Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-31 / 248. szám

T955 október 3T: fTCClWAGfAffOffSZAO FIGYELEM! Felhívjuk a t. vevőközönség figyelmét rendkivül dus választékú őszi és féli bel- és külföldi szövetjeinkre, továbbá selymeinkre, flanelcikkeinkre és vásznainkra. Leglobb minőségek legolcsóbb szabott áron! Dr. Salgó és Társa c divatáruháza, (Károlyi ucca 1. - bérház.) tMMMI)MMMMMII>l>)llMMI8UMIIMWMyUMWWmiWMMWMMMMMMMMMMMMM>JMMyMMWMWWIMMMMyMW>»MÍ Modern képrombolás Aba Nóvák Vilmost, aki jelenleg a szegedi Baptisztérium kifestésén dolgozik, a szolnoki „Katolikus Élet'' kevéssé ismert, de annál hevesebb esztétája jászszentandrási, gigantikus mcretü freskói miatt, melyeket csak nemrégiben fejezett be, ecsettel elkövetett vallásgyaíázásal vádolja. A hitvitázók nyerseségére emlékeztető cikk irója, aki a retorika hatástkeltő fogásaiban jóval jártasabb, mint a műtörténetben, maga is egyházi férfi s igy semmit sem okulva bántóan agresszív magatartásán, a reverendának kijáró tisztelettel próbáljuk néhány olyan körülményre felhívni figyelmét, melyek a katolikus életszemlélet teljességéből mé£ a szolnoki botránkozók egybehangzó vélemenye alapján sem rekeszthetők ki. A cikk Íróját, szintén tapintatból, még csak megnevezni sem kívánjuk; x. y. ő is, mint a többi, akik társadalmi tekintélyük uszályaként még gyér tudásukat is fölvonultatják," ha arról van szó, hogy a gondolat uj térhódítása ellen tüntessenek. Aba Novákot felesleges védelembe vennünk, helyt áll ő magáért, igaz, fölkent templomfestői minőségében pedig az a Vatikánból delegált zsűri erősiti meg, mely néhány évvel ezelőtt a pádovai nemzetközi egyházművészeti kiállítás sok ezer műtárgya közül neki itélte oda a kitüntető aranyérmet. A támadást tehát ugy is elintézhetnénk, hogy a fönti cikkíró ezesetben pápább akart lenni a pápánál, ami meglehetős szerénytelenség hasonló hívatásu férfiaknál, ha ráadásul még azt is figyelembe vesszük, hogy vakmerő, kardoskodása folyamán a kelleténél több izben inti Aba Novákot őszinte és hivő alázatra. Aba Nóvák katolicizmusa nem szorul védelemre s mi nem is foglalkoznánk cikkíróval, ha nem tartanánk attól, hogy a rosszakarat és tudatlanság, mint annyiszor, most is tábort toboroz magának s megszervezi a modern képrombolást. Már itt az elején hivatkozhatunk mi is tekintélyekre, akik pozíciójuk ellenére is lándzsát mertek tőfrni a modern művészet mellett. Cikkíró tájékozatlansága kedvéért megemlíthetjük, hogy a kultuszminiszter ur hivatala elfoglalása után rehabilitálta a naturalizmustól elszakadt müvészgenerációt a Budapesti Hírlapban, annak a véleménynek adva kifejezést, hogy ezek az uj ideális, spirituálisztíkus kultura előharcosa i. De térjünk a tárgyra. A vád pontokban fölsorolva és cáfolva á következőképen hangzik: i• Aba Nóvák barnásfekete és hidegvörös színeket használ — írja szerzőnk —, melyek főként azért visszataszítóak és kegyeletsértőek, mert a szentségi Jézus lakhelye körül alvilági hangulatot teremtenek. A kereszténységtől ugyanis idegen a katakombák s a kolostorok barlangi félhomálya, szerzőnk plenair-lelke csak verőfényben érzi az Isten közelségét, ha ráadásul giccses, pufók angyalkák is röpködnek a napsugárban. Szerzőnkben minden játszi és