Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-16 / 158. szám

2. Ott!M AGY AR OR SZAG 1933 ftilius Tö Reklám csak ugy ér valamit, ha mit ígér be is válik. Aki hashajtóra szorul, -vizJ s measzabadul. este 7 óra otán érkezett Balbo repűlő­raja Csikágó Tóié és a 24 hidroplán si­mán leszállt a Michigan tó vizére. A' hidroplánokat a határtól Csikágóig 40 ame­rikai repülőgép kisérte. Csikágóban páratlanul nagyaránya fo­gadtatásban részesítették Balbot és pi­lótáit A start hírére valóságos népvándorlás Indult meg a Michigan tó part jára. A példátlanul nagyarányú tömeg hihetetlen lelkesedéssel fo­gadta és ünnepelte az olasz repülőket. Az ér­kezés hírére minden nagyobb városból a kint élő olaszok egy-egy küldöttsége érkezett Csi­kágóba, akik fekete ingben, fasiszta köszöntés­sel üdvözölték a pilótákat. A repülőraj leszállás előtt tiszteletköroket irt le Csikágó fölött. Az egyezmény tartalma a következő: 1. A szerződést kötő felek minden őket érintő kérdésben megállapodnak és kötelezik magu­kat. hogy a Népszövetség keretében erejükhöz képest arra törekszenek, hogy a valamennyi állam közötti hatályosabb együttműködésnek a béke meghozására irányuló politikáját előse­gítsék. 2. Á Népszövetség szervei hatáskörének ép­ségben tartásával a szerződő államok egymás­közt kötelezik magukat, hogv megvizsgálnak minden javaslatot, amelv a Népszövetség alap­szabályainak hatályos alkalmazására vonatko­zik, nevezetesen statutHm X. biztosíték külső támadások ellen, XVI. a támadó elleni szank­ciók és a XIX. a revízió cikkelyeire. A leszerelési értekezlet által esetleg el nem intézett kérdéseket, amelvek a négy hatalmat különösen érintik, ismét közösen megvizsgál­ják. 4. A szerződő államok végül megerősitik azt akaratukat, hogy valamennyi gazdasági ter­mészetű európai kérdésben, amennvibén ezék Euróna gazdasági uijáépitését érintik, megál­lapodnak és e kérdések rendezését a Népszö­vetség keretében keresik. Páris—Róma A francia kOIOgymtnlszlérlum tegyzéke (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Pá­risból jelentik: A külügyminisztérium szomba­ton délután a négyhatalmi egyezmény alá­írásával kapcsolahan egy jegyzék szövegét hozta nyilvánosságra, amely hangsúlyozza, hogy az olasz-francia viszonyban beállott eny­hülés további nagyjelentőségű tárgyalások alapját képezi. Remélhető — mondja a jegy­zék —, hogv a legközelebbi események bebizo­nyítják majd, hogy Páris és Róma a közép­európai problémát is szempontjuknak megfe­lelően ítélik meg és felfogásuk a kérdés meg­oldása tekintetében nem mutat r-gy ellenté­teket. A leszerelés kérdésében is lényegesen kö­zeledett a két ország álláspontja egymáshoz. Daladier—Mussolini találkozás Páris, julius 15. A Paris Soir lehetségesnek véli, hogy Daladier miniszterelnök, aki a jövő hónap°ban hajóutat tesz a Földközi tengeren, találkozni fog Mussolinivei. * MMI hrMjII lehet/leéget ngy «IlMinlymhilit, h> »íUksíqirlflnpu beizerzéaével kHzvellenUl _ IcrmelOhB« lordul I Sn|At érdekében c»ele>c«zlk lehál, ha CIPŐT Zsurkó Jánoi ^^ ML Kossuth L s.