Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-12 / 154. szám

DHMAGYARORSZAG SZEGED. 5cerkMXtO«eg: Somogyi aeea tZ. I. rm. Telefon : 23-33.—Klndrthlrolnl. kOlc*ankHnyr(Af «• (eoytnMla - Aradi ucon S. Telefon : 13-0®. * Nyomda : L»w LlnAI ticca 19. Telefon t l VoO TArlratl «« Ifivélrlm • néliníinr«ror«4o ««eged Szerda, 1933 julius 12 Ara 12 fillér IX. évfolyam, 154. sz. ELŐFIZETÉS: Bevonta helyben 3.ZO. Vidéken e» Budapesten 3.ÖO, kUltiSldtfn 0.40 pengd- * Egye» izim Ara hétköznap ÍZ, valdr- és Ünnepnap ZO 1111. Hírpetések felvétele tarlia szerint. Megfelenlk hélll kivételével naponta regnél n liberalizmus hivatása A miniszterelnök bécsi tárgyalásainak eredményei még ismeretlenek, azok a nyilatkozatok azonban, melyek a bécsi utazás jelentőségét hangsúlyozzák, megérdemlik már most is, hogy velük behatóbban foglalkozunk. A miniszterelnök ur kijelentette, hogy a gazdasági liberalizmus alapelvei szerint kivánja rendezni a két szomszédország viszonyát. Felneszelünk a szóra: gazdasági liberalizmus ? Hát szabad ma még liberalizmusról beszélni ebben az országban akkor is, amikor nem átkot szórunk és nem exkommunikálunk ? Lehet még a iberálizmus program s a liberalizmus alapelvei kitűzhetik még a tennivalók irányát és megjelölhetik a feladatok tartalmát ? Hiszen már ahhoz vagyunk szokva, hogy a liberalizmusról ugy beszéljenek, mintahogy a régi idők polcznerjenői beszéltek a közös ügyekről. Átkos közös ügyek, mondották a régi idők öreg kurucai s — átkos liberalizmus, mondják a mai idők politikusai, vezércikkírói és egyéb harsonásai. Ugy látszott már, hogy a liberalizmus az ebek harmincadjára került s mintahogy a katholikus hitágazat szerint a keresztség szentsége eltörölhetetlen nyomot hagy a megkeresztelten, a liberalizmus is a ma uralkodó politika hitágazata szerint, kitörölhetetlen bélyeget hagyott azok homlokán, akik magukat liberálisoknak nevezték. Ámde — elképzelhető gazdasági liberalizmus politikai liberálizmus nélkül ? Ha a liberálizmus ellenségei vállalkoznak arra, hogy megteremtik a gazdasági liberalizmust, akkor vagy nem gazdasági liberálizmus lesz az, amit megalkotnak, vagy nem is olyan nagyon ellenségei a liberalizmusnak, mint ahogy azt maguk hiszik s ahogy feltüntetni szeretnék. Amikor, pár hónappal ezelőtt, a minisztertlnök megjelent a magyar kereskedők vigadói nagygyűlésén, tagadhatatlanul rendkívül nagy sikert ért el felszólalásával. A miniszterelnök ur akkor kijelentette, hogy ő nem liberális, de emlékezetes és emlékezetesen forró síkere azért volt, mert amit mondott, az liberális volt. Azt kell hinnünk, hogy nem elég tisztázott még a liberálizmus fogalma, amikor azt látjuk, hogy a liberálizmus nyilt ellenségei követelnek liberalizmust s a liberálizmus híveinek tömegei szeretnék kitörölni az emberek emlékezetéből azt, hogy valamikor liberálisoknak vallották magukat. E•/ a jelenség épen olyan, mintha a keresztények üldözői terjesztették volna a krisztusi tanításokat. A liberalizmus ellenségei gazdasági liberalizmust követelnek s akik a magyar közéletből kitudják a liberalizmust, azok akkor érik el a legnagyobb sikereket, amikor liberális programot hirdetnek. Hogy a világháborúnak a liberálizmus legalább annyira volt oka, mint Princip golyója, azt már éppen eleget bizonyították. De hogy a háború utáni rendet, a háborúnak a békében való kegyetlen és esztelen folytatását, a világgyilkos fegyverkezést, a tiltó szabályoknak, a bilincseknek, korlátoknak és tilalomfáknak rengetegét, amivel telitették az életünket, a gazdasági elzárkózottságot minden intézményével és poklával együtt a liberalizmussal ellentétes világszemléletnek s a liberalizmust tagadó gazdasági rendszernek köszönhetjük, arról sem lehet vitatkozni s e tekintetben sem lehetnek eltérőek a vélemények. Ez az önellátó és öncsonkító gazdasági rendszer, amelyik ájult-tehetetlenné teszi a mozgást és szabadságot követelő életet nem a libeálizmus képére és hasonlatosságára született meg. Az emberiség történetében egymásután váltakoznak a szabadság es a rend korszakai. Most a rend korszaka delelőben van s amit ezen a világon intézményekben és alkotásokban, törvényekben és rendszabályokban látunk, az ma mind a rend világnézetének teremtménye. S mitől vár gyógyulást a világ? A szabadságtól. Nincs senki, aki nem követelné a nagyobb gazdasági egységek megteremtését, a forgalom szabadságának helyreállítását, a munkaképesség és áru útjából minden mesterséges akadály eltávolítását, a szomszédországokkal a gazdasági béke teljessé tételét, a vámhatárok lebontását s az egész világnak közelebbhozását a gazdasági szabadsághoz. Mindezaliberálizmus követelése. Figyeljük meg a londoni konferencia szónokait, egyetlen egy sem volt közöttük, akik nem a liberálizmus követeléseit szólaltatta meg. Népek és országok a gazdasági szabadságtól várják a maguk és a világ' talpraállását, nincs olyan gyógyszer, amelyik a világháború sebeit és fekélyeit gyorsabban gyógyíthatná, mint a liberálizmus. Ne gondoljuk azt, hogy a liberálizmus alkonyaiéhoz értünk el s ne cselekedjünk ugy, mintha röstelkednünk kellene azért, mert a liberálizmus szolgálatába szegődtünk. A világ a háború és a béke megpróbáltatásai után már csak a liberalizmustól remélhet javulást. S ha ezt már lassankint s ma még önmaguk előtt is tagadva kezdik belátni a liberalizmus ellenségei, legalább a liberálizmus régi hivei ne tagadják meg a liberalizmust. Vf Olaszország érdeklődéssel nézi a magyar-osztrák tárgyalásokat44 A Corriere delta Ser« Gömbös bécsi uffáröl (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Milánóból jelentik: A Corriere della Sera élesen szembefordul a kisantant sajtó azon kommentárjával, amelyben Gömbös miniszterelnök bécsi látogatásával kapcsolatban Magyarorszáf

ot támadják. A Corriere della Sera többek özött a következőket irja: — Semmi sem szükségesebb és megengedhetóbb, minthogy Ausztria és Magyarország együttműködjék. Bizonyos helyeken nem akar ják megérteni, hogy a bécsi és a budapesti kormány vezetői fontos kérdésekben megegyezést keresnek. Emellett akadnak olyanok, akik megfeledkeznek arról, hogy Ausztria és Magyarország két független állam és nincsenek olyan politikai gyámság alatt, aminőbe ellenfelei és versenytársai száműzni kívánják, amikor abban reménykednek, hogy Ausztria és Magyarország végül — a kisantanthoz fog csatlakozni. — Olaszország az eseményeket érdeklődéssel nézi, mert szerinte egy osztrák—magyar megegyezés a Ehma-medence gazdasági rendjének csak hasznára lehet Szociáldemokrata interpelláció Bécsben (Budia pesti tudósítónk telefon jelentése.) Bécsből jelentik: A birodalmi tanács kedden délután ülést tartott, amelyen Korner tábornok, szociáldemokrata szövetségi tanácsos interpellációt terjesztett elő Gömbös miniszterelnök bécsi látogatásáról. A tábornok azt hangoztatta, hogy a szociáldemokrata párt csak olyan politikai megállapodást fogad el, amit a nemzetgyűlés szankcionál. Ezért kérdezi, hajlandó-e Dollfuss kancellár a parlament főbizottsága előtt beszámolni Gömbössel folytatott tárgyalásairól és annak eredményeiről. Az interpellációt kiadták a kancellárnak. Javul a dollár Sagy áremelkedéseit ax amerikai qabonaíöxstlélcen (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Londonból jelentik: Hosszú idő után kedden a devizapiacon a dollár árfolyamában jelentősebb javulás állott be, amit azzal magyaráznak, hogy az amerikai kincstári hivatal Roosevelt utasítására vizsgálatot indított a dollár áresését kihasználó spekulációsok ellen. Szilárditóan hatot! az a hír is, hogy Boosevelt most már hajlik a valutarögzitésre és pénzügyi körök szerint erre a közeljövőben sor kerül. Newyorki jelentés szerint az amerikai gabonatőzsdéken kedden ujabb nagy áremelkedések voltak. Az árfolvamok ugrásszerű emelkedését a hivatalos termésbecslés katasztrofálisan hangzó adatai idézték elő. Csikágóban a határidős piacon 4 centes — métermázsánkint 60—70 filléres — árugrás volt, mig a rozspiacon két nap alatt 15 centtel emelkedtek az árak, ami métermázsánkint 2.25 pengős drágulásnak felel meg. óriási áremelkedések voltak a kanadai piacokon is. „TaJpraállitási tanács" Washington, julius 11. Roosevelt elnök látva, hogy a gazdasági bajok napról-napra súlyosbodnak, rendeletet adott ki, amellyel „talpraállitási tanács"-nak nevezett vészbizottságot alakított széles hatáskörrel, azzal a feladattal, hogy szembeszálljon az egyre jobban elhatalmasodó gazdasági válsággal. A bizottság tagjaivá az elnök kinevezte az összes minisztereket, valamin! a különleges feladatokkal megbízott kormánybiztosokat. „Az aranycsoport győzelme" London, julius 11. A világgazdasági konferencia pénzügyi bizottsága eleget tett annak a felhívásnak, amelyet a konferencia elnökségétől kapott és megszövegezte azoknak a feladatoknak jegyzékét, amelyekkel az albizottság az aranycsoport és Amerika között támadt ellentétek dacára is foglalkozhatik. Az elnöki tanácshoz benyújtott jegyzék szerint az albizottság minden akadály nélkül tovább tárgyalhatja a háborús adósságok kérdését, a központi bankok együttműködésének kérdését, uj központi bankok felállítását és az ezüstvaluta kérdéseit. Az albizottságnak ezt az állásfoglalását a konferencia köreiben az aranycsoport győzelmének tekintik.