Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-29 / 247. szám

DHM AGYAKORSZAG «ZEOED, s«erkewt<Mg! Somogyi < %z.Lem. Telelőn: 23>33.^KladóhlTatol, k nic«»nk n nyrtAr «* egylrcxl« • Armil uoea S. Telefon : 13-0«. « Nyomda : LOw . ncea 1». Telefon s I3w>ft T(S*1r«»t 4 levélcím »_ Délmany«rora»»a.SgeiiB>é. Vasárnap, 1933 okL 29. Ara 20 fillér IX. évfolyam, 245. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken «* Budapesten .1.60, kUll»ldlfn pengfl. / Egye» Mám Ara hétkHz­nnp 12, vo»Aí- Ünnepnap 20 UU. Hlr­detések felvétele tarifa szerint. Megje­leni« héti« kivételével naponta reagel Világbéke és mandátum A korábbi francia kormány bukása után s az uj francia kormány bemutatkozása előtt nem érdektelen kutatni azokat az okokat, me­lyek kormányváltozáshoz vezetnek s melyek a világpolitika irányát befolyásolják. A fran­cia kormány megbukott, mert a tisztviselők fi­zetését pár százalékkal csökkenteni akarta. A Daladier-kormánynak határozott programja volt a német kérdésben, a leszerelés problé­májával szemben jelentős haladást mutatott, népszövetségi politikája igyekezett tartalmat adni az intézménynek, világnézete polgári megítélés szerint tisztesen baloldali volt s bal­oldali irányzatú pártokra is támaszkodott. Külpolitikája békés volt ' s a négyhatal­mi megegyezéshez való csatlakozásával ma­radandó eredményt ért el a béke szolgálatá­ban. S megbukott, mert hat százalékkal le akarta szállítani a tisztviselők fizetését. Akik a francia kormányt megbuktatták, azok helyeselték külpolitikáját, helyeselték a német kérdésben vallott álláspontját, helye­selték leszerelési törekvéseit, támogatták a béke szolgálatában — helyeselték, támogat­ták, mellette álltak és védelmezték, tapsoltak neki és kitartottak mellette s mindezen felül még le is szavazták. Azok, akik a b é­ke és a baloldal kormányát leszavazták s akik a tisztviselői fizetés miatt fordultak egyszerre a kormány ellen, bizonyára nem nagy súlyt vetnek arra, hogy a tisztviselők fi­zetése érintetlen marad-e, vagy nem. A tiszt­viselők fizetése számukra bizonyára megle­hetősen közömbös, de nem közömbös, sőt el­sőrendűen, legelsőrendüen fontos az, hogy a választóik kitartsanak mellettük. Nem azért buktatták meg a kormányt, hogy a tisztviselői fizetéseket megmentsék a redukciótól, hanem azért, hogy a maguk mandátumát mentsék meg. A redukált fizetésű tisztviselő nem ma­rad választója annak, aki fizetését redukálta. (Ez a világon mindenütt igy van, a magyar tisztviselő természetesen kivétel.) A francia parlament és a — szegedi közgyűlés között e tekintetben nincs sok különbség. A szegedi parlamentnek is vannak tagjai (nem is kis számmal), akik sokkal többet törődnek vá­lasztóikkal, mint a közérdek szolgálatával. A francia kamara megbuktatta a kormányt, hogy megmentse a mandátumot. A francia kormány nem szállíthatja le a tisztviselők fizetését hat százalékkal s emiatt megváltozik a világpolitikairá­n y a. A baloldali kormány helyét jobboldali kormány foglalt el s ez az irányváltozás a vi­lágpolitikának más képet ad, más hangsúlyt a kimondott szónak s más tartalmat minden állásfoglalásnak. A francia nagyhatalom né­met politikája megváltozik azért, mert a fran­cia közalkalmazottak fizetését nem redukál­ják. A genfi politika, a népszövetségi munka­terv módosul csak azért, mert a francia kép­viselők a fizetések redukciójától féltették mandátumukat. A leszerelés feladata, a bé­ke követelése, a nemzetközi megegyezés uj irányítást, másirányu ösztönzést s kevéssé őszinte támogatást kap pusztán amiatt, mert Franciaországban a hatszázalékos fizetésre­dukció terve meghiusult. Ez az összefüggés mégis csak exponálja a kérdést: mi köze van, mí kapcsolata van a világbéké­nek a. francia közalkalmazottak f i z e té s é h e z, mi teremt összefüggést a nemzetközi kiegyenlítődés gondolata, a le­szerelés követelés és a francia adótiszt fizeté­sének érintetlensége között* A baloldali vi­lágnézet előretörését megakaszthatja és visz­szavetheti-e a francia irodaigazgatók fizeté­sének csorbítatlan mértéke? Jámboran s — ne tagadjuk, — szent naivi­tással azt hittük, hogy a világ sorsét a tiszta gondolat, az értelem felismerése s a béke utáni hajthatatlan vágy szabja meg, hogy a világpolitika irányát a haladás s a fejlődés tényezői jelölik ki, azt hittük, hogy a világ­nézet, az erkölcs, a felismert igazság, a mul­tak tapasztalata traSzirozzák az emberiség út­ját, a világpolitika irányát. Ez volt a politikai vallásunk s történelmi érzékünk erre tanított. S most azt látjuk, hogy a világpolitika