Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-24 / 217. szám

lö DECM/tG7XK0ffS£KG T053 WfrtMÚMf 7A DIVATOS PUDERDOBOZOK (tiepzsek) P280 ROSENBERG «5-« Mikor még lúdtollal irtunk Irta dr. Kopács József Édesapámnak kliensét kel bőven megáldott ügy­védi irodája volt s mikor nyolcvanadik életévét betöltötte, alig tudtuk rábeszélni, hogy menjen nyugalomba. Azt mondta: jó pap az oltár mellett hal meg Halála napjáig lúdtollal irt. A lúdtoll mint Íróeszköz kiment a divatból, a telikés elnevezés is lucus a non lucendo ma már, mert a tollat nem faragják többé, legfeljebb plaj­básrt hegyeznek vele, de modern ember, azt is' géppel végzi. Jólfaragott lúdtollal lehetett ám kaligrnfice irni. Édesapámnak is volt olyan Írno­ka, aki gyönyörű betűket vetett vele papírra. Könyv-másolással foglalkozó szerzetesek azokat a szép Initialékat szintén lúdtollal rajzolgatták. Ke­leti népek különösen a törökök még tán ma is ludtolformára kifaragott verese« szinü náddal ír­nak, legalább mikor Boszniában majd egy évig körtük éltem, a legelőkelőbb feletekben is hasz­nálták. Ma már ezen is csodálkozunk pedig az én gye­rekkoromban, mikor még több volt az analfabéta, mint az Írástudó, pásztoremberek a rovás* hasz­nálták. mint az Ősmagyarok s a mi számadó ju­hászunk ugy el tudott számolni a keze alatt levő R00—1000 birkával, hogy soha zavarba nem jött s dacára a birkák közti nagy hasonlatosságnak, egyenként is ismerte őket, tudta, hogy melyik bá­rány, melyik anyabirkának a fia. A tinta sem olyan már, minit volt régen. Az awi­fln színekből készült tinta, különösen a lila szinti nem tartós, hamar elhalványodik. Régen a tintát, ahol sok kellett, nem a boltban vették, hanem há­zilag állították elő. Nálunk az irodában, ha fogy­tán volt a tinta, apám elhivatta a városházáról est a hivatalszolgát, aki a tintakészitéssel foglal­kozott. Ez aztán me^iagyta a szakácsnőnek, hogy a legközelebbi esős napon gyűjtsön legalább 10 liter esővizet, merP ez mint párolt viz volt leg­alkalmasabb a tintakészitéshez. 0 maga hozott a patikából gubacsot, vasgálicot, gummi arabieu­mot az ezekből az anyagokból készült tintának pár hétig érni kellett, hogy használható »egyen. A másoló tintához glycerint vagy cukrot tettek. Az így készült tintával írott okmányok évszázadok múlva is olvashatók, nem ugy, mint a divatos 111­Uszinü tinták, amelyet közokiratok szerkesztésé­nél nem is volna szabad használni. Gyerekkoromban máj- forgalomban voltak aoél­lollak is. Kedvelték különösen a kézalakn penná­kat amelyeknek csak a mutatóujja volt kinyújtva, ez ké.pezte az iróhegyét; szivesen vettünk olyan tollat is melyen Napoleon volt dombornyoimatban megörökítve Sokan hosszú ideig ragaszkodtunk a ludtollhoz, olyan könnyű volt azzal irnl, mint a ceruzával Akinek irógörese van, annak ma is azt ajánlom. Állami és városi hivatalokban, vala­mint az ügyvédi irodákban 3—3 deci űrtartalmú tintatartót voltak, mellette volt a porzótartó. Ho dossy Lajos törvényszéki elnök, később győri táblaelnök, mikor máir az itatóspapir majdnem min­denütt belyettesMette a porzót, konzervatív mó­don ragaszkodott a porzóhoz, azt mondta: az ita­tóspapirost használják csak az üzletembei'ok. Ha nagyobb substraHtmu ügynek az iratait