Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-20 / 213. szám

SZEGED, Szerke«zto»eg: Somogyi uccu 12.l.em. Telefont 23-33.^Kladóhlv«tBl, knic*HnkI<nyv<Ai «* leqylroda Aradi uccn S. Teleion : I3-OÖ. - Nyomd« s IHw LfnAt ucca fO. Telefon : 13'Oft TAvlrníi irv«ir<n> »»étmi>nTiin<r«ztn crrnert Szerda, 1933 szept. 20. Ara 12 fliiér I*. évfolyam. 213. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken éí Budapesten 3.««, kUltOldBn 6.4« nencjO. ^ Egyes szAm Ara héiköz« nap 12. vatAr- és Unneonnp ZO Ull. Htrdetések lelvétele tarlla szerint. Meqlelenl'< heno kivételével nanonta rentel »•Ull—I llll III • IIWIIIIIIM— • •Wlll 1 Mi lesz a fiatalokkal? Két jelentés látott egyszerre napvilágot s mind a kettő annak a frontnak eseményeit foglalja össze, amelyen a szegedi egyetemi ifjúság az éhség és nyomor elleni keresztes háborúját viseli. Az egyik jelentés a diáksegélyezés adatait tárja a nyilvánosság elé, a másik a menza működéséről számol be s bár vetekszik egymással a két jelentés abban a nemes törekvésben s abban a jószándékban, amit a vezetők az ifjúságnak áldoznak s bár a hála és elismerés szavain kivül mással nem lehet megemlékezni a két egyesület vezetőségének működéséről, mégis fájdalmas érzést keltenek bennünk azok az adatok, amelyek e jelentésekben az állam, a társadalom és az ifjúság viszonyát tükröztetik vissza. Az állam negyedénél is kisebb hányadra szállította le azt az összeget, amit a szegedi egyetemi ifjúság segélyezésére fordit. Egyik évről a másikra igy zsugorodott össze az állam támogatása. S na ennek a redukciónak az lett volna az oka, hogy az élet könnyebbé vált, a segélyre szoruló ifjúságnak háromnegyedrésze már kenyeret keres, akkor érthetőnek és igazságosnak tartanánk ezt a csökkentést. De — kell ezt mondanunk? — az élet nem könnyebb lett, hanem válságosán és katasztrofálisan nehezebb s nemcsak a segélyre szorultak száma emelkedett, de a segélyre rászorultság mértéke is nagyobb lett. Az államnak ez a takarékossága aszegény fiuk gyomrán való takarékoskodás, ez a redukció arra kényszeríti őket, hogy az éhezés és a fagyoskodás elleni háborújukban még többet nélkülözzenek, még többet szenvedjenek s még többet vállaljanak magukra az éhség robotjából. Hogy az államnak takarékoskodni kell, azt nemcsak belátjuk, de sürgetjük és követeljük magunk is. De az igazság és észszerüség sorrendjében kell megállapítani a megtakarítások sorrendjét is s vájjon az éhező és fagyoskodó egyetemi hallgatók gyomráig minden téren és minden tételen elvégezték már a költségek kegyetlen megszorításának munkáját ? Vájjon nem lehet már máson takarékoskodni, csak a szegény egyetemi hallgatók grammokban kimért zsiradagján és sorvasztóan alacsonyan megszabott kalóriáin ? Más megtakarítani valót már nem találnak az államvagyon és adójövedelem sáfárjai s ott tartunk már az evangéliumi szegénységben s a szerzetesi igénytelenségben, hogy a szegény egyetemi hallgatók lefölözött tején is s lilára fagyott ujjain is takarékoskodni kell ? Nemcsak a múlttal szemben vannak kötelezettségeink, hanem a jövővel szemben is. A nemzet jövendőjét nemcsak a fehér asztal mellett kell előkészíteni, frázisok görögtüzével nem lehet befűteni a holnap orvosainak, mérnökeinek, tanárainak, ügyvédeinek és politikusainak diákszobáit. Aki a fiatalság egészségével törődik, a nemzet jövendőjét szolgálja. A nemzet jövendője lesz termékenyebb, egészségesebb és erőteljesebb azoktól a kalóriáktól, amiket a mai fiataljainak juttatunk. Amíg van fény s amíg van pompa ebben az országban s amig a másodrendű életszükséglet igényei számára is van megértés és áldozatkészség, addig nem éhezhet a ma ifjúsága s addig nem szabad abba belenyugodnunk, hogy az élő szellem halott nagyságaínak alkotásain kivül ne legyen semmi, amin melengethetik magukat. Állam, társadalom, város, — teljesítsétek kötelességteket a legszemérmesebb és legigénytelenebb szegénységgel, a fiatalsággal szemben. Legyen asztalotokon egy teríték számukra s jusson mindennap valami szegénységetekből és jóságtokból. Minél szegényebbek vagyunk, annál több legyen bennünk a megértés s a segíteni igyekvés. Nem szabad belenyugodnunk abba, hogy a magyar kultúrpolitika minden törekvése, minden célja s minden erőkifejtése összeomoljon az éhség és a fagyoskodás frontja előtt. Nem volt elég felemelni a díszes palotákat, — lelket is kell lehelni a hideg kövekbe. Törődnünk kell azoknak a legszerényebb és legigénytelenebb