Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-13 / 182. szám

W5raagus*M 15. OiCMÄii/ARORSZÄR Kamaszok ötödikes gimnazistával kerültem nssze a dsembori kapcsán s elhatároztam, hogy egyszer próbára teszem a magam fiatal­ságai is. Tudni akartam, hogy mennyivel let­tem öregebb náluk s hogy jogos lenne-e váll­veregető kijelentésük, mely engem elfogult, konzervatív „bácsinak" nyilvánítana. Igazi kamaszok voltak, lelkesek és pirospozsgásak s én némi elérzékenyüléssel ideztem vissza ti­zenötödik esztendőmet, amikor még világmeg­váltó kémikusnak készültem (Nobel után sza­badon) s még a húszéveseket sem respektál­tam túlságosan, mert véleményem szerint már ők is öregek voltak ahoz, hogy érzékük legyen a lét végtelen problémái iránt. Csöppet sem voltam tekintélytisztelő s ahogy visszagondo­lok az akkori ötödikesekre, alig volt köztük egy-kettő, aki legalább ennyit ne vállalt volna magára a kamaszkor vad forradalmiságából. A magam gyerekkorára gondolva hat, óva­tosan kezdtem beszélgetni a fiukkal s igazán nagyon iparkodtam, hogy ne maradjak alat­tuk. Lelkesen beszéltem nekik a mi időnkről, amikor minden diák vagy fizikus vagy csilla­gász akart lenni s szinte büszkén hangoztat­tam, hogy a fiatalságra annyira jellemző két­kedés és elégedetlenség mennyire gyötörte fantáziánkat, ha valami ujat akartunk kita­lálni az akkoriban olyan lázasan müveit ter­mészettudományokban. Elmondtam nekik (iáiban a hiszemben, hogy ők is ilyenek), fa­bogarakat gyűjtöttem és akváriumot csiná tam. hogy minden pénzemet sósavba és kén­savha öltem, mert csodaszereket akartam föl­találni s kamaszos lendülettel még attól sem riadtam vissza, hogy a perpetuum mobile problémáját is megoldjam az elektromos és mágneses indukció alapján. Szinte hencegtem előttük, hogy milyen ti­pikusan fiatal voltam s közben igyekeztem okét arról is meggyőzni, hogy alig változtam azóta. Csak az ido múlt el ¡Fölöttem, de én még ma is a régi vagyok. S mintha valóban megfiatalodtam volna, azokkal a kérdésekkel hozakodtam elő, melyek akkoriban a mi agyunkat őrölték. Kezdtem beszélni a darvi­nizmusról és a heckeli biogenetikáról, a Kant —Laplace-teóriáról és az Isten létéről; egyszó­val igyekeztem igazi tizenöt éves lenni, töp­rengő, kiváncsi, bekétlen, akit szinte az öngyil­kosság kínoz, annyira szkeptikus és annyira szeretne hinni valamiben. A fiuk azonban idegenül néztek rám s alig­alig szóltak hozzá az én tizenötödik évem sai­gásaihoz. Láttam rajtuk, hogy nem is érdekli őket az atomrobbantás és a rádió-aktivitás, nem lelkesülnek, mint mi akkoriban, az anyag és energia azonosságáért, számukra a világ elintézett valóság, befejezett tény, mely fölös­legessé teszi a gondolkodást. S ahogy figyel­tem őket, az volt az érzésem, hogy minden igyekezetem ellenére is nagyon maradi és öreges voltam, hogy helyrehozhatatlanul hely­telenül viselkedtem, mert az egyik fiu, miután föltártam előttük az atomenergiák fölszaba­dításának végtelen lehetőségét s a freudizmus jelentőségét, ugy, ahogy tizenőtéves koromban tettem, némi fölénnyel kérdezte meg tőlem: — iSid pingpongozni? Tagadólag válaszoltam. — Hát biciklizni? •— Azt sem. (—> Hát kártyázni? >— Nem. — De táncolni csak tud? — Rosszul. Az egész társaság fölkacagott. Diadalmasan és gonoszul, ahogy csak kamaszok tudnak. Én pedig hebegtem s irodalommal hozakodtam elő. (Tizenötéves koromban irodalmi egyletünk volt s órákhosszat vitatkoztunk Aranyról és Petőfiről). Arról is beszéltem, hogy a Tudomá­nvos Zsebkönyvtár volt az olvasmányunk s kémiai képletékből csináltunk titkos irást. Bölschet olvastunk s belemámorosodtunk a fejlődés végtelen bonyolódásáha, voltak köz­tünk zoológusok s csontvázakat gyűjtöttünk. (Nekem is volt egy macska-csontvázam). I——r^— —————— Ha Budapestre főn, el ne mulassza felkeresni KESZEY VINCE éttermeit Rákóczi ut 44. Olcsó polgári árak. Figyelmes kiszolgálás Balatoni fafborok. B.R LEIPZIG! ŐSZI VÁSÁR 1933 Megwyiiik augusztus 27-fen. A vásárlátogatók 33V3% menetdijkedvezmény­ben részesülnek Németország bármely vonalán. ISflk Mindennemű felvilágosítást nyújt a tiszteletbeli képviselő : Guhrauer /AAY Ottó igazgató, Budapest, VI. ker. Teréz körút 46., vagy a Leipziger /ü(\ / % Messamt, Leipzig. M5 Ez is öreges volt nekik, ezzel sem tudtam imponálni. Csak mosolyogtak rajtam, mint ahogy én tettem annak idején, szinte kéjeleg­tek vergődésemben. — Hát mi érdekli magukat? Mivel is foglal­koznak tulajdonképen? — törtem ki végre. — A sport? — Igen — volt a válasz. — Én vagyok a legjobb futó az osztályban. — Szép-szép, — makogtam — de csinálnak csak mást is? — Igen, cserkészek vagyunk. — Sosem disputálnak? Mindent elhisznek? Csak a vállukat vonogatták. — Mi a kedves tantárgyuk? Az egyik szelidarcu sietve válaszolt: — Nekem a dogmatika. — És még? — ? ? Nagyon megöregedtem. Jóvátehetetlenül vér lettem az én problémáimmal és vének lettünk valamennyien, akik hittünk a huszadik szá­zad nagyszerű lendületében, a tudományban mely ugy indult a mi gyerekkorunkban, mint­ha föl akarná tárni a világ minden mélységét és misztériumát. Fiatalnak, kamasznak lenni ma már mást jelent. Nincs viharzó, tobzódó, lázongó kamaszság. A naiv, harcos, békétlen, kiváncsi gyerekek mi vagyunk, ezek a fiuk pedig a higgadt és megállapodott úriemberek. De azért ők a jövő kertje. Berezeli A. Károly. 1 Megkezdtük a Nyári idényárusifást - mélyen lesssállifoll tíraTkteal! GRACIA ciDŐiizlet IN é t z e meg szenzációs áras kirak«)« *nkaté« hasznélla ki a i ICárás* W.3, T«l. 32-7*. rendkívüli alka>m*Ui>> Hossz a házasságok frontián JoSs menyasszonyok és ialal vőlegények versenye (A Délmagyarország munkatársától.) A sze­gedi anyakönyvi hivatalban mostanában meg­lehetős nagy a forgalom. Jóformán minden órára esik egy házasságkötés. A múltév au­gusztus közepéig összesen 387 pár kötött há­zasságot Szegeden, az idén ezádeig 455 háza­sulót adott össze az anyakönyvvezető. Ha igy tart tovább is, az év végéig a házasulók száma meghaladja az ezret. Érdekes megfigyelni, hogy augusztusban szá­mos olyan házasságkötés volt Szegeden, amely­nél a menyasszony jóval idősebb volt o vőle­génynél Egy esetben 18, a másik esetben 17 év különbség volt a menyasszony és a vőle­gény között Kedvező körülméhy ellenben, hogy az uj házasoknál mindketten keresnek. — ugy látszik, csak azok mernek házasodni, akik­nek duplán van valami jövedelmük. Az asz­szonynak, a férjnek is van foglalkozása, min­den eshetőségre készen, hátha valamelyikük munkanélkülivé válik... Jellemző a viszonyokra, hogy kevesebben kötnek házasságot, mint ahányan feliratkoz­nak az anyakönyvi hivatalban. Sokan idő­közben meggondolják magukat és visszalép­nek a házasságkötés előtt. Ezidőszerint, az év eleje óta, már harminc akta — házassági ki­hirdetési jegyzőkönyv — hever elintézetlenül az anyakönyvvezető fiókjában. Nagy ritkán megtörténik, hogy kivesznek közülük egyet és a szereplők neveit beiriák a házassági anya­könyvbe, a legtöbben azonban nem jelntkez­nek házasságkötésre. Jegyesek, akik elfelejt­keznek a házasságukról... Előfordult olyan eset is, hogy a fiatal pár házassági kihirdetés végett jelentkezett az anyakönyvi hivatalban és már másnap beje­lentették, hogy visszalépnek a pártitól. Meg­történt hogy az uj pár, amint kimentek az anyakönyvvezető szobájából, künn a folyosón összevesztek és pár perc múlva már visszakér­ték az irataikat. Sokszor nagyon hasznos a 14 napos kihirdetési idő, mert legalább van idő meggondolni a házasságkötést. Sokan meg is gondolják magukat, egyszerűen — megfeled­keznek arról, hogy kihirdetett házasok. Másoknál kényszerítő körülmények akadá­lyozzák a házasságkötést. Két évvel ezelőtt, 1931 juniusában történt, hogy egy szegedi asz­talosmester a választottjával jelentkezett az anyakönywezetőnél és házassági kihirdetését kérte. Letelt a 14 nap, de az asztalos nem je­lentkezett. Csak most a héten kötött házassá­got ugyanazzal a nővel, akivel két év előtt el­jegyezte magát. Az anyakönyvvezető megis­merte az asztalosmestert, aki mentegetőzve mondotta: — Valóban két évvel ezelőtt már „iratkoz­tunk", mert ugy volt, hogy egybekelhetünk. Akkor ugyanis egy nagyobb munka volt szá­momra kilátásban, erre alapítottam a házas­ságomat. A munka azonban elmaradt, a hely­zetem rosszabbodott és nem köthettem házas­ságot ... Most ismét van munkám és elhatá­roztam, hogy megesküszöm a menyasszonyom­mal ... Egy vőlegény nyolc évvel ezelőtt iratkozott a szegedi anyakönyvi hivatalban. A házasságkö­tés azonban egyáltalán nem volt sürgős szá­mára, mert nyolc esztendeig, nem is jelentke­zett. még az iratait sem kérte vissza. A na­pokban mégis megjelent az anyakönyvvezető előtt, nagyon sürgősen meg akart házasodni. Oispenzációért is folyamodott a polgármester­hez, hogy a 14 napos kihirdetést se kelljen bevárnia. Nyolc esztendeig nem volt sürgős a házasság, most egyszerre nagyon sürgős volt... Csónakmolorjavftósf precízen, jutányosán végez FHISCHMANN gépműhely. Kálvária ucca 2b.

Next

/
Thumbnails
Contents