Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-24 / 242. szám

SZEGED, SzerketzUMCg: Somogyi ncca 22.1.cm. Teleion: Z303.'KlnclAbl¥atal, kOlctOiUtllnynAr fegylroda • Aradi uoca S. Telefon r l."V-00. ^ Nyomda > LNw Linót ucca 19. Telefon t 13^oO. TAvirnti é*. IevAlcIm s DélmaoTAromAgJtemil Kedd, 1933 oki. 24. Ára 12 fillér IX. évfolyam, 242. sz. ELŐFIZETÉS: Ha vonla helyben 3.20. Vidéken e« Budapesten 3.00, kUliHIdtln 0.-40 pengd. * Egyes szAm Ara hétköz­nap 12, vaiAr. és Ünnepnap 20 (III. Hir­detések felvétele lailla szerint. Megte­leni IC hetlfl kivételével naponta reggel Egyetem, begyetem... A polgármester ur jószándékairól minden­lei meg van győződve ebben a városban. Mi is. Mostani magatartása azonban, a diszkré­ciónak ez a károssá válható fölöslegessége, a mértéktartásnak és az önmagának való időtadásnak megengedjük látszólagos, mégis végzetes eredményeket előidézhető nyugal­ma sokakat ejt bámulatba. Bennünket is. Közügyeink lesatyult helyzetének veszélyes­ségét megállapító diagnozusunk nem lehet lesújtó annyira, hogy a tisztánlátásunkat el­homályosítsa. A polgármester ur, jól tudjuk, hajlamos arra a megítélésre, hogy az ő csele­kedeteinek vagy passzivitásának hatása alatt könnyen szoktunk mi bámulatba esni. De mit fog mondani, ha tudomására hozzák, hogy most egyik bámulatból a másikba esnek olyanok is, akikben nemcsak a mi tudomá­sunk, nemcsak az ő tudomása, hanem a köz­vélemény tudomása szerint is az itt ismétel­ten aposztrofált bámulatnak az érzése — mert van a bámulatnak más fajtája is — ed­dig soha fel nem ágaskodott? És mit fog mon­dani, ha meghallja, hogy az elitélésnek milyen súlyosan hangzó mondatai járják a várost azok ellen, akik — nem tudni miért, nem tud­ni, mi cimen — az 8 közvetlen környezeté­hez tartozóknak tekintik és tüntetik fel ma­gukat s akik ezt a minőségüket — nem tud­ni, milyen célok fogadatlan prókátori minősé­ségében és fizetésével — most arra használ­ják fel, hogy a nap minden órájában és per­cében a titoktartás szerintük mindenek fölé emelkedő fontosságára figyelmeztessék. így történik, hogy a mi derék polgármes­terünknek, aki pedig remeg az egyetem csor­bittatlanságáért, határozott közéleti szava nem volt eddig ebben az ügyben. Nem cá­fol, de nem is erősit meg. Ha a gyász súlya alatt — de nagy gyásza is ez Szegednek is, de neki isi — ki nem szakad a melléből a si­ratás jajszava mellett a méltatlankodás pa­naszkodása, egyesek hejehujás hajlongása után még azt hihetnők, hogy Uram Isten, jaj de jó nekünk, az áldott kezű, termékeny munkáju, hálás emlékezetünkből soha ki nem lakoltatható Nagy Városépítő sirbatételének első évfordulójára beváltotta a kormány, amit az elköltözött koporsója mellett ígért, a pótolhatatlan veszteségért kárpótolta Szege­det. Ezzel szemben rettenetes csapós készül lesújtani. Egészen stílszerűen: a polgármes­ter gyászbeszédben beszélt róla. Polgári éle­tünk minden más vonatkozásában most diplomata. S ugy csinál, mintha neki lenné­nek nem a világon, hanem itt Szegeden a legjobb idegei. Vár a hét végéig. Hat teljes napon át. Ha valami esetleg közbe jön, akkor még tovább. Egy azonban mégis és már is bizonyos. Egyszerre majd csak felcihelődik, telefonál a rektornak, esetleg telefonál más­valakinek is, Pestre, azután felutazik a rek­torral, Pestre. A pénzügyminiszterhez. Hát­ha. Mégis. A polgármestert azonban mégsem hibáz­tatjuk. Köztisztviselő. Hiába, kellemetlen, ha az embert a felettes hatósága nem jó szem­mel nézi. Meg aztán más is feszé­lyezheti. Nemcsak személy. Jó gondo­latai azonban most is vannak. Vagy legalább is lennének. Ha nem min­dig azokra hallgatna, akik titoktartást ta­nácsolnak neki. Abból az elgondolásból pél­dául, hogy a három vidéki egyetem fentar­tási költségeinek azt a részét, amelyet az ál­lam nem tud viselni, aránylagosan osszák fel a városok között, határozottan lehetne va­lamit csinálni. Makó, Vásárhely, Orosháza, Csaba, Csongrád, Szentes esetleg vállalnának részt. Csak nem szabad nagy összegekre gondolni. De juttatni kellene ebből a teher­vállalásból a megyéknek is és fel kellene hivni a kormány figyelmét arra a kiáltó igaz­ságtalanságra, amely akkor állna elő, ha a vidéki egyetemeket megcsonkítanák, mert az államnak takarékoskodni kell, de a pesti egyetem s a Pesten székelő tömérdek egyéb állami intézmény föntartási költségeiből to­vábbra se hárítanának át egy fillért se. Meny­nyire méltányos, milyen egyszerű és igazsá­gos megoldás lenne, ha abból a 250 ezer