Délmagyarország, 1933. szeptember (9. évfolyam, 198-222. szám)

1933-09-14 / 208. szám

SZCbKD, Sierkesilöíég: Somogyi uccn rcíílnKÍöb fftTT c~an4 4 A ElŐFIZETÉSi Havonta helyben 3.20. X2.I.em. lelelon: 23-M.^Klndnuivnlnl, LaUlUlIUIi« I jJJ 9£VUl* 11» Vidéken et Budapetlen S.OO.kUllOldOn kölc»«nkHnyr(Ar e* legylroda • Ara«ll • 0.40 peng«. ^ Egyes szám Ara hélkOzueca 8. Telefon i I3-00. , Nyomda s LHw Ara IC ímer nap 12, va*Ar> es Ünnepnap 20 1111. Hlr~ Llnótncca 1». Teleiont 13^oB. Távirati Vv ¿irfnUr^n. rjrkfi detesck (elvétele tarlta nrerint Megfe« és levélcím ll«lmnnvnronz«n «rrned CvIOiyam, lenlk hétló kivételével naponta reqqel Preszlizs~város Arad legtekintélyesebb magyar napilapjának, az Erdélyi Hirlap-nak vasárnapi számában olvassuk a következőket: Bocu Sever, a bánság volt kormányzója és a nemzeti-parasztpár temesi tagozatának einöke, Karlsbadba menet keresztülutazott Magyarországon s megtekintette Szeged városát, amelyet valószínűleg akkor látott utoljára, amikor az ottani Csillag-börtön lakója volt. A határvárossá lett alföldi metropolis azonban nagyot fejlődött azóta, hogy Bocu Sevei utoljára járt ott és különösen nagyot haladt a fejlődés utján, amióta qgy megkisebbített ország tagja lett. Szeged világvárosi méretei és szépségei olyan hatással voltak a román politikusra, hogy meg sem várva hazaérkezését, fürdői nyaralásán megírta lapjának azokat az impressziókat, amelyeket a város látása kiváltott a nyugateurópai műveltséggel rendelkező s az újságírói múltjához vissza-visszatérő Bocu Severből. Szeged határvárosa lett a háború utáni Magyarországnak — irja Bocu Sever — akárcsak Temesvár a háború utáni Romániának s mi hozzátehetjük: akárcs*k Arad is, amelyhez a trianoni békeszerződés épen olyan mostoha volt, mint akár Szegedhez, vagy Temesvárhoz. De micsoda egyenlőtlen sorsot juttattak az államférfiak a két városnak — folytatja elmélkedéseit a politikus-publicista. A magyarok Szegedet tizenöt év alatt nagyvárossá fejlesztették, míg mi Temesvárt átengedtük sorsának. Mutassák meg nekem, milyen áldozatokat hozott az állam Temesvár érdekében? Egyszer ígértek neki ötmilliót Kultúrpalota építésére, az óvációkat be is inkasszálták a nagylelkű igéretért, de a pénzt sohasem folyositották. A magyarok leiben százmilliókat fektettek egyedül csak a szegedi egyetem létesitésebe, amely ma Európa egyik legjobban felszei elt foiskolája. A kicsiny, megvetett, lenézett, elszegényedett Magyarország a rivalizáló három ország utkeresztezésénél presztízs-várost csinált Szenedből. A szegedi hét alkalmával leiben milliókat adtak ki az ünnepségek költségeire és a rendezési költségekből nem loptak el egy fillért sem, de nem is gyanúsítottak meg senkit közpénzek elkezelésével, mert odaát sem a lopás, sem a lopással való gyanúsítás nem rendszer. örüljünk neki, ha az idegein szem csak azt látja meg, amit szivesen mutatunk s örüljünk annak is, hogy az a rövid, nekilendülő élet, amit ennek a városnak társadalma először a hatóság helyeslése ellenére, azután: a hatóság helyeslése nélkül teremtett meg, ilyen és ehhez hasonló elismerésekhez juttatta Szeged varost. Az az elismerés, amit e tekintélyes román politikus a magyar kormányzat felé. lobogtat meg, sokkal több jogcímen illeti meg ezt a várost s ennek a városnak példátlanul áldozatkész polgárságát. Az a megállapítás azonban, amit az idegen nemzetbeli politikus a mult eredményeként ismer el, az lehetne a magyar kormány programja a jövőre. Szeged ma nem presztizs-város, de — hallgassunk az ellenfeleinkre, — tegyük pr eszHzs váró s s á. Amikor a kormány Szegedtől áldozatokat kért az egyetem számára, akkor e kultúrfölény demostrálására kérte a város polgárságának hozzájárulását. Szeged kormányzati támogatásának azonban nemcsak az a jogcíme, hogy ez a város sokat, mindent elvesztett, Szegedet a kormányzatnak nemcsak azért kötelessége támogatni, mert ez a város is tényezője a kultúrfölény nemzeti politikájának, hanem azért is, hogy minden Szegeden átutazó idegen, aki a Balkánról jön, vagy a Balkán felé megy s önkéntelenül is párhuzamot von a kilépő és belépő kulturkap u : az országszéleken fekvő városok között, ennek a városnak s a magyar városnak elsőségét állapítsa meg kulturában, fejlődésben, városiasságban, szépségben, tisztaságban, európaiasságban. Ezért kötelessége a kormánynak az, hogy presztizs-várossá emelje Szegedet s amit nem tesz meg a kormány a szegedi kívánságok teljesítésében s a szegedi sérelmek orvoslásában, azt tegye meg külpolitikai okokbó 1, tegye meg azért, hogy ne csak az lássa meg ennek a városnak elsőségét, aki ünnepi hétnek eseményei között látogatja meg, hanem az is, aki eseménytelen szürke napon jön közénk s megy végig házsoraink között. Ez a szempont, amit mi az idegen poii-' tikusnak köszönünk, uj érveket nyújt számunkra, amikor ezért a városért harcolunk s vállaljuk a munkát és a küzdelmet ennek a vérosnak érdekeiért. Amikor minden magyar cselekvésnek és elhatározásnak a magyar külpolitika szolgálatába kell állani, melegen köszönjük az idegen politikus szavait, nemcsak azért, mert magasztalják ezt a várost, hanem azért is, mert az idegen szem idegen szempontjaival gazdagítja szemlélődésünket: Szeged segítése, Szeged támogatása, Szeged városnak presztizs-várossá, kirakat-várossá, propaganda-várossá való emelése a nemzet k u Ipolitik ai érdeke is s ennek az érdeknek elhanyagolását nem szabad félteni se kormánytól, se ellenzéktől, senkitől, aki magyar. Ez a nézőpont súlyt adhat a város minden kívánságának s a mi kötelességünk az; hogy amikor Szeged érdekeiért harcolunk, ne felejtsük el legalább azt, amit az idegen már észrevett és megtanult. Francia akció a fegyverkezés nemzetközi ellenőrzésére Hétfőn fontos megbeszélések kezdődnek Párisban S

