Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-16 / 210. szám

DHM AGYARO SZEGED, Szerke*ztO*«g: Somogyi ucca 22.Lem. Telefont 23-33.^KlndöhlToml, kttlc«UnkHnyv«Ar 6» legylrodo • Aradi uccn 8. Teleion i 13-00. Nyomda i Ltlw LliMkl ncea 19. Telefon : 13.-OA. TArtrntl és levélcím • DélmiMiy«w>r»í4n *J!ene<l Szombat, 1933 szept. 16. Ara 12 fillér IX. évfolyam, 210. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken é» Budapesten 3.00,kUIt»ld<Sn 0.40 pengd. * Egyes izém Ara hélkOz« nap 12. vn»6r- és Ünnepnap 20 llll. Hirdetések felvétele tarifa szerint. Megte« lenlK héttő felvételével naponta retjeiéi A párisi ut Bármennyire helyeseljük is a magyar Külügyminiszter párisi utazásának elhatározását és tényét, mégsem tudjuk helyeselni azt a kijelentését, amivel elbúcsúzott. A magyar állam — mondotta a külügyminiszter, — szívesen köt kereskedelmi szerződéseket, de nem adja fel függetlenségét. Ha a külügyminiszternek ez a nyilatkozata a nemzeti függetlenség fenntartására vonatkoznék, ha a külügyminiszter azt az eltökéltséget akarta volna ezzel a mondattal kifejezésre juttatni, hogy a magyar állam szuverenitását soha más államhatalomnak alárendelni nem engedik és soha nem járulnak ahhoz hozzá, hogy az állam határai között szóhoz juthasson más hatalom is, nemcsak a nemzet főhaitalma, akkor természetesen nem volna s nem is lehetne nézeteink között különbség. Amikor azonban a külügyminiszter az állam függetlenségének megőrzését közlő főmondat elé azt a mellékmondatot helyezi, hogy az ország szívesen köt kereskedelmi szerződéseket, akkor, attól tartunk, hogy másként értelmezi a külügyminiszter ur az ország függetlenségének gondolatát, mint ahogy azt a magyar polgárságnak értelmezIcell. Ha a magyar függetlenség megőrzénie szi-sét az a mellékmondat vezeti be, hogy vesen kötünk kereskedelmi szerződéseket, akkor a függetlenség megőrzésének ígéretében mi nem látunk másként értelmezhető törekvést, mint azt, hogy a kormány tartózkodik olyan nemzetközi kapcsolatok megteremtésétől s olyan nemzetközi politikának inaugurálásától, amelyik határozott állásfoglalást jelentene abban az irányban, hogy Magyarország anépuralomésazegyéni uralom világháborújában melyik harci fél mellé áll. Mert most nemcsak világrészek nyersanyagkészletei között s nemcsak az arany és a buza körül, nemcsak a valuták frontján folyik tovább a világháború, hanem az á 11 a mformák is harcolnak egymással s talán minden harc között ez a legszenvedélyesebb, legelszántabb és legvéresebb. Mintha a világháború után egy uj államformának kellene megszületni s ami most történik, az csak a megszülető államforma véres vajúdása lenne. A diktatúra és a demokrácia folytatják azt a harcot, amit a népek milliói kezdtek el 1914-ben s amiről azt hitték, hogy 1918 őszén be is fejezték. Magyarország a legutóbbi években távoltartotta magát ettől a harctértől, de a harctér nem tartja magát távol Magyarországtól. A küzdők frontja közeledik s minél közelebb lesz, annál kevesebb különbség lesz a harcosok között s annál inkább csökkennek a két front közötti ellentétek. Ebben a harcban Magyarország nem maradhat semleges s ha a magyar külügyminiszter az ország függetlenségének megőrzésének kötelességét ugy értelmezi, hogy az ország függetlenségét akkor őrzi meg, ha ebben a harcban semleges marad, akkor féltő aggodalommal s egyre lüktetőbb nyugtaiarisággal kell felemelnünk szavunkat, mert amit a külügyminiszter függetlenségnek tart, az nem függetlenség, hanem izoláltság. Vannak helyzetek, amikor a tartózkodás harsogóbb színvallás, mint a csatlakozás s az izoláltság lelkesebb gleichschaltolás, mint a szövetségi eskü. Háború idején a küzdő felek izzóbb éberséggel s nyitottabb szemmel vigyázzák a semlegesek megnyilatkozását, mint az ellenfeleikét. Amikor a magyar miniszterelnök Berlinbe repült, elhallgattuk aggodalmainkat, de amikor a külügyminiszter elindult azon az uton, amit mi is választottunk volna, akkor kell, hogy a külügyminiszter háta mögött megszólaljon a nemzet helyeslése, hangot kapjon a nemzet együttérzése — nem azért, amit a külügyminiszter mond, hanem azért, amit tesz. Elvégre diplomatáknál a beszéd úgyis csak a cselekvés eltitkolásénak egyik eszköze. A nemzet nem azt kívánja a kormánytól, hogy az erőszak és béke nemzetközi konfliktusában semleges maradjon s nem helyeselné azt, ha nyilt, komoly és tekintélyes megnyilatkozástól az