Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-08 / 177. szám

DELMAGYAKORSZÁG 9zeOED. 8cerKmctM«0! Somogyi ucea >2.Lem. Telefoni 2M3.^KIad(khlvatal, ktllctílnknnyviAr tegylroda Aradi ncoa S. Telefon > 1MM, * Nyomda t Utw Un«< ncoa 19. Telefon i 13—o« ranrafl levélcím MlmnnvarowrAn K*eoed Az elhagyottak és a dolgozók Grieger Miklós, aki a nemzeti néppárt vasárnapi gyűlésén bekonferálta a legitimizmust, nem Szegeden foglalkozott először az elhagyottak és a dolgozók — dolgaival. Azonkívül vele ugy valahogy volt majd mindig a közvélemény, hogy tudott hinni neki, amikor — mért ne legyünk stílszerűek? — arról prédikált, hogy enyhítsük a szegény nincsetienségét, az elesett nyomorát, az elhagyott árvaságát s a dolgozni akaró — dologtalanságát. Grieger Miklós vasárnap más húrokat pengetett Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy Grieger Miklós vasárnap majdnem azit hirdette Szegeden, hogy az elhagyott tejben-vajban fürdő boldog család dédelgetett szemefénye, a dolgozó a társadalom mindenkitől megsüvegelt krémje lesz, ha célhoz ér a — legitimizmus. Tiszta vizet öntsünk a pohárba. A királykérdés egész —teháit egész — komplekszumával szemben bizonyos érdektelenséget táplálunk. Nem olyan módon, mint ahogy most teszik egyes hivatalos körök. De olyan módon se, mint ahogy a közelmúltban tették. Nem találjuk a nemzetre nézve életkérdésnek, hogy ne agitáljanak a legitimizmus mellette De azt sem sorozzuk a főbenjáró bűnök közé, ha valaki a Habsburgok ellen dörög Peturként. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a királyvita, ha sokáig elhúzódik, nem mérgesedik esetleg el és nem hordhatja magában a polgárháború veszedelmének, vagy más veszedelemnek csiráit. Se erről se az ellenkezőjéről nem győzhetnek meg azonban olyan közbevetett vagy ha ugy jobban tetszik: olyan csak mellékesen odavetett érvek, mint amilyen vasárnap volt az elhagyottakra és dolgozókra való hivatkozás. Azt, hogy Grieger dolgozott az elhagyottakért és a dolgozókért, mindenki elhiszi. Sokan tudják is. Talán jobb lenne, ha most is érettük dolgoznék. Csak érettük. Azokért, akik dolgoznak. S azokért, akik dolgozni szeretnének. Milyen fölemelő jelenség lett volna, ha vasárnap azt hirdette volna, hogy fáradságot és költséget nem kímélve, lejöttem Szegedre, mert politikai barátaimmal együtt elhatároztuk, hogy fellármázzuk az országot a dolgozókért és dolgozni akarókért. Fellármázzuk azért, hogy senkinek se legyen több állása, amig mindenkinek nincs legalább egy- Föllármázzuk azért, mert csak a huszonnyolc ezer tisztviselővel dolgozó Budapest mutat hajlandóságot az álláshalmozások megszüntetésére, de nem mutat hajlandóságot a kormány, amely sokkal több tisztviselőt foglalkoztat, nem mutat hajlandóságot Szeged, amely ezerkétszáz családnak ad kenyeret és nem mutat hajlandóságot a többi törvényhatóság. Fellármázzuk az országot, mert lehetetlen, hogy ez a kormány se dézsmálja meg a nagy jövedelmeket — havi ötezer pengő és attól fölfelé — ellenben bolettóval és egyéb uj terhekkel is azokat a kis kereseteket sújtja, amelyeket az előző kormányok is — ó szent kényeiemi — legelőször pótlékoltak meg. A legitimizmus közrendű, tehát egészen érdektelen hivei közül is — el kell ismernünk Grieger is az — sokan vallják, hogy a királykéld^s habsburg-dinasztiás megoldása előKedd, 1933 aug. 8. Ára 12 fillér IX. évfolyam, i 77. M. nyös megoldáshoz juttaná sok más problémánkat s az ország valamennyi társadalmi rétegét máról-holnapra jobb helyzetbe segítené. Ennek a tábornak tagjai között egyre nőnek az árnyalati különbségek is s vak remény ma már nemcsak a rokonszenves fiatal királyfi s a Habsburg-családnak egyik köz- és magánéletileg sokat szerepelt személyével kapcsolatosan fűti őket Nem akarunk belemélyedni a dolgok érdemébe. A vasárnapi gyűléssel kapcsolatosan meg kell azonban Szegeden is kérdezni, hogy emelkedik-e attól a buza ára, ha a legitimisták diadalt ültek, hogy saját dicsőségük némi omladékának renoválása mellett pótolja-e Európa sok millió hiányzó fogyasztóját a Habsburgok visszahozása? A vámterület nagyobbitása, a fogyasztók szaporításának ez az egyik legbiztosabb módja, amelynél biztosabb és tartósabb csak egy van: a revízió, sokat lendítene a helyzetűnkön. Nem gyöngítene ezen ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken «• Budapetten 3.00, kUllHIdltn •••40 penqA- -» Egye» tzAm Ara héíkörnap 12, vnsAr- ét Ünnepnap 20 Ull. Hlrdeléiek felvétele tarifa »zerlnL Megjelenik héttő (elvételével nnnontn renoel a lendítő erőn, ha a legitimizmus előtérbe jutása hozná erőteljes mozgásba. De a segítő ok