Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-19 / 212. szám

DELMAGYARORSZÁG SZCOED, MerKMilAMg Somooyl ucca U.L«n. Telefont Z3-33.^Kladóhtvalal, knicttlnkdnyríAr é* tegrtroda Aradi ucca S. Teleion t O-O«. « Nyomda s Ltíw Linói ucca 19. Telefon > ranrnti 'rvéirln nílmaova»»>T«»én ' Két irányú adottsága van a Franicaország­hoz való viszonyunknak: kulturális és politi­kai. Kulturális összeköttetéseink történetébe évszázadokon keresztül soha disszonáns hang nem vegyült. Kezdve attól a Peire Vi­dal trubadurtól, aki elsőnek hozta el a „bon roy Emeric" udvarába Provence daltelt me­zőinek illatát s attól a francia királyleánytól, akinek párisi divatját először csodálták meg IH. Béla király udvarában, a francia lélekkel soha konfliktusba nem jutottunk. Sőt a pária Sorbonne középkori magyar diákjaitól a ma­gyar költészet és képzőművészet utolsó ge­nerációjáig, amely mohón párosította Erdély bérceinek és az Alföld rónájának hangulatát a Szajna partján szerzett impulzusokkal, min­dig valami intuitív ragaszkodással kerestük a kapcsolatot a gall szellemmel. Hozzánk a nyugati civilizációt a földrajzi helyzetből ki­folyólag túlnyomóan a németség közvetítet­te. De talán épen azért, hogy egy szomszé­dos nagy kuk ura, melynek értékeit nagyon jól ismerjük, ne nyomhassa el nemzeti egyé­niségünket, kellett vele szemben ellensúlyt keresnünk. Lelki rokonságunk mindig több volt Párissal, mint Berlinnel. Magyar költő­nek fájhatott, hogy Páirsba egyszer beszökött az ősz és Szent Mihály utján felkavarta a sár­guló leveleket. De soha magyar költő lelké­nek húrjai a brandenburgi homok tülevelei­nek zizegése nem ihlette meg, hogy szimbo­likus sorokba öntse névtelen fájdalmát. Ezt mi tudtuk és éreztük, de a franciák alig vettek tudomást a magyar léleknek erről a párisi nosztalgiájáról. 'A franciák évszázado­kon keresztül csak azt látták és azt tudták, hogy bennünket a sors kényszerűsége és a keleti barbárság elleni küzdelem támasz­keresése politikai érdekközösségbe vitt azzal a német-római császársággal, amely a hege­móniáért vivott harcban évszázados ellenlá­basa volt a Lajos-királyoknak és átszervezett újkori formájában a napoleoni császárságnak és a köztársaságnak. Ebből a tragikus hely­zetből született meg az a francia politika, amely szövetséget keresett a Magyarországot elárasztó török hatalommal, amely mindig tá­mogatta, de mindig cserbenhagyta a Bécs ellen küzdő szabadságharcosokat s amely a trianoni Ítéletben szétdarabolta a régi Ma­gyarországot, hogy megnövelhesse a mo­narchia romjain felépült szláv és román ál­lamalakulásokat. A kisantantnak erkölcsi pártfogója Franciaország. A kisantant Fran­ciaországnak keleri hátvéde, biztositéka a német revíziós törekvések feléledésével szemben. A kisantant államai bolygók, ame­lyek Páris körül keringenek. A kisantant az a politikai alakulás, amelynek addig van élet­képessége, amig Páris fölötte tartja gyámolító és áldó kezét. És mégis, nem adhatjuk fel a reményt, hogy át fogjuk hidalni azt az űrt, amely a francia kulturához fűződő kapcsolatain­kat a politikai érdekektől elválasztja. Ha Kánya külügyminiszternek párisi utja alkal­mából a francia hivatalos körök szükséges­nek látták is annak nyomatékos hangoztatá­sát, hogy az útnak udvariassági jellegén ki­vül kizárólag gazdasági céljai lehettek és sem a Boncour külügyminszterrel, sem pedig a Daladier miniszterelnökkel történt megbeszé­Kedd, 1933 szepL 19. Ára 12 Hilér I*. évfolyam, 212. AZ. lésen a revizió kérdése semmiféle formában szóba nem kerülhetett, ezzel igazságunk ügyét nem látjuk örökre elintézettnek. A francia kijelentés csak megnyugtató gesztus akar lenni a kisantant felé, amely érthető módon nem szívesen látja a magyar minisz­terek külföldi utazásait és bizonyára jobban szeretné, ha Magyarország ma is a néhány esztendő előtti teljes elszigeteltség terhét volna kénytelen viselni. Mihelyt azonban a magyar külügyminiszternek volt módjában a dunai államok gazdasági együttműködésének előfeltételeit is megjelölni, lehetetlen, hogy legalább is ne súrolta volna azokat a kérdés­felületeket, amelyeket a hivatalos Franciaor­szág nem akar ismerni, de Angliában és Olaszországban már a nyilvános politikai tárgyalás anyagát alkotják. Annyival is in­kább fel kell ezt tételeznünk, mert a Mille­rand-féle jegyzék elsősorban Franciaországot kötelezi és Franciaország részéről helyezi ki­látásba a trianoni szerződés módosításának lehetőségét. Franciaországgal szemben a mai magyar politikának irányvonala világosan adva van. A francia politikát arról kell meggyőznünk, hogy a mi céljaink békések és mi csak bé­kés eszközökkel törekedtünk Magyarország sorsának megváltoztatására. Ezzel kapcsola­tos az a tétel, hogy bennünket csak a nem­zeti öncélúság vezethet s a mi törekvéseink ELOFIZETESI Havonta helyben 3.2O. Vidéken Budape«ton 3.60, icUlMIdtfn 0.