útját a legcsekélyebb jelentőségű belpolitikai ese­mények határozzák meg, a mandátumféltés nyomósabb tényezője a külpolitikának, mint a békevágy s a leszerelés követelése, a fran­cia közalkalmazottak fizetésének kérdése az európai külpolitika irányításában fontosabb szerephez jut, mint amilyent a világháború minden tapasztalata betölteni képes. Miért fullad mindig zsákuccába minden vi­lágmegváltó gondolat s a béke minden tö­rekvése miért jut mindig zátonyra? Mert a vi­lág sorsát nem a szárnyaló hit, nem a cselek­vő jóság, nem a megtisztult gondolat s a fel­ismert igazság szabják meg, hanem apró em­berek apró törekvései. A külpolitika függvé­nye lett a belpolitikának, a belpolitikát pedig az elért pozició megtartásának a közérdektől : távoleső, jelentéktelen kis törekvései telitik ' meg. El kell pusztulnunk, mert jobbat nem érdemlünk. A militarizmus legyében ünnepelt Csehszlovákia (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Prá­gából jelentik: A cseh köztársaság fennállásá­nak 15 éves évfordulója alkalmából sízomba­ton lezajlott ünnepségek a militarizmus je­gyében teltek el. Az ünnepséget 28 ágyúlövés nyitotta meg és katonai díszszemle volt a Ven­cel-téren, melyre a 83 éves Masaryk elnök a tábornoki kar élén lóháton ment a Hradszin­ból. A tér fölött hadirepülőgépek eirkáltaik. Dérer közoktatásügyi miniszter harcias be­szédet mondott. — Ugylátszik — mondotta —, hogy a cseh államot már nem érheti meglepetés, de az utóbbi idők eseményei arra figyelmeztetnek, hogy még sok tenni való vem. Hangoztatta, hogy Franciaország és a két másik kásántán* állam szövetséges, a hadseregnek mindenre készen kell állania és a nép most méggyőssód­hetett arról, hogy készen is álL Szombaton Ismét véres csatározások folytak Palesztinában Egyre lobban terjed az arab nacionalista mozgatom (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Je­ruzsálemből jelentik: Az arab nacionalista mozgalom egész Palesztinában egyre terjed és szombaton ismét véres harcok voltak. Az arab nacionalista agitátorok harcra tüzelik az amugyis felizgatott arab lakosságot a zsidók ellen. Haifában és Jaffában egész nap folytak a harcok az angol rendőrök és az arabok kö­zött. A harcnak az eredménye 80 súlyos se­besült, halottakról nem tesznek említést a jelentések. A városok ostromlott vár képét mutatják. A középületeket drótakadályok ve­szik körül, az uccákon páncélos autók cirkál­nak, Kiaróban bombavetőgépek állanak ké­szenlétben, hogy szükség esetén Patesriíiia fü­lé repüljenek. A helyzetet súlyosbítja az, hogy a naciona­lista mozgalom nemcsak Palesztinában, ka­nem Iraus-Jordániában és Szíriában is ter­jed. Damaszkuszban a száriai törzsek elhatá­rozták, hogy szorongatott palesztinai testvé­reik segítségére sietnek. A palesztinai zavargások során megbízható forrásból nyert értesülés szerint két bennszü­lött rendőr meghalt, 25 megsebesült, 3 angol rendőr súlyosan, 15 pedig könnyebben meg­sebesült, 25 zavargó meghalt, 30 súlyosan, 150 pedig könnyebben megsebesült. Hazaérkezett a miniszterelnök Budapest, október 28. MTI. Gömbös Gyula miniszterelnök és kísérete szombaton délután 15 óra 25 perckor a menetrendszerinti belgrá­di gyorsvonattal megérkezett Budapestre a Keleti pályaudvarra, ahol hatalmas arányú fogadtatás várta. A pályaudvar előtt mintegy 20 ezer főnyi közönség gyűlt össze. A pálya­udvar perronján Kórniss Gyula intézett a mi­niszterelnökhöz üdvözlő beszédet, amelyre Gömbös Gyula hosszabb beszédben válaszolt. — Magyar Testvéreimi — mondotta— ami­kor most keleti utam befejezése után a szé­kesfőváros területén először kérek szót. le­gyen szabad a, hála és elismerés szavát tolmá­csolnom a bolgár és török testvéreink felé. Magyarország reálpolitikai érdeke követeli, hogy nagy figyelemmel kisérjük az ottani ese­ményeket. Nemcsak testvér-jobbot találtaim ott hanem teljes megértést is reálpolitikai érdekeinkkel kapcsolatban. Aki látta velem együtt, milyen szeretettel fogadtak, az velem együtt tudatában lehet annak, hogy amikor nyugat felé megállapítottuk azt az utat, me­lyen a nemzetnek járnia kell, most egyben meg van az a mesgye is, amelyen járnunk kell Kelet és Délkelet felé. Én nyugtalan vé­rű magyar vagyok, ez természetesen nem le­jelenti azt, hogy fejjel megyek a falnak. Tu­dom, hogy a nemzet velem együtt átera es megérti azokat a gondolatokat, melyeket ©a és kormányom képviselünk, ez pedig: teljes egy­ségben történelmi küldetésünk felé. — Nem akarok túlságos optimizmust hin­teni felétek, az ut, amelyen járunk, tele van

Next

/
Thumbnails
Contents