Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-17 / 211. szám

DEMAGYARORSZAG SZEMED, SserkeMMMég: Somogyi ucea £2.1. em. íeletonr l.'V.SS. ,KlndAhlr«fal, ««IctlinkOnyvMi M 'eoylrodB Aradi ucea 8. Telelőn í Í3-0®. * Nyomda t n^rtl ucea 1W. Telefont TAvlrntl Vasárnap, 1933 szepl. 17. Ára 12 fillér IX. évfolyam, 211. ELOfIZEI ÉS: Havonta helybea 3.20. Vidéken «* Budapesten 3.00, kUliöldön ®.4U prnqft- * Egye« iiArn ara héiktlznnn 12, valAr- e» Unnennnp ZO II11. Hlrdel«»ek (elvétele tarlia »irrlnl. Mealelenl < h««iö Iclveieievel nxnontn remul flz élet váltója Észreveszik-e, hogy az egyetemi beiratások mennyivel kevesebb szelet vetnek és vifiart aratnak, mint pár évvel ezelőtt? Talán tíz egyetemi beiratások rendje változott meg, talán enyhült az a felfogás, mely idő előtt a rendi és korporációs alkotmány alapelvei szerint szabályozta az egyetemi felvételeket, vagy talán jobb belátás lett úrrá s ez az uj belátás legalizálja a numerus claus u s-t ? A helyesen megállapított tény helyesen megállapítandó okát aligha lehet ebben feltalálni. A numerus clausus az maradt, ami volt, de változatlan maradt a numerus claususról vallott felfogásunk s nem enyhült annak a morális Ítéletnek súlya sem, mely az uralmi politika kegyetlen eszközének a fiatalság életébe és sorsába való beavatkozása felett pálcát tort. A numerus clausus elleni harc nem azért lanyhult el, mintha valaki, aki ellene harcolt, igazságát, vagy jogosultságát belátná. A meggyőződés változatlan és változatlanul a régi, csak a harc heve szállt alább. Az idők változása enyhítette azt a kárt, amit a numerus clausus okozott s kisebb lett az az érdek, amit megvédésére a numerus clausus-szal szemben a szabadelvűsig, a fiatalság és a tudományosság kötelezett. Amióta azonban az egvetem sokkal inkább készít elő a tudománvos munkásság, mint a gvakorlati élet számára, amióta az egyetemnek az élettel való kapcsolata megszűnt, amióta meglaz ult az az összefüggés, ami azelőtt egyetemi végzettség és kenyérkereset között szoros volt, azóta a numerus clausus is sokkal inkább esztetikai fogyatkozás, mint egyéni sérelmek okozója s foglalkozásnak és valláshoz való tartozásnak megbélyegzője: Nem beszélünk azokról a kevesekről, akik a tudományos kutatást vállalják élethivatásul s akik, ha szerencsések s jól választják meg startjuk helvét, élethivatásuk betöltéséhez szükséges előképzettséget e! is nyerhetik az egyetemen, — mivel különb azoknak sorsa, akik elvégezték az egvetemet, mint azoké, akik nem futhattak be az egyetemre? Minél kisebb ez a különbség, annál csendesebb a numerus clausus elleni harc is s az a csend s a beletörődésnek az a némasága, amivel a most lezárt egyetemi beiratások eredményét a közvélemény fogadta, elég meggvőző bizonysága annak, hogy az egyetemi oktatás numerus clausus-szal s az egyetemi oktatás numerus clausus nélkül egyformán elég távol sodródtak a kenyeret adó munkától s a megélhetést biztosító élettől; Jobb-e annak élete, aki e!v?gezfe az egyetemet ? Az egyetemi oktatás több nyugalmat, szívósabb kitartást s derűsebb belenyugvást ad-e annak az orvosnak, akinek nincs betege, annak a mérnöknek, aki hiába veszi kezébe a ceruzát, annak a tanárnak, aki nem léphet fel a katedrára ? A kenyértelen élet, a munkanélküliség gondja egvformán éget mindenkit Aki huszonötéves korában érzi először az elhelyezkedni nem tudás keservét, köny«1 nyebben viseli-e el sorsát, mintha már tizen-, nyolc éves korában kezdte volna el a k ar éji kenyér utáni marathoni futást? Ott tartunk már, hogv az egyetemi tanulmány csak — váltóprolongáció, annak a váltónál prolongáeiója, melynek kibo-i csátói mi vagyunk s elfogadója az élet. Hány esedékességet mulaszt el az élet váltójának elfogadója, amíg drága és ritka kivételképen egy-egy váltót bevált ? Az érettségizett ifjú bemutatja az életnek érettségi bizonyítvány formájában kiállított váltóját s az élet az óvások stílusában válaszol — fedezet nincs. A váltóbirtokos mit tesz? Prolongál és beiratkozik az egyetemre. Hátha majd négy, vagy őt év múlva, amire az egyetemet elvégzi fizetni tud majd adósa, az élet. Az érettségi bizonyítvány nem volt elég, hogy fizetésre birja s most négy, vagy öt év múlva megpróbálkozik diplomával újra kopogtatni az adós ajtaján. Az adós nem változott s nem változott a válasz sem. Nincs fedezet, nincs állás, nincs munka, nincs kenvér és nincs olvan bíróság, amelvik erre a váltóra kibocsátaná a fizetési meghagvást. De mi lesz azokkal a betegekkel, akiket a tizenöt-húsz évi harsza irtán végre stallumhoz jutott orvos fog