Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-11 / 131. szám

6 DÉÍ. MAGYARORSZÁG lOVi turnus TT. Nyakkendők, ffehérnemüek lasztékban, olcsó Pollák Testvéreknél szabott Arakon Csekonlcs ucca és Széchenyi tér. rm feltevést próbálok megkockáztatni, amiben szegény Iiaár Alfrédnek egy megjegyzésére támaszkodom. ö, aki kétségtelenül az igazi matematikai elmék közé tartozott, nekem, a hozzá nem értőnek ugy próbálta megmagyarázni Einstein jelentfiséget. Newton óta a matematikai csillagászat rendkívül sokat fejlődött, sőt eljutott ezeken az alapokon a fejlődés határához. Einstein uj kombinációk és uj fejlődés lehetőségeit teremtette meg, mikor formulázta a relativitás tan tételét, amelyet előtte már mások is hirdettek. Nos, ezen a ponton kezdődik az én gyanúm: én meg merem mondani, mert laikus létemre nem kell szégyenlenem, hogy a relativitás tételét nem értem, de a tudományos világban is vannak sokan, akik nem tudjak, hogy mi a relativitás, csak nem merik megmondani. Ebből pedig az következik, hogy tételeket vonnak le belőle és következtetéseket állítanak fel, amelyeknek épen annyi az igazsága, mint mikor á babiloniak azt mondták, hogy a világ egy nagy teknősbéka hátán áll és ezt a teknősbékát egy még nagyobb teknősbéka hordozza. TATRA-MATLARHAZA Tatranské Matllary CSR. felvIlágosltAssa] Legideálisabb nyári tartózkodási hely a MAGAS rÁTRÁBAN. 9TO méterrel a tenger szine felett. — T6kélete8 modern komfort. — Fizikális diétáé gyógykezelés. — Hizóknrák. — IHO szoba folyó hideg é» me^g víz »el. — Tökéletes orvosi berendezkedések — Zen«, hangverseny, Ideális sportlehetőségek. Vasntl és Ttllamos állomás: TAtralomnlc. Posta helyben. Vesetó orvosok: Ml'Br. Holczmann és Ml'Dr. Eckífeln. k: Az IJtnz6»l ét Menetlegylroda Budapetl, VI.. AndrAtly ut ÍO. és az Igazgatóság, Tatra-MatlArháza. 69 AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Az ujságiró önérzete) Elmúlt évtizedek kiváló magyar poétája, Szabó Endre, fiatalabb éveiben ujságiró is volt. Ámbár redakciókhoz volt kötve az élete azután is sok esztendőn keresztül, mert magyar viszonyok közt pusztán az irói foglalkozás még ma sem elég a megélhetéshez. Ezt ugy kell érteni, hogy Kizárólag azért kapjon díjazást, amit szellemileg termel. Ne vegyük itt tekintetbe azt az alapfizetést, ami egyes redakciókhoz való kötöttségeért jár, ne azt, hogy formából odaadja a nevét mint szerkesztő egy újságnak, avagy pláne igazgatósági tagnak választották be kitűnő vállalatokban. Szabó Endre egész rendes ujságiró-kuli volt s mint ilyen ül egyszer a szintén sok nvomoruságón átment Reviczky Gyulával a Hon szerkesztőségében, mikor nagy dér-durral belép egy ur, végigrohan a szobákon, ma jd viszszatér s minden további nélkül azt mondja: — Nincs itt senki? Szabó Endrében mindig sok volt az önérzet, egy kicsit fejébe szaladt most is a vér s azt felelte. — Hát én ki vagyok, mi vagyok? Az előkelő ur erre meghökkent, előbb bámult egyel, majd azt mondta. — Bocsánat, báró Kemény Gábor miniszter vagyok. — Nagyon örülök a szerencsének, én meg Szabó Endre vagyok. Mi tetszik? — Hegedűs Sándort keresem. — Az csakugyan nincs itt. A miniszter elment, de még az ajtóból is Ezen hely a Bristol Szálloda Budapest részére van fenntartva. Figyeljük az Itt megjelenő további hirdetéseket 1 « visszanézett, mint aki jól meg akarja magának jegvezni az emberét. Hegedűs Sándor (akkor a Hon neves publicistája, később szintén miniszter) másnap kivallatta Szabót. — Mit mondtál Kemény Gábornak?. Emlegetett, de nagyon csóválta hozzá a fejét. Szabó elmondta az affért, amire az volt Hegedűs megjegyzése: r— Igazad volt. (A magyar élelmesség) Arra is tudok kádenciát, hogv milyen szörnyen élelmes nép vagyunk. Hogyan tudjuk megragadni a kedvező alakalmat, ha pénzszerzéséről van szó. Már régen tul voltunk a háborún, kitört a béke is, mikor együtt töltöttem néhány hetet egy mozgalmas helyen a nővéremmel. Nyár dereka volt, rengeteg ember, az egyik jobb kedvü a másiknál, sok a pénz. Akkor kezdő dől» aranykora a tőzsdekonjunktiu-ának. mindenki részvényekről beszélt, meg valutáról s az estilapokat hátulról kezdték olvasni. — Százharmincezer már a Ganzl Kétmilliót nyertem. Mi ketten rég voltunk ilyen meghitt magányban. akárcsak gyerekkorunkban, amikor szintén a legjobb játszópajtások voltunk a testvéri kapcsolaton kivül, — alig ismerkedtünk valakivel, nagyszerűen elszórakoztunk ugv is. Határozottan mulattunk az embereken, akik majd megtébolyodtak, ugy ordítozták: — Kétezerrel emelkedett a Salgó! ötszázzal a Rima! A másik valóságos négertáncot iárt. — Mit szól