kel­lett felsőbb bírósághoz félterjeszteni, édesapám nyomdában készíttette azt el, ezzel Is kedvében akart járni a bíráknak, hogy ne kelljen kézirat­plvasással rontani a sz önjüket. Ma ezt feleslegessé teszi az irógép. Az Írógépnek azonban az a hát­ránya, hogy aki folyton azzal ir, ugy kijön az írás gyakorlatából, hogy alig tudja olvasni a saját Szeptember közepén külföldi fürdőhelyen ¡«mertem meg Miss Hungáriát. Barna ruha volt rajta és piros nyakkendőjében arany szá­lakból fonott ékszer. Kolumbusz Kristóf hajóját ábrázolja. Portugáliában kapta emlékűi. Körmei vörösre vannak lakkozva, ajkán Ívben szalad a rozs. Tizenhét esztendős G á 1 Júlia. Amikor beszélgetünk, kétféle tónust használ: néha hadarva, gyorsan beszél; az ujságiró meg­érzi, hogy most a betanult, előkészített mondó­káját ismétli a nyilvánosság számára. Ha elgon­dolkozik, akkor a szive szólal meg. Hadarva mondja: „Rettenetes, ahogyan ünnepei­tek. Alig van városa Magyarországnak, ahol ne jártam volna, mindenütt ünneplés és ünneplés Azért jöttem ide, hogy kipihenjem magam." \ — Mondja csak, a Pók-áruházban, ahoi szép­ségkirálynővé választása előtt alkalmazva volt, mennyi fizetést kapott? „Azt mondta előbb, hogyha nem akaroR vala­melyik kérdésére válaszolni, akkor kell fe­lelnem. Hát erre a kérdésre nem felelek.« . — A rég! barátnőivel még összejön? „Nékem barátnőim nem voltaik soha," «— Meséljen valamit a gyerekkoráról. Gyorsan, hadarva teleli: „Pesten születtem, boldog Ifjúságom volt Pest« jártam iskolába, kereskedelmibe. Aztán elkerültem egy tanyára. A nagybátyámnak, Szuhányi Ferenc képviselőnek Szatmármgyében, Csongorén van egy öt ezerből da« tanyája. A kutyák voltak a barátaim. És rengete­get lovagoltam. Nagyon szeretek lovagolni. Visz­szajöttem Pestre, ott jártam a lovardába és az flgetőre. Minden passzióm a lovaglás." Még gyor­sabban hadarva teszi föl a kérdést: „Nem tnd valami jó hátaslovat itt a fürdőhelyen? Imádom a lovat." ' — És 3 Pók-áruház? „Mit akar folyton nzzal a Pókkal? Három bi­tig voltam csak ott Aztán megválasztottak szép­ségkirálynőnek." Sokszor megírt házassági esetére térek rá. Meg­írását is. Nemcsak Írógépek, de igen tökéletes szá­mológépek is vannak ma már, az összeadást, szor­zást, hatványozást gyökvonást a legkisebb hiba nélkül végzik. Maholnap oda tökéletesitik az Író­gépet, hogy a fogalmazást Is rábízhatják. A rádió én repülőgép korszakát éljük, alig van már lehe­tetlenség. Szeretném megérni, hogy unokáim a latin és görög klasszikusokat gépforditásban él­vezhessék, ne kelljen nekik vergődni Tacitus mű­veinek magyarra átültetésével írták az újságok, hogy külföldön tűnt fel a mese­beli tündérkirályfi. A lovagot Klein Jósénak hív­ják és a kommünikék hirül adták róla, hogy Bue­nos-airesi kastélyában hever a font és a dollár. A képes lapok már közölték is a boldog pár fo­tográfiáját Klein Jósé szmokingban volt, szerel­mesen bámult a boldog arájára. És Miss Hun­gária boldogan nyilatkozott, hogy megtalálta az élete szerencséjét Aztán kellemetlen dolgok sül­ték ki. Némi váltók. — Hogy állunk Klein Jóséval? „Dobva van. Neki tisztességes szándékai voltak, de most már nem tudnék a felesége lenni Most Buenos-Airesben van, műiden héten k nekem, de éa nem válaszolok a leveleire Oafc m első le veiére feleltem." — Mit? „Semmi különöset. Sah!