könnyed, harmonikus és polgári s szinte taszító mellbevágást érez ott, hol drámai színek revelálják az isteni vallás első, fájdalmas periódusait. A komorságban evangéliumellenességet lát, mintha titokban a pajzán Jupiter vagy az atléta Apollót kívánná vissza, megfelelő buja és nyüzsgő olimpuszi világítással. Mennyire nem érti szerzőnk a művészet nyelvét s mennyire tájékozatlanéban, hogy azok a formai gazdagságok, melyek a reneszánszban végül már csak l'art pour l'art izgatták a festők fantáziáit, sokkal inkább az antik és a bomlás szellemét reprezentálják, mint az integrációra, univerzalizmusra s metafizikai valóságok kifejezésére törekvő kereszténységét. Nyilvánvaló, hogy ez a kifejezés nem lehet naturalisztikus, a belső feszültség s az őszinte inspiráció szükségképen söpri el a természetutánzás materiális, logikai és racionális funkcióit, azért, hogy a magasabb ihletettség nyelvén teremtett formákban tombolja, áradja ki magát. A mártir. aki a tüzhalálba rohan, eszmeileg, de vizuális síkon sem lehet azonos azzal a rómaival, aki semmiben sem hisz, kereveten hever, mindent un s csak beidegzett tradícióként mutat be áldozatot isteneinek. Szerzőnk valami mohó, mondhatnók fizikai életigenlés lázában írhatta cikkét s mámoros rt iorikázásban, ugy látszik, megfeledkezett arról a nagyszerű, heroikus küzdelmü világnézetről, melynek laikusokkal szemben — az aláírás s nem a cikk tartalma szerint! — fölkent képviselője. 2. A szinek visszariasztó hangulatát tullármázza a vonalak és formák vakmerő orgiája. A freskó dekoratív értékeit ennek ellenére is ha jlandó elismerni, de a ritmikusan visszatérő, uniformizált, sokszor ornamentálisan elrendezett alakok szimmetriájában már nem fedezi föl azt a transzcedens szemléletet, mely a „primitíveknek" titulált, kétségtelenül nagy és keresztény mesterek munkáiban érte el maximális kiteljesülését. Az se képezheti vita tárgyát, hogy ezek a művészek valóban hivők voltak s nem „szabadkőművesek", róluk legalább is még „intelligens hölgyek" sem vélekedtek igy, mert belső eksztázisukban a stilizált s monumentálisan ható önkifejezést többre merték becsülni a természet ügves, technikázó s néha igen léha és tartalmatlan lemásolásánál. Nem tudom Fra Angelico-e a követendő példa egy mai festő számára, aki böjtölt és korbácsolta magát, mielőtt Máriát festett volna, vagy a szinek káprázatos mestere. Tizián, akinek pompázó külsőségei legkevésbé takarnak mélvséges kereszténységet. De egyáltalán van-e a cikk írójának valami áttekintése a művészet s a kulturák bonvolódásai fölött? Érezte-e már. hogy szimptómák nyomulnak előre a megvalósulás felé s hogy amíg a színpad misztériumokkal és stilizált játékokkal kísérletezik, addig a festő éppen a trecentó formalátását éli ujjá. Nem olyan jogosult törekvés-e ez, mint a reneszánszé volt, mely ellenkezőleg, a naturalista antik kultura mélyeiből érezte föl a maga művészetét? Anvnyira szűk látókörű x. y., Hogy egyetemes tendenciákban is csak egyéni buzgalmat és akarnokságot tud látni? Kár volna bizánci példákra hivatkoznunk, a stilus és korszerűség olyan fogalmak, melyeknek megértése és értékelése nem ósdi zugesztéták feladata, hanem azoké a művészeké, akik mindenkor kénytelenek voltak lenyelni a „kortársak" támadásait. 