Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-12 / 206. szám

DELMAGYARORSZAG mmmmmmmmmmmammmmmmmmmmm^^rnmarn^mmmmm SZEO SzerkeMlOteg: Somogyi ucca 22.1. cm. Telefon: - Kiadóhivatal, k»lca«nk«nyvMr legylroda Aradi ucon 8. Telefon > 13-OC. * Nyomda i LItw LlnAt ncea ÍO. Telefon » 13*oO. TAnIrntl irTélrim - n*lm<»«i»ii»nr«»An 'renwl Ausztria önvédelmi harca Tagadhatatlan, hogy az osztrák kancellár és közvetlen környezete igen sok energiát kénytelen belefektetni abba az egyenetlen harcba, amelyet Ausztria folytat a hitlerizmus elárasztással fenyegető áriával szemben. Kétségtelen, hogy ettől az önvédelmi harctól nem lehet elvitatni a rokonszenves vonásokat. Bizonyos, hogy a kívülállók nagy többségének rokonszenve ebben a harcban nem Németországot, hanem Ausztriát illeti meg s ha csak ezen múlnék a küzdelem, feltétlenül Ausztria maradna felül. A Dávidok és Góliátok harcában a karzat mindig Dávidnak szeretne tapsolni, különösen ha nézőiben él az aggodalom, hogy egyszer ők is szembekerülhetnek Góliáttal. Egészen különös ez a harc, melynek lövészárkai, drótakadályai, farkasvermei, aknajáratai merőben elütnek a világháború tapasztalataitól. A rádió, az újságok, a levelek, a röpiratok, a jelvények és a propaganda ezer különböző módja ellen a legmeglepőbb frontokon folyik a védekezés, amely a nemzeti szocializmus és a horogkereszt büntetőjogi minősitése mellett a tiroli és felsőausztriai határnak fegyveres elzárását is kénytelen védekező eszközei közé sorozni. A védekező harc vezérkara pedig eljárásának igazolására barna könyvben foglalja össze és a nemzetközi közvélemény ítélőszéke elé terjeszti azoknak a támadásoknak hosszú sorozatát, amelyet a hitleri Németország Ausztria nemzeti léte és állami szuverenitása ellen elkövetett. Mondani sem kell, hogy ilyen támadások voltak bőségesen s még bizonyítani sem nagyon kell őket, annyira kétségtelenek. Szuverén államokkal szemben nem nagvon szokásos olyan eljárást követni, mint aminővel a nemzeti szocializmus barna rohamcsapatai birtokukba akarták venni Ausztriát. És ha Ausztria nem kezdi meg a védekezést a szónoklatokkal, újságcikkekkel, revolverekkel és bombákkal szemben, nem lehet tudni, hogy máig hova jutott volna a hitleri áradat hulláma. De mindezekkel a jelenségekkel szemben fel kell merülni a nagy kérdésnek, az igazi kérdésnek, hogy a nemzeti szocializmus meg-megujuló rohamaival tud-e Ausztria valamelyes igazi erkölcsi erőt szembeállítani és tud-e valósággal nemzed tartalmat adni önvédelmi harcának? Mert á la 1 o n g ue csakis ezen mulhatik a küzdelem sikere. Mert ha nem igy van, akkor igazuk van a pártatlan angol szemlélőknek, akik Ausztria reménytelen önvédelmi harcáról beszélnek. Mikor a párisi külvárosi békék újrarendezték Európát, Ausztria volt az egyetlen a legyőzött országok közül, amely úgyszólván ellentmondás nélkül vette tudomásul széttagolását. Nem tiltakozott Galícia, Morvaország, Krajnn és Déltirol elszakítása ellen. Tudomásul vette tetemes német nyelvterületek lekapcsolását is s aggodalmai inkább csak a gazdasági megélhetés nehézségeinek szóltak, amelyeket egy-egy jótékony kölcsönnel sikerült időről-időre elhallgattatni. Nemzeti öntudatra ez a csökevény Ausztria, a németség Os+marktja, amelynek csak Bécs és a császári ház kölcsönzött a múltban jelentőséget, nem emelkedhetett És éppen a németségnek a legválságosabb óráiban, a Rajnavidék megszállásának és a Ruhrvidék záKedd, 1933 szept. 12. Ara 12 fillér IX. évfolyam, 206. sz. Iogul való elfoglalásának idején, mikor nem volt valami ragyogó gondolat a Németországhoz való tartozás, az osztrák tartományok egymásután nyilatkoztak meg az Anschluss, a csatlakozás mellett, mert csak ebben érezték a nemzeti gondolat lüktetését és a távoli jövőre csak ebben látták Ausztria sorsának biztosítását. A németség egyeteméhez való csatlakozásban volt fantázia, a külön Ausztria a lemondást, az állandó vergődést jelentette. Ma Ausztria védekezik azzal a Németországgal szemben, amelyhez néhány esztendő előtt a legkedvezőtlenebb viszonyok között is csatlakozni akart. Ki ellen irányul ez a védekezés: Németország, vagy a hitlerizmus ellen? Ez a kérdés lényege. Mert ha Ausztria csak a hitlerizmust nem akarja, akkor csak egy átmeneti jelenséggel állunk szemben és néhány esztendő múlva, vagy telán már előbb is, számolni kell a csatlakozási törekvések feléledésével Évszázadok tapasztalatai alapján alig hihetjük ugyanis, hocv bárminő lelki szövetségesek megmozELÖnzEIÉSj Havonta helyben 3.20. Vidéken es Budapesten 3.00, kUllöldön «.