pengőből, amelyet az állam a vidéki egyete­mek megcsonkítása révén meg akar takaríta­ni, százezer pengőt átháríthatnának Buda­pestre a Pesten székelő összes főiskolák fön­tartási költségeihez való hozzájárulás címén. No de száz szónak, sőt százezernek is egy (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: A Daladier-kormány sorsa a keddre virradó éjszaka dől el. A kamarában órák hosszat tartó vita után félbeszakították a pénzügyi javaslat részleteinek tárgyalását és éjszakai ülést tűztek ki, amely este 10 órakor — középeurópai időszámítás szerint fél 11 óra­kor kezdődött. A köztisztviselői fizetések csök­kentéséről szóló szakasz csak éjfél után kerül tárgyalásra. Daladier miniszterelnök el van szánva arra, hogy felveti a bizalmi kérdést és vagy keresztülhajszolja a köztisztviselői fize­tések leszállítását, vagy pedig beadja lemondá­sát. A Palais-Bourbon környéke a kora esti órák óta ostromlott várhoz hasonlít. A köztársasági gárda és a rendőrség osztagai kettős kordont vontak az épület körül és lezárták a parlament (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: A radikális párt egyik uj lapja, a Notre Temps, — amely mögött maris nagy tö­megek állanak —, hétfő esti számában sikra száll a trianoni békeszerződés revíziója mel­lett és a szinmo ?yar területek visszacsatolását követeli. A lap budapesti tudósítója hosszabb cikkben számol be a vasárnapi revíziós tünteté­sekről és megállapítja, hogy Magyarország re­víziós követelései jogosak. A cikk rámutat ar­ra, hogy Nagymagyarország területének het­venszázaléka került idegen uralom alá, az el­csatolt területek egvrészén színtiszta magyar lakosság van és közvetlenül a jelenlegi magyar határ mentén fekszik. A cikk többek között még a következőket irja: Magyarország szere­a vége: most föl kell oldani a polgármestert minden munka alól. Jó ötleteket se adjon: Ez az utóbbi egyébként se tartozik hivatali kötelességei közé. A hir lesújtó hatása nem bénithatja meg azonban hetekre, sőt napokra sem a közéletet. Az eredményt persze sen­kisem tudja biztositani. Azt azonban, hogy mindent megteszünk, ami erőnktől telik, sőt azt is, ami erőnkön tul telik, nemcsak bizto­sitani kell, hanem haladéktalanul megmutat­ni is. Meg kell szervezni a szomszédos vár­megyei és városi törvényhatóságokat. Meg kell szervezni együttes föllépésre és áldozat­viselésre. Ezt a munkát sem végezheti a pol­gármester. De nem végezheti egyetlen városi tisztviselő sem. Azt, amiről nemrég szónokolt a többségi párt, most tegye meg. Sokkal job­ban szeretjük ezt a várost, sokkal mélyebben gyökeredző hittel valljuk az ország kultúrá­jának az emelkedését is e város kultúrájának az emelésével, semhogy sajnálnók tőle a sikert, ha sikert szereznek az ügynek, sem­hogy örvendenénk a kudarcnak, ha az ku­darca lesz városunknak és kultúránknak is. felé vezető összes uccákat. A kordon mögött a déli órák óta állandóan gyűl a tömeg; az embe­rek izgatottan várják az eseményeket. A Palais Bourbon térségébe torkoló uccákhan katona­sággal megrakott teherautók állják el az ut­testet, hogy megakadályozzák a taxisoffőrök tervbevett tüntető felvonulását A parlament­hez csak az egyik kis uccán lehet autóval be­jutni, minden autót azonban megállítanak és utasait igazoltatják. Az esti órákig semmiféle komolyabb incidens nem fordult elő. A mesz­szemenő rendőri óvintézkedések teljesen ele­gendőknek bizonyulnak a tüntetések megaka­dályozására A rendőri közegekkel szemben tanúsított el­lenkezése miatt az adófizetők szövetségének elnökét és tiz taxisoffőrt letartóztattak. ? í a revizió kérdésében még nincs tisztázva, éved az, aki azt hiszi, hogy a magyarok a régi monarchia, vagy a régi Szent István-bi­rodalom visszaállítását akarják. Magyarország számára elsősorban az a fontos, hogy olyan ha­tárkiigazitások történjenek, amelyek _ segítsé­gével a jelenlegi határ mentén élő szinmagvar lakosság visszakerüljön az anyaországhoz. Ma­gyarország követeléseit nem lehet túlzottnak nevezni és a három kisantantállamnak sem es­ne nagyon nehezére teljesíteni azokat a követe­léseket annál is inkább, minthogy semmiféle dunai tervnek nincs kilátása sikerre addig, amig nem jön létre kompromisszum Magyar­ország és a kisantantállamok között. Magnarország revíziós törekvéseit nem lehet túlzottnak nevezni ­irfa a francia radlhálls párt lapja ! Keííös Kordon száría Korul a francia parlamentet amelyben a fjajnali órákban dől el a Daladier­Kormány sorsa

Next

/
Thumbnails
Contents