Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-26 / 218. szám

* — - ^i DttMAGYARORSZÁG SZEGED, ScerkMZtO*«g: Somogyi UCCA iz.l.em. Telefon: 23-33.^Kiadóhivatal, ktnc«»iikHnyvtar «• leoytrodn Aradi uoea 8. Telefon : 13-00. * Nyomda : LBw Linót ucca 19. Telefont 13'OÓ T«vlratl é* levélcím Délmaoyaionzag szened Inasok Az inas a magyar nyelv legbecsületesebb Hangzású szavai közé tartozik. Összeköttetésben a mester szóval, világosan megmondja, hogy viselője az, aki utóda lesz a mesternek tudományában és művészetében. Örök kár érte, hogy ezt a jóhangzásu szót az uj alkotmányos korszak elején, mikor az önállóságot törvényhozásunk és közigazgatásunk azzal igazolta, hogy szolgailag lefordította a német kifejezéseket a tanonccal helyettesitette. Pedig a lefordítás nem volt könnyű. Ki kellett találni a borzalmas hangzású - o n c képzőt, hogy a Lehrling megfelelő kifejezését magyarul is meg lehessen fabrikálni. Ma már az inas a teljes kiirtás utján van. Olyannyira, hogy manapság akárhány iparos már szinte sértésnek veszi, ha a tanoncot yalaki inasnak meri nevezni. Az inas kipusztulása azonban nemcsak jelképes és nemcsak a szó van a magyar nyelvből eltűnőiéiben. Fogynak az inasok a valóságban is. A szegedi iparostanonciskola igazgatójának kimutatása szerint három esztendő alatt felére csökkent a szeptemberben beirt inasok száma. Akármennyire igyekszünk is ezt a jelenséget azzal magyarázni, hogy most tartunk azoknál a háborús évfolyamóknál, amelyekben legcsekélyebb volt a gyermekáldás, a szám mégis megdöbbentően kevés, összehasonlítva az önálló mesterek számával, az tűnik ki, hogy átlagban csak minden harmadik mesterre esik egy inas Szegeden. Nemcsak azt mutatja ez az adat, hogy az iparosság utánpótlása nincsen megfelelően biztosítva, hanem képet ad egyúttal arról a rettenetes leromlásról is, amely magát az ipart sújtotta. Nincs munkája az iparosnak, tehát nem tart inast, aki neki munkájában segédkeznék és évek multával maga is mesteri sorba emelkednék. Mióta a gazdasági depressziónak az állapotában sínylődünk, az inasok számának ez a csökkenése általános jelenség, de természetesen ilyenkor, a szeptemberi beiratások alkalmával, mikor mód nyilik az előző esztendők ugyanazon adataival való összehasonlításra, jut legélesebben kifejezésre. Ilyenkor kell legtermészetesebb módon felmerülni annak a kérdésnek, hogy mi történjék azokkal a fiatalokkal, akik nem indulhatnak neki a felsőbb tanulmányok utjának, de viszont sem az iparban, sem a kereskedelemben nem tudnak elhelyezkedni. Ilyenkor derül ki az is, hogy majdnem egész közvéleményünk mennyire felületesen és egyoldalúan itéli meg az életnek nekiinduló, vagy inkább nekiidulní akaró uj generáció problémáját. Mindenki csak a maga mesterségét és foglalkozását látja, csak a saját bajainak szemszögéből nézi a világot és hogy ne az ő sarkát tapossák ,az uj nemzedéket más irányokba szeretné elterelni. Az orvos, a mérnök, az ügyvéd azt mondÍ

'a, hogy máris sokan vannak a lecsökkentett ris ország számára, szűnjék meg tehát a diplomagyártás, amely a meglevők exisztenciáját veszélyezteti, de az ujaknak sem biztosit kenyeret. Végzett tanároknak és tanítóknak százai szaladgálnak, kilincselnek esztendők óta az elhelyezkedésnek halvány lehetősége nélkül. Érettségizett fiatalemberekből inségmunkás századokat lehetne minden nehézség nélkül összeállítani. Nem csoda, hogy a Iateinerek azt zúgják, hogy a fiatalság menjen Kedd, 1933 szepí. 26. Ära 12 fillér IX. évfolyam, 218. sz. gyakorlati pályákra. Ugyanezt mondja azonban az iparos és kereskedő is, aki talán lelkének hátsó rekeszében titkosan azt érzi, hogy minden lateiner, aki tizenhat-tizennyolc esztendőt töltött az iskolában, mig a diplomájának birtokába jutott, végeredményben abból él, amit az úgynevezett gyakorlati pályák művelői termelnek és produkálnak. Mikor azonban ezt hirdetik jobbról és balról s a nyomásnak engedve a kormányzat a tandijak emelésével nehezíti meg a középiskolák végzését, nincs meg az elhelyezkedési lehetőség a gyakorlati pályákon. Nem elég, hogy az inasok száma csökken, mint azt a szegedi példa mindennél ékesebben bizonyítja, hanem vannak iparágak, melyeknek képviselői esztendők óta ostromolják a kormányzatot, hogy korlátozza a felvehető inasok számát, vagy pedig egyszerűen tiltsa meg egy bizonyos időn keresztül uj inasok beállítását. Amennyire érthető a sacro egoi sm on a k ez az álláspontja, annyira érthető volna az is, ha az a fiatal generáció, amelyről szó van, de amely még maga nem jut szóhoz, felvetné a kérdést, hogy mi történjék vele, ha mindenütt be akarják zárni előtte a kapukat. Vájjon