Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-30 / 170. szám

2. DeLMAGYARORSZXG TO33 TuThi» 50: Reklám akkor érvényesül, ha mit ígér beteljesül. Aki hashajtóra szorul, Q i-il i, V yVIfi ft-wz/ s nem jár pórul dékn, de határozott nemzetpolitikai célkitűzésekkel. — 'A római nlra nem egy locarnoi, vagy más konkrét koncepció megoldása vezetett, hanem az, hogy Berlin és Bécs ulán megismerjem az olasz kormányclnök nézeteit, a négyes paktumot és a középeurópai politikát illetően és hogy különösJcép megtárgyaljam a külügymlnszter urrál együtt a speciális magyar és a speciális olasz-magyar kerdéskomplexumot. — Amint a megbeszélés után kiadott sajtóközleményből is látható, teljes összhang van a magyar ¿s az olasz politikai helyzet megítélésében éa igy azzal az erzéssel térhetek viszsza Budapestre, hogy a helyes irányban elindult magyar politikát még intenzivebben és még nagyobb odaadással szolgálhatom. Nagy megelégedésemre szolgál, hogy az olasz-magyar barátság most mar nem csak a vezetésem alatt álló párt által helyeselt politika, hanem a magyar közéletnek más tényezői is felismerik az olasz-magyar baráti politikának döntő voltát, ami azért fontos, mert a magam részéről mindig súlyt helyeztem arra, hogy a külpolitikai vonalvezetésbe 1 az egész nemzet egységes legyen és a külpolitikát ne pártpolitikai szemüvegen keresztül nézzük, mert a pártpolitika elhomályosít ja, hanem kizáróan a nagy magyar történelmi érdekek szemszögéből lássuk az utat, amelyen a magyar nemzetnek járnia kell. — Immár a magyar politikai elgondolásoknak és érdekeknek az országon kivül is biztos támaszai vannak. Az a szivélyesség, amelyet Bómában tapasztaltam, a magyar érdekek súlyos értékelése, amely a Duce minden szavából kicsendült, biztosíték nekem arra, hogy Egy halott emlékiratai Irta Móra Ferenc V. A Dugonics-Társaságnak nagy bűne van abban, hogy én végkép le nem szoktam az Irodalomról. Ha akartam, ha nem, gyakran odamuszájitott a felolvasó-asztalához. Talán nem anynyira attrakció gyanánt, mint inkább költő-pótlékul. A társaság nagytekintélyű tagjai inkább tudósok voltak, mint szépirók s aki a múzsákkal tartott barátságot, az novelláit szerkesztett, nem rímet faragott. Már pedig az illendőség ugy kivánta, hogy költő is tarkázza a műsort. Pesti költök ugyan gyakran Ígérkeztek, de nem szótarlás teszi a költőt, különösen a pesti költőt. Ilyenkor Lázár György elnökurunk rendesem engem osztott be szolgálattételre. Muszáj volt szót fogadnom. Lázár György elnök ur nevezetesen Szeged polgármestere ls volt; városi tisztviselő létemre fegyelmi vétséget követtem volna el a renítenskcdéssel. Egyszer mint ilyen kötéllelfogott költő egy tanyai kisgyerekről olvastam föl verset, aki pií1 ekerget és közben beleesett a kopolyakutba. Tulajdoniképpen csak verssé nyújtottam egy négysoros riportot, amit valami torontáli lapban olvastam. Ugyan nem is én olvastam, hanem kenyerestársam, akivel együtt napszámoskodtunk az ólomszérűkön, Szigethy Vilmos, akit sbban az időben leginkább csak Bobnak szeretgettünfc. — Te, milyen szép szint írhatnál te ebből! Ez a gyerek igazán neked esett a kútba. Meg is irtam én akkor mindjárt melegiben a színes riportot. Az volt a cime: Omár halála, valahol most is megvan még az a régi Naplóhasábokon. Ezzel el is intéztem Omárt. Tlz esztendő múlva megint jelt adott magáról, elkezdett sírni a szivemben. Az Isten tudja, mi ért Lehet, hogy azért, mert akkor már nekem is volt egy a politikai kérdések mellett gazdaságilag is olyan reálpolitikai eredményeket fogunk elérni a közeljövőben a kölcsönösség elve alapján, amelyekkel méltán meg lehetünk elégedve. — Fabinyi kereskedelmi miniszter urnák a közeli napokban bekövetkező utazása Rómába és ottani tárgyalásai messzemenő várakozásokat fognak kielégíteni és éppen ezért, amikor Olaszországot elhagyom, hálás szivvel gondolok a fasiszta Olaszországra és annak vezérére, a Ducera, aki politikai barátságával Magyarországnak a Duna-medencében amúgy is erős pozícióját hatványozza és igy az országnak olyan helyzeti energiát biztosit, melyet mint politikai döntő tényezőt, mindenkinek tudomásul kell vennie. A miniszterelnök vonata féltizenegy órakor érkezett meg a budapesti déli pályaudvarra, ahol ünnepélyesen fogadták. H ó m a n kultuszminiszter. Imrédy pénzügyminiszter, Darányi államtitkár és Antal István sajtófőfutkározó kislányom. Bizonyosan őrá gondoltam. mikor másodszor is megírtam Omár halálát, most mér versben. Ahogy kis inge lebegett utána, Olyan volt, mintha fehér angyaj szállna a búzarendek napfényes közén... A Dugonics-felolva.sálson ott volt Llpcsey Adám ls, a nagyelméjü és nagyszivü pesti Író, aki akkor vette át a Borsszem Jankó szerkesztését, amiből — nagyszerű informáltsága révén, mint Tisza Íródeákja — hamar