Délmagyarország, 1933. július (9. évfolyam, 146-170. szám)

1933-07-14 / 156. szám

DHMAGYARORSZÁG SZEGED. Szerkesztősig: Somogyi ucca tZ. I. cm. Telefon : 23-33. - Kladöhlvatal, kHlc«0nkOnyv<Ar éj regytroda s Aradi ucca S. Telefon : 13-OÖ. - Nyomda : LBW Lipót ucca 19. Telefon t 13^-oA. TArlrafl és levélcím • Dílmaqyarorsíéq Szeged Péntek, 1933 Julius 14 Ara 12 fillér IX. évfolyam, 156. »z. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2O. Vidéken és Budapesten 3.00, kllllölrfön 0.40 pengd> Egyes tzátn Ara hélkHz» nap 12, vatár» és Ünnepnap 20 fin. Hlrpetések felvétele tarifa szerint. Megjelenlk héttő kivételével naponta reggel Ausztria felfedezése Az utólagos bölcseség megvilágításában ma látjuk megdöbbentő élességgel, hogy a háború előtti esztendőkben, mikor önálló vámterületért és önálló bankért vívott küzdelem formájában a kuruc-labanc idők viszszatérő emlékei rezegtették meg a politikai élet levegőjét, mennyire nem (ismerték fel ebben az országban a magyar-osztTák gazdasági viszony lényegét. A külön bankos és külön vámterületes politikának széles hátvédét az alföldi magyar mezőgazdasági vidékeknek az a társadalma szolgáltatta, melynek minden érdeke amellett szólt, hogy búzája, terményei és állatai számára biztos elhelyezési területe legyen a monarchia másik államában. Ezzel szemben, ha volt valaki, akinek valóságos, vagy vélt érdeke a gazdasági különválást tette volna indokolttá, az csak a gyáripar lehetett, amelynek fejlődési lehetőségeit a sokkal idősebb, pénzügyileg sokkal erősebben megalapozott és technikai felkészültségében sokkal erősebb osztrák nagyipar korlátozta. És mégis az iparnak leginkább számottevő része, talán a nagyobb megrázkódtatásoktól való félelmében, talán a naeyobb gazdasági területek abszolút értékének felismerésében, elfogödta a közösügyes alapot és igyekezett ennek keretében elhelyezkedni és érvényesülését meg találni. Természetellenes volt a társadalmi rétegek gazdaságpolitikai elhelyezkedése a háború előtt, mert érzelmi momentumok játszottak benne döntő szerepet, de méginkább természetellenes volt mindkét ország gazdasági f

