után taggyűlés volt, amelyen dr. Dettre János, az ipartestület ügyésze a gazdavédelmi rendelettel kapcsolatos iparossérelmekről beszélt — Szükséges, hogy az iparosság — mondotta többek között — országos akciót kezdjen sérelmeinek orvoslása végett. Az iparosság nem kér mást, mint azt, hogy ugyanolyan kedvezményekei adjon a kormány'az iparososztálynak, mint amit adott a gazdatársadalomnak. EgytKlö elbánást kér az iparosság, amely osztozkodott a gazdával a nyomorúságban, most osztozni kíván a kedvezményekben is. Nemcsak támogatáshoz nem jut az iparos, hanem a gazdatársadalomnak nyújtott kedvezmények rendkívül megnehezítik a helyzetét. Joggal követelheti az iparosság ugyanazt a védettséget a munkahelyére, mint amit a gazdák kaptak a földjükre. A rendelet veszélyezteti az iparosság fennmaradását. Ezután az elnökség határozati javaslatát terjesztette elő dr. Deltre János. A javaslat a következő: „A kézmiiiparosság arra kéri a kormányt, hogy az adók és köztartozásjellegü más tartozásai számára a védett birtokoknál alkalmazott könnyítésekhez hasonlóan az adó- és OTlhátralékok tiz év alatt legyenek kamatmentesen törlesz'hetők és az 1933. évben befizetett adók a folyó évre számíttassanak be; a magánjogi tarcozások terén megfelelő kamatcsökkentés mellett kétéves kiméleti idő engedélyeztessék a tőketörlesztést illetőleg, vagyis a késmüvesiparosságnak ugy a kisipari hitel keretében felveti, mint a pénzintézeteknél fennálló tartozásai visszafizetésére merfelelő könnyítés adassék." A javaslatot a taggyűlés egyhangúlag elfogadta. A szegvári rabiógyiikosság egyik tettese részletes beismerő vallomást tett Két leszakított gumisarok a szénapadláson — Nagy Imrét nem találják a csendőrök (A Délmagyarország munkatársától.) A szegvári rablógyilkosság egyik tettese, JuhászFarkas József — mint jelentettük — a szegvári csendőrség foglya. A csendőrségnek kezdettől togva az volt a gyanúja, hogy Juhász a szökésben lévő Nagy Imrével egvütt követte el a kegyetlen rablógyilkosságot. Juhász azonban álhatatosan tagadta a gyilkosságban való részvételt és először azt állította, hogy neki Nagy csak elmondta a történteket. Később azt vallotta, hogy látta a gyilkosságot, de rbban nem vett reszt Mind a két gyilkos alacsony, vézna, fiatal legény, az áldozatok pedig nehéz, erős emberek voltak, ugy, hogy sem Juhász, sem Nagy nem birt volna egyedül végezni velük. Hiába faggatták azonban a csendőrök Juhászt megmaradt tagadása mellett Hétfő reggelre a nyomozás olyan eredményeket produkált, hogy ennek hatása alatt a konokul tagadó Juhász megtört és töredelmes beismerő vallomást tett. Bevallotta, hogy a gyilkosságot Nagy Imrével együtt követte el, előre megfontolt szándékkal. Pénzre volt szükségük és ezért elhatározták, hogy rablások, illetve gyilkolások utján fogaik pénzhez jutni. Először egy másik korcsmáros meggyilkolását vették tervbe, de a terveit gyilkosság estéjén megtudták, hogy a kocsmárosnak nincs pénze, ezért elálltak a tervtől és azonnal elhatározták, hogy Héiányékat fosztják ki. Azt is elhatározták, hogy Hérányék kirablása után a postamesternőt gyilkolják meg és fosztják ki. Juhász ezután részletesen elmondotta a borzalmas éjszaka részleteit Bevallotta, hogy Hérány Józsefet, akire több baltacsapást mértek, végül megfojtották. Ezt a boncolás során is megállapították. A boncolóorvos megtalálta a kocsmáros nyakán a fojtogató kéz nyomait Hérány Józsefnén a boncolás 22 halálos sérülést fedezett fel. Juhász József beismeié vallomása ugy született meg, hogy a csendőrök kétségen kívül megállapították, hogy ő is résztvett a gyilkosságban. A helyszínen, Hérái-y József holtteste mellett ugyanis egy gumisarok lenyomatát találták meg a véres földbe belenyomódva. A csendőrök keresték a gumisarkot, de sehol sem találták. Az egyik csendőrnek végül feltűnt, hogy Juhász\József egyik cipőjének a sarkán szögnyomok látszanak. Megállapították, hogy a cipón azelőtt gumisarok volt, de Juhász á gumisarkot a gyilkosság után leszakitotta. Vallatták Juhászt, de eleinte az tagadott. A csendőröknek szorgos kutatás után