gyógvitani ? Hogy fog tanítani az e tanár, mennvi hittel, mennvi lelkesedéssel, a hivatásának milyen áhítatos megbecsülésével, aki diplomája megszerzése után husz évig várt arra, hogv segédtanárrá kinevezzék ? Hova devalválódik mindaz a tudás, ismeret, tudományos felkészültség, amivel az egyetem látta el növendékeit ? A tétlen várakozás posványába rohad el lelkesedés, odaadás, hit, felkészültség, minden remény és minden illúzió s az első darab kenyeret nem az áhítat öröme és szent fogadkozása, hanem a kiábrándultság keserűsége s elsavanyodott szkepszise veszi mér a kézbe. „Egy nemzedék hullt ki az emberiségből" s ennek a veszteségnek a szellemiek és az erkölcsiek terén mutatkozó hatását csaV évtizedek múlva lehet egész borzalmas méretű pusztításában felfogni. Az egyetem numerus claususa helyébe az élet numerus cTaususa lép s a kenyérből, munkából és örömökből kirekesztett tömegek kétségbeesett nvugtalansággal várják életük könnyel és vérrel olajozott tengelvének a nap felé fordulását. Kánya külixaymini&sier Párisban Szombatom d*!etf<< Paul Boneourrai, délutáa Daladier miniszterelnökkel t&rgval* — Kétoldalú gazdasági egyezmények, a kisantant és politikai problémák — Hétfőn Lebrun köztársasági elnök fogadja a külügyminisztert Páris, szeptember 16. Párisban szombaton — A beszélgetés, amely ig n szívélyes hangon egv éra hosszat tartott, nem terjedi ki a magyar katonai létszám felemelésének kérdésére. mint ahogyan egyes magyar és külföldi lapok jelentették, — így fejeződik be a hivatalos közlemény. A délutáni tárgyalások (Budapesti tudósítónk telefonjelentése) Párisból jelentik: Beavatott politikai körökben ugy tudják, hogy a magyar és a francia külügyminiszter szombati tanácskozásának főtémája a gazdasági helyzet volt. A francia kormány kérésére a politikai problémákat csak egészen röviden és nagy általánosságban érintették. Paul Honcour nem ismertetett Kánva külügvminiszter előtt semmiféle részletes tervezetet arra nézve, hogy miképen képzeli Franciaország Középeuropa gazdasági újjászervezését. Rámutatott azonban arra, hogy az újjászervezést legjobban kétoldalú gazdasági egyezmények megkötésével lehetne megkezdeni. Ezeket az egyezményeket mindegyik állam külün-külön, egymástól teljesen függetlenül kötné a többi állammal. Paul Honcour annak a véleményének adott kifejezést, hogv ilyen módon ki lehetne küszöbölni aiokat az aggodalmai a' amelyek egyes keleteurópai államokban és nem utolsó sorban Magyarországon is érvényesülnek minden olyan szövetséggel szemben, amelyet Magyarország bizonyos közép- és keletenró->ai államok zártblokkba tömörült csoportéval fkisóntánt) kötne. Paul Honcour fHhivta a magyar külügyminiszter figyelmét arra, hogv a gazdasági újjászervezésnek ez a formája nagy előnyöket jelentene brözépeurópa számára. Magyarországot pedig legkevésbbé sem helyetdélelőtt fogadta a francia külügyminiszter Kánya Kálmán magyar külügyminisztert. aki Villani Frigves követ társaságában jelent meg a külügyminisztériumban. Kánya külügyminiszter a sajtó képviselőivel közölte, hogy hétfőn este Budapestre tér vissza és a hónap végén Genfbe, a iövó hó közepén pedig Törökországba utazik. A párisi magyar követség Kánya Kálmán külügyminiszter és Paul Boncour lanácskozásáról a következő hivatalos közleménvt adta ki: — Kánya Kálmán magyar külügyminiszter szombaton délelőtt 11 órakor látogatás', tett a Quai d Orsay palotában Paul Boncour francia külügyminiszternél. A látogatás udvariassági jellegének megfelelően a magyar külügyminiszter örömét fejezte ki, hogv Párisban kereshette fel francia kollégáját és a magyar kormánv nevében annak a reményinek adott kifejezést, hogy a jövőben a két ország állam fér fiai között a személves érintkezés sűrűbb lesz. Kánya Kálmán külügyminiszter köszönetét fejezte ki a francia kormánvnak azért, a gazdasági politikáért, amelyet Franciaország a lillafüredi egyezmény megkötése óta Magyarországgal szemben tanusit és azt a reménvét fejezte ki, hogy a francia kormány a jövőben is hasonló tevékeny jóakarattal kiséri Magyarország erőfeszitéseit gazdasági helyzeténei megszilárdítására. — Ezután Paul Boncour kifejtette felfogását, bogv miként lehetne a középeurópai gazdasági helyzetet az egyes államok közötti együttműködéssel megjavitani és érdeklődött a magyar kormány félfopása iránt amelyet Kánva Kálmán külügyminiszter pontosan meghatározott. A miniszter kifejtette azokat a gynkorInti feltéteteket ameluek lehetővé fehe'ik nlyan gazdasági együttműködés megválást'nsáf amelyben az összes érdekelt államok részt vehetnek.