testi ellátottságukról, akiket tanítani akarunk s akikre majd rá fogjuk bízni ezt az országot s az egész elrontott életet. Necsak egy kínzó emlékkel teli fiatalság álljon azotf mögött, akiknek kezébe a nemzedékek örök stafétafutásában át fogjuk adni az élet fáklyáját. Ne az elkeseredést, a nélkülözés szégyenét és kínját, sötétemlékü éhezések marcangoló és szégyennel égető keserveit készitsük csak azok számára, akikre vár a kötelességteljesítés s a helytállás, ha mi kidőltünk már a sorból. Ne a szűkkeblűség s a szegénység lélekemelő és nevelő hatásáról prédikáló bőség szabja meg az államnak és társadalomnak a fiatalsággal szemben fennálló kötelezettsége mértékét. Jó, hogy van kisgazdavédelem, de legyen fiatalságvédelem is. Necsak a műemlékeket helyezzük védelem alá, hanem a fiatalságot is. Az öregek legalább a vöröskeresztet tűzzék ki a fiatalság fölé, hogy ostoba és konok háborúskodásukban ne tegyenek kárt azokban, akiknek már használni nem hídnak. Kánya külügyminiszter kedden este visszaérkezett Budapestre A külügyminiszter nyilatkozata a párisi tárgyalásokról Páris, szeptember 19. Kánya Kálmán külügyminiszter közvetlenül elutazása előtt a francia újságírók kérdésére kijelentette, hogy a francia miniszterekkel folytatuit megbeszéléseivel nagyon meg van elégedve. Kijelentette, hogy szombat óta újból alkalma volt a francia kormány tagjaival találkozni és a felmerült problémákat röviden megbeszélni. Kánya párisi ut ja még mindig élénken foglalkoztatja a külföldi sajtót. A Prager Presse a külügyminiszter tárgyalásaival kapcsolatban a következőket írja: „Ha a Gömbös-kormány az idők változásával számol és kihasználni igyekszik a haladó francia—olasz viszonyt, ugy ez olyan haladás, amelyet az okos emberek helyeselni fognak Budapesten Magyarországon számítanak arra. hogy Kánya meg tudja ragadni Franciaország segitő kezét s tudják, hogv Kánva megvilágítja Magvarország magatartását Kémetországgal szemben. Minden budapesti tényezőnek az a kívánsága, hogy Franciaország jóakaratát megtartsák és fejlesszék." (Budapesti tudósítónk telefonielentése.) Kánya Kálmán kedden este párisi utiáról visszaérkezett Budapestre. Több hírlapíró a külügyminiszter elé utazott, aki a vonaton fogadva a sajtó képviselőit, nyilatkozott párisi útjáról. Elsősorban elragadtatással nyilatkozott a Lebr u n elnöknél tőrtént fogadtatásáról, majd a következőket mondotta: — Párisi látogatásom elsősorban udvariassági aktus volt, de volt más célja is: a most kissé zavaros és izgatott időkben szükségesnek tartom, a magyar kormány mindent elkövessen, hogy az ellentétek ki ne szélesedjenek és hogy az atmoszféra javuljon. Meggyőzni igyekeztem a francia kormányt arról is, hogy Magyarország nemzeti céljaihoz ragaszkodik, de azokat csak békés eszközökkel kivánja elérni. Végül kifejtettem a magyar kormány álláspontját a Duna-medence gazdasági reorganizálása kérdésében. Rámutattam, hogy Magyarország készséggel hajlandó ebben a munkában résztvenni, ha a másik oldalról is meg van erre az akarat. Kánya külügyminiszter párisi utjának eredménvéről szerdán fog beszámolni a miniszterelnöknek és a szerdai nap folyamán megbeszélést fog folytatni a Budapesten tartózkodó Papén helyettes kancellárra) is. Döntő fordulatot várnak Ausztria belpolitikáiéban Dolltuss a középút mellett — Szerdán összeül a minisztertanács, péntekre várfák a határozatot A szociáldemokraták közeledése a kormány akciójához a horogkereszt elleni harcban (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: Ausztria jövő belpolitikája ügyében péntekre várják a döntést. A minisztertanács szerdán összeül ugyan, hogy megvitassa a helyzetet, végleges határozatait azonban pénteknél előbb aligha hozza meg. Beavatott politikai körökben kétségtelennek tartják, hogy Dollfuss a középút politikája mellett köti le magát és folytatni fogja edd; kormán vpolitiká iát Ezt az álláspontot képviseli a kormány egyik legsúlyosabb tagja, V a u g o i n hadügyminiszter is. Most már csak az a kérdés, hogy sikerül-e rávenni Dollfussnak Starhemberg herceget is a középút politikájára. Tekintettel arra, hogy Starhemberg éppen ugy a nemzeti szocialisták ellen harcol, mint Vaugoin és W i n k 1 e r, politikai körökben még mindig reménykednek abban, hogy sikerül együtt tartani a kormánytabor három csoportját Ha azonban Starhemberggel nem sikerülne a megegyezés, Dollfuss kénytelen lesz Starhemberg nélkül cselekedni. Ebben az esetben könv-