hozzá? Huszonhatodikán még 1518 volt a dollár, ma pedig 1660. A szokol is rohan felfelé. Egy nap azt mondja, csak ugy, évődés közben, a testvérem. — Tegnap vettem (már nem tudom mennyi) Ganzot. Egész meggazdagodtam raita. Jön az estilap. megnézzük, számítjuk. — Mit csinálsz annyi millióval? — kérdezem. — Majd kitalálok valamit. Te nem játszol? Azt mondom halálos komolyan. — Most már elárulhatom, hogv igen. Négy napia dollárt vásárolok, vettem 1543-ért. ma 2415. Igv ment ez tovább. Állandóan iegveztük a kurzusokat, ugv beszéltünk a kötéseinkről, mintha azok a valóságban is megtörténtek volna. Néha beleszólt valaki idegen. — Mcnnviért tetszett venni? Mondtuk neki — Na gvszerű vétel, épp a leeiobb időben kezdtek hozzá. Augusztus derekán már milliárdosok voltunk. annyit nyertünk. Állandó kacagás, tréfa közben, egy pillanatig sem gondolva rá, hogy épp ugy megcsinálhattuk volna komolyan is. A testvéremnél volt pénz, valuta, hitellevél is, nem lett volna akadály. De ki gondolt a komoly formára? Mi mulattunk az emberi szenvedélyen, agyonnyertük magunkat papiroson és egy pillanatig se busultunk azon, nogy nini, amúgy is lehetnel Csak jóval később, évek múlva merült fel az a lehetőség is. — Látod, mondom, ha akkor ... — Ugyan, születni kell mindenre. Ha pénzzel megyünk bele, talán nem is emelkedik a Ganz annyira! ... Ugy jutott most az eszembe, hogy azóta a dollár is ellanyhult egy kicsit s megijedtem, hogy mennyi a veszteségem. Bob. Asc olvasó rovata Forgalmi adó Újszegeden Tekintetes Szerkesztőség! Mielőtt panaszomat előadnám, néhány szóval szeretném elmondani életemnek csak a háborús időkre eső történetét. A háború előtt mint artista kerestem a kenyeremet. Bevonulásom után Szerbiába kerültem, ahol megsebesültem. Innen a francia hadszintérre kerültem. Verdnn-nél elfogtak a színesek és Angliába vittek, Doverben voltam hadifogoly. Sok szenvedés után kerültem haza. A mult év folyamán Újszegeden felállítottam egy amerikai testedző készüléket. Ezzel van most bajom, illetve nem is ezzel, hanem az adóval, az adóhatósággal. Helypénzt, vigalmi, forgalmi adót fizetek. A két utóbbit, forgalom sincs, hogy miképen állapítják meg. Csak kijönnek hozzám hogy fizessek ennyit, meg anynyit, mert különben leállítják az üzememet. Hiába magyaráztam, hogv nem volt kereseten, illetve, hogy épen annyit kerestem, amennyit adóban követelnek, nem törődnek vele, bevasalják a találomra kivetett adót. Megtörtént, hogy egy búcsú alkalmával csak ugv adtak engedélyt, ha előre kifizetem az adót. Tekintettel arra, hogy az adót a bevétel után kell fizetni, nem akartam előre fizetni. Azzal az Ígérettel, hogy ha nem sikerül a búcsú, visszakapom a pénzem, fizettem. A búcsú eljött, egy fillért sem kerestem. Amikor kértem vissza a pénzemet, azt felelték, hogy ki látott már halottat visszatérni a temetőből?... S ez igy folvik nap nap után. Vasárnap 4.80 filléres bevételből 1 pengőt adóha vittek el, 8.20 fillérből 80 fillért kellett leadnom. Azért fordultam panasszal a Délmagrarországhoz, mert tudom, hogy a kisemberek pártfogója és remélve, soraimat az illetékesek elolvasva jobb belátásra jutnak. Tiszteletlel: Rokkant artista. , A biciklista és a qyaloqlAró Igen tisztelt Szerkesztő Url Közérdekre való tekintettel, méltóztassék e sorokat „Az olvasó rovatában" leközölni. Figvelemmel kisérem a biciklistákat és a gyalogjárókat, mióta róluk itt egy levél megielent Mint már a nagyvárosokban is, — többen azt a megállapítást tettük, hogv a biciklis balesetek 90 százalékát a gvalogíárók vigyázatlansága okozza. Ugyanis vannak emberek, akiknek passziójuk az úttesten, sőt a kereszteződések közepén olvasni, nem fontos dolgokról tárgvalni és lerinkább céltalanul — álmodozva valami íblettsépre várni: miközben nekiporoszkálnak egy arrahaladó jámbor biciklistának. Jai neki! — ViMtia rá alvaíáró barátunk, mert mindig a biciklista a hibás. Az ilyen alvaiárók sokasága miatt a biciklista már véresre csengetheti ujiait, ezek rá sem hederitenek. Ha rendet és biztonságot kíván a gvalogiáró. ugv a fentiek fegyelmezzék meg előbb önmagukat, iáríanak a részükre énitett iárrfékon és ne össze-vissza, égnek fordított «remekkel a kocsintakon! Gvalngiáróink figvelmeztessék az esetleg még alvajáró embertársaikat. S ha mindez nem segít a vérszomias biciklistákon, — ugv üdvös lenne, ba a rendőrség srígonian megbüntetné a sniát életét könnvelmüen kockára tevő — pvalogost! Vannak u?van rer>;»ensVedő biciklisták is. ereket nronban bicikliíflkkel együtt a komolvahh kerékpárosok és a rendőrség rövidesen ártalmatlanná teszik. Őszinte tisztelettel: Sz. L.