Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-19 / 212. szám

T9"53 szeptember T9. Kulturális hadgyakorlat Irta: dr. Szalay József Katonáéknál valamikor nagv szó volt a hadgyakorlat. Különösen ha a legfőbb hadúr jelenletében zajlott le. Hosszú készülődés előzte meg a legkiválóbb szellemi és fizikai erők latbavetésével kitervezett és végrehajtott hadijátékot, a komoly háború elképzelését. Ami a magyar viszonyokat illeti, ma már ilyen stilusu és arányú hadgyakorlatok nincsenek. Ellenben éppen Szegednek jutott a szerencse, hogy egy olyan formájú hadgyakorlatnak lehetett a tanuja és élvezője, amilyenről sem a katonaság, sem a polgárság soha nem álmodhatott. A katonaságot ugyanis kényszerítő okokból, tehát kivételesen máskor is igénybe vették és használják a szoros értelemben vett rendeltetésétől eltérő célokra. Így aratási munkára, a természet fcs az emberek okozta katasztrófáknál, a közbiztonsági közegek megerősítésére. De hogy a katonaság közművelődési célra szolgáltatta volna szellemi és anyagi erejét, sőt hogy ezeket nemcsak kisegitésképen kölcsönözze a kulturának, hanem hogy abban tényleges szerepet is vállaljon, arra aligha volt még példa. S ha volt is, ugy az csak annyira szórványos és kicsiny méretű lehelett, hogy nem léphette át a műkedvelősködés határát. Szeged nagy magabizással vállalta a Szabadtéri Játékok és a Szegedi Hét rendezését. A kivívott eredmény öröméből felocsúdva hideg elmével állapíthatjuk meg, hogy a vállalkozás az elképzelés szépsége s a rendezők szakavatottsága ellenére is felettébb kockázatos volt. Nemcsak anyagilag, hanem erkölcsi szempontból is. Szerintem ezen az utóbbin volt a hangsúly s kell lenni a jövőben is. Ha Szeged ország-világ elé olyan nyolcnapi produkcióval áll ki. amelynek szintje nem emelkedik felül a sablonon ezzel nemcsak a Szegedi Hét bukott volna el, hanem az ideédesgetett és csalódott közönség s a kritikusok a konkurrensek megitélése szerint is Szegedet erkölcsi vereség érte volna. Az anyagi veszteséget lassacskán ki lehetett volna heverni, de az erkölcsi csorba kiküszörüléséig nagyon sok viznek kellett volna a Tiszán lefolyni Szeged szellemi és erkölcsi teherbírása kiállta a próbát, mert nyolc nap alatt olyan értékeket tárt elő, amit előtte egy város sem. Bizonyára akadnak kifogásolnivalók, azonban ezeket jövőre a hosszabb lélegzetű és nyugodtabb atmoszférám előkészítés kiküszöbölheti. Végigtekintve a teljesitmények programján és az egyes teljesítményeket életrehivó tényezőkön, nyomban felötlik a katonaság nagyarányú közremüködésp és szereplése. Szinte felsorolhatatlanok a közreműködés mozzanatai. A polgári és katonai rendezők tanácskozásai, iratváltásai, a parancsnoknak illetékes helyeken való nyomós eljárásai, a katonai rendelkezéseknek a legkisebb részletre kiterjedő s rajzokkal és irásos parancsokkal való precizirozása, a testi és technikai munkaerők százainak felhasználása, a kiállítási helyiségek, az eszközök és az anyagok bőséges és mégis gazdaságos rendelkezésre bocsájtása mind olyan tényezők, melyeket csak vagy elijesztő összeggel, vagy semmi áron sem lehetett volna polgári erővel a Szegedi Hét szolgálatába állítani. A személyes szereplés, meg Az ember tragédiája megrázó jeleneteiben, a zenés takaródéban, a frontharcosok zászlóavatásánál, a sportünnepélyben s a tiszai velencei éjben tört elő dominálólag. Mindezeket aláfestette s a szemfárasztást felüdítette a fáradhatatlan honvédzenekar művészi játéka. Joggal lehet tehát azt állítani, hogy az, amit a katonaság az augusztus 26-tól szeptember 3-ig tartó iclőt megelőzően és ezekben a napokban produkált kulturális hadgyakorlat értékű és jellegű. Sőt jelen volt, még pedig sokezernyi fejjel a művészi teljesítmények legfőbb hadura: a nagyközönség is, amely a tapasztalatok fölött nemcsak teljes megelégedését nyilvánította, hanem szivében — ha ugyan még lehetett — előléptette a nemzeti hadsereget. Tette ezt abban a meggyőződésében, hogy ugy a hadi technikában, mint a kulturális finomságokban egyarán* otthonos parancsnok segítségével nyerte meg az ünnepségek erkölcsi csatáját. A szőrszálhasogatók fölvet: :'.!