Délmagyarország, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-15 / 235. szám

1955 október 15: OPCMÄGfÄROffSZAG GrOf Hlebclsberg KonOról emlékezett meg Széki Tibor rektor szombaton az ni doktorok arató finnepélQén Ai eöuetem november 12-én Klebelsberg emlékünnepéiül rendez (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi Ferenc József-Tudományegyetem aulá­jában szmmbaton délben tíz abszolvált hallga­tót (3 jogtudományi 1 államtudományi, 5 or­vostudományi és 1 gyógyszerésztudományi je­löltet avatott doktorra az egyetem tanácsa dr. Széki Tibor rektor elnökletével. Az avatásnak Hülön ünnepélyességet adott az, hogy szom­baton volt az első évfordulója, hoqg gróf Kle­belsberg K-unó érckoporsóba zárt holttestét Szegedbe hozták és a fogadalmi templomban ravatalozták föl. 'írről a szomorú évfordulóról emlékezett meg Széki Tibor rektor az uj doktorikhoz intézett avató-beszédében. — Doktor Urakl — mondotta a rektor — a katolikusoknak ősrégi szokása, hogy azok, akik egv nagy szerencsétlenségből baj nélkül kike­rültek, vagy a halál torkából megmenekültek, a templom oltárát körülvevő oszlopokra dom­borművet aggatnák, amelyek vagy az elkerült szerencsétlenség minemüségét ábrázolják, vagy — a hála kifejezéseképen — annak a jó­tevőnek nevét, esetleg képmását tüntetik fel, kinek a baj, a katasztrófa elhárítását az ille­tő köszönheti. Három évvel ezelőtt a tudomány ¡templomának oszlopcsarnokában, kőből ké­szült domborművet helyeztünk mi is itt Sze­geden annak a nagy jótevőnk tiszteletére és emlékére, ki egyetemünket — megmentve az elpusztulástól — uj életre keltette és a mai nehéz idők viharaival szemben is ellenállóvá, erőssé tett. Kőbe vésettük azt, amit egyete­münk falai — amíg csak állanak — vissz­hangozni fognak: „Cuno ex Com;tibus Klebels­berg Te saxa loquuntur." Milyen nagv volt az örömünk mikor ezt a szerény emlékművet le­leplezhettük annak jelenlétében, kinek dicső­ségére emeltük és milyen rettenetesen szörnyű voit kétségbeesettségünk, szárnysz°gettségünk és fájdalmunk, mikor — ma éppen egg eszten­deje — azelőtt a kőlap előtt a nagy kulturfeje­del em porhüvelyét utoljára elvonultattuk, hogy nagy alkotásai között őrök Dihenőre tér­jen. Mikor intézmények, társulatok, vagy akár családok örömünnepet ülnek, mindig megem­lékeznek nagyjaíkról. őseikről. — Nekünk is különösképen ma, mikor tudományos érdé­meik jutalmazásának örömünnepe e gyászos évfordulóra esik, emlékeznünk kell nagy al­kotó miniszterünkről. Emlékeznünk kell há­lából — hiszen önök is mai doktorráavatásu­kat elsősorban is neki köszönhetik — és emlé­keznünk kell azért, hogy visszaidézve képzele­tünkbe az ő rendkívüli tehetsegeit és eré­nyeit — azokat példaképen magunk elé állít­va — erőt és biztatást nyerjünk a további munkára és küzdelemre. Az ő példaadása, az ő maradandó emléke pedig az, hogy ugy kell dolgozni a magyarságért, ugy kell épiteni és alkotni és ugy kell szeretni a hazát, ahogyan ő tette. Hánvszor hallottuk ajkairól elhang­zani — egyik könyve elé irt jelmondatát: „Il­lúziókban nem szabad élni, ideálok nélkül nem lehet élni." Eszményekre, nagy célkitű­zésekre van szükségünk — hangoztatta min­dig —, mert a gyalogjáró vagy szárnyaszegett pesszimizmus felléphet ugyan