Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-27 / 194. szám

TtS itrr WÍÖÍ ÍR 01? «T?sti a-"»"—tt*r Vidékiek, Szegediek egyaránt emlékezetessé teszifc a Szeded! Hetei gyermekük ssámára, ha őket egyredOllflJZdrÖS 1 ¡9 ül I a f! Ó Va 1 lepik meg. PRAKT1WS HASZNOS /llAVDÉÜ Gvártia: WIRTH ÍS MNfEY Sas eged, Sléch eny I tér 5. sb* tn. 28» visszahagyva menekült. A püspök, mikor jelentették neki az esetet, örvendezve kiáltott fel: „Habexnus csizmám! Jó lesz a kertésznek!" A kisfiú nem értette a szaak jelentőségét, de csodálkozott a történeten. Mindezek az emlékek tolongva rajzottak a néhai kisfiú agyában, amint elgondolkozva rótta az uceakat és kereste egy soha többé viszsza nem térő ragyogó gyermekkor emlékeit. Mintha egy titkos rekesz nyílt volna meg agyának nátsó részében, egyszerre visszaemlékezett egy egész sereg névre, amelyeknek viselői vele együtt zajongtak valamikor az eltűnt iskola udvarán s akik közül későbbi élete során csak egyetleneggyel találkozott. Azután elhatározta, hogy autót fogad és kimegy a lövölde-kerthez, anol gyermekkorában valami mezőgazdasági kiállítást rendeztek és emlékezete szerint Különösen a szép, nagy tökökön csodálkozott. Mert nem talált autót, a főtéren betért Fodor Ferenc fűszer- és csemegeüzletébe és megkérdezte, honnan lehet autót rendelni. Fodor Ferenc ur látván, hagy idegennel van dolga, megmagyarázta, hogy Vácott egyetlen autóstand van a vasúti állomáson, igen udvariasan felajánlotta ellenben, hogy telefonál kocsiért. Míg a kocsi megérkezendő volt, Fodor ur érdeklődött az idegen kiléte iránt és megtudakolta, hogy mit csinál a elé, ketten megállapították, hogy Fodor Fevárosban. M>re a kocsi megérkezett a boltajtó renc a látogatónál egy osztállyal feljebb járt iskolába s hogy édesapja kartársa volt Máthé és Jankovich tanitó uraknak, akiknek nevét a kisfiú még nem felejtette el. Az üvegfalas főnöki irodából Fodor Ferenc kihozta édesapjának megnagyobbított fényképét is és bucsuzóul melegen szorított kezet látogatójával. A néhai kisfiú így látogatta meg Vác városát. Mikor odament, azt hitte, hogy a várost akarja meglátni, de mikor elment, tudta, hogy önmagát kereste, örült, hogy egy keveset megtalált régi. elveszett énjéből, nem sajnálta meg a kis kirándulást. Mégis szomorú volt, mikor kifelé ment a vasúti állomsára . mert ugy érezte, hogy végérvényesen, örökre elvesztett valamit KARDOS szegedi tarhonya és tésztaárugyár lOO /éle gyártmányát m mutatja be a Mezőgazdasági Kiállításon. Tarhonya és fészfaftru készítményei min! szegedi különlegesség. Mindenütt kauha'ó. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (In memóriám) Multával az időnek. Ka ismerőssel akar az ember találkozni, kénytelen a temetőbe járni, annyira magára marad. Az ismerősök kiköltöznek a város szélére, beszélgetni is csak igy lehet velük, hogy md gondolkozunk róluk, ők pedig hangtalanul küldik a sirból válaszukat, amit nem ért meg idegen, mert két lélek összehangzó szeretete szükséges hozzá. Az is meglehet, hogy ilyenkor jobban szót értenek az emberek, a földön egymástól «ltávolodottak, az ingerkedők, a vitatkozók, mert hiszen megszűnt ami szétválaszthatná az együvétartozókat Aki nem szeret a temetőbe járni, az az életet •em szereli Uj távlatok nyílnak meg ott, alig van érthetetlen, a probléma már nem probléma, az oktalan gőg pedig csendes szerénység. A világ dölyfös urát esőrozsdás keresztek figyelmeztetik, hogy nem nélkülözhetetlen, akármilyen szigorú nívójú következtetéseket is fűzött önmagához az életben. Eltemetjük, megsiratjuk, — talán azt is