Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-06 / 149. szám

DELM AGYflKORSZÂG SZEGED. Scerketztotég: Somogyi ncca 22.1.cm. Telefon: 2M3."Klad6hlvatcd, kiflnankOnynar «s tegylrorto Aradi ncca 8. Telefon s 13-OA. - Nyomda : LHW Llvóf uccu 1». Telefon s rAvlrníl M Invélrlm DélmBoyaroMrdg Srrncrt Csütörtök, 1933 Julius 6 Ara 12 fillér IX. évfolyam, 149. sík. ELŐFIZETÉS! Havonta helyben 3.20. Vidéken Budapetten 3.oo,kUU«ldBn peng«. - Egye« arAm Ara h«lkOz­nap 12, vatár- «* Ünnepnap ZO Itll. Hlr­P*M»ek felvétele tarifa «zerlnt Meg|e. leni«* hé«« klv«lel«vel nanonta reggel Tragikus sorrend Világtraeédiaszámba menő katasztrófa len­ne, — ezekkel a szavakkal kezdődik az ame­rikai elnöknek üzenete, mellyel a halálos dö­fést megadta a végelgyengülésben szenvedő londoni konferenciának. Világtragédiaszám­bamenő katasztrófa lenne, — mondja az ame­rikai üzenet, — ha a londoni konferencia igazi feladatairól figyelmét néhány állam va­lutastabilizáló kísérleteire forditaná. De, azt gondoljuk, világtragédia válhatik abból is, ha a londoni konferencia eredmény nélkül osz­lik szét. Nincs senki, ald az arany és a papír mai harcában igazságot tudna tenni. Az államok érdekei nem ugyanazok, érthető tehát, ha nem egyformán védekeznek. Az az állam, amelyik bevitelre szorul, másként akarja sza­bályozni valutáját, mint az az állam, amelyik exportálni szeretne. Az az állam, amelyiknek követelései vannak, más rendezésben látja érdekeinek védelmét, mint az adósok állama. Más valutáris érdekei vannak az agrár- és más a merkantil-államoknak. Az egyik stabil valutát akar, a másik ragaszkodik az arany­alaphoz. Az egyik az aranynak, a másik a hi­telnek fedezetét követeli. Amig nincs egysé­ges gazdálkodási terv, addig érthető, nogy nincs egységes erejű valuta. Amíg szétdara­bolt, egymástól mesterségesen elzárt földda­rabokon a szükséglet mértékére való minden tekintet nélkül folyik a gazdálkodás, amig a leglazább együttműködésre sem képesek az országok, melyek egymás szükségletét igye­keznek kielégíteni, addig a legtermészetesebb — a természetellenes állapot. Az igaz, hogy amíg a valuta nem stabil, ad­dig nem lehet stabil a gazdasági helyzet sem, ámde — s ebben igazat kell adni az amerikai üzenetnek — a romló valuta a romlott gazda­sági helyzetnek következménye s ha a valu­tát meg akarják javítani, akkor elsősorban a gazdasági élet anarchiáját szüntessék meg. Az okozati tüneteket nem lehet gyógyítani addig, amig a betegség-ok fennáll. Nem a pénz betegsége tette beteggé a gazdasági életet, hanem a gazdasági élet betegsége ter­jedt át a pénzre is. Amig hiánytalanul állnak fenn azok a tényezők, amelyek a gazdasági élet válságát felidézték, addig botorság len­ne csak a pénz gyógyításával foglalkozni. Az a világtragédia, amikor minden jószándékot és minden energiát — nem az igazi baj meg­szüntetésére, hanem tüneti kezelésre akar­nak felhasználni. Elvégre, ennek a világnak nem arany kell és nem papírpénz után áhíto­zunk, hanem béke, kenyér és munka kell. El tudunk képzelni egészséges gazdasági rend­szert aranyalap nélkül s láttuk már nem egy riasztó példáját és bizonyságát annak, hogy az aranypénz magában véve nem teremtette meg a gazdasági élet rendjét. Ahhoz nem kell aranyalap, hogy a vám­határokat lerombolják. Ahhoz nem kell arany­alap, hogy helyreállítsák a gazdasági egysé­geket. Ahhoz sem kell aranyalap, hogy sza­baddá tegyék a nemzetközi forgalmat. Talán a liberalizmus aranyalapja kell mindehhez, de nem az az alap, amit a páncélpincékben őrzött aranyrudak teremtenek meg. Ahhoz sem kell aranyalap, hogy Középeurópa poli­tikai térképét újrarendezzék a munka, a ter­melés és az élet igényeinek kielégítésével. A ^pzdasági szabadság helyreállításához sem aranyalap kell, csak azoknak az intézkedések­nek és intézményeknek' lebontása, melyele a szabadforgalom és szabad árucsere útjában állnak. Rengeteg teendőt lehetne végezni a világ­gazdaság válságának leküzdésére aranyalap nélkül is s mindez a tevékenység erősítené a pénz belső erejét s megszilárdítaná azt a bizalmat, ami talán még az aranynál is szilár­dabb alapja a pénznek. A gazdasági élet sza­nálása, az anarchia leküzdése, a gazdasági szabadság helyreállítása, nagyobb gazdasági egységek megteremtése mind-mind fokoznák a pénz belső erejét. Aranyalapra csak válság idején van szüksége a pénz stabilitásának, ha nincs válság, akkor a gazdasági élet rend­je is szilárd alapja a bankjegynek. Ha egész­ségessé teszik a gazdasági életet, egészséges­sé válik a pénz is, de hiába fizetünk aranyban, ha a gazdasági élet romokban hever. Ne sorrendi tárgyalást tartson a londoni konferencia, mert a sorrend felett csak azok vitatkozhatnak, akik meg akarják hiusitani a konferencia sikerét. A pénz majd meggyó­gyul magától, gyógyítsák