Délmagyarország, 1933. augusztus (9. évfolyam, 171-197. szám)

1933-08-13 / 182. szám

W5raagus*M 15. OiCMÄii/ARORSZÄR Kamaszok ötödikes gimnazistával kerültem nssze a dsembori kapcsán s elhatároztam, hogy egyszer próbára teszem a magam fiatalságai is. Tudni akartam, hogy mennyivel lettem öregebb náluk s hogy jogos lenne-e vállveregető kijelentésük, mely engem elfogult, konzervatív „bácsinak" nyilvánítana. Igazi kamaszok voltak, lelkesek és pirospozsgásak s én némi elérzékenyüléssel ideztem vissza tizenötödik esztendőmet, amikor még világmegváltó kémikusnak készültem (Nobel után szabadon) s még a húszéveseket sem respektáltam túlságosan, mert véleményem szerint már ők is öregek voltak ahoz, hogy érzékük legyen a lét végtelen problémái iránt. Csöppet sem voltam tekintélytisztelő s ahogy visszagondolok az akkori ötödikesekre, alig volt köztük egy-kettő, aki legalább ennyit ne vállalt volna magára a kamaszkor vad forradalmiságából. A magam gyerekkorára gondolva hat, óvatosan kezdtem beszélgetni a fiukkal s igazán nagyon iparkodtam, hogy ne maradjak alattuk. Lelkesen beszéltem nekik a mi időnkről, amikor minden diák vagy fizikus vagy csillagász akart lenni s szinte büszkén hangoztattam, hogy a fiatalságra annyira jellemző kétkedés és elégedetlenség mennyire gyötörte fantáziánkat, ha valami ujat akartunk kitalálni az akkoriban olyan lázasan müveit természettudományokban. Elmondtam nekik (iáiban a hiszemben, hogy ők is ilyenek), fabogarakat gyűjtöttem és akváriumot csiná tam. hogy minden pénzemet sósavba és kénsavha öltem, mert csodaszereket akartam föltalálni s kamaszos lendülettel még attól sem riadtam vissza, hogy a perpetuum mobile problémáját is megoldjam az elektromos és mágneses indukció alapján. Szinte hencegtem előttük, hogy milyen tipikusan fiatal voltam s közben igyekeztem okét arról is meggyőzni, hogy alig változtam azóta. Csak az ido múlt el ¡Fölöttem, de én még ma is a régi vagyok. S mintha valóban megfiatalodtam volna, azokkal a kérdésekkel hozakodtam elő, melyek akkoriban a mi agyunkat őrölték. Kezdtem beszélni a darvinizmusról és a heckeli biogenetikáról, a Kant —Laplace-teóriáról és az Isten létéről; egyszóval igyekeztem igazi tizenöt éves lenni, töprengő, kiváncsi, bekétlen, akit szinte az öngyilkosság kínoz, annyira szkeptikus és annyira szeretne hinni valamiben. A fiuk azonban idegenül néztek rám s aligalig szóltak hozzá az én tizenötödik évem saigásaihoz. Láttam rajtuk, hogy nem is érdekli őket az atomrobbantás és a rádió-aktivitás, nem lelkesülnek, mint mi akkoriban, az anyag és energia azonosságáért, számukra a világ elintézett valóság, befejezett tény, mely fölöslegessé teszi a gondolkodást. S ahogy figyeltem őket, az volt az érzésem, hogy minden igyekezetem ellenére is nagyon maradi és öreges voltam, hogy helyrehozhatatlanul helytelenül viselkedtem, mert az egyik fiu, miután föltártam előttük az atomenergiák fölszabadításának végtelen lehetőségét s a freudizmus jelentőségét, ugy, ahogy tizenőtéves koromban tettem, némi fölénnyel kérdezte meg tőlem: — iSid pingpongozni? Tagadólag válaszoltam. — Hát biciklizni? •— Azt sem. (—> Hát kártyázni? >— Nem. — De táncolni csak tud? — Rosszul. Az egész társaság fölkacagott. Diadalmasan és gonoszul, ahogy csak kamaszok tudnak. Én pedig hebegtem s irodalommal hozakodtam elő. (Tizenötéves koromban irodalmi egyletünk volt s órákhosszat vitatkoztunk Aranyról és Petőfiről). Arról is beszéltem, hogy a Tudománvos Zsebkönyvtár volt az olvasmányunk s kémiai képletékből csináltunk titkos irást. Bölschet olvastunk s belemámorosodtunk a fejlődés végtelen bonyolódásáha, voltak köztünk zoológusok s csontvázakat gyűjtöttünk. (Nekem is volt egy macska-csontvázam). I——r^— —————— Ha Budapestre főn, el ne mulassza felkeresni KESZEY VINCE éttermeit Rákóczi ut 44. Olcsó polgári árak. Figyelmes kiszolgálás Balatoni fafborok. B.R LEIPZIG! ŐSZI VÁSÁR 1933 Megwyiiik augusztus 27-fen. A vásárlátogatók 33V3% menetdijkedvezményben részesülnek Németország bármely vonalán. ISflk Mindennemű felvilágosítást nyújt a tiszteletbeli képviselő : Guhrauer /AAY Ottó igazgató, Budapest, VI. ker. Teréz körút 46., vagy a Leipziger /ü(\ / % Messamt, Leipzig. M5 Ez is öreges volt nekik, ezzel sem tudtam imponálni. Csak mosolyogtak rajtam, mint ahogy én tettem annak idején, szinte kéjelegtek vergődésemben. — Hát mi érdekli magukat? Mivel is foglalkoznak tulajdonképen? — törtem ki végre. — A