Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-29 / 247. szám

'1933 október 29. öfiLMAGYARORSZAG 9 AZ ADO A házbérek bevallása A h ázbérbevail! á sokat 1933. év november végéig kell benyújtani.az illetékes községi elöljáróságok­nál, illetve városi adóhivataloknál. A bevallások elkészítésére nagy gondot kell fordítani, mivel a házadó éppen egyike azon köztartozásoknak, ame­lyeket a kormány igen erősen igénybe vett s így igen érzékenyen érinti az adózókat. A házbérbevallás erre a célra szolgáló nyom­tatványon készítendő el olyformán, hogy annak minden rovatát pontosan ki kell tölteni. A legna­gyobb gondot természetesen az évi bér megállapí­tását tartalmazó rovatra kell fordítani, mert ezen alapszik az egész 1934. évi házadókivetés s mint ismeretes a házadónál évközi változásnak bér­csökkenés címén helye nincs. A bérösszeg megállapításánál főként az aláb­biakat kell figyelemmel kisérni. A nyersbérjövedelemhez kell számítani mind azt nz összeget, illetve ellenszolgáltatást, amit a bér­lő a bérlettárgy használata fejében bér címen akár készpénzben, akár természetben, akár vala­mely munkateljesitményben leróni tartozik. Ebből a szempontból a novemberi lakbérnegyedben fize­tett bér az irányadó s ennek négyszeres összege képezi a házadó alapját. Itt nem mulaszthatjuk el felhívni a háztulajdo­nosok figyelmét arra, hogy a novemberi lakbér­negyedben történt lakbércsökkenés kihat a ház­adé megállapítására. Miután pedig előrelátható, hogy a későbbiek folyamán további bércsökkenés fog jelentkezni, célszerű a bérmérséklést már most a novemberi bérnegyednél végrehajtani. Ugyanis a később történt hőmérséklés a házadó­ra semmi befolyással nem bir, mivel a házadónál évközi változásnak a bérjövedelem csökkenése cí­mén niraos helye. Nem számíthat ók a házbérhez a bérlő által fi­zetett közüzemi pótlék s általában minden olyan közszolgáltatás, amit a község vagy város a bér­lőtől a bérbeadó utján hajt be, a lakás, fűtés, vi­lágításáért fizetett díj és végül a bútorozott szo­báknál a butorhasználat dija. Butorhasználati dij címén általában 30 százalékot lehet a bérösszeg­ből levonni, ez a különbözet azonban általános keresetiadó-köteles. E bevallás benyújtásának elmulasztása 5 szá­zalékos birsággal jár, aki pedig a bevallását kü­lön felszólításra sem adja be, bírság cimén 10 százalékos pótlékot köteles fizetni. * A kormány a hivatalos lap október 24-iki szá­mában rendeletet közöl, amelyben egyéb gazda­védelmi intézkedések mellett megengedte, hogy az úgynevezett „védett birtokok" tulajdonosai a ter­hükön 1933. év végén fennálló hátralékot, amely­ből azonban az 1933. évi előírás levonásba he­lyeztetik, — 10 éven keresztül kamatmentes rész­letekben fizethessék meg — E részletek mellett azonban természetesen az időközben esedékessé váló folyó adókat is fiztni kell. Adónaptár November 1—10-ig: Havi 48 pengő átalányig a forgalmi adó egyhatod részének lerovása bélye­gekben. Előző napi forgalom után a forgalmi adó lerovása bélyegekben, ha más lerovási mód meg­állapítva ninos. November 5—10: Havi 48—240 pengő átalányig a forgalmi adó lerovása egyhatod részben bélye­gekben. MfMBENK5f3füSC KORDA-RUHA Legjobb. — Legdivatosabb. — Legolcsóbb. Mérték után eteőrangn szabás és kiállítás. Iskola öltönyök, felöltök, télikabátok » nagy rálasztékban. FÖLDES IZSÓ Klauzál tér Borotválkozás előtt JJIVEA akkor utána sima lesz a bőre. Tehát eló'ször puhitsa me^ a szakállát NIYEA-va! és csak utána szappanozzon és borotválkozzék. Így elén azt, hogy ha érzékeny a bőre, az nem fog kipat­togzani és kisebesedni. — Próbálja meg már hol­nap reggel! A borotválkozás lényegesen könnyeb­ben fog sikerülni és fájdalommentes lesz. A pótolhatatlan és utánozhatatlan N 1 V E A nagy­szerű hatását Eucerit tartalmának köszönheti. «UVEA-CREME ára P 0.50—2.2a NIVEA-0LAJ ára P 1.00—3.