Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-26 / 166. szám

Dél, MAGYARORSZAG 1933 iuHus 26. ÍSSStéS Pollák Testvéreknél, szabott árakon csekonics ticra és Síéihenyi fér i« Csongrádmegye tiszai rakodót és közraktárat kér Szentesre (A Délmagyarország munkatársától.) Csong­rád vármegye közigazgatási bizottságának leg­utóbbi ülésén elhatározta, hogy felirattal for­dul a kormányhoz a liszai rakodó és közrak­tár felépítése érdekében. A felterjesztés arra hivatkozik, hogy a szolnok—szegedi Tisza­szakaszon. a csongrád—szegedi szakasz a leg­forgalmasabb. ezért a tiszai rakodó és gabo­naközraktár felépítése Szolnok helyett, Szente­sen volna végrehajtandó. A felirat ezután arról beszél, hogyha az átrakóállomást Szolnokon építenék fel, akkor azt az alsó Tisza-vidék, Csongrád, Békés, Csanád, Hódmezővásárhely és Szeged vidéke talán nem vehetné igénybe. Hivatkozik a bizottság arra a körülményre is, hogy a-r MFTR 1931. évben a szeged—szol­noki szakaszon 1.687.400 q. gabonát szállított, vagyis közel 17.000 vagont, ami legjobban mu­tatja, hogy a vizi szállításnak már most is igen komoly jelentősége van. A jelzett 1,687.400 q-ból a szeged—csongrádi szakaszra 1,100.800, Szolnokra 442.800 és a Szolnok feletti szakasz­ra 233.800 q. esik. Ezen adat is azt mutatja, hogy Szolnoknak ma is sokkal kisebb a for­galma és jelentősége. Ugyanis ez a vidék, Bé­kés és Csanád a főtermőhelye a tiszavidéki búzának és hajóuton a gabona jelentősen na­gyobb része a szeged—csongrádi szakaszon ra­kódik. E szakaszon főrakodóbelyek Szeged, Szentes és Csongrád. Ha az állam a szolnok— szegedi tiszai hajózás előmozdítására egy centrális és nagyobb teljesítményű kikötőt tervez, azt nem szabad a hajózható Tisza fel­ső végpontjára, Szolnokra helyezni, hanem ezen szakasz központjába, Szentes környékére és a Körös torkolatához, ahol a gabonaszál­lító igákról közvetlen rakodás történhetik és ahol a körösi kisebb uszályok a rakodót a fo­lyón lefelé úszva (nem pedig felfelé), a leg­könnyeben megközelíthetik. A bizottság azt kéri a kormánytól, hogy a tiszai hajózás és a Szeged—Szolnok közötti vizi ut fejlesztése céljából vegyék fel a program­ba a szolnok—szegedi Tisza-szakaszon a ti­szai rakodók és a hozzájáró utak kiépítését, illetőleg a meglevők jókarba és üzemképes ál­lapotba helyezését. Tűzzék napirendre olyan ra­kod óállomások építését, melyek a berakást az év minden szakában, tehát az áradások idején is biztositják és ilyen modern és centrális ra­kodóállomás és ezzel kapcsolatos közraktár helyéül a Körös torkolata melletti Tisza-sza­kaszt, vagyis Szentest jelöljék ki. Hivatkozik végül a felterjesztés arra, hogy Csongrád vármegyében van a kubikusvídék központja és a kubikusosztály ma már teljesen a lerongyolódottság állapotában él. A tiszai rakodó es gabonaközraktár épitése folytán a Szentes és Szeged-környéki kubikusmunkásság jelentős munkaalkalmakhoz jutna. trlc*Ué*. Uri szabóságomat MimurnMta. 1-én Tltza Latot kttrul 3S az. al6, (GoldmchmIdt-hM I emeletre helyezem ál. WIMKLER MÓR PARTI PICÉK, HORGOK ÉS VARSÁK A SZEGEDI TISZAPARTON Végig a tiszai horgászok között (A Délmagyarország munkatársától.) Szege­den már hosszú idő óta űzik a horgászást, amely számos embernek nem csupán sport, hanem foglalkozás is. Korán reggelenkint, ami­kor éppen hogy előbújik a nap, egész rajokat, öreget-fiatalt, lehet látni, amint a Tiszapart felé sietnek, hónuk alatt valami hosszú bottal, vagy bambusznáddal. Szegeden sok a szenve­délyes horgász és az alkalmi halász. Egy sta­tisztikából láttuk, hogy