Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)
1933-08-08 / 177. szám
DELMAGYÁRORSZÁG T933 augusztus 8: Nyári idényeikkel f1cr^n,c$ó Pollák Testvéreknél As, olvasó rovata Az idegen cserkészek és a Széchenyi-íéri bérszékek Igen tisztelt Szerkesztőség! bolyó hó 4-én délután a Széchenyi-téren sétáivá, a következő sajnálatos eseménynek voltam a szemtanúja: egy 10—12 főből álló idegen cserkészcsapat a Széchcnyi-téren levő gyümölcsárusoktól barackot vásárolt és a borszékeken helyezkedett el, mohón fogyasztotta a lelleliKS gyümölcsöt. Néhány perc múlva megjelent a berszékek |e ;vt larusitója és jegyvételie szólította fel az •degen cserkészeket, mire ezek nem valami barátságos arckifejezéssel valamennyien fölálltak és elhagyták helyeiket és a téren levő korlátokon foglaltak helyet, őszintén mondom, szégyeltem magam az eset miatt. Helyesnek tartja-e Szerkesztő ur az ilyen esetet akkor, amikor mindenki az első szempillantásra felismerhette a vendégként Szegedre érkezett idegen cserkészeket. Szabad-e azért a néhány fillérért, a sok kellemes emléket és benyomást kellemetlenné tenni ilyen tapintatlansággal? Tekintettel arra, hogy a közeljövőben ismét jönnek Szegedre idegen cserkészek, hassanak oda az illetékesek, hogy a jövőben hasonló esetek ne fordul janak elő! Tisztelettel (aláirás.) A piaci szabályrendelet A piaci szabályrendelet ügyében a következő ujabb levelet Kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztőség! Napokkal ezelőtt a következő polgármesteri határozatot kézbesítették ki a kezeimhez: „Horváth Testvérek szegedi lakos, gyümölcskereskedők kétrendbeli panasszal fordultak közvetlenül a főispán nrhoz. Horváth József gyümölcsárus piaci hely beosztása ós a délutáni gyümölesárusitásnak a városi szabályrendelet értelmében leendő korlátozása tárgyában keletkezett hatósági intézkedések miatt. Főispán ur ezeket a panaszoka* illetékes intézkedés végett áttette hivatalomhoz. Minthogy a panaszlott ügyben szabályszerű első és azzal egybehangzó másodfokú határozatok keletkeztek, a panaszt az 1929. XXX. te. 50 szakasza értelmében felülvizsgálati kérelemnek tekintem és a vonatkozó összes ügyiratokkal együtt illetékes elbírálás végett a m. kir. belügyminiszter urhoz felterjeszteni rendelem. Minthogy azonban Horváth Testvéreknek főispán nrnál 881—1933. sz. alatt olö terjesztett panaszában egy uj kérelem is foglaltatik, ami eddig hatósági elintézést nem nyert és arra vonatkozik, hogy Horváth József ne szemben, hanem háttal fordulva árusítson panaszosoknak, utasitom az elsőfokú közigazgatási hatóságot, hogy ebben a kérdésben a szabályrendeletnek megfelelő módon sürgősen intézkedjen és a szükséghez képest hozzon elsőfokú határozatot" Amikor megkaptuk a fenti határozatot, azon hitben voltunk, hogy ezen sürgős intézkedés tényleg sürgősen meg is történik, de ehelyett a határozatot az illetékes fél, akit pedig elsősorban érdekelhetne ez a határozat, még nem kapta meg, sót az intézkedéssel megbízott elsőfokú iparhatóságnak sem kézbesítették ki. De ezen nem is csodálkozunk, mert mi már egy éve kérjük, hogy tartassék be a piaci szabályrendelet. A mai napig sem tudtuk elérni, hogy egy életben levő szabályrendelet betartassék. Meglepő volt számunkra, amikor érdeklődtünk, hogy mi a sorsa az általunk beadott felülvizsgálati kérelemnek és azt a választ kaptuk, hogy a felülvizsgálati kérelmünket nem csatolták az aktákhoz, amelyeket pedig már felterjesztettek elintézés végett a belügyminiszterhez. Azt a választ adták, nogy azért nem csatolták a