(1 Klcbelsberg Kunó, a hulínrpoliflkus Irta és a Dugonics-Társaság Klebelsberg-Ünnepén felolvasta űr. Husztl József egyetemi tanár jobban tudnak s csak ugy „sugározzák ki maguk­ból a csüggedést és kétségbeesést." Ez bün a nem­zettel szemben, amikor a remény és önbizalom ébrentartásán fordul meg a sorsunk. Mert a beteg nemzeteknél, mint sok esetben a betegeknél, a gyó­gyulás el sem képzelhető bizakodó hangulat nél­kül. Ilyen körülmények között gyalázatos dolog varju-módra pesszimizmust károgni! S nekünk nemcsak gyógyulnunk kell, hanem megerősöd­nünk: megcsappant erővel, a legkedvezőtlenebb viszonyok között kell visszaszereznünk az elve­szettet; erre pedig nincs más ut, mint a bizako­dás, amelyből majd munka, alkotó kedv, felfoko­zott tevékenység fakad. Pesszimista hangulatban, megfogyatkozott életkedvvel abból a mélységből, ahová minket a sors levetett, felfelé törni nem lehet. Nem ismerte volna Klebelsberg gróí a helyzet nehézségeit, nem mérte volna meg elesettségünk nagyságát? Senki sem tudta pontosabban, mit vesztettünk a világháborúban, a forradalmakban, Trianonnal és az inflációval, amely egymaga há­rom nemzedék takarékosságának még megmaradt gyümölcsét tette semmivé s szinte az egész nem­zeti ingó vagyont elfújta Quand même! Mentől könnyebb a kétsébeesés apostolainak munkája, antól nagyobb bűn velük együtt a nemzetre vég­leg rázárni a kripta födelét. Minden siránkozás céljatévesztett: „A végzet nyakunkra tette ólom­kezét s ha sirva roskadozunk, nyom kérlelhetet­lenül lejjebb és lejjebb. Ilyen helyzetben csak az kerekedik felül, aki óriási erőfeszítésekkel szem­beszáll a végzettel." Most kell bebizonyítanunk, hogy megérdemeljük-e az életet, mert az életre való nemzetekre a katasztrófa ugy hat, mint mikor a fát erősen visszavágják: annál jobban hajt. Ninos tehát más menekvés, mint az optimizmus, a bizakodás s a megfeszített munka. Minden böl­cseség csődjét jelentené, ha az öregebbek az ifjabb generációnak csak a késégbeesést tudnák taná­csolni. Klebelsberg grófnak talán legnagyobb történeti érdeme az marad, hogy a magyarság életének eme szörnyű éveiben reményt és önbizalmat tu­dott önteni nemzetébe s valóban sikerült is meg­erősíteni annak már-már alig pislákoló misszió­tudatát. Optimizmusa, bizakodása balzsamként ha­tott a nehezen behegedő sebekre, a lelkét betöltő hivatásérzet hevének őszinteségénél fogva felvil­lanyozta és magával ragadta az ellankadtakat. Az elsők között volt, akik az elesettet felemelték, s újból járni tanították, sőt a meggyőzés erejével járásra kényszeritették. örök dicsőség és hála ezért — legelső sorban ezért — áldott emlékének. Az archimedesi pont, amelyen lábát megvetve Klebelsberg gróf az elernyedt magyar életet moz­gásba lendíteni kívánta, a művelődés-politika volt. Nemcsak azért, mert a lefegyverzett, gazdasági­lag is gúzsba kötött ország számára jóformán ez volt az egyedüli ut, amelyet Trianon leleményes­sége sem tudott elzárni, hanem azért is, mert meg­győződése volt, hogy a magyarság örök vágya az eszmények után ebben az óriási szabad térben, amit a művelődésnek hihetetlenül kibővült tere Az összeomlást és a trianoni békét követő sors­döntő évtized vezető egyéniségei között a legelső sorban küzdött az a férfiú, kinek emlékezetét ün­nepelni ma itt összegyültünk. Ez