•40 pengd. ' Egye* iz&m Ara Kétktlznap 12, vo»Ar- ¿s Ünnepnap 20 llll. Hirdetések felvétele tarlia szerint. Meglelenltc hfttifl kivételével naponta reqqel gatásával sikerüljön Ausztriában a német nemzeti érzéstől független osztrák nemzeti gondolatot kitermelni és az elkövetkezendő osztrák generációt ennek a gondolatnak szolgálatába állítani. Kételkedünk abban is, hogy valami magasröptüség volna az állami életképtelenség állandó hangoztatásában és a volt fegyvertárssal szemben a volt ellenségek könyörületességére való appellálásban. Még akkor is, ha ez a politika francia aranyakat jelent a bécsi bankok és angol látogatókat a salzburgi ünnepi játékok számára. A mi álláspontunk a várakozás álláspontja Ausztria önvédelmi harcában. Az bizonyos, hogy gazdaságpolitikai tárgyaló félnek a mi szempontunkból egy idegen nyomás alatt álló és védekezni kényszerült, barátokat kereső Ausztria könnyebb: Pillanatnyilag a harc, amelyet Ausztria folytat, szimpatikus lehet, de mégis csak Rückzugsgefecht. A visszavonulás csatája, amelyet az osztrák császárok és kancellárok Ausztria megszületésétől kezdve állandóan folytatnak. „Ausztria megvédelmezi függetlenségét" Dollfuss kancellár beszéde hatvanezer ember előtt a védelmi harcról, a rendi alkotmányról és a szociális, keresztény, német Ausztriáról — „Az osztrák népnek nem kell glelchschalierel és terror" terek részéről legutóbb az a veszély fenyegetett, hogy kilépnek a kormányból és a nemzeti szocialista párthoz csatlakoznak. Vasárnap azután a Landbundhoz tartozó Winkler alkancellár bejelentette Dollfuss alkancellárnak, hogy a vezetése alá tartozó Nemzeti Rendfront teljes egészében csatlakozik a Dollfuss vezetése alatt álló Hazafias Fronthoz. Winkler alkancellár bejelentése megerősítette az osztrák kormány helyzetét. Bécs. szeptember 11. Vasárnap valt a bécsi katolikus kongresszus nagy napja, amikor Schönbrur.nban a szabad ég alatt monumentális arányú ünnepi istentiszteletet tartottak. A szentmisét Lafontaine bíboros, pápai legátus celebrálta, majd Innitzer érsek mondott ünnepi prédikációi Politikai téren olyan esemény történt, amely 3. Dollfuss-kormány helyzetét lényegesen megszilárdította. A Landbundot képviselő miniszDollfuss beszéde (Budapesti tudósitónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Több mint 60 ezer ember jelenlétében tartották meg hétfőn délután a bécsi ügetőversenypályán a „Hazafias front" nagygyűlését, amelyen Dollfuss kancellár bejelentette a kormány uj program ját, a rendi alkotmányon alapuló uj Ausztria megteremtését. Amikor a kancellár a szószékre lépett, percekig tomboló tapsvihar köszöntötte. Beszédében elsősorban visszatekintést vetett a kormányzat működésére Rámutatott, hogy minden terror és erőszak ellenére sikerült biztosítania az ország rendiét és nyugalmát — Nem akarjuk az erőszak politikáját, — mondotta —, kötelességünk azonban minden erőszakkal és izgatással szemben megvédelmeznünk a nyugodtan dolgozó derék és csendes népünket Ezután a legközelebbi hónapok kormányprogramját ismertette. — A védelmi harcban — mondotta —, csak addig megy el, ameddig kényszeritik. Abban azonban mindenki nyugodt lehet, hogy a kormány semmi körfilménvek között sem hagyja legvőzni macát terrorisztikus, vag" más hasonló elemektől és hogy a kormány minden h^lvzetben erősnek érzi magát. Bejelentette ezután, hogy az újjáépítés most kővetkező korszaka a liberális és kapitalista gondolkodás korszakának végét jelenti. — Ausztriának nem kell gleichschalterci és terror — mondotta. A kormány szociális keresztény, német Ausztriát akar rendi alapon erős és tekintélye: vezetéssel. A rendi hivatás fogalma a néposztályharc szétbomlásának visszautasítását jelenti. A rendi felfogás abban áll. hogy a közös munka, a közös üzem és a közös hivatás egyesíti az embereket. Nem a vállalkozókat kell megsegíteni egyedül, — amint azt a kapitalista rendszer teszi — és nem szakszervezetekbe kell tömöríteni a vállalatokkal szemben a munkásságot, amint a szociáldemokrácia teszi. Az ember azt akarja, hogy emberként bánjanak vele. A rendi felfogás egyenlő jogokat és egyenlő kötele«zettsécet hárit ugy az úrra, mint a szolgára. — A legközelebbi hetekben és hónapokban az lesz a kormány feladata, hogy külső formában is átszervezze a rendi képviseletet. A kancellár a továbbiakban arról beszélt, hogv Ausztria német államnak tekinti magát. Á harc, amelyet a kormány folytat, nem a németséi ellen irányul, hanem