Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-23 / 164. szám

amelyek arra engednek következtetni, hogv csak látszólag győztük In az állam ellenségeit. Ezért a kormány ugy találta, hogy biztosítani kell a legszigorúbb eszközöket, amelyek segítségével ícgyozhelők az ellenségek. Aki a jöOil.MÄGf AHOÄSZÄO vőben kezet emel rendőrre, vagy a rohamosztagosra, annak komolr/an kell számolrtft alzal. hogy meghal. Az ilyen rendkívüli eljárás is alá kerül és büntetése a halál. Az ui rend az egész birodalomra kiterjed. Î933 hiTius 25csak a kánikula rovására kell irni a sok tiszai vizbefultat is, nincs nap, hogy valamelyik tanyán ki ne gyuladna egy-egy szalmakazal, vagy zsupptető. A kánikulának azonban van jő oldala is. A nyári szezoncikkek forgalma nagy lendületet vett. Jól megy a zöldvendéglőknek, esténként táblás házuk van ¿s a Tiszát ezer és ezer csónak lepí el. A szezon, amely oly sokáig váratott magára, teljes erővel megindult és — igen tartósnak Ígérkezik. Az egyetem meteorológiai intézete szerint kilátás v-jp arra, hogy szeptember végén is nyári meleg idd járjon. A rendőrség a strandélet megindulásával kapcsolatban ismét erélyesen ellenőrzi a tiszai életet. A csónaKázóknak nem szabad a partokon kikötni. Lovasrendőrök cirkálnak a víz mentén cs bezavarják a vizhe a kiszállókat. Leeresztett fürdőruhával, vagy felsőrész nélküli uszóruhában nem szabad mutatkozni. l< igyclmeztetik a közönséget arra, hogv mit szabad és mit nem. Tilos a tánc, n hangos, izabados viselkedés... Betiltották Meskó horogkeresztes lapját Budapest, július 22. A belügyminiszter a Meskó Zoltán szerkesztésében és kiadásában megjelenő „Nemzet Szava" cimü lap megjelenését és ter jesztését julius 23-tól augusztus 31 -ig betiltotta az ország érdekeit veszélyeztető közleményei miatt Betiltotta továbbá a lap uceaí terjesztését további 3 hónapra és pedig szeptember 1-től november 30-ig. Az indokolás szerint a betiltásra okot a lap julius 20-i számában megjelent „Veszélyben a búzaexport" cimü, „Halálos csapás fenyegeti a magyar mezőgazdaságot" alcimü, továbbá a julius 21-iki számban megjelent „Pánik a termelők körében" cimü cikkek szolgáltatták, amelvek olyan valótlanságokat közöltek, amelyek alkalmasak arra, hogy a gazdatársadalom, de általában a gazdasági élet körében izgalmat és nyugtalanságot keltsenek. III. ker. TYE^SzUE 5:3 (5:1) Budapest, julius 22. A SzUEszombaton bajnoki vizipólómérkőzést játszott a Császárfürdőben. Az óbudai csapat 5:3 arányban győzött. Góllövők: Musitz (4), Czelle, illetve Wanie, Mihajlovics és Pleplár. Szombaton alairtak a magyar-német gazdasági megállapodást Berlin, julius 22. A MTI. jelenti: A németség vezetni szombaton aláírták. A tárgyalások arra az eredményre vezettek, hogy jelentékeny menviségü magyar búzát lehet a német piacra vinni, ezenkívül Magyarország nagymenynyi ségü buza, rozs, árpa és kukoricavásárlásbk tekintetében jogot kapott opció gyakorlására. A német kormány hozzájárult az 1933 tavaszán a rozsra kiszabott magas prohibitiv vámok csökkentéséhez és hogy a magyar behozatal részére előnyben részesített kontingenst állapítsanak meg. Etekintetben a két fő gondolat, amelyek a tárgyalások előterében állottak, hogy a német kormány eleget tesz azoknak a magyar kívánságoknak, amelyek bizonyos árufajták elvállalására vonatkoznak, főleg barack és szesz tekintetében. T NAGY ÁRLESZÁLLÍTÁS folytán ma már mindenki fedezheti nyári Nagybani Arak. « Elegáns loimik. EHOrendU minőség. ZSURKO JÁNOS ífS?^^^9*™46 irányárak: A fehércipők árát rendkívül NŐI Cipfik 5*50—6*50-101. Férfl cipők 7*50-8*50-101. mélyen leszállítottuk. m Tartós nyári meleget jósolnak (A Délmagyarország munkatársától.) Néhány nap óta szaharai hőség uralkodik Szegeden. A hőség már-már veszedelmes méreteket ölt, a kánikula eddig két halottat követelt. Igen sok azoknak a száma, akik a tűző nap következtében napszúrást szenvedtek. UgyanÖregedő egyéneknél, Ha az erek meszesednek, -val segúetnek, S évekkel tovább élhetnek. Igmán Egy halott emlékiratai Irta Móra Ferenc IV. Attól kezdve, hogy Szegedre kerültem, nem sok kárt tettem az irodalomban. (Minek mondanám, hogy azért jöttem Szegedre, mert a szivem húzott ide? A szántszándékos akaratomnak nem sok része volt benne, mint életem semilyen cselekedetében sem. Engem mindig vitt a viz, amerre neki tetszett s én legfeljebb hagytam, hogy vigyen a viz, hívják azit végzetnek, gondviselésnek, isteni akaratnak. Keleten ezt a mindenbe való belenyugvást hívják KIszmet-nek. Az édesanyám ezt kiskunul igy stilizálta: ahogy esik, ugypuff a n. Nekem is mindig ez volt a filozófiám s ebből is tudom, hogy bennem egy csöpp nyugateurópai vér sinos.) — Minden sorában költő, de újságíró sohase lesz belőle, — mesélte rólam Békefi szerkesztő ur próbaheteimben a Kass nagy asztalánál, ennélfogva mindent, elkövetett, hogy ne költő legyek, hanem újságíró. Nagyon sokat dolgoztatott velem, lehetőleg olyan dolgokat, amelyek olyan messze ősnek a költészettől, mint én a kamatos-kamats/ámitástól. A közigazgatáshoz osztott be riporternek s az adófelszólamlási bizottságot bizta rám. Nem volt rossz választás, legalább a lap szempontjából, s az adófizető nemzet a lappal együtt engem is hamar gráciájába fogadott De a múzsák nem hagyták jóvá ezt a közjóra irányuló tevékenységemet s mind elszökdöstek tőlem. Nemcsak a hangulatom hiányzott a költészethez, hanem az időm is. Békefi szerkesztő ur annyira szeretett, hogy két esztendei ujságiráskodásom alatt egyszer adott hosszabb szabadságot. Egy egész hétre hazaeresztett Félegyházára. — Menjen, fiam, ki érdemli meg, ha maga nem? Aztán térjen vissza egy tarisznya szép verssel. Másnap reggelre ott volt a sürgöny, álmomból zörgettek fel vele. — Ma este Singer Mátyás jubiláris vacsorája. Riportot csak ön Írhatja. Kérem azonnal hazajönni. Nyögve fogadtam a parancsot, bár tudtam, hogy nagy tisztességnek kell azit tekintenem. Singer Mátyás nagy embere volt Szegednek. Kitűnő orvos, a városi kórház igazgatója, roppant érdemes múlttal, amely azonban már kissé hosszura nyúlt. A türelmetlen fiatalok helyet követeltek, de Matyi bácsi ragaszkodott a helyéhez. Polgármester, főispán, Lőw Immánuel valahogy mégis rávették, hogy adja be a lemondását Nagy volt az öröm, nagy bucsubankettet rendeztek az öreg urnák s erről kellett nekem valamilyen szépet Írnom, amit Matyi bácsi meglátott sziwel tegyen el az emlékei közé. A bankét valóban gyönyörű volt, de nem egészen ugy végződött, ahogy vártuk. Szebbnél-szebb felköszöntőkkel érzékenyítették el Matyi bácsit, alig győzte a szemét törülgetni. Éjfélkor aztán felállt és Így köszönte meg az ünneplést: — Életem legszebb napja volt ez. Én már azt hittem, nem való vagyok semmire, mert az ilyen öreg ember, mint én vagyok, már podvás öreg fa, amely tűzre se sokat ér. Ezekből a gyönyörű felköszöntőkből azonban megtudtam, hogy én még mindig tele vagyok energiával, fiatalos tűzzel s pótolhatatlan veszteség lesz Szeged városára, ha a helyemet elhagvorr Mivel pedig én sokkal jobban szeretem Sz^edet, semhogy veszteséget akarnék szerezni, ezei ünnepélyesen bejelentem, hogy levonom a konzekvenciákat és már holnap reggel vissza fogom vonni a lemondásomat. Később derült ki, hogy nagyon érdemes volt nekem ezen a jeleneten ott lennem. Az utolsó tíz esztendő alatt sokszor csalogattak engem Pestre az ottani mindenféle jó embereim. Hogy igy, meg ugy szeretnek ők engem messziről is, hát még akkor hogy szeretnének, ha közelebbről érnének. Ilyenkor mindig idéztem nekik Maityi bácsit s én is levontam a konzekvenciát — Azt akarom, kedves pesti embereik, hogy tovább is szeressetek, ennélfogva otthon maradok Szegeden. Annyira itthon maradtam, hogy lassankint teljesen elmaradtam az országos irodalomtól. A szegedi sajtóban Is ritkán követtem el rimes garázdaságot s itt is nyilván csak azért, mert a kislánvom borzasztó büszke volt rá, hogy az 6 apukája költő. Országos hirbehozástól megmentett a körtöltés és igy nem vettük túlságosan komolyan a költőséget. Én magam annyira nem, hogy mikor 1914ben a szerkesztőségben felbontottam p*st' tudósítónk éjszakai sürgönyét, amely s cinkotai gyilkosság részleteinek azt vetette utána, hogy Móra Ferencet beválasztották a Petőfi-Társaságba, lót nevettem rajta. — Persze, a szegedi posta eltévesztette a dolgot. István helyett Ferencre jár a kezük. És mindjárt meg is írtam magam a hírt, jó lélekkel, mert tudtam, hogy a bátyám a költő, nem én. De hát mért ne jusson az ő dicsősége én rám is egy kicsit? A pesti tudósításhoz hozzáWggyesztettem egy kérkedő sort: A Petőfi-Társaság uj tagja testvérbátyja lapunk főszerkesztőjének. Már akkor ki is szedték a kéziratot, mikor Szávay Gyula akkori főtitkár gratuláló sürgönyét hozták. Igy aztán másra kellett bízni a hír megírását, de máig is azt hiszem, a néhai lírikust, akinek pályájáról ezeket a följegyzéseket írom, tévedésből, a bátyja helyett választották be a PetőfiTársaságba.