felülvizsgálati kérelmet, mert azt a helyettes polgármester ur még nem szignálta. Mindezekhez hozzáfűzzük még, hogy rajtunk kivül 400 kereskedő nevében a Szegedi Kereskedők Szövetsége ismét kénytelen volt a belügyminisztert arra kérni, hogy az illetékes haI óságot utasítsa az általa hozott és érvényben levő piaci szabályrendelet betartására. Tisztelettel Horváth Lajos gyümölcskereskedő. A levélre vonatkozólag kérdést intéztünk dr. P á 1 f y József polgármesterhelyetteshez, aki a következőket mondotta: — Az egész ügyet, mint a levélíró is megállapítja, a belügyminiszter urhoz terjesztették fül döntés céljából. Nem volna célirányos dolog, ha most ezügyben nyilatkozat történne. Annyit azonban konstatálok, hogy a piaci szabályrendelet ügyében már két közigazgatási hatóság teljesen egybehangzó döntést hozott. Várjuk meg tehát a minisztériumi döntést is. — Annyit már most is megállapíthatok, hogy a 400 szegedi kereskedőnek egyáltalán nincs haszna, vagy kára abból, hogy meddig árulják a piacon a gyümölcsöt. Ezt annál inkább nem lehet állítani, mert hiszen megállapítás szerint a piaci gyümölcsárusitás értéke naponta alig lesz ki 25—30 pengői és ez az összeg négyszáz kereskedő között elosztva, abszolúte nem jöhet számitásha. Értealt«». Ur! szabóságomat Tisza Latos k»rut 38 az. nlá, (Ooldaohmldt-h&z) I emeletre helyeztem 4L WINKLER MÓR Legitimista zászlóbontás Szegeden Griger Miklós, herceg Odescalchiné, őrgróf Pallavlcini Györoy és gróf Sigray Antal beszéde a „Nemzeti Néppárt" vasárnapi gyűlésén (A Délmagyarország munkatársától) Vasárnap délelőtt tartotta meg Szegeden zászlóbontó gyűlését a Nemzeti Néppárt, amelynek megalakulását nemrégiben jelentette be a parlamentben Griger Miklós képviselő. A gyűlést a Széchenyi Moziban tartották meg meglehetősen nagy érdeklődés mellett. Rendőri beavatkozásra csak á gyűlés végén került sor Katona Jenő egyetemi hallgató felszólalásánál, amikor is a szónokot figyelmeztette az ügyeletes rendőrtiszt. A gyűlést Griger Miklós, a párt elnöke nyitotta meg. Felszólalását közbeszólásokkal zavarták meg. Beszéde eleién a zugolódókkal foglalkozott és megállapította, hogy olyanok is vannak a teremben, akik nem vallják a legitimista felfogást. — Ezért olyan kijelentéssel kívánom bevezetni beszédemet, melyben mindnyájan egyetértünk: Éljen a hazai — kiáltotta Griger, majd a2í kezdte fejtegetni, hogy miért legitimista. — Szivem mindig az elhagyottakhoz huz — mondotta. — És a grófokhoz, — szólt közbe valaki. — Erre is felelni fogok — válaszolta Griger, majd igy folytatta: Szivem az elhagyottakhoz huz, legyen az a nép egyszerű gyermeke, vagy királyi férfiú, mint az ifjú király, aki kora gyermeksége óta ismeri a nélkülözést Ezután arról beszelt, hogy a szabad királyválasztás nem lehet egészséges és okos dolog, mert viharokat kavar fel a nemzeten belül és szétosztja az erőket, esetleg bajokat okozhat és végeredményben végzetessé lehet az országra nézve. A nemzet sirásói, a csehek, szerbek, románok mind antilegitimisták, ezért is vagyunk mi legitimisták, — mondotta. Benes szerint is a legitimizmus egyenlő a történelmi Magyarországgal. Ami tehát nekik rossz, az nekünk feltétlenül jó kell, hogy legyen. Nem a mágnások akarják csupán a legitimizmust, mint ahogy egyesek hirdetik, hanem a nép. A mágnások legnagyobb része nem legitimista. Gömbös Gyula parlamenti beszédeiben több alkalommal kijelentette, hogy a királykérdés nem aktuális. Hat esztendővel ezelőtt — hirlapi cikkekkel bizonyíthatom — ugyanő azt állította, hogy a királykérdés