Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-26 / 244. szám

SZEOED, 6cerkMZtO*«g: Somogyi UCCB 4QTT NLR4 QFI ELŐFIZETÉS: Hnvonln helyben 3.20. 2Z.Lem. telelőn! 2M3.^KladAhlTati>l, VSUiUHUH. I jJJ Uttl* tol)« Vidéken e» Budapesten J.OO, kUlllildfin k«lc*»nk«nyrlAT «• leoylroda Áradt • . 0.40 pengd. ^ Egyes uam Ara hélkHz« ucca 8. Teleion: t3~0®. - Nyomda t Litw Arö 12 l,uer ^ H> naplií, vaíAr- Ünnepnap20 1111. Illr­UnAtncra 19. Telelőm IS^oO. Tartrnn X^.c—I-.-, ... c% *«-»' őrlések lelvttele tnrlla »zerlnl. Meg le­¿•levélcím; nélmanyaronzég S«ceged • CV IOlyatU, SA. lenlk hélfd kivételével naponta reqqel Mibe kerül a tudomány? Próbáljunk továbbra is nyugodtan, szenvedelmek nélkül, rideg, számsze­rű adatok alapján beszélni az egye­tem dolgáról. Mellőzzük ezúttal a kérdés politikai részét, amellyel már foglal­koztunk. Ne említsük az érzelmi momentu­mokat, amelyek kifejezésre jutottak az álta­lános megdöbbenés megnyilatkozásaiban. Ne foglalkozzunk a város különleges szem­E ontjaival sem, mert ezeknek a pénteki rend­ivüli közgyűlés fog hangot adni. Érezzük magunkat felmentve a tudomány megkárosí­tásának fejtegetése alól is. Ez mindennél job­ban kidomborodik Szentgyörgyi professzor tegnapi nyilatkozatában, melynek igazi tu­dóshoz méltó, önérzetes hangja jólesően üt el a megalkuvás és opportonitás stílusától. Mindezekről most nem beszélünk. Beszélnek helyettünk a számok, amelyekből az derül ki, hogy mibe kerül a tudomány? Három vidéki egyeteme van az országnak, az ábécé sorrendjében Debrecen, Pécs és Szeged. Egyetemi felfogás szerint a debre­ceni teljes, mert megvan mindanégy ha­gyományos fakultása. Pécs elméletileg tel­jes, de gyakorlatban ez a teljesség ugy értel­mezendő, hogy hozzákapcsolták a soproni evangélikus teologiai főiskolát. Szegednek a négy fakultása még a kolozsvári hagyo­mány alapján ugy van meg, hogy külön kart létesitettek a matematikai és természeti tu­dományok számára. A klasszikus egyetemi hagyományoktól ez némi eltérést jelent ugyan, de a gyakorlatban bevált. A reális tudományok erősebb kidomboritása nem ár­tott meg a kolozsvári és szegedi egyetemnek és külföldön is van példa ilyen speciális fa­kultások szervezésére. A három vidéki egyetem létesítése két­ségtelenül tetemes áldozatokba került. Ezek az áldozatok azonban nem egyenlő mérték­ben oszlottak meg a kultura decentralizálá­sáért árlejtést rendező állam és az egyete­mekért versengő vidéki városok között. Debrecen kezdettől fogva a kivételes pozíció előnyeit élvezte, mert egyetemének alapítá­sa még a háború előtti évekbe nyul vissza s ami a háború után adatott neki, csak vég­leges kiépítése volt a már megadott keretek­nek. Uj áldozatot a város viszonylag keveset vállalt. Pécsett jóformán még csak körvona­lak vannak meg, az egyetem épületei még hiányzanak. Se Debrecen, se Pécs áldozatai­nak mértéke nem hasonlítható össze azzal a példátlan erőkifejtéssel, amelyet Szeged vállalt, hogy biztosítsa magának egyeteme megszerzését és csorbítatlan fennmaradását. Kétségtelen ugyanis, hogy amit a város az egyetembe belefektetett, abban a tudatban tette, hogy ez lesz az egyetem állandóságá­nak garanciája. Nemcsak az áldozatok meg­hozatalának tudatalattiságában volt meg ez az érzés: a tárgyalások során, a kormányhata­lom képviselőinek szájából hallottuk a kije­lentést, hogy a klinikák, tudományos inté­zetek építéséhez való hozzájárulás örökre biztosítja Szegednek az egyetemhez, még pedig a csorbítatlan egyetemhez való jogát. Mondhatná valaki, hogfy vannak a jogok­nál erősebb hatalmak is. Politika és gazdasá­gi kényszerűség legázolhatja a jogot. Ma, mikor törvényes és rendeleti intézkedések belenyúlnak a magánjogokba, vájjon lehet-e a kulturához való jogot tisztára jogszerűség cimén érvényesíteni? Lehet-e a siker remé­nyével küzdeni a szegedi egyetem csorbítat­lan fenntartása mellett csupán a szerződés­szerűség és az állammal kötött kölcsönös te­hervállalás alapján? Elég erős-e a város, hogy ezen az alapon kiküzdje a maga igazát és nem kell-e felsorakoztatni a jogi érvek mel­lett az igazat, csakis igazat mondó számo­kat is? A magyar állam költségvetése külön-kü­lön feltünteti, hogy mennyibe kerül a három vidéki egyetem fenntartása. El vannak külö­nítve ebben a felállításban a személyi és do­logi kiadások. Lássuk, miként oszlottak meg ezek a kiadások a két utolsó költségvetési évben a három vidéki egyetem között. 