hétfő reggelre ..."került a letépett két sarkot a padláson a széna alatt megtalálniok. A gyilkosság felfedezésekor a csendőrök a véres lábnyomot lefotografálták, arról gipszmintát vettek fel és most a letépett sarkot beleillesztették a gipsz'Wtvéwybe. A sarok míHiméternyi pontossággal beleillett az öntvénybe. Juhász-Farkas amikor látta, hogy minden további tagadás hiábavaló, sirva fakadt es görcsös zokogás közben bevallott mindent. Nagy Imrét mindezideig nem sikerült megtalálni. Ha köhög oeak GERLE féle -í^S® I I' II I | Hl A*»»" " K4rá" a. «árok. (KIm D. p»h>t»l Élénk politikai viták Makó hétfői közgyűlésén (A Délmagyarország makói tudósítójától) Rendkívüli érdeklődés mellett tartotta hétfőn Makó képviselőtestülete novemberi közgyűlését A közgyűlés az interpellációkkal indult. Dombi Mihály kifogásolta, hogy a gazdasági egyesület elnöke és a méntelep vezetője megakadályozta a képviselőtestület által kiküldött bizottságot abban, hogy a méntelep könyveibe betekintsen. Márton Bálint a városi kertészet tanonclétszáma, Löwenbacch Benedek a baromfibevásárló telepek működésének ellenőri zése és a termelői érdekek védelme tárgyában interpellált Kotroczó József egy polgármesteri rendeletet sérelmezett amely a javadalmi hivatal alkal^ mazottait nemcsak attól tiltja el, hogy hivatalos ellenőrzés alkalmával ne fogadhassanak el megvendégelést, de azt is tiltja, bogy hivatalon kivül azokban a vendéglőkben szórakozzanak, amelyek ellenőrzési körzetükbe tartoznak. A polgármester a nem szerencsés szövegezésű rendelet kiegészítését megígérte. Vita indult meg annak az inditványnak a kapcsán, amelyet 51 városi képviselő terjesztett be és amely azt célozta, hogy a város marosparti sétányát, amelyet eddig Báló-ligetnek neveztek, Tarnay Ivor alispán nevéről nevezzék eL Az indítvánnyal szemben a szociáldemokrata képviselők foglaltak állást akik időelőttinek itelték a üivatalban levő alispán ér-, demeinek megörökítését. Az alispán személye iránt tisztelettel és becsüléssel viseltetnek, de kifogásolták azt, hogy a szorosan vett közigazgatási munkája után a baloldallal szemben át-áttért a politika terére is. Galamb Sándor az indítvány mellett szólt majd Nikelszky polgármester felszólalásai után a közgyűlés névszerinti szavazással 47 szóval 12 ellenében elfogadta az indítványt. A szavazásban hét képviselő nem vett részt. A délelőtti ülés legélénkebb tárgya Erdélyi Antal indítványa volt, amely köszönetet kívánt szavazni a kormánynak és a város szanálását intéző miniszteri kiküldötteknek a város részére legutóbb juttatott 150 ezer pengős támogatásért. Az ellenzék az inditvannyaJ szemben arra az álláspontra helyezkedett hogy a köszönet, mint udvariassági tény helyényaló ugyan, de a hálaayilvánitás nem helytálló. Löwenbach Bene^k, Kotroczó József, Farkas Imre, Fried Armln, dr. Csorba János fejtették ki, hogy a kormány csak kötelességét teljesítette, amikor a Speyer-kölcsön és a felsőbb hatóságok által annakidején nem kifogásolt számszakilag hibás vezetés folytán bajbajutott városon segített. A segítés amit nyújt a forgalmi adóalapból származik, amely régebben a várost illette. Az indítványozó mellett Nikelszky polgármester támogatta az indítványt, amelyet szótöbbséggel elfogadtak. A délutáni közgyűlésen újból tárgyalás alá került a szegényház kezelésének a szegénygondozó bizottság részére történt átadása. Kotroczó József, Fried Ármin, Dombi Mihály különböző panaszokat és kifogásokat hoztak fel az uj kezelés és a polgármester eljárása elten, majd' izgalmas vita után 21 szóval 20 ellenében kimondották hogy nem veszik tudomásul a kisgyűlés határozatát. A városi temetkezési intézet és a téglagyar megszüntetése ügyében javaslattételre bivták fel az üzemi bizottságot A Horthy-parki vasárnapi szabad belépes ügyében hozott és a vármegye kisgyülése által feloldott határozatot egyhangúlag fenntartotta a közgyűlés. Megütközéssel tárgyalták, hogy a gyilkosto bérlője az ártézi kut vizének használatáért adót szed a környékbeli lakosoktól A szerződés felbontása iránt megteszik a szükséges lépéseket