olitíkája az összeomlástól egészen máig, mior az egymásrautaltságnak kétségtelen felismerése mellett is szembekerültünk egymással, sőt egy időre eljutottunk egészen a nyilt gazdasági háború állapotáig. Mintha ennek a két megmaradt államcsonknak nem lett volna elég baja önmagában is, tetézték a bejokat innen is, túlról is a rosszul értelmezett gazdasági öncéluságnak és önellátásnak olyan teljesíthetetlen és meg nem valósitható jelszavai, amelyek a logika törvényszerűségei szerint csakis a szerződéses kereskedelmi viszony megszakadásában csúcsosodhattak ki. Peccatur intra muros et extra. Ausztria megkísérelte, hogy a hóhatárig tolja fel a gabonatermelését, mi pedig híu ábrándokat kergettünk, mikor az osztrák piac elvesztését fantasztikumok kergetésévei akartuk pótolni. Nem akarunk meglátni se jobbról, se balról, egy nagyobb részben ipari és egy nagyobb részben mezőgazdasági államnak természetes árucsereforgalmi lehetőségeit. Ugy látszik, tizenhárom esztendő tévelygéseire, gazdasági megpróbáltatásaira és a nyomorúság kényszerítő parancsszavára volt szükség, hogy eljussunk a megértés kapujának küszöbéig. Ma sokkal nehezebb viszonyok között kell megteremtenünk azt, ami közvetlenül az összeomlás után sokkal kisebb nehézségek árán elérhető lett volna. Kétségtelen ugyanis, hogy tizenhárom esztendő mezőgazdasági protekcionizmusa Ausztriában és tizenhárom esztendő ipari alapítási tevékenysége Magyarországon teremtett "blyan nehézségeket, amelyek lehetetlenné tennék a régi állapotnak változatlan helyreállítását még akkor is, ha nemzetközi politikai és államjogi akadályok nem állanának az útjában. A közönséges kereskedelmi szerződésen túlmenő preferenciális gazdasági politikának az előfeltételei ellenben mindkét fél részéről adva vannak és csakis ez lehet az az ut, amelyen haladnunk kell, ha a miniszterelnök bécsi utjának további logikus folytatását akarjuk megkeresni. Ez a természetes elgondolás, amelynek nem lehet az olyan okoskodásokat ellene szegezni, hogy se Ausztria Magyarországnak mezőgazdasági feleslegét, se Magyarország Ausztriának ipari feleslegét teljes egészében felvenni nem tudja, tehát kár volna másokkal szemben lemondani a szabad szerződési lehetőségekről. Sokkal könnyebb ugyanis annak a gazdának, annak az iparosnak, annak a kereskedőnek és annak az államnak helyzete, aki már biztosítva látja produkciója legnagyobb részének természetes elhelyezését és csak a megmaradó kisebb részről kénytelen tárgyalást folytatni harmadik faktorokkal. Különösen igaz pedig ez a megállapítás az elzárkózási politikának mai világában, mikor senki sem lehet biztos benne, hogy mások mikor zárják be előtte kapuikat. Ugy látjuk' azonban, hogy most lélektanilag is adva van az osztrák gazdasági közeledésnek az időpontja. Az összeomlástól csaknem mostanáig az osztrák kormányok külpolitikája a német csatlakozással való kacérkodásra volt felépítve. Ausztria elméletben csatlakozott a nagynémet szomszédhoz, a gyakorlatban pedig letiltotta magáit a csatlakozástól, de egyúttal kárpótlásul kölcsönöket és egyéb gazdasági előnyöket verekedett ki lemondásáért. A mai helyzetben, mikor Ausztria önvédelmi harcot folytat a hitleri Németországgal szemben, ennek a csatlakozásnak külpolitikai célokra való felhasználhatósága legalább is erősen kétségessé vált. Ausztria tehát kénytelen más gazdaságpolitikai partnert keresni és ez a partner nem lehet más, mint Magyarország. Nekünk pedig, akinek végre-valahára meg kell tanulnunk, hogy a külpolitikai eshetőségeket ne kiforratlan szimpátiák é antipátiák, hanem a saját reális érdekeink szerint mérlegeljük, meg kell ragadnunk az alkalmat, amennyire tőlünk telik, hogy gazdasági viszonyainkat e közeledés révén minél inkább megjavítsuk. Az ideiglenes becslések szerint az idei termés értéke még a nyomott árak mellett is százötven—kétszáz millió pengővel haladja meg a tavalyit. Hihetetlen értéket jelentene a magyar gazdasági életre nézve, ha ennek a termésnek fölöslegét viszonylag könnyen és jól tudnánk elhelyezni. Megélénkülne az ipar és kereskedelem, megszűnnének az állam és közületek háztartásának égető gondjai és a világpiactól függetlenül is megindulna bizonyos javulási folyamat Megforditva ugyanez áll természetesen Ausztriára is. Ezért nem lehet a miniszterelnök bécsi utja befejezett valami. Ez az ut csak kiváltotta és felcsigázta a reménykedéseket. Az utat követni kell a két állam közötti gazdasági viszony kimélyitésének és bensőségesebbé tételének is. Most, hogy a londoni fronton a gazdasági háború marnei csatáját vívták meg, amelynek csak' vesztesei vannak, de győztese nincs, kétszeres szükség parancsolja a gazdasági közeledést a sorsközösségre utalt szomszédos államok között. Ausztriának és Magyarországnak ezért kell rátalálni egymásra, ha nem akarják, hogy a viharnak súlytalan játékszerei legyenek. Szombaton írják alá Rómában a négyhatalmi szerződést (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Hivatalosan is megerősítették azt a hírt, hogy a négyhatalmi szerződést szombaton, julius 15-én írják alá Rómában. Az egyezmény aláírása a német, angol és francia részről a római nagykövetek révén fog megtörténni. Karíellbe lépnek az amerikai és az európai búzatermelő államok London, julius 13. A búzatermelő és buzafogyasztó államok megbízottai csütörtökön délután MacDonald angol miniszterelnök elnökletével értekezletet tartottak. Az EgyesültÁllamok kiküldőttje, Morgenthau annak a felfogásának adott kifejezést, hogy a termelő és fogyasztó államok együttes tanácskozása még korai, mert előbb a búzatermelő államoknak egymással kell megegyezniük, mielőtt a fogyasztóállamokkái a tárgyaló asztalhoz leülnének. A négy nagy tengerentúli búzatermelő állam megbízottai holnap ülnek össze az európai búzatermelő államok delegátusaival. Ezen a megbeszélésen készülnek dönteni az európai búzatermelő államok kiviteli kontingense targyában. Kiszivárgott hírek szerint a négy nagy bnzatermő állam az összes európai búzatermő államok részére együttesen 40 millió bushel kiviteli kontingenst ajánlott fel. (Egy bushel körülbelül 27 kilogram.) Az európai búzatermelő államok viszont 60 milliót követelnek. A kérdésben utóbb közeledés történt, amennyiben a tengerentúli államok már 50 millió búshelt ajánlanak kiviteli kontingens gyanánt. Az európaiak is engedtek már a 60 millióból. Valószínűnek tartják az érdekelt körök, hogy a kompromisszum létrejön. Ugyancsak holnap kezdődnek a tárgyalások a negy nagy tengerentúli búzatermő állam és a szovjet között is. Ha ez a tárgyalás is eredménnyel jár, akkor a világ összes búzatermelő államai együttesen kez>lik meg az alkudozást a fogyasztó országokkal. Az imporíóllamok London, julius 13. A gabonakérdcsben érdekelt valamennyi ország ma délutáni értekezletén Franciaország megbízottja javasolta, hogy valamennyi gabonakiviteli állam az értekezlet elé megegyezés alapjául felhasználható tervezetet terjesszen, hogy a gabonaimport-államok ebben a kérdésben állást foglaltassanak.