Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-03 / 173. szám

DÉLMAGYARORSZÁG SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi uccu 22.1.em Telefon: 23-33.^Klndfthlvotol, klIlcttlnkUnyviAr «* tegylroda Aradi ucoa 8. Teleion : 13—OO. — Nyomda s LBW Llröl ueca 19. Telefon i 13<-oB Távirati Irvilrlm IMImnnvnronzAq crrnr<l Csüiörlök, 1933 auguszí. 3 Ára 12 Illlér IX. évfolyam, 173. sz. ELŐFIZETÉS! Havonta helyben 3.2O. Vidéken C* Budapesten 3.ÖO, Kllliöldön 0.-40 pengd- •* Egyes tzAm Ara UélkOz» nap 12. vosAr- és Ünnepnap ZO (lll. Illr­delések felvétele tarlla szerint. Megte­leni t htllő kivételével naponta reggel B paprika körül A Délmagyarország szerdai köz­lése szerint megnyugodtak a felpaprikázott kedélyek s fegyverszünet váltotta fel a csete­Í latét, mégis ugy hisszük, a kérdéssel való oglalkozás aktualitását nem vesztette el­Ez a kérdés aktuális marad mindaddig, amig végleges elintézéshez nem jut s amig aktuális lesz, addig nemcsak megengedi, de meg is követeli a hozzászólást. A kérdés élét az a kijelentés tompította el, amivel a földmivelésügyi miniszter igyeke­zett megnyugtatni a termelőket. Népsza­vazás fogja eldönteni a paprikaközpont sor­sát, — mondotta a miniszter. Mi a kérdés el­döntésének ezt a módját a legalkotmányo­sabbnak és legbölcsebbnek tartjuk. Legalább a paprika-kérdésben az egyenlő és titkos vá­lasztójogot adják meg. Bármily alkotmányos­nak és bármily bölcsnek tartjuk is azonban a kérdés ily elintézési módját, mégis aggodal­munkat kell kifejeznünk a szavazásra jogosul­tak körének megállapításával szemben. A földmivelésügyi miniszter a termelők akarata szerint kivánja a kérdést dűlőre juttatni, le­het azonban akaratuk a kikészitőknek is s egész bizonyos, hogy határozott á''áspontjuk van a kereskedőknek is. A kikészitők­ről most nem szólva sérelmesnek látszik az, hogy a papri kaközpont sorsának eldöntésénél a kereskedők érde­ke és állásfoglalása teljes és tö­kéletes mellőzésben részesül. Amennyire helyes az, hogy az érdekeltek maguk döntsenek ebben a reájuk nézve nagyjelentőségű kérdésben, épolyan helyte­len s épannyira sérelmes az, ha az érdekel­teknek csak az egyik kategóriája vehet részt a döntésben. Hibáztatnunk kell azonban hatóságaink el­járását is- Hatóságaink eddig pártatlanságuk hangoztatása mellett minden megnyilatkozá­sukban favorizálni látszottak a paprikaköz­S ont tervét. Akik a paprikaközpont felállítását elyeselték, azoknak sokkal több alkalmuk volt érveik elmondására, mint amennyi azok­nak adatott, akik a paprikaközpont ellen har­coltak. Hatóságaink hivatalos álláspontjaikká] is sokkal közelebb állottak a monopóliumhoz, mint a monopólium ellenzőihez. A legelső minisztériumi tanácskozás alkalmával már az a látszat keletkezett, hogy a szegedi váro­si hatóságok a paprikamonopólium tervét helyeslik s amikor a közgyűlésen az egyik bizottsági tag az iránt érdeklődött, hogy a város képviselőjének mi volt az álláspontja a miniszteri megbeszélésen, azt a bántó s a tisztviselői kötelességekkel össze nem egyez­tethető választ kapta, hogy erre a kérdésre válaszolni nem is kötelesség. Ha a városi hatóság azt tette volna, amit most a miniszter tenni kész, ha a város ható­ságában lett volna annyi alkotmányos érzék, mint amennyiről a miniszter bizonyságot ad s a város hatósága maga igyekezett volna meggyőződést szerezni az érdekeltek igazi akaratáról, akkor módjában állott volna a város hatóságának az érdekeltek állásfogla­lását képviselni s a maga súlyával és tekinté­lyével amellé az álláspont mellé állni,' amit az érdekeltek a maguk érdekeinek és gazda­sági előnyeinek szem előtt tartásával elfog­laltak. A város hatósága azonban előbb fog­lalt állást, mint az érdekeltek s iey történhe­tett azután, hogy a város hatóságának hatá­rozott állásfoglalása és kedvezései után is sor kerül a népszavazásra­A város hatóságának eljárását azonban mi más vonatkozásban is helytelenítjük. A vá­rosi hatóság nemcsak akkor hibázott, amikor állást foglalt, hibázik most is, amikor maguk­ra hagyja az érdekelteket. A város hatóságá­nak az lenne a kötelessége, hogy a nép­szavazást a kezébe vegye, annak pártatlan megt artásáról gondosko­dik, de gondoskodik arról is, hogy az érde­keltek valamennyi kategóriája részt vehessen akaratának kijelentésével a döntésben. Mert a paprika-kérdés nemcsak