Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-11 / 153. szám

DEtM AGYAKORSZAG SZEGED. Szerke»zM*«g: Somogyi uccn ZZ.I.em. Telefon: 23.33;^Kiadóhivatal, KölctUnkHnyrMr é* tegylroda • Aradi ucea S. Telefon: 11-<H>. — Nyomda : lllw Llpúl ucca 19. Telefon: TAvlrnlI éa levélcím - DélmnnyamrwAg Szeged Kedd, 1933 jullus 11 Ara 12 fillér IX. évfolyam, 153. m. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken éa Budapesten 3.fiO. kUIIHld»n Ö.40 pengd- Egyes azém Ara hétköznap 12, vaaAr- és Ünnepnap 20 1111. Hlrpelések felvétele failla szerint. Meglelenlk hétfO kivételével nanonta re<n?fil Nagy megnyugvás, Hogy Pálfy József, aki nemcsak egyik polgármestere, hanem kulturtanácsnoka is a városnak, nem hagyja öszszekuszálni az egészen egyszerű kérdéseket. Megmondjuk, hogy miért. Szeged jelentőségének méltó módon való kidomboritására máris széles hullámokat vert két mozgalom indult meg. Más céljuk is van ezeknek a mozgalmaknak s ezt a célt — idegenforgalom — eddig csonka országunk majd minden városa jobban megközelítette, mint Szeged. Ki tudná megmondani, milyen eredményük lesz a mostani hatalmas erőfeszítéseknek? Azt azonban már is lehet látni, konkrét megnyilatkozásokon lehet tapasztalni, hogy Az ember tragédiájának a tervezett keretek között való előadása az egész ország figyelmét Szeged felé fordítja s hogy azok a zenei események, amelyekre e város falai között készülnek, a szegedi Templomteret az egész ország ünnepi játékainak szinterév'é fogják avatni: Ezek — a Szegedi Hét eseményeivel — aránylag hosszú időre helyezik Szegedet országos érdeklődés központjába s elképzelhetetlen, hogy ne állandóan legyen megtermékenyítő, finomító, izmosító és emelő hatásuk a város gazdasági és kulturális életére. Legyünk végre valamennyien tisztában azzal, hogy azoknak, akik e város életének irányításában részt vesznek, nagyfontosságú kettős szerepük van. Az egyik magával a várossal, a másik az országgal szemben terheli őket. Szeged igényt tart arra, — szerintünk joggal tart igényt — Hogy a második város címet es rangját elismerjék és biztosítsák részére. De nemcsak a ranggal, hanem már az igénnyel is elháríthatatlan kötelességek járnak. Az országot nem szabad deklasszifikálni azzal, hogy a második város aszfaltjaiban több legyen a gödör, mint az ép rész, hogy legyenek terei, mint a Szent István-tér, amelyek életveszély nélkül járhatatlanok, hogy kulturmozgalmainak erei egészen kiszikkadjanak és bőséges nedű állandóan csak pincelakásait táplálja, hogy gazdasági élete el jelentéktelened jen és hogy európaszerte elterjedt mozgalmak, mint amilyen az idegenforgalom, ide más magyar városoknál későbben és kisebb arányokban érkezzenek. De méltókká kell tenni a második város hétköznapjait is s az egész ev szakadatlan erőfeszítéseivel kell megteremteni a keretet az ünnepi játékok minden más városét meszsze meghaladó művészi eseményeihez. Szegednek csak a hangversenyélete méltó a második város rangjához. Színháza évek óta folyton tartó dekadenciában sínylődik .Tárgyi biztositéka most sincs annak, hogy a szinház jobb lesz, mint volt. Minden kizárólag az igazgatótól függ. Ha vannak ambíciói, ha él benne üzleti koncepció és ha heviti művészi elgondolás. akkor kimondhatatlan szerencsénkre a Boldogulást nem az unalmas szürkeség és megalázó selejtesség, hanem a művészi kiteljesedés utjain — a pénzügyi sikerhez is ez a biztos ut — fogja keresni. De ölbetett kezekkel huszonnégy óráig sem nézhet tovább színházi garázdálkodást a hatóság. Rendet és rendet kulturális, várospolitikai és nemzeti okokból. A moziélet terén tapasztalt tehetetlenségekre sem fizethet rá tovább a város. De ne fizessenek rá tovább magánosok se. Föltételezzük, hogy azok, akik megkaparintották a Szeged területére kiadott valamennyi moziengedélyt, a város érdekében cselekedtek. Bizonyára azt hitték, hogy virágző mozikuiturát tudnak Szegeden teremteni. Ma már csak látják, hogy tévedtek. Ingatlanuk, amelybe a legszebb mozinézőteret építették, meg van terhelve százezer pengővel és aligha tulozunk, ha ötvenezer pengőre becsüljük azt a tartozást, amely még nincs telekkönyvileg bekebelezve. Hiszen csak házbér címén huszonnégy ezer pengővel tartoznak. Ezenfelül egész rendes adag tartozásuk van vigalmi adóból és egyebekből. Ez azonban a mérlegnek csak egyik oldala. A másikon ott ágaskodik, hogy a gyönyörű pénzügyi eredményt nem a moziélet föllendltése érdekében hozott áldozatokkal, hanem a második város mozikulturáfának — ahogy a polgármesterhelyettesmondta — destruálásával érték el. Arról esetleg lehet beszélni, hogy elfogadhatja-e a város magánosoknak erejüket meghaladó' olyan áldozatait, amelyekből a kulturális élet valamelyik ágának a föllendülése épül ki. Annak azonban semmi értelme sincs, hogy megengedjen olyan áldozatokat, amelyekről bebizonyult, hogy nemcsak egyeseknek, hanem a köznek is állandó kárával járnak. Az eqyik oldalon az enqedélyiula jdonosok állandóan veszítenek, a másik oldalon a szegedi mozikban tűrhetetlenné (aiultak az állapotok. Arról most nem beszélünk, hogv mégis csak muszáf kapcsolatot látni a két felenség között. Ellenben megkérdezzük, hogy a második város köteles-e számolni azzal, hogy berkeiben szürke hétköznapokon is megfordul egy-egy idegen, hogy meg szabad-e annak történni, hogy szombaton este Makón két moziban játszanak, a második városban egyben, hogy a Korzót Mozit vasárnap is zárva tartják, hogy Szegeden akkor mutatják be a londoni világgazdasági konferencia megnyitását, amikor már be is zárták és hogy a második városból reprizek, rossz és régi filmek Eldorádója lett, amelybe minden vidéki városban játszott világhírű magyar filmeket nem enged be egy mozikartell, amely szegedi szempontból eléggé meg nem bélyegezhető káros szerepre vállalkozott. Kell-e még bizonyítani, hogy a kartell politikája csunván meebukott? Hiszen ha helyes lenne az azOzleti politika,amellyel dolgoztak, legalább pénzügyi eredményekre tudnának hivatkozni. Az utolsó órája ütött tehát annak, Hogy velük szemben a legvégső konzekvenciákat is levonja minden szegedi hatóság. Tiszta és a városra nézve előnyös helyzetet kell teremteni. Nem azért adott szegediek részére öt moziengedélyt a belügyminiszter, hogy azután az engedélyesek olyan helyzetet teremtsenek, mintha a második, város részére eoy moziengedélyt adtak volna ki. Legelőször ez a kérdés rendezendő. Azután az álláshalmozások, az állás- és munkanélküliség szempontjából is elbírálandó a mai helyzet. Miért fizessen rá tovább a mozira hatalmas összegeket egy tejben, vajban fürdő nagyiparos, amikor például egy ugyancsak jóravaló, derék kisiparos, aki kilencven százalékos rokkanttá vált a harctéren s akinek van még kis pénzecskéje, szegedi moziengedéllyel a kezében, esetleg megduplázhatja a vagyonkáját? Aztán mért legyen moziengedélye annak, aki engedélye alapján nem nyit mozit, Hanem engedélyét arra használja fel, hogy járadékot biztosítson magának, ezzel már a megnyitás napján minden ellenszolgáltatás nélkül terhet hárítva a mozira ? Gömbös hétfőn délután Bécsből visszaérkezett Budapestre Bizalmas tárgyalások Dollfuss kancellárral — Nyilatkozatok a bécsi utazás felen« tőségéről és eredményéről Bécs, július 10. f

ele >ollfuss mei mint leientettük Gömbös miniszterelnök — — vasárnap Bécsbe utazott, »hívására tárgyalásokat folytasson az osztrák Kancellárral. Bécsben az Ostbahnhofon Dollfuss kancellár várta a miniszterelnököt. Az állomásról Gömbös a magyar követségre ment, ahol Nelky Jenő követtel tanácskozott. Este 7 órakor méglátogatta Dollfuss kancellárt, akivel háromnegyedóra hoszszat tanácskozott Erről a tanácskozásról a legkülönbözőbb kombinációk keringtek. Arról beszéltek, hogy a tárgyalások kapcsolatosak bizonyos gazdasági megegyezés tervével, a magyar-osztrák kapcsolatok kimélyitésével. Gö^n bös 8 óra táiban visszatért a követségre, nl ' egy negyedóra múlva Dollfuss kancellár jelent meg, hogy visszaadja Gömbös látogatását Ujabb negyedórás bizalmas beszélgetés következett, majd negyedóra múlva a Ballhausplatzi kancelláriátus kongresszusi termében megkezdődött a kancellár által adott díszebéd. Az ebéden az osztrák kormány valamennyi tagja megjelent, ott volt az állami élet minden vezetője is. Pohárköszöntő nem hangzott eL Az ebéd után a kancellár és a miniszterelnök a dohányzószalon sarkába húzódva, újból hosszas megbeszélést folytatott. Éjjel féltizenegykor sajtófogadás volt a minisztertanácsi teremben. A fogadáson csak