inkább csak a magunk szereplő parádéjának a kidomboritásával, aztán tudunk tovább is kacagni abban a kompániában, amelyet pedig nem szerettünk, ha ő hiányzott belőle. Oh jaj, akármilyen hihetetlennek tetszik az első pillanatokban, a Világ megmrad forgásában s közönnyel fut át a szemünk valamely formán, immár rá sem eszmélve, hogy mennyi boldogságot jelentettek valamikor valakinek a cirógatásábnn. Tudást, páratlannak hitt tartalmat, hatalmat, erőt, bájt egyforma könyörületességgel tud elnyelni a sír s azzal a brutalitással végzi őrlő munkáját, amit részint természet rendiének, részint egyenlőségnek hívunk. Helyükbe uj generációk lépnek, talán egy kissé mohón, esetleg túlságosan korán, de mindenképpen előbbre kerülnek, mert Sürgetik őket a hátul állók. Nem szükséges hozzá konzervatív lélek, hogy egymás szavát csak nehezen, vagy egyáltalában sehogysem értsük meg. Valamikor a miénket sem értették, forradalmárok voltunk vakmerőségünkben. az ifjúi temperamentum nagyotakarásában Csak a suhanó esztendők hozzák meg a higgadttá got. Mi már tudjuk, hogy van lehetetlen is, az idegeink juttatják eszünkbe, meg a lelkünkből kiszikkadt, kiszikkadt részek, amikből lassankint a foszlányok is alig maradnak meg. De ezek oly értékekké válnak, mint a Szibilla-kfinnyek. A legutolsó szerényhez ragaszkodunk a legjobban. Nem lehet az öregséget, de még az előrehaladottabb kort sem bántani, amiért nem tud mindenbe beleolvadni, együttélni azokkal, akik mos! kezdik. Ez a kor a saját tört reményeit, veresé geit látja emebben és sajnálja a mohó, szent, fiatalságot, amely ugyanabba a hibába esik, amelyik a mi vereségünket hozta meg mikor meg akartuk váltani a világot Mindenki azt akarja, amióta emberi élet van. Lehet, hogy ebben az állandó igyekezetben vált annyira tőkéletlenné. Mikor megnyílik a Szegedi Hét s elgörbül a tréfacsináló, torzító, kedvem — ami azonban mindig csak halovány reflex, mert gyenge az én erőm ahoz a bensőséghez képest, amivel a közélet torzítja önmagát, — a régi generációra kell gondolnom, amelyikből maholnap alig marad hírmondó. Csodálatos volna, ha összeszedhetnők valamennyit s egy-helyen lennének, hogy együtt szeressük őket halálukban is. így napi járóföld kevés hozzá, hogy valamennyit végigviziteljük, annyira szétszóródtak, szinte külügyi képviseleteként álombeli Nagy-Szegedünknek. A szellemi rakéta lefelé hulló szikrái egymásután alusznak ki, amint a föld pora felé közelednek, a megmaradottak pedig fázósan gubbasztanak, már-már egymásra se találva. Riadtan tör a szivünkhöz minden szó, riadtan ver onnan vissza. Kripták ezek, ragyogó emlékek sírfelirata van a márványukra vésve, amik egyre jobban megszülesednek, hiszen az emlékezés kegyeletesen végzi aranyásó munkáját s a töviseket elpusztítva csak a rózsák illatát őrzi meg. Keserves, megküzdhetetlen volna az egész élet, ha nem tudnók a lelkünket ebbe az irányba beigazítani. Amikor azonban mindjobban elkoldusodunk, visszatérnek a régiek, minket pedig elfog a irigység, hogy a gárdájuk megnövekedett. Oh, a tulvilágiak erő sebbek és önzőbbek, mint mi. ök a kipróbált fémjel zésü aranyat biztosan hódítják magukhoz, a csiszolás munkáját meghagyva nekünk. Mekkora szellemcsapat fogadta Pósa Lajost, az elgondolásától is meg lehet remegni! A trónuson Mikszáth Kálmán, vergóniával sárgás, odvas fogai közt. Gárdonyi ellenben a hosszúszárú pipa mellett marad. A Hungáriáról, az Oroszlán kávéházról. első írói dicsőségek lázáról emlékeznek Kemchey Jenő megkérdi, vannak-e még olyan szép asszonvok Szegeden, mint az 6 korában? I.ipcsey Ádám