a paprikások kérdése, bár ha csak a papriká­sokra vonatkoznék, akkor is kijárna számára a legnagyobb figyelem s a legodaadóbb fog­lalkozás. A paprikakérdés helyes és közér­dekű elintézése azonban a város gazda­sági életének egyik legjelentő­sebb követelménye. A szegedi ipar, a szegedi kereskedelem, az orvosok és ügy­védek rendje a legközvetlenebbül érzi meg a vásárló- és fizetőképesség emelkedése ré­vén ennek a problémának helyes, vagy hely­telen megoldását. A városra, mint közigaz­f atási szervezetre is a legközvetlenebbül hat i az elintézés jósága, mert ha termelőknek előnyös lesz a megoldás, akkor a város ha­szonbér-bevételeiben is megmutatkozik ez az előny. Nem is kell külön említeni, hogy a ke­reskedelmi tevékenység szabadsága s a he­lyes elintézéssel biztosított lehetőségei a fel­lendülő foglalkozáson tul mennyi előnyt biz­tosítanak a köznek. A nagyjelentőségű kérdés nagyjelentőségű elintézést igényel. A város hatósága törőd­jön azzal, hogy ez az elintézés a közérdeknek megfeleljen s ne a protekció és ne a tekin­tély, hanem egyedül a paprikával foglalkozók érdeke jusson szerephez a döntésnél­Párlsból jelentik: a római tárgyalások előbbre vitték a revízió Ügyét A Temps és a Journal des Debate Olaszország kezdeményezéséről (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Pá­risból jelentik: A szerdaesti párisi lapok ismét erősen foglalkoznak az olasz—magyar tárgya­lásokkal. Megállapítják, hogy Gömbös és Mus­solini találkozása tagadhatatlanul előbbre vit­te a revízió ügyét. A félhivatalos Temps budapesti tudósítója „Mit hozott Gömbös Olaszországból" cimmel többek között a következőket írja: — Magyarország, amelynek kormányférfiai a múltban sohasem ringatták magukat illu­ziókhan a revízió azonnali lehetőségeit illető­leg most értékes és félre nem érthető biztosítékot kapott Olaszországtól a jövőre nézve. Ami Olaszországot illeti, Mussolini biztosit ja a ke­leteurópai terv számára Ausztria korlátlan tá­mogatását. De nemcsak Ausztria, hanem Né­metország is előre le van kötelezve Mussolini­nak ugy, hogy a Duce az osztrák kormányon kívül a német kormányra is számithat. így azután nyugodtan kezdhet akciót a dunai álla­mok helyzetének elkerülhetetlen revíziója ér­dekében, hiszen biztos lehet a dolgában. A Journal des Debats szintén részletesen tag-­lalja a római tárgyalások eredményét. Megál­lapításai szerint Rómában elsősorban azt ke­resték, melyek a legjobb lehetőségei annak, hogy a négyhatalmi egyezmény keretén belül megvalósítsák a békeszerződések revízióját. Az állandó világbéke érdekében követeli Trianon reviziőiát Goower angol képviseld London, augusztus 2. Sir Róbert Goower vá­lasztókerületében tartott beszámolójában rész­letesen indokolta a trianoni szerződés-revízió ügyében beadott javaslatát. Többek között ki­jelentette, hogy az állandó világbéke érdekében követelik a középeurópai beteg állapotok leg­sürgősebb orvoslását. Az Európát sorvasztó gazdasági nehézségek kulcsa Magyarország és addig nem lehet javulást várni, amig valamely gazdasági egyesülést nem teremtettek. Cseh lap a revízió mellett Prága, augusztus 2. A prágai Rohcmia re­mélhetőnek mondja a súlyos területi kérdések békés uton való megoldását, aminek srerínte nincs semmi mélyebb jogi akadálya. A lap azt írja, hogy a Duna medencéjében a revíziós Dolitika Gömbös miniszterelnökben személyesül meg, aki jelentékeny tényezőjévé vált az euró­pai politikának. n meggyilkolt bajor miniszterelnök titkárát koncentrációs táborba szállították (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Ber­linből jelentik: A meggyilkolt ¿urt E i s n e r bajor miniszterelnök egykori magántitkárát, Fechenbach szocialista lapszerkesztőt az egyik bajorországi koncentrációs táborba szál­lították. Fechenbachot 1922 októberében a müncheni néptörvényszék hazaárulás miatt 11 évi fegy­házra ítélte. A volt magántitkárt néhány évvel ezelőtt felmentette. Fechenbach a lippei tarto­mányban telepedett le és a szociáldemokrata párt egyik lapjának főszerkesztője lett. A nem­zeti szocialista diktatúra bekövetkezése után az uj lippei tartományi kormány védóőrizetbe vette. Miután Lippe területén nincs koncentrá­ciós tábor, most megállapodtak a bajor kor­mánnyal, hogy Fechenbachot az egyik bajor­országi koncentrációs táborban helyezik el.

Next

/
Thumbnails
Contents