Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-22 / 163. szám

DÉLMAGYARORSZÁG SZEGED. SierKeuMMég: Somogyi ueoa M.Lem. Telefon: 2M3.^KiadAhlvatal, knictnnknnyvtér 6* tegylnxla Aradi ueea S. Telefon » 13—O®. * Nyomda > LHw LllMtt iicco 19. Telefon s t3«oA Tavira« é* Irv^lrlm IMlmnovaronzAa ®*«!ned Szíves elnézést kérünlc, nem azért, mert foglalkozunk a polgármesternek s a tanács valamennyi tagjának a szabadtéri játékok ügyében csodálatosan egyhangú állásfoglalásával, hanem a látszat miatt. Nekünk azonban erős a hitünk abban, hogy előbb-utóbb minden igaz ügy diadalmaskodik és abban, hogy az olvasó tisztában van vele, hogy az ellen a szellem ellen, mely a város presztízsét és érdekét egyformán mélyen sértő határozatot szülte, végre irtó hadjáratot kell kezdeni. Se barát, se ellenség — sajtóorgánumok kevés barátjáról és sok ellenségéről van szó — bele ne essen az optikai csalódás su'yos tévedésébe, amint megbocsájthatatlan ballépés lenne a mi részünkről, ha kellő önfegyelem és tiszta önkritika nélkül összetévesztenők a város ügyét újságok ügyével s olyan állásfoglalást, mely a lapokra kellemetlen, városi érdekek szempontjából tennénk bírálat tárgyává. Közügy mellé véleményünk helyességét bizonyító, egyben azonban a lesújtó és elrettentő adatok és érvek olyan gazdagságával, mint most, még soha oda nem álltunk. Se hírlapi cikkben, se közgyűlési beszédben, se a közélet más fórumán folytatott vitában. Ezeknek az érveknek és adatoknak egy részét már ma fel kell tárni, egyrészt azért, mert mindenkinek módot kell adni arra, hogy ebben a végtelenül nagyfontosságuközügyben tisztán lásson^ és minden adat és érv alapos ismeretével alkothassa meg véleményét, másrészt azért, mert a szabadtéri játékok ügyében elfoglalt hatósági álláspont feltárta előttünk azt a meredeket, amely felé ez a város rohanva szédül, ha tovább tart az önmagát örökösen csak tapintatossággal vigasztaló és mentő hallgatás. Arra a célra, hogy szabadtéri jófékot lehessen rendezni, — olyan szabadtéri játékot, mint amilyenről szó van — egyetlen fillértámogatást se akar adni a hatóság. Azt mondja, hogy nincs födözet. A Szegedi Hét városi támogatására van födözet. Ennél is több van. Pénz. S hogy megmutassa a hatóság, milyen gavallér tud lenni, amikor arról van szó, hogy rendezzenek-e vagy se a Széchenyi-téren halászlé-versenyt, ezer pengőt mindjárt ki is utal, a gyorssegély mintájára nyilvánosan is bevezetvén ezzel a szegedi polgármesteri önkényjogok közé a gyors támogatást. A világért sem akarják ezek a sorok megzavarni a Szegedi Hét rendezése körül kialakult társadalmi egyhangúságot és közreműködési lelkességet. De most, amikor mérlegelésben nagyobbat tévedett a hatóság, mint amekkorát tévedésekhez edzett szeme valaha is botlott, fel kell világositan!, hogy mindenki — katona és polgár egyaránt, — akinek szerep adatott a Szegedi Hé irányitása és rendezése körül, tisztában volt vele s ennek állandóan kifejezést is adott, hogy mint kulturális megnyilatkozás és számottevő idegenforgalmat teremteni hivatott és kénes tényező a szabadtéri előadások messze fölötte vannak a Szegedi Hét minden programpontjának. A közelmúltban rendezett már a szegedi hatóság egy kulturális és idegenforgalmi botrányt, amelynek a hire szétszivárgott egész Európába. Bizonvos fokig tehát jóhirünk Szombat, 1933 Julius 22 Ára 12 fillér évfolyam, 163. sz. ELŐFIZETÉS: Ha vonla helyben 3.20. Vidéken 6» Budapesten 3.00,kllll«ld0n e.40 pengd- - Egye« izAm Ara MtkHznap 12, va*«r- et Ünnepnap ZO 11U. Hlrdeféaek felvétele fnrlta trerlnl. Meglelem« hélld kivételével naponta reqqel Xtikos íanácsko&ás Göringnél a ro&amossziagoUról Szombatra Berlinbe (frlvtdka S. A. parancsnokokat — Fellázadtak a fiamburgi rohamosztagosok (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Berlinből jelentik: A Keleti-tenger egyik homokszigetén, Sylten pénteken délután titokzatos tanácskozás kezdődött Göring miniszterelnök nyaralójában. A tanácskozáson résztvett a porosz igazságügyminiszter, az igazságügyi államtitkár és a titkos államrendőrségi hivatal vezetője. Az értekezletről hivatalos tájékoztatót nem adtak ki, de ugy látszik, hogy fontos határozatot hozhattak, mert Göring félbeszakítva szabadságát, sürgősen visszatért Berlinbe, ahová táviratilag elhivatta az összes nemzeti szocialista rohamosztagok parancsnokait. Beavatott körökben azt hiszik, hogy a sylti titkos tanácskozás és a szombat délutánra öszszeh ivott rohamosztagparancsnoki értekezlet, a nemzeti szocialista rohamosztagokban mutatkozó bomlási jelenséggel áll összefüggésben. A Daily Herald jelentése szerint Hamburgban a hitlerista rohamcsapatok körében súlyos zavargások törtek ki. A robamosztagcsapatok tűntető felvonulást rendeztek, munkát és kenyeret