Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-22 / 189. szám

/ T933°TSB^usrfus 22: DELMAG7ARORSZXG 1 A paprikaügy íörlénefe A Délmagyarország vasárnapi számában (p. g.) jelzéssel „A paprikaügy háttere" cím­mel cikk jelent meg, amelyre vonatkozólag To­nelli Sándor kamarai főtitkár a következőket nyilatkozta: — Ha tisztán akarunk látni a dologban, ak­kor mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy a paprikaügynek hfdtere nincs. A papri­kaugynek egyszerűen története van és az a történet a következő: — Mikor Gömbös Gyula miniszterelnök lent járt Szegeden, a kíséretében volt Kállay Mik­lós földművelésügyi miniszter is. Ezt az alkal­mat a parfkatermelők, kikészitők és kereskedők küldöttsége felhasználta arra, hogy kihallga­tást kért tőle és kérte, hogy segítsen a paprika­érdekeltség bajain. Előadtak az érdekeltek, hogy a paprika ára olyan katasztrofálisan alacsony­ra zuhant, hogy a termelők és kikészitők egy­formán ráfizetnek, sőt éppen az abnormisán alacsony árak miatt a kereskedők sem talál­ják meg számításukat. Az érdekeltek egy me­morandumot is adtak át a miniszternek, amely legsürgősebb feladatnak jelezte a paprika árá­nak megfelelő emelését. — A miniszter válaszában természetesen egyebet nem mondhatott, minthogy utasítani fogja a paprikaügyek intézésével megbízott növényforgalmi irodát egy olyan tervezetnek az elkészítésére, amelynek célja a paprika árá­nak megfelelő emelése. A növényforgalmi iro­da ezt a feladatot egy olyan kény szer szövet ke­zet alakításával akarta megoldani, amelyben benne vannak a termelők, kikészitők és keres­kedők egyaránt. Az elgondolás az volt, hogy ez a kényszerszövetkezet vesz át minden papri­kát, a belföldi fogyasztást bizonyos mertékig megdrágítja, hogy ebből megfelelő összeget tud­jon juttatni a termelőknek és kikészitőknek, egyúttal pedig exportprémiumot adhasson azok­nak a kereskedőiknek, akik uj piacokon helyezik el a fölös paprikamennyiségeket. Tudni kell ugyanis, hogy a mult évi termés körülbelül hatszáz vagon volt, ezzel szemben a belföldi szükséglet nem több 230 vagonnál, az egész kivitel pedig 112 vagon. Monopóliumra a ter­vezet nem gondolt, mert az értékesítést a ke­reskedelem teljesen szabadon végezhette volna. — Hogy minden részletében helyes volt-e az iroda tervezete, az nem ide tartózik. Minden kényszergazdálkodásnak megvannak a hibái és nehézségei. A valóság az, hogy a kezdeménye­zés az érdekeltektől indult ki és az iroda csak a miniszter utasítására járt el. Meg kell még emlitenem azt is, hogy ugyanakkor egesz sor memorandumot is terjesztettek a miniszter elé, amelyek mind a paprikaárak emelését cé­lozták. A miniszter, mikor a tervezet első, nyers formájában kikerült, határozottan kijelentette, hogy csak előadói tervezetről van szó, amellyel szemben csak az összes érdekeltek meghallga­tása után fog állást foglalni. Első fórum gya­nánt, amelyét meg kíván hallgatni, a paprika­szaktanácsot jelölte meg. — Mielőtt a tervezet a szaktanács elé került volna, a Szegedi Kereskedők Szövetségének paprikaszakosztálya készített egy ellenjavasla­tot, amely elfogaidta a miniszteriális javaslat alapgondolatát, hogy a belföldi árak emelésé­vel kell. a paprikatermelés válságán segíteni, de a segélyt nem a mennyiségek után, hanem holdankint kívánta a paprikatermelő gazdák­nak juttatni. Ezt a tervezetet a szakosztály megbízásából Reitzer Miklós szövegezte meg. A további része ennek a tervezetnek az volt, hogy a kereskedők kötelezzék magukat, hogy egy bizonyos árnál kevesebbet paprikáért a termelőknek és kikészitőknek nem fizetnek. Hiányossága volt ennek, máskülönben nagyon alapos ellenjavaslatnak, hogy nem oldotta meg azt a nagyon fontos kérdést, hogy mi történjék azokkal a paprikamennyiségekkel, amelyekre a piacnak szüksége nincs. A termelő és kiké­szítő nem lett volna biztosítva