Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-26 / 166. szám

PELM AGYARORSZAG SZEGED. ScerkMdMéo: Somogyi ncea 22. Lem. Telet on: k«lc*thik«nyinlAr é» teqylrodn Aradi ucca 8. Telefon : 13—OO. * Nyomda : l.llw Unrtt ucca 19. Telefon » 13'OC TATlrafl levélcím l>*lmBny«mr<wAo «»«oeil Ne árverésen! A város hatósága, mint a Délmagyarország értesül, szeptember elején hétezer hold föl­det fog árverésen haszonbérbeadni. A ha­szonbéres földek egy kisebb részét egy év­re, nagyobb részét azonban huszonötévre ad­ják ki annak, aki árverésen a legtöbbet kí­nálja érte. Már a háború alatt kezdtünk mozgalmat annak érdekében, hogy a város ne árve­résen adja haszonbérbe földjeit. Tizenhét évi szakadatlan harc, indítványok, beszédek és hírlapi cikkek után sikerült is álláspon­tunknak helyességét ismertetni. A város már nem egyszer jelentette ki, hogy szakítani fog a haszonbérletek elárverezésének rendsze­rével s már el is készült az a szabályzat, mely a haszonbérlők kiválasztásának uj módját szabályozta- Nem volt pedig könnyű az ut, amíg ide elérkeztünk. Az ellentétes álláspon­ton levők először a törvényre hivatkoztak, amely szerint a város rendszerint árverésen köteles ingatlanait bérbeadni, árverésen kí­vül csak akkor szabad, ha a törvényhatóság közgyűlésének megállapítása szerint az árve­résen történő haszonbérbeadás meghiúsult­nak tekinthető. A törvénynek ezt a rendelkezését legyőz­te az élet. A közgyűlés meggyőződhetett ar­ról, hogy a haszonbérletek árverésen törté­nő kiadásának rendszere meghiusult s azért joggal állapította meg, hogy ha a rendszer meghiusult, akkor az egyes árverés sem ve­zethet sikerre. A városnak ugyanis nem le­het az a célja, hogy annak adja ki földjét, aki legtöbbet ígér, a föl­det annak kell ki ad ni, aki legtöb­bettud fizetni. Akinek nincs semmije, az sokkal többet tud Ígérni, mint akinek van valamije. Az árverés a hazardéria meleg­ágya volt, a fizetőképeseket a fizetni nem tu­dók Ígérgetései s felelőtlen hazardériája el­riasztotta a városi földek haszonbérbe véte­létől, aki pedig fizetni nem tudott, azt a fel­csigázott haszonbér mellett kivett föld fize­tőképessé nem tett. Hét-nyolc éve annak, hogy a város a haszonbérek revíziójával baj­lódik. Kiszámíthatatlan az a kár, ami a várost a haszonbérlők rendezetlen jogviszonyai kö­vetkeztében érte. S ennek a kárnak igen nagy részét el lehetett volna kerülni, ha a város már korábban szakított volna a ha­szonbérletek árvereztetésének rendszerével. A városnak az az érdeke, hogy jól gazdál­kodjanak földjén. Ez nemcsak közgazdasági, hanem finánciálís érdek is. A város csak a jól gazdálkodó haszonbérlőtől kapja meg a haszonbért. De ha árverésen adják ki a föl­det, akkor nem annak adják ki, aki jobban gazdálkodik, hanem annak, aki töb­bet i g é r. Megtörténhetik s tömegesen történt is meg, hogy az elől, akinek munka­képes családtagjai, gazdasági felszerelése és jószágjai voltak, olyan kaparintotta el a bérietet, akinek még kapája sem volt s sem­mivel mással nem rendelkezett, csak vakme­rőséggel, amivel a régi haszonbérlő ajánlata fölé ígért. Szociális szempontból is mér­hetetlen károkat okozott ez a romboló árve­rési rendszer, mert nem a dolgozni és fizetni tudókat, hanem a felelőtlenül Ígérgetőket jut­tatta földhöz. Mi volt az eredménye ennek a rendszernek? A föld nem kapott megfelelő művelést, a város nem kapott haszonbért, Szerda, 1933 Julius 26 Ara 12 fillér IX. évfolyam, 166. »z. azok pedig, akik dolgozni és fizetni tudtak volna, nem kaptak földet­Kétségtelen tehát, hogy egySn! ki­válogatás döntheti csak el, hogy ki le­het a város haszonbérlője. A haszonbéreket előre kell megállapítani, nem pedig az árve­rések esélyeire bízni, hiszen, na túlzott ára­kat ér el az árverés, a haszonbéreket úgyis le kell szállítani s azt már a múltból fájdalma­san sok példa igazolja, hogy az ilyen revíziós eljárás mennyire destruálja a haszonbérlők fizetési készségét Akinek több gyermeke van, annak nagyobb haszonbérletet lehet adni, aki gazdasági felszereléssel rendelke­zik, arra is nagyobb darab földet lehet bízni, mint aki gazdasági felszerelés nélkül kezd a haszonbérlethez. Gyakorlati gazdasági isme­reteket is meg lehet követelni, aki most akar­ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3.20. Vidéken «» Budapesten 3.BO, kUlttSIdOn •-40 pengd. - Egye* iiAm Ara hétkttz­nap 12, vatSr. «a Ünnepnap 20 ílll. Hír­detések felvétele larlta azerlnl. Megte­lenltc hétm klrélelével nanonta reqno ja megtanulni a gazdálkodást, annak legfel­jebb kiskertet szabad adni. Amikor a városi közérdek, a közgazdasági érdeke s financiális szempontok egyformán követelik azt, hogy a város szakítson a ha­szonbérletek árvereztetésének rendszerével, amikor már a város közgyűlése is amellett foglalt állást, hogy ne árverésen, hanem egyéni kiválasztáson alapuljon a városi ha­szonbéres földek értékesítésének rendszere, akkor milyen erők és milyen megfontolások játszhatnak szerepet abban, hogy a város ha­tósága a most lejárt hétezer hold haszonbé­res földet újra árverésen akarja kiadni? Ta­lán csak a vis inertiae érvényesül ezen a téren is, vagy pedig az az igazság, hogy sokkal nehezebb a megszokottal szakítani, mint az uj igazságot felismerni? A miniszterelnök kedden éjfélkor Rómába érkezett Az állomáson Mussolini fogadta Gömböst és Kánya külügyminiszteri Szerdán délelőtt kezdődnek a tanácskozások (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Ró­mából jelentik: Gömbös Gyula.miniszterel­nök és Kánya Kálmán külügyminiszter ér­kezéséhez a római pályaudvar előtt hatalmas tömeg gyűlt össze. Mussolini miniszterelnökön kivül, — aki S u v i c h külügyi államtitkár társaságában jelent meg —, megjelent a pá­lyaudvaron a római kormányzó, a fasiszta párt főtitkára, a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, a quirináli és a vatikáni magyar követség tagjai. Pontosan háromne­gyed 12 órakor érkezett meg az express Ró­mába, amelyről elsőnek Gömbös Gyula szállt ki, akit a megjelentek meleg ünneplés­ben részesítettek. Mussolini a vonatból ki­szálló miniszterelnököt, majd Kánya külügy­minisztert és a kíséretét kézfogással üdvözölte. Gömbös sorra kezet fogott az olasz előkelő­ségeitkei. Mussolini ezután Gömböshöz for­dult: — Milyen volt az utazás? Majd ezzel búcsú­zott el a miniszterelnöktől: — Szóval holnap délelőtt a Palazzo Veneziá­ban. Kellemes tartózkodást! Gömbös ezután autóba szállt és Hóry András kíséretében a magyar követségre hajtatott. Ká­Dya Kálmán a Palazzo Veneziában szállt meg. Gömbös római tartózkodásának első napján délelőtt 10 órakor Mussolinivei találkozik a Palazzo Veneziában. A miniszterelnökön kivül résztvesz a tanácskozásban Kánya Kálmán külügyminiszter is. Szerdán az egész napot különböző tárgyalások veszik igénybe, köztük a S u v i c h külügyi államtitkárral és a kü­lönböző szakértőkkel folytatandó tárgyalások. Az olasz saftó Rómából jelentik: A Stampa keddi száma vezércikkben foglalkozik Gömbös miniszterel­nök látogatásával. A látogatás — írja a lap —, bizonyítja a két állam közötti barátságos politika folytatólagosságát, amely az 1927 évi szerződésben teljes alkalmazást nyert. Magvar­ország már teljesen kiemelkedett abból az alá­rendelt szerepből, amelyre a trianoni szerző­dés látszólag itélte, azóta a magyar nemzet po­litikai és erkölcsi fejlődésében jelentős lépést tett Most már nem tekinthető jelentéktelen tényezőnek, amelyet büntetlenül lehet támad­ni. Visszanyerve tekintélyét, ma ismét meg­van mozgási szabadsága és ez jelentős súlyt biztosit számára Európában. Róma és Buda­pest kormányai között még sohasem volt olyan tökéletes egyetértés, mint most Magyarország ujjáértékelése szempontjából. A négyes szer­ződés megkötése után kialakult békés légkör alkalmas arra, hogy a háború után megmér­gezett viszonyokat uj, megváltozott helyzet váltsa fel. Másrészt egyes helyzetek kiélesedé­se egyre nagyobb jelentőséget biztosit Magyar ­orszagnak a nemzetközi egyezmény kialaku­lása kérdésében. Budapest és Róma nemzeteinek szolidaritá­sa — irja tovább a Stampa — most újból be­bizonyosodik egy olyan pillanatban, amely ta­lán döntő fordulatot hoz az európai politika, különösen pedig a dunai politika teljes át­orientálódása terén. A négyhatalmi egyezmény megtisztította a levegőt. Gömbös tábornok nem szalad agyrémek után. Mussolinival foly­tatandó tanácskozásaival összefogó tiszta ké­pet nyer majd arról a súlyos problémáról, amelynek neve: délkeletcurópai államok együttműködése. »»Dunai Locarno" (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Pá­risból jelentik: Párisi diplomáciai körökben rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak Gömbös római utjának. A L'Intresigeant római tudó­sítója azt írja, hogy Gömbös római tárgyalá­sai meghozzák a balkáni és a dunai Locarnot. A lap megállapítja, hogy Olaszország már ré­f ;en óhajtja a délkeleteurópai Locarno megva­ósitását. Érthető tehát, ha Rómában ez a kér­dés áll majd a tárgyalások központjában. Olaszországban mindenki tisztában van azzal, hogy Gömbös főcélja az osztrák-magyar gaz­dásági antant és nem lehet kétség aziránt, hogy ebben a törekvésében a magyar miniszterel­nök teljes mértékben számithat Olaszország szimpátiájára. Abból a körülményből, hogy a magvar miniszterelnököt nem csak a külügy­miniszter kisérte el római útjára, hanem gaz­dasági szakértő is, a lap arra következtet, hoey a római tanácskozások során pontosan kidol­gozott terv körül folyik a szó-

Next

/
Thumbnails
Contents