kitermelte a leggyilkosabb politikai folyóiratot — Te, — azt mondja nekem a felolvasást követő lakozáson, — el van már adva a versed? — Hogy-hogy eladva t — Csodálkoztam rá. — Ki az ördög venne meg ilyen hosszú verset? — En. A Jankónak. — Ne viccelj, — sértődtem meg — Nem vicces vers ez. — Minden számban közölni akarok egy komoly verset. Ugy, mint a külföldi vicclapok. A tleddel vezetném be a dolgot, de csak egy feltétel alatt. — Parancsolj! — Micsoda szamárság az, hogy a gyereket Omárnak hívják benne? Azt ki kell igazítani Pétörre. — Nem lehet. — Miért? — Azért, mert a gyereket csakugyan Omárnak hívták. Becsei szerb gyerek volt — Hol? — Az újságban. — Nem értelek. Hiszen attól a versben lehet Pétőr. — Igen, másik versben. De ebben nem. Mikor én ezt irtam, egész éjszaka Omárnak simogattam. Annak is sirattam meg egy kicsit. Liprsey Adám megvonta széles vállát. — Hát akkor nem veszem meg. Pedig tudod, mit fizettem volna érte? ötven koronát nök a vonat elé utazott és Gömbössel együtt szállt ki a szalonkocsiból. A pályaudvaron a kormány többi tagjai, a TESz és a kormánypárt küldöttségei fogadták a miniszterelnököt, akit Sztranvavszky Sándor pártelnök üdvözölt. Gömbös néhány szóval megköszönte az ünnepélyes fogadtatást, majd lakására hajtatott. A fogadtatáson megjelent C o 1 o n n a herceg olasz követ, akit a miniszterelnök rendkívül szívélyesen üdvözölt. Gömbös nyilatkozata a Matín-ban A Malin Gömbös nyilatkozatát közli, amelyben a miniszterelnök Kijelentette, hogy tárgyalásainak elsősorban gazdasági jellege volt Berlini és bécsi látogatása után el Kellett mennie Rómába és pár nap múlva a magyar kereskedelmi miniszter fogja az alasz gazdasági szakértőkkel befejezni a megkezdett tárgyalásokat. Többek között azt emelte ki, hogy Magyarország és Olaszország között teljes az egyöntetűség az európai kérdések tekintetében. Ami Magyarországot illeti — fejezte be az interjút a miniszterelnök — teljes egyenjogúságot követel minden szomszéd állammal szemben. Még nincsenek konkrét eredmények, — lr|a a Temps (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Páriából jelentik: A külügyminisztérium félhivatalosa, a Temps azt irja szombati számában Mussolini és Gömbös római tárgyalásairól, hogy egyelőre még korai lenne íteletet mondani a Balkán-politika legközelebbi fejleményeiről. A lap az állítja, nogy Gömbös római tárgyalásai még nem Vezettek konkrét eredményre. mert az nem is volt tervbe véve. A francia félhivatalos örömmel állapítja meg, hogy az olasz sajtó egyöntetű véleménye szerint" a magyar kérdést a négyhatalmi egyezmény keretén belül kell megoldani. A Temps — Nem lehet, Adám, százért se. (Százhatvanhat korona huszonhat fillér volt akkor a városnál az én havi fizetésem. Pengőre átszámítva majd annyi, mint most.) Többet aztán nem beszéltünk róla, csak hajnali búcsúzáskor ejtette nehéz kezét a vállamra. — Te! Bér Dezső csinálna hozzá illusztrációkat. Ez még nagyobb kísértés volt, mint a honorárium. Titokban mindig illusztrációkat képzeltem a dolgaim mellé. De hát a történelmi hitelből még ezért az árért se lehetett engedni. Kedden sürgönyt kaptam Budapestről, válasz fizetve. — Pétőr? — ennyi volt az egész sürgöny. — Omár, — ment vissza a válasz, felkiáltás nélkül is költői szilárdsággal. Másnap jött a sürgönyparanos, hogy a vers expressz küldendő. S vasárnap megjelent Omár, ezzel a címmel s fölötte Bér Dezső lobogósingü kis gyermekével, akit mindenki kislánynak nézett Amilyennek én képzeltem. Mintha fehér angyal szállna a búzamezők felett. Hétfőn reggel pedig hozott a posta nem ötven koronát, hanem százat. Nem tudom, hány magyar versért fizettek ekkora honoráriumot. De azért költői pályám legnagyobb síkere mégse ez volt. Ahhoz Hódmezővásárhely Juttatott Valami társas felolvasáson voltunk a kaszinóban. A műsoron én voltam az első, mint költő, tehát nem egészen komoly része a menünek. Sokáig nem tudtam, miről szólt a vers, nemcsak a kézirata veszett el, de az emlékezetét is eleresztette a csiriz. Szalay József nyomozta ki tavaly, hogy Petőfi születéséről szólt az ének, sőt ő, mint főrendőr, előállította a kéziratot is. Hát ezzel arattam a legnagyobb sikert az életben. Mert amikor a műsor véget ért, akkor visszatapsoltak a dobogóra, hogy olvassam föl a verset mégegyszer. Vagy, hogy azért tették volna ezt, mert egyszeri hallásra nem lehetett megérteni? Egy fanyar öreg prózairóban könnyen fölmerülhet ilyen kétség, mikor végignéz magán, mint if1u lírikuson. • • • NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS folytán ma már mindenki fedezheti nyári Nagybani 6r A. f Elegáns tormák. Elíőrendll mlnO»6g. ZSURKO JÁNOS **Am irAnyAraK: \ fehércipSk árát rendkívül NŐI Cipők 5*50 -6*50-101. Férfi Cipők 7*50—8*50-101. mélyen leszállítottuk. ÍM