készletének elhe­lyezéséről. — Ismétlem, hogy heiyes-e a megkötöttség a paprikánál, az vitatható. Azzal azonban tisztá­ban kell lenni mindenkinek, hogyha az állam­tól kérik a paprika árszínvonalának biztositá­sát, akkor ezt nem lehet másként biztosítani, mintha alkotnak egy olyan szervet, amely az átvételt garantálni is tudja. Már most, mint­hogy a tervezet nem találkozott osztatlan tet­széssel, a miniszter kijelentette, hogy hajlandó az érdekelt terhelőket megszavaztatni, hogy kí­vánják-e a jelzett formában a segítséget és haj­landó a kérdést még egy esztendeig függőbén tartani. Addig azonban természetesen nincs ab­ban a helyzetben, hogy az árat biztosítani tud­ja. Egy esztendeig tehát változásra nem kell számítani. Ez a helyzet a jelen pillanatban. Ehhez bármit is hozzátenni felesleges és kü­lönösen felesleges az úgynevezett exportszindi­kátus dolgát, amelynek a kényszerszövetkezet tervéhez semmi köze sincs, a dologba beleke­verni. Az exportszindikátus hat szegedi cégnek, — meg is nevezem őket: Bartók," Hirschfeld, Hűtőház, Pick, Reiter, Schwarz, — teljesen privát jellegű társidása abból a célból, hogy ők az amerikai üzletet közösen bonyolítják le és egymásnak az amerikai piacon versenyt nem támasztanak. Hogy ennek a korlátolt felelőssé­gű társaság formájában létrejött alakulásnak mennyire nincs köze a tervezett kényszerszö­vetkezethez, legjobban bizonyítja, hogy egyik tagja, Pick Jenő a kényszerszövetkezet leghe-> vesebb ellenzői közé tartozik. Ebben a társa­sáéban — ha szabad igy mondanom — érde­kelve vagyok én is. Mikor a társaság megala-< kult, tagjai azzal a kéréssel fordultak hoz­zám, hogy ők egyenlő mértékben érdekelt ke­reskedők lévén, akik nem döntenek a magtik ügyében, szűkség esetén vállaljam az elnök­lést. Szóval az érdekeltségem az, hogy az fiz-» létben nem veszek részt, de ha kell, elnökölökj Ha nem tekinteném kötelességemnek, hajlan-i dó volnék ezt a megtiszteltetest bárkinek át-, engedni. Mindenkit arra kérek azonban, hogy ne üljön fel olyan meséknek, hogy ez az ex­portszindikátus bárkivel is külön tárgyalt vol­na a paprikaforgalom megszervezéséről és szán­dékában volna a kényszerszövetkezet papri­káját átvenni. Augusztus 30-án este érkezik meg a szegedi hafóáüomásra a földművelésügyi minisztérium tiszai kiránduló-halója Emlék-hajózás gróf Széchenyi István első tiszai hafóutfának századik évfordulóján (A Délmagyarország munkatársától.) Jelen­tette a Délmagyarország, hogy Kállay Miklós földművelési miniszter' tiszai emlékhajózást tervez Tokaj és Szeged között, abból az alka­lomból, hogy száz esztendővel ezelőtt hajózta végig a Tiszát gróf Széchényi István. Eredeti­leg ngy volt, hogy a minisztereket és ország­gyűlési képviselőket hozó hajó augusztus 29­én érkezik Szegedre. Hétfőn azonban a földmű­velési minisztériumból arról értesítették dr. Pálfy József polgármesterhelyettest, hogy a programban változás állott be annyiban, hogy a hajó nem 29-én, hanem 30-án este fél 10 óra tájban érkezik meg a szegedi hajóállomásra. A Tokaj—Szeged közti tiszai hajózást az MFTR Lukács Béla nevű gőzösén teszik meg a vendégek. A minisztérium meghívója sze­rint a hajó Tokajról huszonkilencedikén reg­gel 5 órakor indul és Tiszafüredre fél 1 órakor erkezik Innen egy óra múlva indul tovább és este 8 órakor köt ki Szolnokon. A vendégeket itt elszállásolják és másnap délelőtt az addig megtett ut részleteit tanácskozzák meg. Szol­nokról a hajó harmincadikán délben indul to­vább Csongrád felé, ahová délután 5 órára érkezik Félórai állomásozás után megy tovább a gőzös Szeged felé, ahová esti fél 10 órára kell a program szerint megérkeznie. Erre az alkalomra a hajóállomás környékét kivilágít­ják, de hivatalos fogadtatás nem lesz. A vendégek, akiknek száma körülbelül száz lesz, augusztus harmincadikán az éjszakát Sze­geden töltik. Innen mindenki akkor utazik el, amikor akar, mert a tiszai emlékhajózás a sze­gedi megérkezéssel befejeződik. A hajóval ér­kezik Szegedre Kállay Miklós földművelési mi­niszter, aki különben az egész tiszai emlékha­józás rendezője és mint a meghívójában is mondja: „tanulmányi útnak szánta a hajózást a jövő tennivalója érdekében". Résztvesz minden bizonnyal a hajóuton Fa­binvi Tihamér kereskedelmi miniszter és a felsőház, továbbá a képviselőház közel száz tagja, kívülük még:» tiszai városok és várme­gyék főispánjai, ifletve közigazgatási vezetői is. Mint a Délmagyarország megírta, Szolnokig a hajó elé utazik Bárányi Tibor főispán és dr. Pálfy József polgármésterhelyettes, akik a yendégekkel együtt érkeznek Szegedre. Szó van arról is, hogy a tiszai ut egyik szakaszán, való­színűleg Tiszafüred és Szolnok között részt­vesz a kiránduláson a kormányzó is, bár ez még nem elhatározott dolog. Az sem kizárt, hogy a kormányzó esetleg egészen Szegedig le­jön a hajóval. velősök! TRÉNINGRUHA minden színben kapható HABSELYEM 3LÜZ9 gyönyörű színekben LUSZTIG IMRE SZÉCHÉNYI TER 2. TISZA SZALL6 MELLETT A hajóút eredményeképen szeptember ele­jén a földművelési minisztériumban megbe­szélést tartanak a résztvevők a Tiszavidék fontosabb problémáiról, valamint a Tisza-sza­bályozás és ármentesítés kérdéseiről. Makó képviselőtestülete állást fogfalt az uj közraktárak felállítása ellen (A Délmagyarország makói tudósítójától.) Hétfőn délelőtt Nikelszky Jenő polgármester el­nökletével rendkívüli közgyűlést tartott Makói város képviselőtestülete. A Makói Gazdasági Egyesület beadványát* amelyben a méntelep fölasegélyének kétszer resre való emelését, vagy készpénzre való áU Változtatását kérte, a polgármester nem is bo­csátota tárgyalás alá arra való hivatkozásnál, hogy nincs még kellően előkészítve. Dr. Diósszilágyi Józsefnek és Löwenfxrch Be-* nedeknek az áilami közraktárak felállítására, a közraktárba beadott buza után olcsó kama­tozású gazdahitelnyujtása iránti indítványát pártoló javaslattal terjesztették elő. A felszóla­lók egész sora az indítvány céltalanságát ég szükségtelenségét bizonyította. Az ellenzék ré­széről Márton Bálint arra mutatott rá, hogy inkább vasúti fuvarkedvezményt kérjenek, mert a beraktározott gabonára a legális keres-> kedelem is nyújt hitelt. Azt is kifogásolta, hogy a kormány áz idén is megkésve indította meg az értékesítési tárgyalásokat. Csorba János gaz­dálkodó azt hangoztatta, hogy a buza megdrá­gítása a nagy szegénységre és munkanélküli­ségre való tekintettel nem is kívánatos. Kot­roczó József igen élesen bírálta a Futura mű­ködését, amelyből szerinte eddig semmi jó sem származott. Éppen ezért nem is hajiand i olyan tervet támogatni, amely a Futura által kerülne megvalósításra. Nemcsak az ellenzéki, hanem a kormánypárti szónokak közül is többen, élükön S. Bálint György felsőházi taggal, az indítvány ellen emeltek szót s reámutattak arra, hogv a közraktári intézmeov máris megvan s Makón is két közraktár működik, amely 80—100 szá­zalékos kölcsönt is ad. Dr. Kiss Károly a ga­bonaértékesítés terén elkövetett mulasztásokat ismertette és élesen támadta azt az elvet, amely „üvegházi gváriparunk" támogatásának felál­dozza a külföldön a mezőgazdasági érdekeket. A vita azzal végződött, hogy óriási szótöbb­séggel levették a napirendről a közraktárlndít­ványt. A második közgyűlési tárgy a községi szesz­főzde üzembehelyezésére vonatkozó indítvány volt. Az állandó választmány ezt is pártolta n a jobboldali gazdák erősen kardoskodtak mel­lette. Élénk asztalcsapkodás, heves közbeszólás sok, elnöki figyelmeztetések között folvt a vita, végül 22 szóval 11 ellenében elvetették a meg­vásárlás tervét; de utasították a polgármestert, hogy kísérelje meg az összes lehetőségeket a szeszfőzde üzembenelvezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents