Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-29 / 169. szám

DÉLMAGy ARORSZ'ÍG 1933 fuRu? 29. FUrdőtrikók, tréningöltönyök r«s: POLLÁK TESTVERÉKNEL, Csekonlcs ucca cs Széchenyi tér. 10 Visszamarad! fürdőtrikók, gyapjú és flór P 3dése különben nem ugy áll, mint ahogyan azt beállítják. A gazdák különben sem beszélhetnek álláshalmozásról, mert a túlsó oldalról könnyen a birtokhalmozás megszüntetésének köveieléséuel válaszolnak, tiltakoznak majd az ellen, hogy egy 20 holdas gazda elvegyen egy olyan leányt feleségül, akinek szintén'van 20 holdja. Mammutfizetések szintén nincsenek Magyarországon. Az országban mindössze negyvenkét olyan ember oan, akinek fizetése eléri havonta az ezer pengőt. A városi földbérlők ügyét már régóta tanulmányozza és szorgalmazni fogja a városnál a kérdés végleges megoldását. mert a jelenlegi bizonytalanság sérti a város érdekeit és a bérlőkét is. A miniszter ezután meglátogatott néhány tanyát és két óra volt, mikor kíséretével kiért a királyhalmi erdőőri szakiskolába, amelynek gyönyörű parkjában sürü lombú tölgyfák árnyékában kélszáz feritékes társasébadet rendeztek tiszteletére. Az érkező minisztert Szabó Gyula iskolaigazgató üdvözölte, majd az egyik gazda kislánya mezei virágokból kolött csokrot nyújtott át. Az első köszöntőt dr. P á 1 f y József polgármesterhelyettes mondotta. Ünnepelte a minisztert, aki nyári szabadságát nem pihenésre használja tel, hanem autóba ül és járja az országot, mert közvetlen tapasztalatokat kiván szerezni a tárcája körébe tartozó dolgokról. Megállapította, hogy Kállay Miklós az első földművelésügyi miniszter, aki látogatást tesz a szegcdi tanyavilágban. Dr. Kogútowitz Károly bejelentette, hogy az ebéden harminchárom tanyai gazdakör küldöttsége jelent me«. Az összes gazdakörök nevé.hen Börcsök Imre alaposan átgondolt beszédben tárta fel a gazdák bajait. Először a városi bérlök dolgával foglalkozott ós a bérlőknek azt a kívánságát tolmácsolta, hogy a város alkalmazzon több gazdasági felügyelőt, akik tartózkodjanak állandóan a tanyákon, ismerjenek meg minden bérlőcsaládot és adjanak tanácsot a városnak minden megüresedő bérparcella uj bérbeadására. Kívánatosnak mondotta a sertesvész ellen Indított küzdelem sikerének biztosítása érdekében a szimultán oltások érdekében megkezdett propaganda további folvtatását. Bejelentette, hogy a kisvasút tarifáját megfizethetetlenül drágának tartják a gazdák, meggvőződése szerint ha legaláhh ötven százalékkal mérsékelné a város a tarifát, a vonat forgalma megsokszorozódna. Szükséges a piackérdés rendezése is, mert maholnap a gazdák nem árulhatnak annvit a szegedi piacokon, mint amennyit helypénz cimén a városnak kell fizetniök. Kállay miniszter hosszabb beszédben válaszolt. — Az értékesítés a gazdák legnagyobb problémája, — mondotta — különösen az idén, amikor a lermés olvan dus, amilyenre talán még nem is volt példa Magvarországon. A külföldi értékesítés lehetőségéit a külföldi államokkal kötött kereskedelmi szerződések szabják meg. Mindent elkövet, hogy szerződésekkel biztosítson külföldi piacokat a magyar termények számára. Első ténykedése volt az osztrák —magyar szerződés megkötése, az olasz piac megszerzése már nehezebb feladatot jelentett a nagy távolság miatt, de elérte azt, hogy ötvenezer magyar marhát szállítottak Olaszországi«. A külföldi piacok megszerzésének az a legfőbb akadálya, hogy a háború óta minden állam belső ellátásra igyekszik berendezkedni. Foglalkozott ezután a buzakérdéssel. Elmondotta, hogy az amerikaj buza ára a tengeri kikötőkben hét pengő. Ilyen áron a magyar buza nem konkurralhat. Más megoldás nem volt, csak a boletta. A buzamonopólium visszaállítása a Haditermény felélesztését jelentené, erre azonban nem hajlandó, mert ez a megoldás nem vezetne célhoz. — A célom az, ho«y minden elérhető fillért a gazdák számára biztosítsak — mondotta a miniszter, aki ezután a belföldi terményértékesltés problémájáról beszélt. — Lehetetlen állapot az — mondotta —, hogy n hagyma tlz pengős árából a termelő mindössze pgv pengőt kapjon. A helyzet oka, hogy a megszervezett kereskedelemmel szemben egy szervezetlen gazdatársadalom áll. Ami fogyasztóközönség van az országban, azt én a gazdák számára követelem. Melege vanl Bieuen t ref«rm4íu»-p»lol»l % Török fagylaltoshoi I Kitunó f.gyuu.iai • • KeUemewn lehfltlk ! U donnig! Tajiiin (»gylalt! 