1932—1933 költségvetési évben személyi dologi összesen Debrecen 996.920 1.767.530 2.764.450 Pécs 943040 1.270.410 2.213.450 Szeged 1.204.900 1.160-230 2.365.130 1933—1934 költségvetési évben Debrecen 942.530 1.644.570 2.587.100 Pécs 892.090 1.172410 2.064.500 Szeged 1.124.990 1.050.210 2 175.200 Mit árul el ez a kimutatás? Azt, hogy sze­mélyi kiadások tekintetében a szegedi egye­tem vezet, dologi kiadások tekintetében azonban messze elmarad a másik két egye­tem, de különösen a debreceni mögött. Váj­jon mi lehet ennek a magyarázata? Az talán, hogy a szegedi egyetemnél aránytalanul job­ban dotálnák a professzorokat, vagy itt hem­zsegnének a felesleges és nélkülözhető ka­tedrák? Szó sincs rólal Egyszerűen az, hogy a szegedi egyetemen a legtöbb a hallgatók száma, tehát a legnagyobb oktató személy* zetre van szükség. Debrecenben a hallgatók száma 14oo, Pécsett lloo, Szegeden 22oo. Ha ennek figyelembevételével az egyetemre for­dított összes kiadásokat arányba állítjuk a hallgatók számával, kiderül, hogy Debrecen­ben és Pécsett egy-egy hallgató évi 1800 pengőjébe, Szegeden ellenben csak 1000 pengőjébe kerül az országnak. Ha szabad ezt mondanunk, ennyibe kerül a tudomány. Azaz, mégsem ennyibe. Ha a kiadásokból le­vonjuk a tandijak formájában mutatkozó be­vételt, Szegeden még kisebb ez egy főre eső költség, vagyis Szeged viszonylag és tényleg a leg­olcsóbb egyeteme az országnak. Nagyon fontos és nagyon súlyos követ­keztetéseket lehet levonni ezekből a megál­lapításokból. A szegedi egyetem a legnépe­sebb, tehát — ha szükségszerűségről lehet beszélni, — a legszükségesebb. A szegedi egyetem a legolcsóbb, tehát — ha financiális szempontokról lehet beszélni, — financiáli­sán a legindokoltabb. Ha csupán rosszul ér­telmezett takarékossági jelszavak nyomán hozzányúlnak a szegedi egyetem bármelyik fakultásához, megnövelik azt az egy főre eső évi költségátlagot, amibe a tudomány meg­szerzése kerül. Ha az egyetem az a bolt, ahol a tudományt árulják s a kultuszminiszter a boltos, aki ezt a drága portékát áruba bo­csátja, a tervezett racionalizálás — milyen szép is ez a szó a csonkítás elleplezé­sérel — azt jelenti, hogy a boltos lezárja az egyik kirakatot, de drágábban árulja a gyer­tyát, lámpát és a világítás szövétnekét. Sarraut kapott megbízást az ui francia kormány megalakítására Daladier Is helyet kap az hJ kormányban Páris, október 25. Sarraut Albert, a le­mondott kormány tengerészeti minisztere, amikor a köztársasági elnöktől távozott, kije­lentette, hogy az elnök megbizta az nj kormánv megalakításával, majd pedig hozzátette, hogy előbb tanácskozik barátaival, mielőtt végleges választ mondana. A köztársasági elnök kabinetirodája részéről a következő közleményt adták ki: A köztársa­sági elnök magához kérette Sarraut Albertet és megkérte, hogy alakítson kormányt. Sarraut a megbízást elfogadta. Sarraut kylpoSStika* «éren a békés kiegyezésre törekszik (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: Politikai körökben bizakodás­sal néznek Sarraut miniszterelnöksége elé és remélik, hogy sikerül létrehoznia a balközép és a jobbközép kon­centrációját. Sarraut kétségkívül számításon kivül hagyja a szocialistákat és mentesiti a kormányt minden szélsőbaloldali színezettől, ugy, hogy a jobb­oldaliaknak nem lehet majd aggályaik a kon­centrációs csatlakozásnál. Beavatott politikai körökben ugy tudják, hogy ha Sarraut ezt az első kormányalakítást csak kísérletnek tartja is, rövid időn belül sikerül olyan légkört te­remtenie, amely lehetővé teszi az összes pártok koncentrációját Albert Sarraut a radikális párt egyik legki­válóbb tagja, 61 éves, egyszer már volt minisz­terelnök, miniszteri tárcát már többször viselt. Bizalmas barátai ugy ismerik, mint olyan po­litikust, aki külpolitikai téren a békés kiegye­zésre törekszik és Németország helyzete iránt is megértést ta­núsít. A dezignált miniszterelnök tulajdonosa Franciaország legnagyobb vidéki lapjának, a radíkálispárti Depoches Toulous-nak. Csütörtök estére alakul meg az uj kormány Páris, október 25. Chautemps volt bel­ügyminiszter Sarraut-val folytatott tárgyalásai után kijelentette, hogy az uj kormány valószí nüleg csütörtökön estére alakul meg. A Journal de Debals szerint Sarraut korma-

Next

/
Thumbnails
Contents