igenis időszerű. Azonban régi igazság az, hogy ami a hatalmasoknak nem tetszik, *rra azt mondják, hogy „nem időszerű." A következő szónok herceg Odescalchiné gróf Andrássy Katinka volt, aki a jelenlevő asszonyokhoz intézte szavait. Azt mondotta először, hogy „a feminizmus lejárta magát". — Figyelmeztetni akarom a szegedieket arra a belső veszélyre — folytatta —, amely fenyeget. Az egységes párt zászlóbontása nem sikerült, ez azonban a párt vezéreit nem bántja, mert a szervezkedés nem volt egyéb, mint a diktatúrára való felkészülés, — fejezte be szavait herceg Odescalchiné. A következő szónok őrgróf Pallavi lui György volt, aki azzal kezdte beszédét, hogy a mult évben Szegeden járt Rassay Károly beszámolóján, de ugy érzi. hogy nem követ el illojálitást. mert á legitimizmus szükségességéről Rassay is meg van győződve. Pallavicini ezután Gömbös tevékenységét birálta. Kijelentette, hogy akkora önbizalommal, mellyel a miniszterelnök rendelkezik, nem találkozott méghoszszu politikai pályafutásán. Foglalkozott a búzával, a paprikamonopólium ügyével, amelyet károsnak ítélt a szegedi paprikásokra nézve. Dr. Pethő Sándor arról beszélt, hogy a Habsburg-restauráció és a magyar integritás szorosan egybetartozó dolgok. Az ifjú király szociális királyságot hoz — mondotta —, nem akar a latifundiumok, a kapitalisták, a kartellek királya lenni. Gróf Sigray Antal külpolitikai szempontból foglalkozott a legitimizmussal. Meggyőződése az, hogy a nagyhatalmaknak nincs kifogásuk a restauráció ellen, egyedül Németország az, amely érthető okokból ellenvetéseket tamaszt. Katona Jenő egyetemi hallgató volt a gyűlés utolsó szónoka. Az ő felszólalása kisebb incidenst váltott ki. Amikor arról beszélt, hogy a szegedi Dom-térbe mennyi szegény ember könnye, verejtéke van beépítve, az ügyeletes rendőrtiszt közbeszólt: —Kérem, szíveskedjék a tárgynál maradni, ellenkező esetben kénytelen lennek a szót megvonni. A beavatkozásra kisebb vihar támadt a teremben, de csakhamar elcsillapultak a szenvedélyek. A gyűlés végül a következő sürgönyt intézte Ottóhoz: „A Nemzeti Néppártnak, az aktiv legitimizmus pártjának szegedi nagysikerű alakuló gyűléséről hódolatteljes hűségünk kifejezését jelentjük Felségednek. Griger Miklós." A nagygyűlés ezután kimondotta, hogy megalakítja a Nemzeti Néppártot és 35 tagu előkészítő bizottságot választott A bizottság tagjai a következők: Dr. Iványi Béla, dr. Hoffmann Ferenc, Gőnczy Károly, Lantos Antal, Pollák Károly, Hél| 1er Erik, Kiss Adám, Kiss István. Rácz Gyula, Mayer Antal, Gróf Dezső, Kiss Gyula, Nagy Mihály, Tóth Béla, Jubán István, Halász Pál, Weisl Samu, dr. lovag Sperger György. Daróczy István, dr. Erdélyi László, Éidinger Ferenc, Bergendy Szilveszter, Nagy Ferenc, Hoffmann István, Kakuszi György, dr. Habermann Gusztáv, Palotás József, Schmiedt Ferenc, Katona Kiss Pál, Koós Kálmán, Sihelszku János, Csábi Sándor, nemes Czike Gábor, Lélek Sándor és Katona Mihály. Az előkészítő bizottság a héten megkezdi működését és a szervezkedést a környéki tanyákon folytatják. A közeli napokban zászlóLontó nagygyűléseket rendeznek a legitimisták az Alföld nagyobb városaiban is, ígv Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Csongrádon, Makón, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason és Kecskeméten. Minden városban a legitimista politikusok közül leutazik valaki és megalakítja a párt helyi szervezetét. — A parancs az — mondották —, hogy erősen szervezkedjünk és a tanyákon is meg kell kezdeni a legitimista propagandát.