kettőszázhatvan pi­céző van Szegeden. Hogy hivatásosak, az on­nan sejthető, mert jelentős anyagi áldozatokat hoznak a picézésért és naphosszat, sőt hét­számra el-eljárnak a Tiszapartra, halra lesni. A picczés nem olcsó szórakozás. Valamikor az volt, nem nagyon ellenőrizték, hogy a Fe­hértónál, vagy valahol távol a Tiszán halász­jeggyel picézik-e valaki. A Fehértóban most érdemesebb volna halászni, de nem szabad, fegyveres halőrök védik ahalakat az orvhalá­szoktól. A Tiszán pedig maguk a halászok vi­gyáznak, hogy illetéktelen ne foghasson halat. Mert csak az illetékes, akinek halászjegye van, 7 pengő 50 fillér ennek az ára egy-egy szezon­ra, márciustól—októberig. De a halászjegy még senkit sem jogosít fel arra, hogy a Tiszán hatásszon. Legfeljebb otthon az udvarában, vagy a lakásában, ha van egy házi-halastava. A Tiszán csak az halászhat, aki a bérlő-halász­mesternek is megfizette a dijat. A Tiszát ugyanis felfelé is, lefelé is, haszon­bérbe szokta kiadni a város. Évek óta ketten bérlik a Tiszát; Tápétól felfelé mintegy 100 kilométernyire az Antalffy-testvérek a bérlők, lefelé a trianoni határig, 8 kilóméter hosszan, a Bittó-testvérek. A városi halászjegy itt mit sem ér, csak azok halászhatnak a folyóban, akiknek ők külön adnak engedélyt. Ezeknek az engedélyeknek nagyon különféle áruk van, csak törzsökös halász tud eligazodni rajtuk. A legolcsóbb halászengedély 8 pengő egy sze­zonra, a legdrágábbért 80 pengőt kellett fizet­ni. Minden attól függ, hogy ki milyen halász­szerszámmal dolgozik a Tiszán. Egy parti pice után 8 pengő az árenda, két parti pice után 12 pengőt Keli fizetni. Aki egyszerű véghoroggal dolgozik, az 20 pengőt fizet, két véghorog után 30 pengő az engedély dija. A varsáért kell a legtöbbet adózni, 60—80 pengő egy szezonra, de ebbe akad béle a legtöbb hal is. Van olyan halász is a Tiszán, aki 8—10 varsával dolgo­zik és segédszemélyzete is van. A Tiszán mindamellett a parti picésekböl van a legtöbb. Hosszú pálcára kötik rá a hor­got, ezt dobják bele a vizbe. Némelyiküknek 6—8 picerudja is van, egymás mellett sorakoz­nak a parton, várják az áldozatot. Az élelme­sebbíke nyugodtan végigheverészik a parton és ugy várja az eredményt. — Aztán honnan tudja meg, hogyha hal akad a horogra? — kérdeztük az egyik heve­résző picemestert. — Majd meghallom a csöngetést —, mondta. — Csöngetést? — Hát nem látja a nicerud végén a csön­gettyüt. Csöng ez irgalmatlan, ha hal akad fel a horogra! Kis csöngettyü van a bot végén. Mindegyik rúdon más és máshangu, kisebbek, nagyobbak. Ezek jelzik a halat. Van már női-halász is. A Tiszaparton talál­koztunk vele. Csinos parasztmenyecske volt, csónakról rakta a horgokat a folyóba. A férje is, az apja is halász, ő meg segít nekik. Az első tiszai halászasszony. Hogy kik horgásznak: mindenrangu és rendű emberek. Azt is mondták azelőtt, hogy passzió­ból csak idős nyugdijasok horgásznak. Mosta­nában mindenfajta loglalkozás képviselve van a passzionátus horgászok között. Vegyük csak elo a statisztikát a szegedi horgá'kokról. Van köztük pilóta, aki mindennap délután ponto­san megjelenik a Tiszán és türelmesen horgá­szik órákon át. Van a picézők között rendőr­kapitány, őrnagy, százados is, magasrangu vasúti hivatalnok, több bíró, városi főmérnök, tiszteletbeli főorvos, bankigazgató, pap is. Van a Tiszán egy vidám négytagú horgász-társaság: egy ügyvéd, egy vállalati igazgató, egy bártu­lajdonos sé egy nyugalmazott hajóskapitány; mindennap délután lemennek a Tiszára es vadásznak a halra. Ha zsákmány akad a ho­rogra, akkor ott lenn, a