a bölcsesség vagy józanság álarcában, de a végenyészet szélére iutlatott nemzetnek nem adhatja meg őszi és téli kötött-áru gyártmányainkat F7>esen bemutatjuk Önnek. Gazdag választék. különleges minőség. Olcsó árak Lampel és Heayi Szeged Piispökbazár-épttlet. isi azt a lendületet, ami nélkül nincsenek nagy erőfeszitések. Nagy erőfeszítések nélkül pedig nincsenek nagy eredmények. És valóban az ö nagy erőfeszítései indították Szegedet a Nagyszereddé való fejlődés útjára az ő nagy erőfeszitesei emeltek itt oltárt Isten dicsősé­gére, alapozták meg egyetemünket, az ő nagy erőfeszítései szolgálták százféle vonatkozás­ban a kuliura fejlődését s ezzel az emberi bol­dogulás szent eszméit. — Doktor Urakl Mikor fejedelmi nagy ha­lottunkat egyetemünk akkori rektora mély megindultsággal elbúcsúztatta, ezekkel a sza­vakkal feiezte be beszédét: „Szent fogadalom emelte e hatalmas templom magas kupoláit és égbe nyúló tornyait; szent fogadalommal aka­runk búcsúzni mi is örökké felejthetetlen nagy miniszterünktől, azzal a fogadalommal, hogy Kályhában esIQzhclueh&en a legnagyobb választék és legolcsóbb árak VARGA VASÁHIMZÖAN A Hid-nocai raktárban az összes újdonságok vételkénygzer nélktil megtekinthetők. életünk minden munkájával, elménk minden erejével, ugy mi, mint utódaink szüntelenül fogjuk épiteni a magyar igazság diadalára, minden ellenséges erő leküzdésére, egy Üsz­tább, jobb és boldogabb magyar jövendő biz­tosítását." Tette ezt a fogadalmai rektorunk nemcsak a tanári kar, hanem Alma Materünk minden neveltje és így az önök nevében is. E fogadalom teljesítésének kötelezettségérzése kell, hogy áthassa most önöket szivük mélyéig s e fogadalom szüntelen teljesítése közben kell megtalálják — és találják is meg mi­előbb — boldogulásuk feltételeit. Életük to­vábbi sorsára a legjobb szerencsét kivánva Tanácsunk nevében üdvözlöm önöket! Itt említjük meg, hogy a szegcdi egyetem november 12-én Tflebelsberg-emlékünnepélyt rendez, amelyen dr. Kováts József egyetemi tanár mondja az emlékbeszédet. Nem e^^ik románcot, LUCULLUS és SIGG aluminium főzőedényeket ha aluminium | edényben fő?.! Propaganda céljából a világhiü az eddfqi áraknál lényegesen olcsóbban árusítom M8 Egyes daraboka! súlyra is kgr-kénl 6'— pengőért rTr Üveg, porcellán, kőedény, háztartási cikkek mi raktára IMI Tisza Lafos körút MONGE Irta TONELLI SÁNDOR. A napokban egy ötödik gimn'Sziumos ábrá­zoló mértan került a kezembe. A mostani is­kolakönyvek abban különböznek a régiektől, hogy a régiek szárazak és érdektelenek voltak, mig a mostaniakban különböző érdekességek is meg vannak említve az illető tudományszak történetéből. Ebben a könyvben azt olvasom például, hogy az ábrázoló geometria megte­remtése Monge Gaspard 1746—1818) francia tudós nevéhez fűződik, aki tudós mivoltán kí­vül termékeny részt vett a forradalomban és mint tengerészeti miniszter végrehajtatta XVI. Lajoson a halálos Ítéletet. Olvasom róla azt is, hogy egyike volt az École Polytechnique első tanárainak és az École Normálé Superieure megalapítói közé tartozott. Napoleonnal együtt résztvett az egyiptomi expedícióban és ő vezet­te az ókori ásatásokat. Mint oly sok más em­berrel megtörtént, a császárság idején elfeled­kezett a forradalmi