akkor is ez a lendítő erő lenne. Senkivel se akarunk hajba kapni a királykérdés miatt. Az, hogy Grieger Miklós legitimista, nem a vasárnapi szegedi népgyűlésen pattant ki. Sokkal jobb szeretjük azonban olyankor hallgatni és olvasni, amikor azért indulatoskodik, mert moziengedélyeik egészen tisztességes keresettel, sőt vagyonnal rendelkező uraknak és nem azoknak a nyomorgó rokkantaknak és hadviselteknek van, akiknek az ország szegény kasszádból semmisem vagy néhány garas jut- Sokkal jobb szeretjük olvasni és hallgatni, ha az ellen agitál, hogy olyanok jutnak trafikjoghoz, akik gondtalanul meg tudnak élni a nyugdijukból is. Akik dolgozni tudnak közéletilee, az elhagyottakért és a dolgozókért — persze a dolgozni akarókért is — dolgozzanak. Berlinben átnyuitották az angol-francia demarsot A Hitler-kormány éles formában visszautasította a beavatkozást — „Franciaországnak és Angliának semmi kOze sincs az ausztriai propagandához" (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: Az angol—francia demars megtörtént. A berlini francia nagykövet hétfőn délelőtt átnyújtotta a külügyminisztériumban a francia kormány tiltakozását az ausztriai német propaganda ellen. Néhány órával később az angol nnTvkövet is hnsonló tartalma jegyzéket terjesztett elő. A két nagyhatalom demarsa végsőkig kiélezte a diplomáciai helyzetet mert a német kormány nem elégedett meg a tiltakozás udvarias tudomásulvételével hanem a lehető letélesebb formában visszautasította a demarsot és megengedhetetlennek mondotta, hogv Franciaország és Anglia „beavatkozzon olyan ügvbe. amelvhez semmi köze sincsen". A német válasz következménvei beláthatatlanok. Mindenesetre kiderült, hogy a négyhatalmi egvezménv — legalább is német viszonvlatban — nem hozta meg azt az együttműködést, amelyet vártak. Az angol—francia demarsról a német külügyminisztérium a kővetkező hivatalos kommünikét adta ki: — A francia nagykővet ma délelőtt a külügvi hivatalban a négvhatalmi egyezményre való hivatkozással előadta, hogy a francia kormány felfogása szerint a német propaganda Ausztriával való vonatkozásban a fennálló szerződéses kötelezettségeivel nem egveztethetö össze. A nagykövet azt a választ kapta, hogv a birodalmi kormány a néffvhatalmi egvezménv alkalmazását ehhen az alakban nem tartja helyénvalónak, minthogy német részről semmiféle szerződéssértésről szó sincs, ezért Németország a német—osztrák vitába való beavatkozást nem tartja megengedhetőnek. Az angol nngvkövetneV, ak? ma délután ugvanebhen az ügyben eljárt, ugyanezt a választ adták. A hivatalos közleményhez még a következő horogkeresztes magyarázatot adták ki: A francia nagykővet és az angol ügyvivő választ kaptak a birodalmi kormánynál Ausztria javára tett közbelépésükre és ezzel az egész akció rendezettnek tekinthető. Az egész akciót voltaképen a külföldi sajtó megnyilatkozásai indították el, még pedig diplomáciai körökben egészen szokatlan módon, amennyiben a normális tiltakozási akciót előre nagyhangon bejelentették. A négyhatalmi egyezménv ezen el járásra semmi alapot sem nyújtott. Fel nem ismerhető származású repülőgépek röpiratokat dobtak le Ausztria felett A röplapok tartalma Ausztria jelenlegi kormánya ellen izgatott s több rádióelőadást intéztek az oszitrák néphez. Akik figyelemmel kisérik azokat az adásokat amelyéket a strassburgi leadóállomás hetek óta lead, azok megállapíthat ják, hogy meddig mehet egy ilven beavatkozás a jelen esetben a német ügvekbe anélkül, hogy arról tudomást vennének, hogy olyan beavatkozás, amilyen Strassburgból történik, a német adóállomásokról sohasem fordult elő. Ünnepélyes finyeimeztelés utón — Nénszövetség Párisból jelentik: A Temps vezércikkében hozzászólva a berlini francia—angol demars kérdéséhez, azt irja, hogy ez a legegyszerűbb és legpraktikusabb eljárás, mert a német—osztrák viszonynak közvetlenül a Népszövetség elé való vitele alighanem igen nagy nehézségekkel járt volna. Ha azonban Németország nem értené meg és nem tartaná szem előtt ezt az ünnepélyes figyelmeztetést és tovább folytatná Ausztriával szemben jelenleg követett meg nem engedhető politikáját amely állandóan veszélyezteti Ausztria függetlenségét, akkor mi sem természetesebb, minthogy a többi hatalmaknak más utat kell keresniök és annak rendje és módja szerint előterjesztést kell tenni a Népszövetségnek. Olaszország nem nyilatkozik Rómából jelentik: Hivatalosan jelentik, hogv egyik külföldi hírszolgálati iroda híre, amely szerint Olaszország Franciaországgal és Angliával egyetemben lépést tett volna Berlinben az osztrák területeknek német repülőgépekkel törI » 4. 1