ők a halálos beteg világgazdaságot. Gyógyítsák gyorsan, mert nemsokára nem lesz különbség orvos és be­teg kőzött s egyforma áldozatai leszünk a vi­lágtragédiának akár aranyágyban fekszünk, akár papírhulladékra hajtjuk le meggyötört testünket. Roosevelt ujabb üszeneie .Amerika színién az aranystandard stabilizálására törekszik de az idői maqa választja meg" (Budapesti tudósítónk telelonjelentése.) Lon­donból jelentik: Az éjszaka folyamán közzétet­ték Roosevelt elnöknek a valuták stabilizáció­ja kérdésében adott ujabb válaszát, amely lé­nyegében teljesen azonos a régivel és csat azt magyarázza azzal, hogy az Egyesült Államok álláspontja szerint a valutákat addig nem le­het stabilizálni, amig az árnivó nem stabilizáló­dott. Ezt kívánja a mezőgazdaság és % keres­kedelem érdeke K Roosevelt ujabb válasza hangoztatja azt is, hogy Amerika szintén ez aranystandard stabilizálására törekszik, de fenntartja a jogot magának arra. hoev az időt maga válassza meg. Londonból jelentik: Hull és Moley este hosszasan tanácskozott MacDopalddal és Bon­net-val. Bonnet távozásakor kijelentette a fran­cia újságíróknak, az amerikaiák belátják, hogy az értekezletet mostani alak iában nem lehet folytatni. Interpellációi nap a képviselőházban Elénk napirendi vita - A Wolff-párt megrendezi a betiltott legitimista vacsorát (Budapesti tudósítónk teletonjelentése.) A par­lamentben szerdán érdeklődéssel figyelték a ke­resztény párt körüli eseményeket A Wolff-párt tagjainak egy része kifogásolta, hogy Apponyi György a keddi napirendi vitában magáévá tett« Weltner szociáldemokrata képviselő napirendi itt­ditványát és emiatt a szerdai értekezleten éles vi­ta indult meg. Miután azonban a kifogásolók 1* helyeselték Apponyi felszólalását és csak a szo­ciáldemokrata indítványhoz való csatlakozást ki­fogásolták, az incidens elsimult A délután folyamán pártelnöki konferencia volt, amelyen Ernst Sándor kifogásolta, hegy a szombathelyi beszámolón a párt ket tagja nyílt el­lenzékbe vonulásról és ellenzéki szervezkedésről beszélt. Zichy János kifejtette, hogy a vidéki szervezkedésre vonatkozó megállapodás* nem a kereszténypárt, hanem a kormánypárt szegte meg. Végfii annak szükségességét hangoztatta, hogy a párt a parlament nyári szünete alatt erélyesen szervezkedjék Az ülésen Ernst Sándor bejelentette, hogy a főkapitány által betiltott legitimista, vacsorát a kereszténypárt fogja megtartani és az erre vonat­kozó intézkedések már meg is történtek. A kormányzói jogkör kiterjesztésére vonatkozó javaslat vitája valószínűleg csak pénteken fejező­dik be, mert az eredeti tervtől eltérően, több fel­szólaló iratkozott fel. A javaslat ellen Farkas Tibor beszél, míg a kormánypárt vezérszónoka Illés József lesz. A javaslat ellen szólalnak fel: G r i ge r Miklós, P a 11 a vi ci n i György, F r i e d­rich István, Buchinger Manó és Györki Imre; a javaslat mellett Wolff Károly, Dési Géza, Eckhardt Tibor és Zsilinszky Endre. A képviselőház szerdadélutáni ülésének részle­teiről a következő tudósitást adjuk: Az ülés elején Almásy elnök javaslatára el­határozták, hogy a solymári bányaszerencsét­lenség megmenekült jeinek és az elveszettek hozzátartozóinak a képviselők legközelebbi il­letményeiből fejenkint 4—4, összesen 980 pen gőt juttatnak. Ezután harmadszori olvasásban elfogadták a bányahatósági jogkör átruházásáról szóló javaslatot, majd elfogadták a szeszcsempészet megakadályozására vonatkozó finn—magyar egyezményről szóló javaslatot Az elnök ezután javasolta, hogy a legköze­lebbi ülést csütörtökön délután 5 órakor tartsa a Ház és annak napirendjére tűzzék ki a kor­mányzói jogkör kiterjesztéséről szóló javasla­tot Az elnök javaslata körül élénk napirendi vita volt, amelyet Farkas Elemér inditott meg. Szóvátette a miniszterelnöknek az OMKE-ban elmondott beszédét, amely az ő személyét is érintette, csökönyös maradisággal vádolva meg őt. aki mindent rossznak tart, ami felülről jön. Követelte az álláshalmozások megszüntetését és a népies politika érvényesülését. Tiltakozott a miniszterelnök megállapításai ellen. Vele szemben Marton Béla azt mondotta, hogy Gömbös Gyulát nem kell biztatni arra, hogy a magyar paraszt érdekeit védje. Az ál­láshalmozásók tekintetében egvetért az előtte felszólalóval. Ezután válaszolt Apponyi György gróf tegnapi beszédére és megismételte azt a kijelentését, hogy a magvar politikai ,életből száműzni kell a felekezeti jelszavakat. Andaház! Kasnya Béla kétségbe von­ta. hogy a kormánv terveit megvalósította. Petró Kálmán hangoztatta, hogy minden­kinek joga van a szahad kritikára, akár rég­óta, vagy csak kevés idő óta tagja a Háznak. Tiltakozott az ellen, hogy a túloldalról bárki is kioktassa az ellenzéket Az élénk közbekiáltásokkal kisért napirendi

Next

/
Thumbnails
Contents