-40 prnqA - tgyet >z«m Ara hélklfz­nap 12, vntAr- ét Unnennap 20 (111. Hlr­deietek felvétele tavlta »xerlnL Meole­lenl'c heiló klvélelével nnnnntn reqael függetlenek akár a danzigi korridortól, akát a versaillesi szerződés egyéb pontjaitól. Ahogy Törökország önállóan változtatta meg a maga békefeltételeit, a magyar kérdés ren­dezését sem lehet junktimba hozni bármely más probléma megoldásával. Fokozatosan meg kell győznünk az illetékes francia körö­ket arról is, hogy a magyar kérdés rendezése egyáltalán nem ellentétes Franciaország biz­tonságával, sőt ellenkezőleg az igazságát el­nyert Magyarország a jövő békéjének leg­biztosabb záloga. Addig pedig, míg ez a fel­fogás a francia hivatalos politikában is felül­kerekedik s a magyar kérdés megérik a megoldásra, gazdaságiakban kell keresnünk Franciaország támogatását, amelynek szin­tén érdeke, hogy Közép-Európa államai ki tudjanak lábolni a válságból. Kereskedelmi forgalmunk Franciaországgal aránylag cse­kély ugyan és naivitás volna azt remélni, hogy akármilyen párisi miniszteri útnak a terményértékesités szempontjából lehessen olyan jelentősége, mint volt a berlini, római és bécsi utaknak, mégis a cikkeknek egész sorozatásban tudunk valamit nyújtani Franciaországnak és vásárolni is tudunk tő­le. Egyelőre ebben a keretben mozoghatunk. Párist a magyar külpolitikának tényezői kö­zött ebből a szempontból kell megítélnünk és kezelnünk. Ezen a módon kell a jövő ala­kulásának útjait egyengetnünk. Hitler Könyvéi RiÉiltoiíáR Cse&orsszágból (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Prá­gából jelentik: Hitler könwét a „Mein Kampf"-ot, kitiltották Csehországból. A kitil­tásnak kétségkívül messzemenő diplomáciai következményei lesznek, mert a cseh kor­mány azonkívül, hogy az egész köztársaság területén megtiltotta a szomszédos állam kor­mányelnöke könyveinek terjesztését és árusí­tását, olyan indokolást is fűzött a betiltáshoz, amely fölött a német kormány nem fog szó nélkül napirendre térni. Az indokolás azt mondja, hogy Hitler köny­ve alkalmas arra, hogy aláássa Csehország al­kotmányos egységét és függetlenségét, demok­rata köztársasági államformáját és jogrendjét. Starhemberg vagy Dollffuss? Válságosra fordult az oszfrók belpolitikai helyzet — Fey közbiztonság! miniszter éles beszéde Winkler alkancellár állásfoglalása ellen — A Helmwehr tiszta hely­zetet kOvetel a kancellártól (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécs­ből jelentik: Az osztrák politikai helyzet vál­ságosra fordult, mert az egymással szemben álló jobboldali pártok Winkler alkancellár nemzeti frontja és a Starhemberg herceg vezetése alatt álló Heimwehr, ellentétes állás­pontot foglal el a követendő politika tekinte­tében. D o 11 f u s s kancellár szerdán délután­ra minisztertanácsot hívott össze a belpoliti­kai helyzet tisztázása érdekében. A miniszter­tanács előtt ülést tart a keresztény szocialista párt országos elnöksége is, hogy álláspontját proklamációban szögezze le. Fey őrnagy, közbiztonsági miniszter érde­kes beszédet mondott a bécsi frontharcos gyű­lésen. Fey utalva Winkler alkancellár beszé­dére, kijelentette, hogy „szó sem lehet többé ar­ról, hogy Ausztria visszatérjen az állami élet elavult és alkalmatlannak bizonvult formájá­hoz" ellenkezőleg, az uj szél. amely Ausztria tölött fuj, egvre erősödni fog és „korbácsoló vihar lesz belőle, amelv kör>\örtelenül elsö^ö«­Tiindenkit, aki nem túdia megérteni az U' id-Sk i szavát". A természel az egész világon ui íeilő ' dési folyamatot indított meg — mondta az- í tán — és ezt a folyamatot Ausztriában sem fogja feltartani senki. Gyűlést tartott hétfőn Innsbruckban a Heim­wehr is és ezen leszögezték a szövetségnek azt az álláspontját, hogy nem helveslik a Wink­ler alkancellár-féle politikát Starhemberg her­ceg megbízást kapott, hogy a Heimwehr nevé­ben Dollfusstól tisztázott helvzetet követeljen Prágai jelentés szerint a félhivatalos Temp< —, amely az utóbbi hetekben állandóan a leg­nagyobb szimpátiával irt Dollfuss harcáról és biztos sikert jósolt a kancellárnak a horogke­reszttel szemben — hétfő esti vezércikkében váratlanul pesszimista hangot üt meg. A Temps azt irja, hogy az osztrák belvzet leg­újabb fejleményei nagy aggodalomra adnak okot. Ha a nemzeti front egységét nem sikerül biztosítani, akkor Dollfuss minden fáradozása hiábavaló marad és a kudarc elkerülhetetlen lesz. A' szocialisták a barna fasizmus ellen Bécs, szeptember 18. Az osztrák szociálde­mokrata párt vezetősége és a szabad vakszer-

Next

/
Thumbnails
Contents