9 lotair fftgylaJt tO, nagy »dug 20 ttlMr I 2» — A gazdaadósságokat október 31-ig, amikor a moratórium lejár, véglegesen rendezni kell. Október végéig megtesszük a szükséges intézkedéseket a gazdaadósságok kérdésének rendezésére. A hankok szidalmazása, okolása a hajokért véleményem szerint indokolatlan, hiszen a válságot azok Is érzik; ma — merem állítani — nincs egy fillérjük sem betéteseik pénzén kivül. A baj az, hogy Magyarországon ötször annyi bank van, mint amennyi elég lenne és ezért nagyon drága a pénz adminisztrálása. A hitelélet biztosítása érdekében gondoskodni kell a gazdaadósok megmentéséről is. Hogy ez a kamattartozások elengedése, vagy a kamatok leszállítása utján oldódik-e meg, egyelőre nem tudom. A miniszter ezután a lokális jellegű kérdésekkel foglalkozott. A főldbérlőkérdés megoldása céljából kívánatosnak tartja, hogy a város hatósága a bérlőkkel kölcsönösen keresse meg a végleges megoldást, amelyet halogatni nem szabad. A kisvasút tarifájának leszállítása könnyen veszedelmes lehet, mert hiszen abban az esetben, ha a kisvasút deficitje növekszik, azt a városnak adójövedelmeiből kell fedeznie, a vasutat pedig így nem azok tart ják fenn, akik használják, hanem azok, akik nem használ ják. Hogy drága a kisvasul, az kétségtelen. — Körutamon azt láttam, hogy a magyar föld, a magyar munka csodálatos eredményeket produkál. De láttam azt is, hogy milyen nehéz megnyerni a magyar gazdákat a haladásnak. A magyar gazda általában jól gazdálkodik, de nem egységesen. A gazdálkodási rendszer túlságosan tagozódott az országban, Éppen igv nem talállam körutamon egységes gazda gondolkozást sem. Kállay miniszter a következő szavakkal fejezte hé beszédét: A gazda ne várjon segítséget se a liberalizmustól, se a demokráciától, se a szocializmustól, mert a gazdákon csak a gazdák segíthetnek. A miniszter az ebéd után Felsőtanyára ment, megtekintette a szatymazi iskolát, meglátogatott néhány mintagvümölcsöst, majd ellátogatott a fehértói halgazdaságba, ahonnan késő este tért vissza Szegedre. Iküff Ali ¿ífpi*pm kelleme«, htivös kertKflllflU rilCI Cili helyisében minden este frissen ffizott boqrácsquIylSs. Eqv ad*q íli benyérrel50 f. Sültek íkenyArrel) 70 fillért«!. Azz olvasó rovata A piaci szabályrendelet Tekintetes Szerkesztőség! „Piaci szabályrendelet" elmén tegnap megjelent becses lapjukban az olvasó rovatában egy szegedi gvümölcskereskedő levele a nem irígylésreméltó piaci gyümölcskisárusok délutáni árusítása ellen. Nem hagyhatjuk válasz nélkül a levelet, amelyből kifelejtette, hogy a közgyűlés a hatósági határozattal együtt, csak a régi árusitási engedélyek tulajdonosainak —, akiknek már anyjuk 50 év előtt is gyümölcsárus volt —, az egésznapra való árusítást továbbra is engedélyezte, de ujabb engedélyeket nem ad ki. A helyettes polgármester űr álláspontját mindenki csak elismerőleg méltányolni tudja, mert megöregedett és nagy családu piaci kisárusoknak régen megszerzett jogaikat nem szüntetheti meg. .Mint kiskereskedőnek tudnia kellene a levélírónak, hogy a „jogszokásokat" még a törvény is védelmébe veszi, de azt is tudja, hogy a helypénz naponta 28 fillértől egész két pengőig megy és függ a hely nagyságától, a helypénzen kivűl nekünk is kell fizetni raktárdijat. adót —, elég súlyos terheink vannak. Budapesten minden sarkon egésa nap árusitanak gyümölcsöt, mert a gyümölcs elsőrendű szükségleti cikk és annak egész napon való árusítása a közönség és a gyümölcstermelők érdeke. Ha üzletét a gyümölcskereskedőcég beszünteti és a piaci árusítással ugyanazt az eredményt éri el, mi szívesen látjuk köztünk és örömmel megosztjuk a fáradságos és aránylag sulvos terhekkel megkeresett száraz kenveret. Teljes tisztelettel: F. J.