ország függetlenségét féltené. Az utolsó esztendőben sokszor hallottuk már azt, hogy Magyarországon nem tenyészik pálma: hogy hasonlatból politikai program Most már azt kéljük", hogy a botanikai hason" legyen. A külügyminiszter párisi útjában mi a szimpátia politikájának a nemzeti érdek politikájává való átalakulásának legelső megnyilatkozásét szeretnénk látni. A magyar érdek útja ma Parisba vezet, de Baselen és nem Berlinen keresztül. Az ország függetlenségének történelmi s elalkudhatatlan követelménye semmit nem vészit, ha az ország a demokrácia és diktatúra harcában ahelyett hogy semlegességével erősítené a diktatúra frontját, őszinte megnyilatkozással állana a demokrácia mellé. Annyiszor hangoztatták már a titkos választói joggal szemben, hogy a magyar nép lelkivilágával a titkosságot összeegyeztetni nem lehet, hogy most végre arra kérhetjük politikusainkat: hörpintsék: fel azt a bort, amit eddig másoknak prédikáltak. Papen szombaton Budapestre érkezik Budapest, szeptember 15. A MTI jelenti: Papén német birodalmi alkancellár Gömbös Gyula miniszterelnök meghívására szombaton reggel Budapestre érkezik. Az alkancellár megérkezése után vidékre utazik, ahol Gömbös Gyula véndégeként vadászaton vesz részt. A látogatás-» nak magánjellege van. Berlinből jelentik: Papén alkancellár Gőm-« bös Gyula magyar miniszterelnök vadászatra való meghívásának eleget téve, péntek délután elutazott Magyarországra. Kánya külügyminiszter Párlsban szombaton kezdf meg tárgyalásalt Paul Boncourral és Daladlervel Páris, szeptember 15. Kánya Kálmán külügyminiszter pénteken délben Párisba érkezett A külügyminisztert az állomáson a francia kormány hivatalos külsőségek között fogadta. A francia lapok a magyar külügyminiszter útjáról azt irják, hogy az utazásnak elsősorban udvariassági jelentősége van. A Temps az utazást a dunai f

irobléma megoldásával hozza kapcsolatba. IIetékes.helyen kijelentették a sajtó előtt, hogy Kánya utjának udvariassági jellege van. Politikai körökben azonban ugy tudják, hogy Kánya utjának két fő problémája van. Az első a Duna-völgy kérdése, a második Magyarországnak már többször hangoztatott álláspont ja, mely szerint a Duna völgyében történő végleges gazdasági rendszerének előfeltétele a trianoni revizió. A két főkérdés mellett a tanácskozáson szóbakerülnek minden bizonnyal gazdasági kérdések és pénzügyi vonatkozású tervek is. Arról is írnak a párisi lapok, hogy a francia kormány az utazást előkeszitő tanácskozáson azt a határozott kikötést tette volna, hogy semmi körülmények között nem lehet szó a revízióról. A külügyminiszter a délutánt a magyar követségen töltötte és többórás tanácskozást folytatott V í 11 a n i követtel, aki részletesen tájékoztatta, hogy mi a francia kormány álláspontja a különböző aktuális keleteurópai kérdésekben. Kánya külügyminiszter szombaton találkozik Paul Boncour francia külügyminiszterrel, aki a pénteki minisztertanács miatt nem üdvözölhette személyesen a pályaudvaron Kánya külügyminisztert, hanem megbízásából egy' magasrangu főtisztviselő fogadta. A pénteki párisi esti lapok ismét megismétlik' azt az óhajtasukat hogy politikai kérdéseket ne hozzanak szóba a magyar—francia tanács-» ilye szóbakerülne, azokat ne állítsák előtérbe. kozások során, vagy ha ilyen kérdés mégis Kánya külügyminiszter párisi tárgyalásaival a pénteki francia minisztertanács is foglalkozott. A kiadott hivatalos kommuni-» ké szerint a minisztertanács „állást foglal azokkal az ösztönzésekkel szemben, amelyeket Kánya Kálmán magyar külügyminiszter szombaton a francia külügyminiszterrel folytatandó megbeszélések során előhozhat". Az Havas Iroda jelentése szerint Kánya kül-> ügyminiszter szombaton délelőtt Paul Boncourral, délután pedig Daladier miniszterelnökkel fog tárgyalni. Kánya Kálmán még nem döntött visszautazásának időpontjáról, valószínű azonban, hogy arra csak a jövő hét elején kerül sor. Magyar körökben kiemelik, hogv Kányát egyetlen szakértő sem kisértc el. „A revízió kérdése nem kerOlhel szóba", — irfa a Temps Páris, szeptember 15: A Temps „Kánya látogatása" cimmel vezércikkben méltatja a ma-1 gvar külügyminiszter párisi tanácskozásainak' jelentőségét — Párisban — irja a lap —, jól tudják, hogy Magyarország éppenugy, mint Középeurópa valamennyi állama, súlyos nehézségekkel küzd és maga is a dunai államok gazdasági kapcsolatainak helyesebb megszervezésétől vária t