[idapesti tudósítónk telefonielentése.) Pá1 jelentik: A nemzetközi diplomácia kulisszái mögött teljes gőzzel folynak a tanácskozások a leszerelési konferencia küszöbön álló uj ülésszakának előkészítésére. A tárgyalásokba, — amelyek eddig csak az angol, francia és az amerikai kormányok között folytak — most már az olasz kormányt is belevonják, miután Bóma hozzájárulására is szükség van, ha a franciák valóban keresztül akarják vinni az angol és amerikai kormány részéről szimpátiával fogadott tervüket, a fegyverkezés nemzetközi ellenőrzésének eszméjét. A diplomáciai előkészítések után hétfőn, szeptember 18-án a hivatalos előkészítő értekezlet is megkezdődik Párisban. Az értekezlet a jövő hét végén Rómában fog folytatódni. Londoni jelentés szerint angol politikai körökben élénken kommentálják azt a körülményt, hogy Angliát a párisi értekezleten csak E d e n helyettes külügyi államtitkár képviseli és nem Sir John Simon külügyminiszter. Beavatott Iondoni politikai körökben az a vé-i lemény alakult ki, hogy az angol kormány azért nem küldi el Sir Jonn Simont Parisba, mert el akarja kerülni azt a látszatot, hogy Anglia már is tel jes egészében magáévá tette a nemzet-» közi fegyverkezés ellenőrzésére irányuló francia kívánságot mielőtt még a genfi leszerelési konferencia összeült volna. Az osztrák szakszervezetek bojkottja a német áruk ellen (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bécsből jelentik: Az osztrák szakszervezeteknek a német áruk elleni bojkottja rövidesen megkezdődik. A szakszervezetek es a szociáldemokrata partvezetőség feketelistát állitott össze, amely felsorolja, hogy melyek azok a német árucikkek, amelyeket nem szabad vásárolni. Ezt a listát tizezerszámra osztják szét a közönségnek és a kereskedőknek abban a reményben, hogy rá tudják őket venni a német áruk bojkottálására. Dollfuss Ausztria jövőjéről (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A L'Intransigeant bécsi tudósítója a bécsi ünnepségek befejeztével beszélgetést folytatott Dollfuss kancellárral Ausztria J

övő politikájáról. A kancellár többek között a :övetkezőket mondotta: — Ausztria minden állammal békében akar élni, abból azonban nem enged, hogy önmaga kormányozza magát. Beavatkozást belső ügyeibe nem tür, de nem is kér senkitől. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy milyennek látja Ausztria helyzetét az egyre erősödő nácirohammal szembén. Dollfuss azt válaszolta. hogy a kormánv katonai intézkedései teljes mértékben elegendők ahhoz, hogy lehetetlenné tegyenek minden terrort akár az ország belső részében, akár a határvidékeken. Sem külföldiek, sem belföldiek nem veszélyeztethetik Ausztria belső rendiét és nyugalmát. Az olasz lapok Róma, szeptember 13. Az olasz sajtó élénket» kommentálja Dollfuss kancellár beszédét. A Tribuna megállapítja, hogy még azokban az országokban is, ahol nem nézik jó szemmel Dollfuss törekvéseit, elismerik, hogy Ausztriának joga van megszabadítani magát attól a rendszertől, amely romlását jelentette volna. A Giornale D'Italia szerint örömmel kell üdvözölni Dollfuss beszédét, mert az azt jelenti, hogv Ausztria újból visszatér az erős, egységes, határozott irányú és nemzeti jellegű állami politikához. Hoferí és társait megfosztották állampolgárságuktól Innsbruck, szeptember 13. A politikai hatóság H o f e r Ferencet, a nemzeti szocialista párt tiroli körzetvezetőjét, Lützof Ferdinánd ny. alezredesi- S e r a t o r Albin roham-