az ünneplés azonban nemcsak emlékezés: amig e földön — s e földnek éppen ezen a pontján, Szegeden — olyan magyarok élnek, akik a nemzeti életet megérdem­lik, addig Klebelsberg gróf emlékezetét felújí­tani nem lesz szükséges, mert alkotásaiban, mint kiapadhatatlan erőcentrum, mindvégig hozzá fog tartozni a nemzeti élet egészéhez. Inkább nekünk, az árván ittmaradottaknak van arra szükségünk, hogy örökségét, eszméit és eszményeit újra meg újra átéljük, példájából a mindennapi élet fel-feltor­nyosuló bajainak legyűrésére erőt, vigasztalást merítsünk. Hiszen a Gondviselés elsősorban ép­pen ezért küldte őt nemzetének akkor, amidőn annak a vigasztalásra, lelkének erősítésére a leg­nagyobb szüksége volt. Az összeomlás után, amikor a kábulatból fél­eszméletre révedeztünk s a szörnyű zuhanás után megmaradt osonka tagjainkat végigtapogattuk, hogy van-e még bennük ép csont, a nemzet több­ségén a legnagyobb kétségbeesés vett erőt. De nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte, még a szin­tén alig lihegő úgynevezett győzteseknél is sötét pesszimizmus vett erőt a lelkeken: ha a világ vége talán nem is érkezett el, a nyugati civilizáció bi­zonyosan megérett a bukásira. Ezeknek az évek­nek egyik legolvasottabb könyve volt — pedig mint tipikusan német könyv, nem nagyon olvas­tatta magát — Spengler müve, mely már cimében Nyugat pusztulásáról, a nyugati műveltség alko­nyáról beszélt. Nálunk még optimistának számított az, aki az uj helyzet következményeit ugy akarta levonni, hogy Magyarországból legyen a háboruelőtti kis Balkán államokhoz hasonló parasztország. E gon­dolat hívei eleve belenyugodtak, hogy Budapest uccáin a kövek között majd felüti fejét a fü, hogy nagyobb városaink majd maguktól elnéptelened­nek, művelődési intézményeink összezsugorodnak. Ennünk majd osak lesz, hiszen agrár-ország va­gyunk, életünket eltengetjük mindaddig, mig va­lami fordulat — aminek egyelőre még a képzelet sem tudott konkrét formát adni — ebből a sira­lomházból egyszer ki nem szabadit. A kétségbe­esettebbek már azon bizonykodtak, hogy egyál­talán kár lenne a megmaradt ország-csonkon az életet meginditani, ezért erőfeszítéseket tenni; ál­talában kár lenne életképességünknek akár zsu­gorított formában is bizonyságát adni, mert ez könnyen Trianon petrifikálódását jelentheti. En­nél sokkal célravezetőbb lehet az amúgy is tart­hatatlan helyzetnek szándékos elmérgesitése, mert az ebből kirobbanó elégedetlenség a nemzetet sorsa jobbraforditása érdekében esetleg sikert hozó kétségbeesett kísérletekre fogja felingerelni. Ebben a hangulatban lángolt fel a magyar élet­akarat Klebelsberg gróf lelkében olyan ellenáll­hatatlan, szinte félelmetes erővel, hogy a nemzet többsége, minden esetre annak legjobbjai rövid tétovázás után megindultak az általa kijelölt, egyáltalán nem könnyű s nagy áldozatokat kívánó uton. „Én azt tartom, hogy az optimizmus az élet oxigénje" — hirdette szóval és példájával fárad­hatatlanul. Nemzeti életünk nem merülhet ki a területi épség ultán való inaktív sóvárgásban: céltudatos, tettre kész, összeszorított fogú férfiak kellenek, nem Koppányok, még kevésbbé Jeremiá­sok. A vakon vagdalkozó Koppány legalább mo­kány ember, akinek, ha verekedésre kerül a sor, még jóhasznát lehet venni, de a Jeremiás-tipus semmire sem jó. A magyar Jeremiások ugyanis előre semmit sem mondtak mecr — ebben külön­böznek a nagy prófétától — de siránkozni annál Mindenkinek kell tudnia, hogy nálunk legolcsóbbak a kézimunka­fonalaik Tisza Áruház panüzlet mellett.)

Next

/
Thumbnails
Contents