nyilván háznagy eme régiókban, ahol közvetlenebbek a napkurák, jóllehet légies a koszt. Thury Zoltán elfelejtette a mélyenjáró problémákat s rég ráiött. hogy vannak a földön is olyan átlátszó emberek, mint odafenn. Kulinyi Zsigmond Enyedy Lukáccsal vitatja meg a közgazdasági kérdéseket, ellentét esetén a kanonokos szájú Gellért Móricot szólitván fel döntőbírónak. De Békefi Antal Dankó Pistának ír nótaszöveget, trubadurosan lelkesedvén, mert hogy a parkban megfordult utána egy batisztruhás kis lány. — Hejnye a jóreggelét, mondja az ilyen profánságok láttára Tömörkény s indul, hogy minden elfogadható oldaláról üdvözölje Szabados Jánost, akinek valóban annyi a szellemi foglalkozása és változatossága, hogy hol az irodalom hüsitő berkeiben, hol a közigazgatás dzsungeljében időzik. Mondom, napi járófőid kevés hozzá, hogy végigviziteljük valamennyiüket, előmunkásait, apostolait a Szegedi Hétnek. Egész külön kulturhistória a gárdájuk, aminthogy a református temető is valóságos művészi Pantheon. Annyi jeles színészünk alszik a bokrai alatt, mintha a gondviselés, meg Makó Lajos válogatottan jól szervezett, soha ilyen nivóju. színtársulatot akart volna elhelyezni a szomorúság kertjében. Az egyik Tisza elvitte egyszer ezt a várost, a másik felépítette, mintha csak becsület dolga lett volna helyrehozni a névrokon szigorú munkáját. Akik vele, utána, fáradtak a város érdekében, — mekkora közigazgatás telnék ki belőlük! De Szeged nagy ünnepén, szellemváró éjféli órákon bizonyos hogy megdördülnek a hantok s ugy hangzik a szó a Dugonics-temetőből a belvárosba, mintha egymás mellett pihennének a beszélgetők. — Mit szólsz hozzá, Albertem ? Az utódok nem hagyták abba a mi fáradozásunkat, szomorú viszonyok között is fejlődik az Urbs s talán megbékélt már Varga páter is. pedig egykor azzal fenyegetőzött, hogy puskát fog arra, aki csákánnyal közeledik Szent Demeter templomához. — így van az jól, Gyurikám, hangzik a felelet, jó talaj ez, áldott rög. Látod-e, hogy most is itt érzem jól magam, nem igazi otthonomban, a Nyírségben. Hát jöjjön is az uj generáció és mutassa meg, mit tud megvan-e benne is az a tisztei lángolás, titokzatos erő, fajszeretet, amely a régiekből a versenyt kifakasztotta? Az öregek pedig várják megbékélt lélekkél, hogy mikor kerül rá luk a sor. Az öregnek, öregedőnek, akit megmosolyog a mai kor álfölényes gyermeke, nagy elégtétel, hogy ezek is öregeik lesznek egyszer. Mi lesz akkor a cinizmusból, Istenem, mi lesz? Mert ha az 5reg elérkezett oda, azt nagy fáradtságok leszfirődése hozta meg. De mingvárt ezzel kezdeni? Maid ha annyit temettek, mint mi; ha fel tudják fogni, mi a veszteség, mit jelent egyre kevesebben maradni fázni napsugárban s csak azok emlék tüzénél melegedni fel, akikkel valamikor együtt derültek apró örömökön, együtt sirtak nagy bánatokban; ha elfogy a kacagás, ami hívatlanul, oktalanul érkezett s a szelíd mosoly jóleső érzése is envhülést hoz minden temetésért; ha gyakrabban járnak a temetőbe s rátalálnak önmagukra ... maid akkor metrérttk, milyen szwnt a fehér haj s hogy a Megváltó feszülete nem marad becsben alatta annak a keresztnek, amit görnyedt aggastyán hord a vállán. . BOt. BRAUSWETTER órák «yárl raktár« Horváth Mihály u. 9. _ Szecfcm* szemben. Prldzlfe Ara'aTllAs m«r»*keW dltfert. Filléres Mozgalom II vásárit közönség inénvét csakis szaküzletekben elégíthetik ki tökéletesen. Diákok! Iskolai telszerelésteket a legrégibb szegedi szaküzletben TraubB. és Társa könyv- és papirnagykereskedésében, Kiss Dávid palota, Klauzál tér, szerezzétek be.