csak az önző felnőttek világa-e ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.ZO. Vidéken «» Budapesten 3.00, kUliKldUn 0.40 pengd. * Egye» tzAm Ara h«lk»znap 12. vn»Ar- 6» Ünnepnap 2.0 tl II. Hír» detések felvétele tarlla szerint. Meglelenit héllO kivételével naponta reggel ez a mi világunk, vagy pedig az életnek a joga mindig azokat illeti meg erősebben, akik még csak ezután következnek? Szabad-e a mai nyomorúságot akár csak elképzelésben is ugy megrögziteni, hogy miatta megszenvedjenek azok, akik legjobb esetben tiztizenkét esztendő múlva juthatnak el akár magasabb iskolák végzése, akár gyakorlati mesterségek elsajátítása utón az önállósulás küszöbéhez? Bizonyára az igazság ebben a kettős kérdésben nem a felnőttek mellett szól. De nem bizonyít mellettük a józan logika sem. Azok, akik az idén iratkoztak be az iparostanonciskolába, létszámban sokkal kevesebben vannak, mint voltak előttük a megelőző esztendőkben. Éppen ez a csekélyebb létszám szól és bizonyít mellettük. Mire ők felnőnek és önállósodnak, lényegesen engedni kell a dolgok természetes rendje szerint a mai tultömöttségnek s nekik könnyebb lesz a soruk, mint akik éppen ma válnak önállókká. Ali ez nemcsak az inasokra, akik becsülettel viselhetik ezt a tisztes magyar elnevezést, hanem a lateiner pályák: most elinduló utasaira is. Az ő utravalójuk egy nagy adag reménység, melynek valóra válása emberi számítás szerint kárpótolja őket a kezdet nehézségeiért es fáradalmaiért: Manlu híveinek politikai tüntetése a román király ellen A királyi családi tanács Ismét eltáyoIIt|a Romániából Miklós herceget Franciaország a kisantant revlzíóellenes álláspontja mellel! — Benes Rómába utazik Sinaja, szeptember 25. Vasárnap kezdődtek meg a sinajai kastélyban a kisantant-külügyminiszterek tanácskozása. A jugoszláv királyi párral egyidőben érkezett Sínajába Benes cseh és J e f t i c s jugoszláv külügyminiszter. Délután Benes, Jeftics, Vajd a-V o j v odaésTitulescu a Peles-kastély egyik történelmi nevezetességű termében kezdték meg a tanácskozásokat. A tanácskozáson — a kiszivárgott hirek szerint — élénk vita fejlődött ki Magyarország körül. A tanácskozás középpontjában az a felfogás állott, hogy a magyar reviziős követelések teljesitése né ikül Magyarország nem tárgyalhat gazdasági együttműködésről az utódállamokkal. Az értekezletet hétfőn az udvari ünnepek miatt szüneteltették, kedden folytatják. Maniuék akciója (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bukarestből jelentik: Vasárnap este a királyi családi tanács ugy határozott, hogy Miklós román királyi herceg, Károly király öccse, — aki közel egyevi távollet után most érkezett vissza hazájába — még ezen a héten újból elhagyja az országot, mivel a herceg nem volt hajlandó megsemmisittetni morganatikus házasságát. M a n i u Gyula, a román parasztpárt volt vezérének badacsonyi kúriájában hétfőn lentőségü nagyjepolitikai tüntetés volt Károly ellen. király A király nem hivta meg Maniut a sina jai ünnepségékre annak dacára, hogy a többi politikai pártvezérek meghívást kaptak. Maniu erdélyi hívei vezérük tüntető mellőzésére ellentüntetéssel válaszoltak és hétfőn délben összegyűltek a badacsonyi kúriában, ahol lelkesen ünnepelték Maniut, biztosítva őt az erdélyi parasztok hűségéről. Maniu válaszában többek között azt mondotta, hogy most már elérkezett az idő a nagy politikai akció megkezdésére, mert nem lehet tovább tűrni, hogy a román népet kiforgassák alkotmányos jogaiból. Gazdasági tervek a revízió ellen (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párísból jelentik: A kisantantállamok külügyminisztereinek sinajai konferenciájáról azt jelentik, hogy a konferencián gazdasági tervezetet próbálnak kieszközölni, amelyhez valamennyi dunai állam csatlakozna. A kisantant külügyminisztereinek véleménye szerint, ha a tervezetet sikerül megvalósítani, lényegesen megjavítja majd a dunai államok gazdasági helyzetét. A francia külügyminisztérium hivatalos lapja, a Temps szimpátiával ir a készülőfélben levő tervezetről és megállapítja, hogy a kisantant minden kérdésben hajlandó engedni a többi dunai állammal szemben, csak abban a két kérdésben nem, hogy a békeszerződéseket nein lehel revidiálni és hogy a kisantantállamok leszerelését csak olyan mértékben lehet végrehajtani, amilyen mértékben „országuk biztonsága megengedi". Erre a két pontra nézve nincs kompromisszum ir ja a Temps — és Franciaország teljes mértékben támogatja a kisantantnak ezt az álláspontját Benes a közeljövőben Rómába utazik, nemcsak mint cseh külügyminiszter, hanem mint a kisantantállamok szövetségének megbízottja.