• a kérdést, vájjon meg lehetett volna-e a Szabadtéri Játékokat és a Szegedi Hetet a katonaság segítsége nélkül valósítani. Részben igen. de akkor sem ugy; részben nem, m°rt például a szenzációs katonai zenés takarodó rendezése polgári szereplőkkel egyszerűen lehetetlen. Ami azonban az igenlő esetet illeti, a polgári tömegekben éppen az hiányzik, ami a katonáinknak legfőbb erénye: a fegyelmezettség. Évek, évtizedek gyakorlata, mint azt az oberammergauí passiójatékok is bizonyítják, szinte csodát művelhet. Azonban minden igyekezet ellenére annak sincs a világon egyenlő értékű párja, legfeljebb jól-rosszul sikerült utánzása. Csupa színésszel bizonyára sikerülne magasabbrendüt is produkálni, de vájjon melyik magyarországi szabadtéri játék birná költséggel két-háromszaz szinésznek statisztaként való szerepeltetését. Két üdvös következménye van a kuturális hadgyakorlatnak. Az egyik az, hogy a katonáknak, különösen a történeti énekekben való szerepeltetése pedagógiai értékű. Az az egyszerű katona szerzett benyomásokat nem felejti el, hanem falujába visszaterve, alkalma nyilik a nemes értelemben vett Háry Jánoskodásra s felcsendülnek ajakán a Hunyadi, Rákóczi, Kossuth idejebeli dallamok. Egyszóval környezeté3j be is átülteti a Dóm-téri kultura csiráit A másik nyereség talán még fontosabb. A rég? világban ugyanis szinte kötelező volt a hivatalos lakomák toasztjai során a polgárság és a katonaság közötti jóviszonyra poharat üríteni. Tudjuk, hogy ezek a szépen kicirkalmazott frázisok a bankett mámorával többnyire elröppentek. A Szabadtéri Játékok és a Szegedi Hét kézzelfoghatóan bizonyítják az ilyen fajtájú felköszöntők feleslegességét Amikor a kultura a polgárság és a katonaság érzelemvilágát és akaraterejét ennyire egybeolvasztotta, természetesnek kell találnunk, ha a „viszony" emlegetése at elhunyt múltnak hazajáró szólamává fakul. Végre megértük, hogy a polgárságnak s a katonaságnak. e két nemzetalkotó es védelmezi elemnek a magyar lélek sugallta egybeforrottságában gyönyörködhetünk s azt nemcsak közművelődési, hanem minden nemzeti cél javára az egyesült erők hatásosságával hasznosíthatjuk. Fel kell emelni a Szegedet védő tiszai töltéseket Árvízvédelmi megbeszélés a héffől tanácsülésen (A Délmagyarország munkatársától.) A város hatóságát egyre komolyabban foglalkoztatja az évről-évre fokozottabb mértékben jelentkező árvizveszedelém kérdése, amely a legutóbbi esztendőkben annyira ért már, hogy a terr.ivalók sürgőssége vitathatatlan. A Tisza alsó szakaszán az tette veszedelmessé a helyzetet, hogy a felső Tisza környékén nagyobb arányú ármentesitések történtek. Borsoamegyében — mint ismeretes — több, mint hetvenezer holdas árterület szűnt meg és igy az a hatalmas víztömeg, amely a tavaszi aradások idején ezen a területen oszlott meg mindaddig, amíg a Tisza medrében le nem vonulhatott, most egyszerre ömlik majd le az alsó szakaszok felé, amelyek egyelőre nem készültek fel erre a veszedelemre. Az alsó Tisza mentén fekvő városok és községek már évek óta sürgetik a földmivelésügyi minisztériumban az árvízvédelmi intézkedéseket, de mindezideig eredménytelenül. A minisztériumnak az az álláspontjai hogy a felső szakaszokon végzett ármentesítés és az alsó szakaszok árvízvédelme között semmiféle öszszefüggés nincs, a lokálisan mutatkozó, vagy várható baiok elhárítása tehát a helyi hatóságok, vagy érdekeltségek feladata. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester néhány hónappal ezelőtt fölterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, akitől azt kérte, hogy az alsó Tisza mentén fekvő községek és városok árvédelmi tisztázása céljából hivjon össze országos ankétot. A miniszter a fölterjesztésre azzal válaszolt, hogy ha Szeged aggódik. hivjon össze ilyen ankétot maga Szeged, a földmivelésügyi kormány a megbeszélésre majd kiküldi a maga szakértőit. Közölte a miniszter azt is, hogv a legutóbb megtartott vizsgálat eredményeképen Szegedet semmiféle veszedelem nem fenvesreti a borsodi ármentesítés következtében, de veszedelem fenveget! a szesedi védőtöltések rongálódásai, különösen a szivattyútelepeken észlelt hibák miatt A hétfői tanácsülésen ezekról a kérdésekről már egész komolv formában volt szól. B e rzenczey Domokos műszaki főtanácsos bejelentette, hogy a szivattvuteléneknél a mult évi abnormálisan magas vízállás idején aggasztó tünetek voltalc észlelhetők. Megállapították, hogy a szivattyútelepek nyomó-csövei nem kifogástalanok és nagyobb arálívu igénvbewétel esetén könnyen felmondhatlak a szolgálatot. Éppen ezért sürgősen rendbe kell hozni ezeket a csöveket. A mérnök? hivatal számvetése szerint a csövek rendbehozása tizenkétezer pengőbe kerül és a munkát még az idén el kell végezni, hogv a tavasszal ne érhesse semmiféle meglepetés a várost. A csövek rendbehozása azért ilven dráca. mert a vizmfltelepek 400 milliméter átmérőjű csővekkel dolgoznak és az üzemben lévő csövek súlya 140 métermázsa. Berzenczey főtanácsos arra kérte a polgármestert, hogy az összehívandó alsótiszamenll ankét előkészítése céljából hivjon össze előbb egy szükebbkörű értekezletet, amelyre a mérnöki hivatalon kivül hivja meg a folyammérnöki hivatal és a szegedi ármentesitó társulatok képviselőit. Ez a bizottság fogja megállapítani azt, hogy kik kapjanak a nagy ankétra meghívót. A műszaki főtanácsos előterjesztését érdekes vita követte. A polgármester elmondotta, hogy mi keltette föl az alsó Tisza környékén az aggodalmat Borsodmegyében ezelőtt a Tisza Dalpartján egy két kilométer széles árterület volt, amely minden évben viz alá került. A területet nemrégen ármentesitették, azóta ez a föld mezőgazdasági müvelés alatt áll, az ármentesítés következtében azonban a Tisza víztömege átszorult a Jobboldali partokra, ahol hatvanezer holdat borított el magasabb vízállások idején. Ezt a hatvanezer holdat a mult évben ármentesitették. legutóbb már nem is került viz alá, de elborított a Tisza vize helyette valamivel följebb tizenháromezer holdnyi olvan területet amely korábban sohasem került viz aláMost ezt a tizenháromezer holdat is ármentesitették a mult évi inségmunkák keretében. ^ A közel százezer hold árroentesitésének következményei csak ezután les»nek érezhetők Szegeden és általában az alsószakaszok mentén. Az árvizveszedelmet a polgármester szerint csakis a töltések emelésével lehet elhárítani. — Legalább egy méterrel kell emelnünk a várost védő töltéseket — mondotta a polgármester —, mert különben előbb-utóbb bejön a viz és elpusztítja a várost. Berzenczey Domokos ezzel szemben kijelentette, hogy á mérnöki megállapítás szerint a töltések emelésére nincsen szükség. Teliesen elegendő, ha a Stefánia falát betonpadokkal megtámasztjuk, ez körülbelül egyméteres töltésemelésnek felel meg. Sokkal fontosabb a meglévő töltések és árvédelmi berendezések hibáinak, sebeinek orvoslása, köztük elsősorban a szivattyútelepek nvomó-csöveinek rendbehozása. — Nagyon félek — mondotta a polgármester —, hogv nem lesz elég, hogy egyszer mégis csak elviszi ismét a viz Szegedet ha nem most. ha nem a mi életünkben, de később... Végűi a polgármester megadta a fölhatalmazást a szivattyútelepek rendbehozására. Mniéxcű, iskolai öarlsnydlc. gyermek fcSíSífltaMtok, nagy v ö la 9 x l é & 1» a n. Lussiig Imre Széchenyi tér 2. Ttaxa Astflló mellett.