3. A szentek arcvonásai olyanok, amilyeneket csak fegyházakban és elmeklinikákon talál az ember. A vádló gyermeki lelke riadtan borzad öszsze az alkotó géniusz szuggesztív ereje előtt a bá jos, gyengéd és szeretreméltóan kedves szenteket követel a művészektől, mert azok a szomoru mártírok, akiket csak isteni fanatizmus fűtött, akik az „Eccle&ia mililans" harcosai voltak, anélkül, hogy földi létük kényelméről, kiegyensúlyozottságáról s jó társadalmi elhelyezkedésükről gondoskodhattak volna, akik mindent föláldoztak s oroszlánokat, börtönöket tűrtek el Krisztusért, azokat, ha nem is blaszfémikus, de föltétlenül stílustalan s t;'n ízléstelen is rózsásarcu, pirosszáju s jólfésült puhányokként ábrázolni. Vagy égbefordult szemű Carlo Dolci-féle Madonnákat kíván a kitűnő esztéta s harcos keresztény, amilyeneket nyomtatásban is vásárolhat tucatszámra a gyermeki buzgalom, de amely csak az ízlésében s hitében megbicsaklott kort elégíthette ki. Aba Nováktól kigyulladt szemű predil:á-i torokat, elcsigázott martirokat, harcosokat, igehirdetőket, egvszóval aktiv keresztényeket várhat a cikk irója s a szolnokiak jelzett csoportja, de kimángolt, kifényezett, édeskés, sírásra hajlamos s örökké meghatott szenteket nem. A katolicizmusnak ma újra nem triumfálókra, nyugodtan scholasztiknzó. esetleg bárok--' felszinességü hívőkre van szüksége, hanem katonákra Az egyházi művészet pedig csakis on-« nan merítheti mai ihletét, ahol pogányokkal és világokkal küzdő művészek dadogták el hó-» dolatukat a Megváltó iránt. Ezek nem prímig tivek a szó értékelő értelmében. Ezek ugyanolyan mesterei a színeknek, vonalaknak és fórmáknak, mint a Rafaelek, akik a hivatalos, ízléshez még ma is közelebb állnak. A maB művész tehát nem követ el erőszakot tudásán^ ha őket tekinti követendő példáknak, mert mai a naturalizmustól eljutni hozájuk, nem érték-í hcli devalváció, hanem emelkedés. S Aba No-» vák katolicizmusához szó sem férhet. Azok al sértegető kifeiezések, melyek csak ugy hem-* zsegnek a cikkben, sajnálatos nekibuzdulása! egv avatatlan prókátor vitadühének. Akik tá-» iékozottabbak e kérdésben, igen jól tud iák, bogv az Egyház más véleményen van. S volt-a a világon annvira masszív szervezet, annviral kollektív szövetkezet, mely mindent felölel; mindent megszívlel, csak éppen a különvéle-i ményt nem? Aha Nóvák katolicizmusában művészete alapján nem kételkedhetünk, de a cikk iróía jól teszi, ha megvizsgálja lelkiismertét s kíesit magába száll mielőtt azt merné javasolni, hogy meszeljék át a freskókat. Ne legyen éppen egyházi férfi, aki képrombolásra uszítja a híveket s ezzel uj kiilturbotránv centrumába sodorja a magyarságot. Aha Novék esetében ez már kicsit nemzeti ügy is. (Szeged.) Berezeli A. Károlr. CIANOZÁST a IeglHkéle(e»ebben legolcsóbban -végez poloska és moly kór ellen Lakásfertőtlenlíő Vállalat ciAmrodA»«. Zykloo (Mílpsri R t. Meredi kirendeltsége Szeged, Dugonics tér 12. sz. Teleion: 31-77 FASOR SZANATÓRIUM Budapest VII. Ker. Vilma királynő nt 9. Telefon 31-5-26. Sebészet, belgyógyászat, szülészet, nőgyógyászat, idegosztály Olcsóbb mint bármely klinika vagy közkórház ktílönszobája Na!»* ellátási dii 10 pengőtől. Kórházi pausálárak idegbetegek esetében továbbá szüléseknél.