-ut 6. sz. a. gyárüzemében vAftArol, »hol «mellett, hegy » leguloltA lacvállllnll MUABS «... fede»hetl efftkeégleMt ABC be.r'o'r­dlvol uertnt fle»«e Állított rmktArrril TAlo*«th»t ItSSZcII IIIOTE OVarl flíOII - Minden pAMrt «ztiMtOMAg ! Szombaton délben Rómában aláirták a négyhatalmi paktumot Róma, julius 15. Szombaton délben a Palaz­zo Venezfában aláirták a négyhatalmi szerző­dést A Palazzo Venezia előtt nagy tömeg gyűlt össze. 12 óra előtt néhány perccel érkezett meg De Jouvenel francia nagykövet, nemsokkal később az angol és a német nagykövet. Az alá­írás a Palazzo Venezia, egykor a kvirináli ma­gyar követség diszes fógadótermében volt amelynek egyetlen bútorzata a terem végén ál­ló hatalmas íróasztal volL A négyhatalmi szer­ződést aláírása előtt Aloisi báró olvasta fel. Je­len volt az aláírásnál az olasz külügyminiszté­rium több vezető tisztviselője is. Mikor az Angyalvár ágyúja leadta a 12 órát jelző lövést és a rádió nagy sziréná ja megszó­lalt, megnyíltak a hatalmas ajtók és a kormá­nyok képviselői alfabetikus sorrendben járul­tak az asztalhoz. Elsőnek von H a s s e 1 német követ, majd az angol és francia követ, végül Olaszország nevében Mussolini. Az aktus befejezése után Mussolini a következő szavakkal fordult a három állam követeihez: — Még egyszer köszönöm, uraim, hogy ön­feláldozó munkájukkal támogattak a szerző­dés létrejöttében. Remélem, a szerződés hatásá­ban rövidesen meg fog mutatkozni az a tiszta jóakarat, amely az egész paktumot létrehozta. Egy halott emlékiratai Irta Móra Ferenc III. Az Uj Idők-kel ma is van egy elszámolatlan ügyem azokból az Időkből. Télvizes idő volt a február és március öaszeházasodásáhól születő zegernye, amelyik engem legjobban szokott fázl­tnni. Amikor a régi havat elnyalogatja a tavasz és uj havat szitál a menekülő tél A szobai hideg elől kibujdostam a hókavaró szélbe. A Rókus­kórház földszinti konyhái szoktak nekem Ilyenkor menedéket adni, azoknak a rossz ablakain tódult ki a gőz, amely meleg is volt ételszagu Is, fű­tötte is az embert, jól i> lakatta s elviselhetővé tette az életet amaz ifjú boglyas számára, aki nem vállán viselte a glóbuszt, mint Atlasz, hanem a szivén. (A mai kezdő kartársak érdekében re­mélem, hogyha azóta restaurálták is a kórházat, ezt a népjóléti intézményt tán mégse rontották el a megjavítással.) Hát ott élvezkedtem, mohón nyelve a meleg pá­rát és számolgatva a nyűtt kabát zsebében tar­tózkodó vagyont. Akárhányszor eresztgettem át az ujjaim közt, csak hat fillér volt s nem tagadhatom le, hogy a négy fillér hija kissé megingatta ben­nem a lelki egyensúlyt. Isten bocsáss« meg, a húszas évek elején jártam akkor s tapasztalati lélektannal, logikával és metafizikával táplálta lelkemet a szigorú feketeszakállas Pauer Imre tanár ur, akinél éppen aznap kollokváltam kitű­nőre az etikai determinizmus elméletéből. De Nob­les és Shaftesbury minden filozófiáját odaadtam volna négy fillérért, mert a hattal együtt az tíz fillér • tiz fillérért két rövid szivart vehettem volna, megszépítéséül nemcsak a máinak, hanem a holnapnak is. Ilyen telhetetlen az ember, mikor még olyan nagy haja van, hogy futja belőle ba­t uszra Is, ellenben a filozófiája még olvan kevés, logy kénytelen órákat venni belőle. Lehet hogy ha tovább emésztem magam a hiányzó négy fillér problémájával, nagy gondol­kodó lesz belőlem és nevem, mint egy uj filozó­fiai rendszer megalapítójáé