sport? — Igen — volt a válasz. — Én vagyok a legjobb futó az osztályban. — Szép-szép, — makogtam — de csinálnak csak mást is? — Igen, cserkészek vagyunk. — Sosem disputálnak? Mindent elhisznek? Csak a vállukat vonogatták. — Mi a kedves tantárgyuk? Az egyik szelidarcu sietve válaszolt: — Nekem a dogmatika. — És még? — ? ? Nagyon megöregedtem. Jóvátehetetlenül vér lettem az én problémáimmal és vének lettünk valamennyien, akik hittünk a huszadik század nagyszerű lendületében, a tudományban mely ugy indult a mi gyerekkorunkban, mintha föl akarná tárni a világ minden mélységét és misztériumát. Fiatalnak, kamasznak lenni ma már mást jelent. Nincs viharzó, tobzódó, lázongó kamaszság. A naiv, harcos, békétlen, kiváncsi gyerekek mi vagyunk, ezek a fiuk pedig a higgadt és megállapodott úriemberek. De azért ők a jövő kertje. Berezeli A. Károly. 1 Megkezdtük a Nyári idényárusifást - mélyen lesssállifoll tíraTkteal! GRACIA ciDŐiizlet IN é t z e meg szenzációs áras kirak«)« *nkaté« hasznélla ki a i ICárás* W.3, T«l. 32-7*. rendkívüli alka>m*Ui>> Hossz a házasságok frontián JoSs menyasszonyok és ialal vőlegények versenye (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi anyakönyvi hivatalban mostanában meglehetős nagy a forgalom. Jóformán minden órára esik egy házasságkötés. A múltév augusztus közepéig összesen 387 pár kötött házasságot Szegeden, az idén ezádeig 455 házasulót adott össze az anyakönyvvezető. Ha igy tart tovább is, az év végéig a házasulók száma meghaladja az ezret. Érdekes megfigyelni, hogy augusztusban számos olyan házasságkötés volt Szegeden, amelynél a menyasszony jóval idősebb volt o vőlegénynél Egy esetben 18, a másik esetben 17 év különbség volt a menyasszony és a vőlegény között Kedvező körülméhy ellenben, hogy az uj házasoknál mindketten keresnek. — ugy látszik, csak azok mernek házasodni, akiknek duplán van valami jövedelmük. Az aszszonynak, a férjnek is van foglalkozása, minden eshetőségre készen, hátha valamelyikük munkanélkülivé válik... Jellemző a viszonyokra, hogy kevesebben kötnek házasságot, mint ahányan feliratkoznak az anyakönyvi hivatalban. Sokan időközben meggondolják magukat és visszalépnek a házasságkötés előtt. Ezidőszerint, az év eleje óta, már harminc akta — házassági kihirdetési jegyzőkönyv — hever elintézetlenül az anyakönyvvezető fiókjában. Nagy ritkán megtörténik, hogy kivesznek közülük egyet és a szereplők neveit beiriák a házassági anyakönyvbe, a legtöbben azonban nem jelntkeznek házasságkötésre. Jegyesek, akik elfelejtkeznek a házasságukról... Előfordult olyan eset is, hogy a fiatal pár házassági kihirdetés végett jelentkezett az anyakönyvi hivatalban és már másnap bejelentették, hogy visszalépnek a pártitól. Megtörtént hogy az uj pár, amint kimentek az anyakönyvvezető szobájából, künn a folyosón összevesztek és pár perc múlva már visszakérték az irataikat. Sokszor nagyon hasznos a 14 napos kihirdetési idő, mert legalább van idő meggondolni a házasságkötést. Sokan meg is gondolják magukat, egyszerűen — megfeledkeznek arról, hogy kihirdetett házasok. Másoknál kényszerítő körülmények akadályozzák a házasságkötést. Két évvel ezelőtt, 1931 juniusában történt, hogy egy szegedi asztalosmester a választottjával jelentkezett az anyakönywezetőnél és házassági kihirdetését kérte. Letelt a 14 nap, de az asztalos nem jelentkezett. Csak most a héten kötött házasságot ugyanazzal a nővel, akivel két év előtt eljegyezte magát. Az anyakönyvvezető megismerte az asztalosmestert, aki mentegetőzve mondotta: — Valóban két évvel ezelőtt már „iratkoztunk", mert ugy volt, hogy egybekelhetünk. Akkor ugyanis egy nagyobb munka volt számomra kilátásban, erre alapítottam a házasságomat. A munka azonban elmaradt, a helyzetem rosszabbodott és nem köthettem házasságot ... Most ismét van munkám és elhatároztam, hogy megesküszöm a menyasszonyommal ... Egy vőlegény nyolc évvel ezelőtt iratkozott a szegedi anyakönyvi hivatalban. A házasságkötés azonban egyáltalán nem volt sürgős számára, mert nyolc esztendeig, nem is jelentkezett. még az iratait sem kérte vissza. A napokban mégis megjelent az anyakönyvvezető előtt, nagyon sürgősen meg akart házasodni. Oispenzációért is folyamodott a polgármesterhez, hogy a 14 napos kihirdetést se kelljen bevárnia. Nyolc esztendeig nem volt sürgős a házasság, most egyszerre nagyon sürgős volt... Csónakmolorjavftósf precízen, jutányosán végez FHISCHMANN gépműhely. Kálvária ucca 2b.