Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-27 / 245. szám
DttM AGYARORSZAG SZEGED, SzerkeMKMAg: Somogyi ncca 22.Lem. Teleion: »3-33.'Klndólilvolal, kWcsflnhdnyrfAr «• tegylroda Aradi ucea 8. Telefon : 13-US. ^ Nyomda t tBw llnrtl urcn 1«. Telefont 13w>6 TATtrntt étJeyélcUn > i)«lm«px<>ronz6gJ>iXaed Péntek, 1933 oki. 27. Ára 12 fUlér^H 5" IX. évfolyam, 243. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3JZO. Vidéken e» Budapesten 3.00, ktllfSlddn O.40 pengd. * Egyet >z&m Ara hétköznap 12, vaa&r« é* Ünnepnap 20 t:u. HlrdelÉírk IclTétele tarifa tzerlnL Meglelenttc hettö ki-vételével naponta reggel Szegedi küldöttség keresse fel az egyetemi rombolást követelő kisgazda-pártot Nagyon helyesnek tartjuk, hogy a törvényKatóság refidkivüli közgyűlésen fog tiltakozni az egyetemrombolás terve ellen, de — nagyon hatástalannak és nagyon súlytalannak tartjuk a tiltakozásnak ezt a módját s tragikusan elégtelennek tartanánk, ha a város polgársága az egyetem integritásáért folytatott harcát ezzel a közgyűlési tiltakozással befejezettnek tekintené. Hogy a kormány rendszerint mennyi súlyt ad a közgyűlés állásfoglalásának, azt nem kevés esetben volt már elszomorító alkalmunk tapasztalni. Még jelentéktelen, közömbös, politikai szempontból kiélezetlen ügyben is elhanyagolt tényező a közgyűlés s a közgyűlés állásfoglalása. Mit várhatunk akkor ilyen eltökélt, személyi állásfoglalással és pártpolitikai tekintettel körülbástyázott elhatározással szemben a közgyűlés állásfoglalásától? A semminél nagyon kevéssel többet. Egyedül a rendkívüli közgyűlés csak arra jó, hogy a könnyenmegnyugtatható lelkiismeretet elcsittithassuk: ime, teszünk valamit mi is az egyetemért. De a közgyűlési határozat nem egy fakultást, nem egy katedrát, hanem egy napidíjas ideiglenes altisztet sem fog tudni megtartatni a szegedi egyetem státusában. Az egyetemért elszánt harcnak sokkal erőteljesebb és sokkal hatásosabb fegyverei is vannak. Ne arról vitatkozzunk, hogy nagy, vagy kis küldöitség keresse-e fel a legmagasabb közjogi méltóságok viselőit, hanem küldjünk szegedi küldöttséget a független kisgazdapáithoz. Ha a kultuszminiszter politikai kérdésnek tekinti a szegedi egyetem integritását s a politikai követeléseknek engedelmeskedve szándékozik lerombolni a szegedi egyetem egységét, akkor mi ne csak ahhoz Forduljunk, aki ilyen kívánságoknak engedelmeskedni készül, hanem forduljunk azokhoz is, akik ilyen kívánságot támasztottak. Az országos kisgazdapárt követelte a kormánytól a kultusztárca költségeinek, elsősorban az egyetemi kiadásoknak redukálását s akár nehezen, akár szívesen engedve a kényszernek, a kormány, mint gazdakövetelést tekinti a szegedi egyetem összezsugoritásának kérdését. Szeged város polgársága, ha nem akarja feladni az egyetemért, az egyeteméért vívott harcát, köteles keresni és megtalálni az érintkezést azokkal, akik a vidéki egyetemek redukcióját követelik s akiknek követelése a kormány elhatározásává érik. A mi javaslatunk s a mi kívánságunk az, hogy késedelem nélkül menjen egy népes szegedi küldöttség az országos független kisgazdapárt vezetőségéhez s győzze meg őket, hogy az, mit a kormány az ő követelésük honorálásaként tervbevett, mérhetetlen sokat árt a magyar kulturának és semmit sem használ a magyar kisgazdáknak. Győzze meg a szegedi küldöttség a kisgazdapárt vezetőségét arról, hogy a szegedi kisgazdatársadalom érdeke ellen cselekednének, ha egyetemromboló követelésükhöz ragaszkodnának, mert a városi élet torpanik meg, ha az egyetem megcsonkul s a megtorpant élet, a fogyasztók megfogyatkozott száma közvetlenül és közvetve a termelők életfeltételeit is megnehezíti s a kisgazdáknak sem lehet érdeke az, hoey azok, akik sorukból kulturhivatottsággal kikerülnek, ne találják meg azt az egyetemet, amiért ők is áldoztak s amiért ők is szenvednek. A küldöttség feladata lesz az is, hogy felvilágosítsa az országos kisgazdapárt vezetőségét: ha Szegeden és Szeged környékén ki akarják építeni politikai szervezeteiket, akkor nem állhatnak azok sorába, akik a szegedi egyetemre rákiáltják a feszítsd megl-et. Mi nem egyszer különösen jóleső érzéssel láttuk azt az elszánt harcot, amit a kisgazdapárt a közéleti tisztaságáért folytat. Láttuk, hogy milyen kitartással, munkával, szivósággal áldoztak erőt, időt és energiát a — Trettinaügy elintézésének. Higyjék el nekünk s Szeged kálváriát járó polgárságának, hogy a szegedi egyetem ügye van olyan fontos s áll annyira közel a nemzet életfeltételeihez, mint a Trettina-ügy. Arra kérjük, arra kell kérnünk a kisgazdapárt vezetőségét, áldozzanak a szegedi egyetem ügyére is figyelmet és törődést s nem lehet kételkednünk abban, hogy ha akár a magyar állam teherbírásának, akár politikai törekvéseiknek szempontjai szerint vizsgálják is ezt a kérdést, a szegedi egyetem ellenségeiből a szegedi egyetem barátaivá válnak. A városnak és az egyetemnek nemcsak arra van szüksége, hogy egyetemet csonkító követeléseiket ne hangoztassák, hanem arra is, hogy védjék meg a szegedi egyetemet. Jelentsék ki, hogy nem ezt akarták, tiltakozzanak ők is, akikre a kultuszminiszter a kezdeményezés felelősségét akarja hárítani, tiltakozzanak ők is a szegedi egyetem tervbevett megcsonkítása ellen. Ha a kormány elveszíti az egyetemrombolás tervének politikai hinterlanjdát, ha azok, akik követelésének a kormány engedelmeskedni akart, maguk tiltakoznak a szegedi egyetem orvosi fakultásának lefürészelése ellen, aíkor a kormány nem fogja, nem tudja, nem meri végrehajtani fakultás-gyilkoló tervét. A kisgazdasérelmeket nem fogja az orvosolni, ha a szegedi egyetemnek orvosi fakultása nem lesz s a szegedi kisgazdák érdekét sem szolgálják azok, akik legnagyobb fogyasztójuk halálát követelik. Ennek a küldöttségnek két-három napon belül már ott kell lenni az országos kisgazdapárt vezetősége előtt. Ha a kormány a szegedi egyetem épségének kérdését politikai ügynek tekinti, akkor a városnak is politikai eszközökkel kell védekezni a fenyegetés beváltása ellen. Bünt követ el városával szemben, aki elmulasztja azt a munkát, amivel e küldöttség összeállításában résztvehetne. Azt a politikai erőt kell leszerelnünk, melynek nyomása alatt a kormány ezt a romboló tervet előkészítette. Nekünk a védelmi háborút nemcsak azokkal szemben kell folytatnunk, akik az egyetemrombolás fegyverét kezükbe vették, hanem azokkal szemben is, akik ezt a fegyvert gyártják. Egy pillanatig tartó kétségünk sincs abBan, hogy ez a küldöttség eredményt érne el s nem kételkedünk abban sem, hogy ha a kisgazdapárt védelmébe veszi a szegedi egyetemet, a kormány nem fogja az egyetemromboló tervet megvalósítani. _ Ez a küldöttség legalább a felében szegedi kisgazdákból álljon össze s amennyire a sürgető idő engedi, a szomszéd városok és községek kisgazda-szervezetei kiküldöttekkel vegyenek benne részt. A szegedi ellenzéki polgárság maga vehetné kezébe ennek a küldöttségnek összeállítását és vezetését, nem kételkedünk abban, hogy a hatóság minden tőle telhető módon támogatná ezt az akciót,! Ne töprengjünk, ne késedelmeskedjünk1 s_ ne elégedjünk meg a Közgyűlési határozat füstjével. Holnap még megnyerhetünk mindent, holnapután mindent elveszithetünk.' A francia képviselőház bízik Sarraut kormányalakításában Páris, okt 26. Sarraut csütörtökön este megjelent a köztársasági elnöknél és kijelentette, hogy elfogadja a kormányalakításra vonatkozó végleges megbízatást. Távozóban kijelentette, hogy remény van arra, hogy még este előterjesztheti az elndknek munkatársai névsorát. A képviselőházban egészen kedvezően gadják Sarraut kormányalakítását. foA bolgár főváros nagy lelkesedéssel fogadta a magyar miniszterelnököt Szófia, október 26. A magyar államférfiak különvonata háromnegyed 4 órakor érkezett meg Szófiába. Az állomáson nagyszabású és rendkívül meleg fogadtatás volt. Az állomás előtt nagy tömeg jelent meg, amely hurrázással fogadta a magyarokat. Musanoff bolgár miniszterelnök csütörtök este Az Union Club nagytermében díszvacsorát adott a magyar miniszterek tiszteletére és a vacsorán rendkívül meleg pohárköszöntőt mondott a két rokonország barátságára. Gömbös Gyula miniszterelnök Musanoff beszédére válaszolva, a következő francia nyelvű beszédet mondotta: — Nagyméltóságod baráti üdvözlő szavai, amelyeket hozzám intézni szives volt, mélyen meghatottak és a legőszintébb hálával köszönöm meg azokat Kánya Kálmán külügyminiszter nevében is- Azokban a tiszta és baráti szellemekben, amelyek engem Bulgária szcp hangos ' fővárosába hoztak, az egész magyar nemzet őszinte szívvel osztozik. A világháború folyamán, amikor a bolgár nép oldalunkon küzdött fennmaradása érdekében, alkalmunk volt megcsudálni a bolgárok hősies hazafiságát. Ugyanattól a tragikus sorstól sújtva, megtanultuk tisztelni azt a lelki nagyságot, amelyet Bulgária népe a balsors idején tanúsított. A két népet az az óhaj hatja át, hogy fenntartsák a békét és hogy a nemzetek közötti igazság és jog végre megvalósuljon. Azt hiszem, hogy a két kormány együttműködése Közepeurópa és Dél-