keritt ai utókor elé. Hogy is van csak? Az emberi öltőt nagy teledékenvséc Ellepi, mint Tenger, Csak kettő marad meg ax emlékezetnek: Der Demeter und Henker... De egy koldusba elejét vette filozófiai karrié­remnek. — A Krisztus hét sebére! — nyikorogta és elém tartotta a tenyerét. Zsákdarabokba csavargatott lábu öregember volt, minden gondolkodás nélkül a tenyerébe szór­tam a vagyonomat. Hat fillért a Krisztus hét se­bére. Hogy a hetedik az én szivemben maradt ta­karatlannak, az csak akkor jutott eszembe, mi­kor az öreg testvér már elcsoszogott. Hát én ki­től kolduljak már most? A szél a szemembe vágta a havat és az Isten megfagyott könnyei elolva­doztak az arcom melegén. — Most magam se tudom, kőnny-e ez, vagy csak vlz? — mosolyodtam el, aztán hazafordultam. Nagy szenzációra érkeztem meg. Az öreg zsi­dóéknak, akiknél laktam — a nevüket már nem tudom, a családfő éjjeli pincér volt valahol — meghalt a kőhőgös fiuk és olajmécsest állítottak annak a deszkafalnak a párkányára, amelyik az én ablaktalan odúmat elválasztotta az ő szobá­juktól. (Az „urí szoba volt", ablaka is kettő, az egyiken még firhang Is.) Nagy öröm volt nekem ez a mécses. Adott az annyi világosságot hogy a ceruzával rá lehetett találni a papirosra. Verset írtam, ha a fejem el­ütnék se tudnám megmondani, mi volt benne, de a cimére emlékszem. Hópelyhek, ezt írtam fölé. Könnyű és veszendő strófák lehettek, mint a hópelyhek. A bánat adakozóvá teszi az embert és a néni, aki akkora fiút siratott, mint én, adott bélyegre valót. Elküldtem a verset az Uj Idők-nek s vártam a pénzt. Tudtam, hogy a verset közlik, mert nagyon szép — minden verse sziép az ember­nek egy órás korában — és azt Is tudtam, hogy Singer és Wolfner urak fizetnek rendesen, kérés nélkül. Hogy megjelent-e a vers, nem-e, honnan tudhat­tam volna! Először meg kellett kapnom a hono­ráriumot, hogy megveh essem a lapot. Már más­nap megkérdeztem a zsidó nénit, nem keresett-e a pénze?levélhordó Nem az, a haszontalan — há­rom hétig se keresett. Akkor nagy dologra szán­tam rá magam. Levelet Írtam az Uj Idők-nek. Megkérdeztem, megkapták-e a vex^et. Három napi tűnődés után el is küldtem a levelet. Posta­fordultával meg is Jött a válasz. Hogyne, megkap­ták, közölték is ekkor, meg ekkor, ki ls utalták é<rt« a honoráriumot, tizenöt koronát nem is tizet. Ebből tudtam meg, milyen kutva szép lehetett az a versi Most már nagyobb önérzettel reklamáltam meg a honoráriumot. A válasz megint csak az volt, hogy elküldték, legyek szíves a lakásomon érdek­lődni. Megírtam, hogy három hétig egyebet se csináltam, csak érdeklődtem Erre aztán beütött az ördög a határba. Azt irták vissza, legyek sza­ves fölfáradni a kiadóhivatalba, szeretnének meg­ismerni. Éppen csak ez kellett még nekemi Hogy én beállítsak olyan helyre, ahová Írók Járnak és hogy engem kifaggassanak, kl vagyok, nii va­gyok. miből élek! Arra nem Is gondoltam hirtelenében, hogy tán be *e eresztenének a gú­nyámban, amelyről első tekintetre meg lehetett állapítani, hogy nem biborpalást. Nem a szégyen tartott vissza, hanem a »zégyen­lősség. Inkább a ti enöt koronám vesszem oda, minthogy oda tolakodjak, ahová nem való va­gyok.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents