Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-11 / 153. szám

DEtM AGYAKORSZAG SZEGED. Szerke»zM*«g: Somogyi uccn ZZ.I.em. Telefon: 23.33;^Kiadóhivatal, KölctUnkHnyrMr é* tegylroda • Aradi ucea S. Telefon: 11-<H>. — Nyomda : lllw Llpúl ucca 19. Telefon: TAvlrnlI éa levélcím - DélmnnyamrwAg Szeged Kedd, 1933 jullus 11 Ara 12 fillér IX. évfolyam, 153. m. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken éa Budapesten 3.fiO. kUIIHld»n Ö.40 pengd- Egyes azém Ara hétköz­nap 12, vaaAr- és Ünnepnap 20 1111. Hlr­pelések felvétele failla szerint. Megle­lenlk hétfO kivételével nanonta re<n?fil Nagy megnyugvás, Hogy Pálfy József, aki nemcsak egyik polgármestere, hanem kultur­tanácsnoka is a városnak, nem hagyja ösz­szekuszálni az egészen egyszerű kérdése­ket. Megmondjuk, hogy miért. Szeged jelentőségének méltó módon való kidomboritására máris széles hullámokat vert két mozgalom indult meg. Más céljuk is van ezeknek a mozgalmaknak s ezt a célt — ide­genforgalom — eddig csonka országunk majd minden városa jobban megközelítette, mint Szeged. Ki tudná megmondani, milyen eredményük lesz a mostani hatalmas erő­feszítéseknek? Azt azonban már is lehet lát­ni, konkrét megnyilatkozásokon lehet tapasz­talni, hogy Az ember tragédiájának a terve­zett keretek között való előadása az egész or­szág figyelmét Szeged felé fordítja s hogy azok a zenei események, amelyekre e város falai között készülnek, a szegedi Templom­teret az egész ország ünnepi játékainak szinterév'é fogják avatni: Ezek — a Szegedi Hét eseményeivel — aránylag hosszú időre helyezik Szegedet országos érdeklődés köz­pontjába s elképzelhetetlen, hogy ne állan­dóan legyen megtermékenyítő, finomító, iz­mosító és emelő hatásuk a város gazdasági és kulturális életére. Legyünk végre valamennyien tisztában azzal, hogy azoknak, akik e város életének irá­nyításában részt vesznek, nagyfontosságú ket­tős szerepük van. Az egyik magával a város­sal, a másik az országgal szemben terheli őket. Szeged igényt tart arra, — szerintünk joggal tart igényt — Hogy a második város címet es rangját elismerjék és biztosítsák ré­szére. De nemcsak a ranggal, hanem már az igénnyel is elháríthatatlan kötelességek jár­nak. Az országot nem szabad deklasszifikál­ni azzal, hogy a második város aszfaltjaiban több legyen a gödör, mint az ép rész, hogy legyenek terei, mint a Szent István-tér, amelyek életveszély nélkül járha­tatlanok, hogy kulturmozgalmainak erei egé­szen kiszikkadjanak és bőséges nedű állan­dóan csak pincelakásait táplálja, hogy gaz­dasági élete el jelentéktelened jen és hogy európaszerte elterjedt mozgalmak, mint ami­lyen az idegenforgalom, ide más magyar vá­rosoknál későbben és kisebb arányokban ér­kezzenek. De méltókká kell tenni a második város hétköznapjait is s az egész ev szakadatlan erőfeszítéseivel kell megteremteni a keretet az ünnepi játékok minden más városét mesz­sze meghaladó művészi eseményeihez. Szegednek csak a hangversenyélete méltó a második város rangjához. Színháza évek óta folyton tartó dekadenciában sínylődik .Tárgyi biztositéka most sincs annak, hogy a szinház jobb lesz, mint volt. Minden kizárólag az igazgatótól függ. Ha vannak ambíciói, ha él benne üzleti koncepció és ha heviti művészi elgondolás. akkor kimondhatatlan szerencsénkre a Boldo­gulást nem az unalmas szürkeség és megalá­zó selejtesség, hanem a művészi kiteljesedés utjain — a pénzügyi sikerhez is ez a biztos ut — fogja keresni. De ölbetett kezekkel hu­szonnégy óráig sem nézhet tovább színházi garázdálkodást a hatóság. Rendet és rendet kulturális, várospolitikai és nemzeti okokból. A moziélet terén tapasztalt tehetetlensé­gekre sem fizethet rá tovább a város. De ne fizessenek rá tovább magánosok se. Fölté­telezzük, hogy azok, akik megkaparintották a Szeged területére kiadott valamennyi moziengedélyt, a város érdekében cseleked­tek. Bizonyára azt hitték, hogy virágző mozikuiturát tudnak Szege­den teremteni. Ma már csak látják, hogy tévedtek. Ingatla­nuk, amelybe a legszebb mozinézőteret épí­tették, meg van terhelve százezer pengővel és aligha tulozunk, ha ötvenezer pengőre becsüljük azt a tartozást, amely még nincs te­lekkönyvileg bekebelezve. Hiszen csak ház­bér címén huszonnégy ezer pengővel tartoz­nak. Ezenfelül egész rendes adag tartozá­suk van vigalmi adóból és egyebekből. Ez azonban a mérlegnek csak egyik oldala. A másikon ott ágaskodik, hogy a gyönyörű pénzügyi eredményt nem a moziélet föllendltése érdeké­ben hozott áldozatokkal, hanem a második város mozikulturáfának — ahogy a polgármesterhelyettesmond­ta — destruálásával érték el. Arról esetleg lehet beszélni, hogy elfogadhat­ja-e a város magánosoknak erejüket megha­ladó' olyan áldozatait, amelyekből a kulturá­lis élet valamelyik ágának a föllendülése épül ki. Annak azonban semmi értelme sincs, hogy megengedjen olyan áldozatokat, amelyekről bebizonyult, hogy nemcsak egyeseknek, ha­nem a köznek is állandó kárával járnak. Az eqyik oldalon az enqedélyiula jdo­nosok állandóan veszítenek, a má­sik oldalon a szegedi mozikban tűr­hetetlenné (aiultak az állapotok. Arról most nem beszélünk, hogv mégis csak muszáf kapcsolatot látni a két felenség között. Ellenben megkérdezzük, hogy a második város köteles-e számolni azzal, hogy ber­keiben szürke hétköznapokon is megfordul egy-egy idegen, hogy meg szabad-e annak történni, hogy szombaton este Makón két moziban játszanak, a második városban egyben, hogy a Korzót Mozit vasárnap is zárva tartják, hogy Szegeden akkor mutatják be a londoni világgazdasági konferencia megnyitását, amikor már be is zárták és hogy a második városból reprizek, rossz és régi filmek Eldorádója lett, amelybe minden vi­déki városban játszott világhírű magyar fil­meket nem enged be egy mozikartell, amely szegedi szempontból eléggé meg nem bélye­gezhető káros szerepre vállalkozott. Kell-e még bizonyítani, hogy a kartell po­litikája csunván meebukott? Hiszen ha helyes lenne az azOzleti politika,amellyel dolgoztak, legalább pénzügyi eredményekre tudnának hivatkozni. Az utolsó órája ütött tehát annak, Hogy ve­lük szemben a legvégső konzekvenciákat is levonja minden szegedi hatóság. Tiszta és a városra nézve előnyös helyzetet kell te­remteni. Nem azért adott szegediek részére öt moziengedélyt a belügyminiszter, hogy azután az engedélyesek olyan helyzetet teremtsenek, mintha a má­sodik, város részére eoy mozienge­délyt adtak volna ki. Legelőször ez a kérdés rendezendő. Azután az álláshalmozások, az állás- és munkanélkü­liség szempontjából is elbírálandó a mai helyzet. Miért fizessen rá tovább a mozira hatalmas összegeket egy tejben, vajban fürdő nagyiparos, amikor például egy ugyancsak jóravaló, derék kisiparos, aki kilencven szá­zalékos rokkanttá vált a harctéren s akinek van még kis pénzecskéje, szegedi mozien­gedéllyel a kezében, esetleg megduplázhatja a vagyonkáját? Aztán mért legyen mozien­gedélye annak, aki engedélye alapján nem nyit mozit, Hanem engedélyét arra használja fel, hogy járadékot biztosítson magának, ezzel már a megnyitás napján minden ellenszol­gáltatás nélkül terhet hárítva a mozira ? Gömbös hétfőn délután Bécsből visszaérkezett Budapestre Bizalmas tárgyalások Dollfuss kancellárral — Nyilatkozatok a bécsi utazás felen« tőségéről és eredményéről Bécs, július 10. f ele >ollfuss mei mint leientettük Gömbös miniszterelnök — — vasárnap Bécsbe utazott, »hívására tárgyalásokat foly­tasson az osztrák Kancellárral. Bécsben az Ost­bahnhofon Dollfuss kancellár várta a miniszter­elnököt. Az állomásról Gömbös a magyar követségre ment, ahol Nelky Jenő követtel tanácskozott. Este 7 órakor méglátogatta Doll­fuss kancellárt, akivel háromnegyedóra hosz­szat tanácskozott Erről a tanácskozásról a leg­különbözőbb kombinációk keringtek. Arról beszéltek, hogy a tárgyalások kapcsolatosak bi­zonyos gazdasági megegyezés tervével, a ma­gyar-osztrák kapcsolatok kimélyitésével. Gö^n bös 8 óra táiban visszatért a követségre, nl ' egy negyedóra múlva Dollfuss kancellár jelent meg, hogy visszaadja Gömbös látogatását Ujabb negyedórás bizalmas beszélgetés követ­kezett, majd negyedóra múlva a Ballhaus­platzi kancelláriátus kongresszusi termében megkezdődött a kancellár által adott díszebéd. Az ebéden az osztrák kormány valamennyi tagja megjelent, ott volt az állami élet minden vezetője is. Pohárköszöntő nem hangzott eL Az ebéd után a kancellár és a minisz­terelnök a dohányzószalon sarkába húzódva, újból hosszas megbeszélést folytatott. Éjjel féltizenegykor sajtófogadás volt a minisztertanácsi teremben. A fogadáson csak

Next

/
Thumbnails
Contents