követeltek. A város egész rendőrségét és katonaságát mozgósítani kellett, hogy a zavargások elfajulásának elejét vegyék. Az összes hamburgi rohamosztagokat feloszlatták, többezer embert kizártak a rohamosztagokból. A zavargókat száz számra fogták el, akiket részben koncentrációs táborokba utaltak, részben megindították ellenük a bűnvádi eljárást. Hiller találkozik Datadiervel? München, julius 21. Hitler és Henderson csütörtökesti müncheni tanácskozása, amelyen jelen volt N e u r a t h külügyminiszter is, a kiadott hivatalos jelentés szerint azzal az eredménnyel járt, hogy Hitler elvben hozzájárult a francia miniszterelnökkel tervbevett találkozáshoz. Henderson már régóta foglalkozik azzal a f

;oiidolattai, hogy összehozza a német kancelárt és a francia miniszterelnököt, miután véleménye szerint a leszerelési probléma megoltsa elsősorban a német—francia megegyezéstől függ. Henderson, aki már legutóbbi berlini tartózkodása alkalmából is igyekezett rávenni az illetékes német tényezőket arra, hogy készítsék elő Hitler kancellár és Daladier miniszterelnök találkozását, a müncheni konferencián megismételte indítványát és részletesen vázolta a kancellár előtt, melyek azok az okok, amelyek olyan nagyon kívánatossá teszik a német és francia kórmányelnők személyes eszmecseréjét. Hitler nem adott végleges választ, elvben azonban nem zárkózott el a találkozás gondolata elől. A kiadott hivatalos jelentés szerint Hitler és Daladier találkozásának megvalósításához még „további diplomáciai előkészítésre" van szüksée. van már messze az ország határain tul is s az, akinek némi betekintés engedtetik^ a közigazgatás boszorkánykonyhájába, kénytelen arra gondolni, hogy valaki — ha önkénytelenül is — beteges hajlammal ennek a jó hírnek az öregbítésén dolgozik. Mi engedékenyek vagyunk és elismerjük, hogy az újságírók nemzetközi szervezetét, amely eljött Budapestre ülésezni, nem okvetlenül kellett meghívni. Van Szegeden elég újságíró. Ülésező újságíró is. Azzal is tisztában vagyitik, hogy a vendéglátás pénzbe kerül. Még pedig nemcsak akkor kerül pénzbe, amikor osztálytanácsosokat látunk vendégül, akik közgyűlési aktáinkat referálják — milyen kellemes, ha hatósági szájiz szerint teszik — valamelyik minisztériumban, hanem akkor is, amikor pörköltét újságírók részére főzetünk, olyan újságírók részére, akik nem egyes urakat, hanem százezres és milliós példányszámú újságok közönségét informálják. Azt is elismerjük, hogy most más világot élünk, rosszabbat, mint amilyent akkor éltünk, amikor a spanyol viaszk és a rövid szoknya — ó kecses női bokák — hazájában tartott közigazgatási kongresszuson három olyan szegedi főtisztviselő vett részt, akik nem tudtak — spanyolul. Budapest megelégedett két ilyen tisztviselő kiküldésével. De az, aki 1150 pengőt fizetett ki egyetlen egy angol kiadóhivatali cikkért, — persze nem az egyik angol világlapban —, hogyan bírta ezt a várost az újságíró kongresszus szegedi meghívásának visszavonásával európaszerte kompromittálni és milyen jogcímen fosztotta meg, mert bele került volna esetleg szintén 1150 pengőbe, Európa minden nyelvén megjelenő szerkesztőségi cikkek sokaságától? Akkor volt födözet, sőt volt pénz is, amikor az Alföldkutató Bizottságnak 1000, a Magyar Városok Kongresszusának 960, IV. Károly tihanyi emlékmüve részére ÍOOO, a müvészsorsjátékra 617, a Mansznak 3600, és a Szent Imre Kollégiumnak 4000 pengőt adtak. Idegenforgalomra mindössze és öszszesen 3028 pengő jutott. Ebben az összegben azonban benne van az egyetlen angol reklámért kifizetett 1150 pengő és benne vannak az idegenforgalmi hivatal vezetőjének és előadójának utazási számlái. Kell és lehet jobban pőrére vetkőztetni a kártékony szegedi hatósági idegenforgalmi politikátlanságot ? Senki sincs se ebben a városban, se az egész országban, aki a kegyelet mélyebb lírájával, a megemlékezés áradóbb melegével, a méltatás és elismerés odaadóbb mondataival gondolna a fogadalmi templom kriptájának nagy lakójára, mint mi. Ha valakinek, nekünk tehát meg van a jogcímünk arra, hogy megkérdezzük: akkor is megtagadott volna a szegedi hatóság a szabadtéri játékoktól ötezer pengő hozzájárulást, ha gróf Klebelsberg Kuno kérte volna? Az adakozó kedvet megteremtő szegedi tényezők között nem a tekintélytiszteletet kifogásoljuk, viszont a hatósági határozatban megnyilatkozó rideg negátióval szemben föl kell vetnünk a kérdést : nem egészen egyévvel az ő halála után hova torzította kedvelt városának hatósága a Tőle kapott nagyszerű örökséget, szivét utolsó pillanatig hevitő gondolatait: az alföldi gondolatot és a kultúrfölényt. Az egyetemi város Iculturfölényét más városokkal szemben ? Sokkal kisebb és sokkal szegényebb és jelentéktelenebb városokkal szemben is.