ói^zea fieit, hwfle^en tam neki." •.. Erről a levétiől annak idején t®t Írták Gát Júlia nyilatkozata etapján: Megbocsátás volt. Telve snerelamroeí... Édes Jósé, ón nem hlwzek • gonosz embereknek, az ée sdvem a tied Szewv leiwmeí várlak vissza... Most: azt mondja Wfes Hungária, hogy ez a leivel sablonos, hideg febft* volt. — Gondolkodott-e mar azon, ni lesz, ha lete­lik az év és másik lányt válászt.iiiá meg ftfléjv ségkírályn önök? Lassan, meggondoltan, mosolyogva, Ae komo­lyan felel a kérdésemre: „őszintén megmondom magának, de ne írja meg, hogy szörnyen nnom már a* eposz mókát. Szíve­sen átadnám már az egész «aépségkirálynőséget. Tudja, az a pillanat amikor rámtették a szalagot, felejthetetlen marad az életemben. Nem lehet le­érni És a rákövetkező napok olyanok, mint egy álom. A szobám telistele volt virággal. Szinte azt hittem, hogy nem vagyok ébren... Ezt nem leheí elfelejteni... „De aztán másra is gondoltam. Amikor engem megválasztottak szépségkirálynőnék, rajtam kí­vül még százhatvan lány vett részt a választáson És én a magam diadalának mámorában láttam a százhatvan lány csalódását, kimondhatatlan fáj­dalmát, keserűségét. Irigységét. Könnyes volt a szemük, a szivük vérzett. Ez a látvány éppen nny­nyira felejthetetlen marad az életemben, mint az én boldogságom." ..Beszélnek arról is. — folytatta — hogv én va­gyok az utolsó Miss Hunpári*. Mondják, Magyar­országon többé nem lesz szépségkirálynőválasz­tá*. Szép dolog egy szegény lánynak olyan felejt­hetetlen órákat, napókat és heteket szerezni, mint amiben nekem részem volt, de kegyetlenség sny­nyira megkeseríteni sok másik szegény lánynak az életét... Utolsó kérdésem: Mi az életének a célja? Feleli: „Kapron szeretnék férjhez menni. IV Ka ez nem sikerül, akkor szeretnék valamilyen jó állást, olyat, amely nekem megfelel. Tudja: se': fizetéssé! és kevés munkával Multkórában felkí­náltak egy ilyen állást. A Gyermekvédő Ligánál. Semmi dolgom nem lett volna, gyönyörű szép szobát adtak volna, egy kicsit körűi kellett volna nézne«} a gyermekeknél, hetenkint pár óra köny­volét: es az állás tetszett nekem. Havi kétszáz­ötvenet akartak fizetni, de nem engedlek. Azt mondták, hogy amíg le nem tolft: trr év, nem me­gyek állásba. Mit gondol jó lett volna nekem ez az állás?... Kedves Júlia, ne Haragudjék meg rám, ha őszin­tén megmondom: maga nem való ebbe az ál­lásba.., Paál Jó>. jSportvonat Bécsbe az osztrák-magyar mérkőzésre Budapestről indul október 1-én, vasá rnap reggel 7 óra 05 perckor, érkezik Bécsbe déli 12 órakor. Visszaindulás vasárnap éj jel 12 ffraBor. Érkezés Budapestre hétfőn reggel 6 órakor. J .50 Részvételi díj Budapesttói III. osztályú vasúti jeggyel oda-vissza, valamint az osztrák—magyar mérkőzés elsőrendű ülőhelyével együtt 19 Szegedtől Budapestig és vissza 50 százalékos vasúti kedvezmény Útlevél nem szükséges Jelentkezési határidő szeptember 27. Részleges felvilágosítással szolgál a Délmagyarország kiadóhivatala Esernyők gyári árakon Pollák Testvéreknél. Egy szépségkirálynő tiszavirág-élete Őszinte beszélgetés Miss Hungária-val régi és uj életéről, a füstbe ment házasságról.

Next

/
Thumbnails
Contents