múltjáról és elfogadta Na­póleontól a szenátorságot és a Pelusium grófja cimet Annyiban azonban megmaradt tudós­nak, hogy mikor a királyság visszaállítása al­kalmával száz meg száz ember át tudta men­teni magát az uj viszonyokba, ő azok közé tar­tozott, akiket proskribáltak. Elvesztette állá­sait, összes rangjait és cimeit, még az Institute tagjainak névsorából is törölték. Teljesen sze­gényen és elfeledten halt meg 1818 julius 25-én. őszintén mondva, én erről a Monge profesz­szorról nem sokat tudtam mindezideig és még most sem tudom tudományos munkásságát ér­tékelni, mikor egy nagy lexikonban végignéz­tem geometriai munkáinak meglehetősen hosz­szu cimsorozatát. Ezek között különösképen kettő volt, melyekkel hírnevét a szaktudo­mányban megalapitto: Traité élémenlaire de statique és Géometrie deseriptive. Az elsőt még professzor korában irta, a másodikat már mint miniszterviselt politikus, a direktórium idejé­ben. Monge karrierje tulajdonképpen ugy kez­dődött, hogy mint fiatal és jónevü professzort 1768-ban a matematika tanárának nevezték ki a hadiiskolához. 1783-ban tagja lett annak a bizottságnak, amelynek feladata volt kinevezé­sük előtt a tengerésztisztjelöltek vizsgáztatása. Katonai és tengerészeti ismereteit Monge eb­ben a két minőségben szerezte. Mikor belekap­csolódott a forradalomba, szinte adva volt az elhelyezkedése. Rövid ideig tengerészeti mi­niszter volt, utána az állami fegyvergyárak fel­ügyelője. Garnot mellett ő volt a nemzeti vé­delem technikai részének legfőbb megszerve­zője. Életrajzi adatai között egyet találtam, amely tanári működését nagyon szimpatikussá tette előttem. Mikor még a régi királyság alatt, Bé­zout halálával kinevezték a tengerésztiszteket vizsgáztató bizotság tagjává, a miniszter fel­szólította, hogy írjon a jelöltek számára egy összefoglaló matematikai és geometriai kézi­könyvet, melyet a vizsgára való készülésnél ve­zérfonal gyanánt használhatnak. Azt hiszem, egyetlen eset a tankönyvirodalom történetében: Monge nem fogadta el a megtisztelő megbíza­tást. Az akkor még egyszerű profeszor azt fe­lelte a miniszternek, hogy elődének tankönyve is egészen jó, azonkívül nem akarja az özve­gyet megkárosítani, akinek a tankönyvírók kö­zül ugyanilyen megbízás esetén hányan he­lyezkednének hasonló álláspontra. Mikor azonban mindezeket szép sorjában megtudtam az előttem meglehetősen ismeret­len Monge professzorról, azon kezdtem töpren­geni, hogy hol találkoztam már a nevével. Mert hogy találkoztam vele, az bizonyos. De bízón­nyos az is, hogy én nem az iskolában hallot­tam, mert ott nekünk senki sem emiitette, hogv ki volt az ábrázoló geometria tudományának a megalapítója. Talán a francia forradalom valamelyik történetében szerepelhetett a neve, de csak ugy melékesen, talán másutt találkoz­hattam vele futólag. Vagyunk igy nevekkel mindannyian. Találkozunk velük és megint elfeledjük őket. Egyszerre különös gondolatkapcsolás folytán e«zembe jutott, hogy hol találkoztam Monge nevével A moziban láttam egy búvárhajó fii ­rr OSZI IDÉNYRE legszebb nri, női és alkalmi CIPŐIM leg11jabb mode,ek Nagy Választék f^ÉTÉNYI ^-^IPÉSZ szerint elkészültek. , olcsó Arak t Széchenyi tér 9. 247 (Korzó Mozi ház)

Next

/
Thumbnails
Contents