parton tüstént megfőzik a halpaprikás-vacsorát. A bort azok fizetik, akiknek nem volt szerencséjük. A Boszorkánysziget mellett, közel a Tisza partiához takaros kunyhó van. Egy szegedi trafikos, százszázalékos rokkant lakik benne egész nyáron. Térdből van elmetszve mindkét iába, a gránát csonkitotta meg valahol az Ison­zónál. Azt mondja: 13 esztendeje halászgat már itt a Tiszán és jobban megel a halakból, mint a trafikból. Hetvenhárom horoggal szo­kott dolgozni. Most nagy a viz, sok a hal, mégis kevés akad horogra. M; az oka ennelt igy magya­rázta egy tiszai halász: — Jól vannak lakva a halak. A viz sok min­denfélét lehozott az ártérről, akad ennivaló a halaknak, nem kapkodnak a horog után. Majd ha kicsi lesz uiból a viz, megjön a halszüret. Mondjuk a halásznak: nemsokára jön a fehér­tói hal. Lenézően mustrál végig bennünket, látszik azt gondolja, nemigen ertünk a dolog­hoz. Csak jósokára szólal meg ismét: — Deiszen, kinek tiszai halra van gusztusa, nem kell annak a fehértói hal... A Tisza, meg a Fehértó, az kettő ... Halálos gyermekszerencséflenség (A Délmagyarország munkatársától.) Tra­gikus baleset történt kedden délelőtt a Király­halom 680. számú tanyán. A tanya gazdájá­nak, Hevesi Jánosnak 17 hónapos gyermeke a tanyaudvar vizállásos területén vizbefulladt. A szerencsétlenséget azonnal észrevették, de a gyermeken nem lehetett segíteni. A nyomozás megállapította, hogy Hevesi János és felesége a reggeli órákban kiment a mezőre dolgozni és öt gyermekét, akik közül a legidősebb 12 éves, otthon hagyta. A 12 éves fiúnak kellett volna vigyáznia á kisebbekre. A négy nagyobb gyermek azonban annyira belemerült a játéka ba, hogy észre sem vették, amikor a legkisebb eltűnt közülük. A kisgyermek besétált az ud­varnak viz alatt álló részére, ahol belefulladt az egyik gödörbe. Az eljárás megindult. Kéthónapi fogházra ítélték a tanyai szélhámost (A Délmagyarország munkatársától.) Ka­tona Mihály domaszéki, 26 éves földműves ellen az utóbbi hetekben rengeteg feljelentés érkezett csalás miatt. A földműves, aki ügy­nököléssel is foglalkozott, mindenkit becsa­pott, akit csak lehetett. Egyik kedvenc trükk­je volt a következő. Vásárólt félliter bort. Há­romdecit megivott belőle, ha ízlett, a megma­radt kétdecit elvitte egy borkereskedőnek, aki­nek azzal a megjegyzéssel nyújtotta át, hogy ebből a jó borból van neki 15—20 hektó el­adó. A borra megegyeztek, 15—20 pengői elő­legképpen felvett a kereskedőtől, azután eltűnt. De különböző trükkökkel eladott búzát, lovat, tehenet. Nemrég azután elfogták és kedden a járásbíróság elé állították. Dr. Szűcs járásbiró tárgyalta a szélhá­mos gazdálkodó ügyét. Katona mindent beis­mert és azzal védekezett, hogy kellett hozzá­pótolni szűkös jövedelméhez. A bíróság 13 rendbeli csalás vétsége és egyrendbeli csalás vétségének kísérlete miatt 2 hónapi fogházra ítélte. Halá'ra gázolt egy négyéves kisfiút a tehén {A Délmagyarország munkatársától.) Kü­lönös baleset érte kedden reggel a pusztamér­ges! országúton P o z d o r József 4 éves kisfiút, akit elütött egy tehén. A kisfiú az országúton játszadozott és csak későn vette észre, hogy az országúton egyszerre feléje rohan egy megva­dult tehén. A kisfiú menekülni igyekezett, de nem tudott kitérni a tehén elől, amely el­ütötte. A kisfiú a zuhanástól oly súlyos sérülé­seket szenvedett, hogy be kellett vinni a köz­kórházba. Állapota már az uton válságosra fordult és mire beértek vele Szegedre, a ko­csiban meghalt. A szerencsétlenség ügyében megindult a vizsgálat .

Next

/
Thumbnails
Contents