-né, G. J.-né, H. J.-né piaci gyümölcsárusok. Tollat loptak és ismét eladták a kereskedőnek (A Délmagyarország munkatársától.) Furfangos csalásnak esett áldozatul Grünberger Márton tollkereskedő, akinek a Valéria-téren van üzlete. A napokban az üzletbe beállított egy jobböltőaetü fiatalasszony és nagyobbmennyiségü tollat kinált eladásra. A kereskedő felesége megnézte a tollat, megegyezett az eladóval és 100 pengőt kifizetett. Másnap egy férfi állított be az üzletbe és Grünberger Mártont kereste és mint mondotta, „szigorúan bizalmas ügyben" akart vele beszélni. Grünbergernek aztán elmondotta a férfi, hogv egyik alkalmazottja már huzamosabb ideje lopkodja a tollraktárat és a lovott tollat ismét neki adják el. A kereskedő azonnal utánanézett a dolognak és rájött arra, hogy Svitánszky Józsefné lopkodja a tollkészletet. Az asszony a tollat egy nőismerősének adta át és ez a nő még ugyanaznap visszavitte az üzletbe, ahol eladta Grün•> bergeréknek. A legutóbb eladott 100 pengő értékű tollat is az üzletből lonták el. Grünberger Márton a leleplezésről azonnal jelentést tett a rendőrségen, ahol kihallgatták Spitánszky Józsefnél. Az asszony bevallotta, hogy már huzamosabb ideje lopkodta Grünbergerék tollraktárát és egész sereg orgazdát nevezett meg. Az asszony és az orgazdák ellen megindult az eljárás. Négyszáz pengőt sikkasztott a segéd és aufós múlatás! rendezeti Szegedtől Makóig (A Délmagyarország munkatársától.) PolI á k István, Mikszáth Kálmán-uccai kereskedő tegnap délután 400 pengőt adott át egyik segédjéneli, Ottnik Lajosnak és megingta, hogy egy textilcégnél fizesse ki tartozását. A segéd elment a pénzzel, órák multak el, de nem érkezett vissza. A kereskedő telefonon felhívta a céget és érdeklődött a segéd iránt. Azt a választ kapta, hogy a segéd egyáltalán nem jelentkezett. A kereskedő ekkor feljelentést tett a rendőrségen. Közben házinyomozást is végzett és megállapította, hogy á segéd az egyik állomás melletti vendéglőben szórakozott, majd később taxival Makóra rándult át egy barátjával. Makóról táviratot küldött a gazdájának: „Romániába megyek, a pénzt hétfőn visszaküldöm." A rendőrség megindította a nyomozást a sikkasztó kereskedősegéd után, aki — mint már megállapították —, Makóról nem Romániába, hanem Vásárhelyre utazott és ott az egyik vendéglőben mulatozott. Fogház, dologház lemezjátékért (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi járásbíróságon dr. Ráday László járáspiró pénteken tárgyalta Majoros János és Sjsabó Sándor vásári lemezesek bünügyét. Szabó Sándor az elmúlt héten is a bíróság előtt állott ugyancsak lemezjáték miatt. A bíróság akkor kéthónapi fogházra ítélte. Szabó a tárgyalásról egyenesen a marstéri piacra ment,, ahol — Majoros Jánossal együtt —- ismét lemezjátékon érték tetten a rendőrök. A két ember ügyében a bíróság már egyizben tartott tárgyalást, de akkor el kellett napolni a tárgyalást, mert nem állottak a bíróság rendelkezésére megfelelő bizonyítékok. Péntekre tanukat idéztek meg, akik a mindent tagadó vádlottak szemébe mondották, hogy ők voltak azok, akik játszottak a Mars-téren. Szabó Sándor ezekután is ártatlanságát hangoztatta, Majoros azonban beismerte, hogy játszott, de tagadta, hogy csalt volna. A bíróság bűnösnek mondotta kj csalás bűntettében Majoros Jánost és 4 hónapi fogházra Ítélte, ennek kitöltése után pedig bizonytalan időre dologházba utalta. Szabó Sándort bizonvitékok hiányában felmentette csalás vádja alól, de közveszélyes munkakerülés miatt öt is dologházba utalta a bíróság. A két elitélt fellebbezést ielentett be az Ítélet ellen.