Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-09 / 129. szám

MAGYARORSZÁG SZEGED. Szerke*zlO»eg: Somogyi ucca 12.1.em. Telelőn: 23-33.^KtodAhlv«tBl. . kHlct<lnknnyv<Ar «* legylroda Aradi ucca 8. Teleion t 13-OO. — Nyomda : LBw Lipót ucca 1». Telefon i 13'OA TAvIratl «» levélcím • nélmeoya»or«*Ag «rrocrt A hadikölcsön A háborúnak ez a hazajáró lelke, megint foglalkoztatta egy negyedórára a képviselő­házat. Az ügy már nem követelés és javas­lat formájában szerepelt a napirenden, egy­szerűen egy ellenzéki képviselő az elszegé­nyedett hadikölcsöntulajdonosokat figyelmé­be ajánlotta a miniszterelnöknek. Igazán ez a minimuma annak, amit az érdekükben meg lehet tenni ellenzéki oldalról. Válaszában a miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány erkölcsi kötelességének tekinti a kérdés ren­dezését, mert csak igy lehet elérni, hogy az állampolgárok bizalommal legyenek az állam irányában. Sajnos, nem is szemrehányással, hanem csak némi mélabúval kell megállapítanunk, hogy már nagyon sokszor hallottunk ilyen kijelentéseket. Már nagyon sok viz folyt le a Dunán és a Tiszán, mikor miniszterelnöki székből hallottuk, hogy a hadikölcsön lesz a világ legjobb papírja, mert érte a magyar állam egész vagyonával szavatol. Hallottuk azt is, hogy mig egy talpalattnyi földje lesz a magyar államnak, a hadikölcsöntulajdonosok biztosak lehetnek papírjaik kamatszolgálta­tásában. Igaz, ezek a kijelentések és Ígére­tek még a hábo-u idején történtek, mikor senki sem láthatta előre a háború után bekö­vetkező s/örnyü valóságokat. De még a há­ború után is a köztudat számolt az állam er­kölcsi obligójával. A remények összezsugo­rodtak, de ha a hadikölcsön alól kihullott is a fedezeti alap nagy része, legalább a valo­rizálás bizonyos mértéke maradt meg utolsó reménység gyanánt azok számára, akik az államot legnehezebb óráiban megsegítették. Mert a belső fronton az igazi megsegítek azok az egyéni hadikölcsönjegyzők voltak, akiknek a hadikölcsönök a kezükben marad­tak és vagyonukat elvesztették. Ők nem vol­tak olyanok, mint a prágai, brünni, zágrábi és laibachi bankvezérek, akik groteszk mó­don kitüntetéseket kaptak a hadikölcsön­jegyzés körül kifejtett tevékenységükért, — majdnem hadiékitményes szalaggal, — a há­ború után pedig alibijük igazolására dicse­kedve jelentették be uj kormányaiknak, hogy maszlag volt az egész, mert ők a kötvényeket vagy továbbadták a magyar Magyarország és a német Ausztria felé, vagy lombardoz­ták budapesti és bécsi intézeteknél. Egyszó­val még azoknak a kötvényeknek nagyré­szét is, amely a csehek és a többi kifelé ten­dáló nemzetiségek hazafiasságát bizonyította, átsibolták hozzánk. A hadikölcsönhöz cím­zett szomorujátékban mindenképen mi va­gyunk a durák. Hol vannak azok az idők, mikor a hadiköl­csöntulajdonosok még követeltek, népgyü­léseket tartottak és külön politikai pártot is alakítottak? Sokan már csak emlék gyanánt tartogatják kötvényeiket az íróasztal fiókjá­ban, vagy fehérnemüs szekrényükben, sokan már azt sem tudják, mi lett a kötvényeikkel, — a különböző letétekben állandóan szapo­rodik a gazdátlan hadikölcsönkötvények mennyisége, — sokan el is haltak közülök, de még mindig vannak, még pedig épen a legkisebbek és legszerencsétlenebbek, akik várják, remélik, hogy legalább valamit kap­janak papírjaikért. Ezekről van szó legelsősorban, akik ugv őrzik kötvényeiket, mint ahogy nagyapáink Őrizték az 1811. évi nagy devalváció elérték­Péntek, 1933 junius 9 Ara 12 fillér///^. IX- évfolyam, 42«: ssc. telenedett államkölcsöneit és ahogy apáink rejtegették a Kossuth-bankókat egy későbbi beváltás reményében. Ezek őrzik a jó pénz­ben kifizetett életbiztosítási kötvényeket is, melyeken a biztositó intézetek külföldi nagy­városokban értékes ingatlanokat, palotákat vásároltak s amely biztositások nagyrészéig viszontbiztosításokkal lefedezték magukat. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken ét Budapesten 3.UO, kUIIOId«n Ö.4Ü pengd. — Egye* tzim Ara hélkdz­nap 12. vaiér> és Ünnepnap 20 (III. Hír« petétek (elvétele tailta szerint. Megje­leni1« hé«« Kivételével nnnon'n re«roel Ezek várnak legalább egy karitativ hiadiköl­csön-valorizációt és ezek várják, hogy talán jövőre megkapják biztosításaikra fizetett di­jaiknak egy csekély hányadát. A gazdasági nyomorúság ugy megőrölt már mindent, hogy ezt is ugy fogadnák, mintha az állam száz százalékig teljesítené és teljesíttetné o vállalt kötelezettségeket. II kereskedelmi korlátozások általános lefaragását követeli Amerika a világgazdasági konferencián Londonba érkezeit az amerikai delegáció (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Lon­donból jelentik: Hull amerikai külügyi állam­titkár vezetésével megérkezett Londonba a világgazdasági konferencia delegációjának 50 tagja. Hull államtitkár kijelentette, hogy az amerikai kormány programja a világgazda­sági konferencián a következő: — Amerika a legnagyobb nyomatékkal kö­veteli a kereskedelmi korlátozások általános lefaragását, miután ez az előfeltétele annak, hogy ismét helyreáll ion a népek között a sza­bad áruforgalom. Csütörtökön este váratlanul véget ért a költségvetés vitája A pénzügyminiszter bejelentette a vállalatok, a kartellek, a szén, a textil, egyes gyarmat- és ftiszerárak bolettaadófát A képviselőház megszavazta a költségvetést (Budapesti tudósítónk felefonjelentése.) A kép­viselőház csütörtök este 8 órakor váratlanal befe­jezte a költségvetési vitát és pénteken máj- az appropriációs javaslat kerül sorra. A pénzügymi­niszter nagy beszéde után az elnök általánosság­ban elfogadottnak jelentette ki a költségvetést, majd egymásután tette fel a pénzügyi tárca költ­ségvetési cimeit. Miután hozzászóló egyikhez sem jelentkezett, már enunciálta is, hogy a Ház a pénzügyi tárca költségvetését is elfogadta és ez­zel az 1933—34 évi költségvetést teljes terjedel­mében megszavazta. Bessenyey elnök ezután javaslatot tett, hogy a Ház legközelebbi ülését pénteken délután tartsa, napirendjén a megajánlási törvényjavaslat­tal Az elnök a jegyző felé fordult, aki azonban nem jelentette az elnöknek, hogy a napirendhez valaki feliratkozott volna. Az elnök erre megál­lapította, hogy a Ház a napirendi indítványt elfo­gadta és az ülést 8 órakor berekesztve, lesietett az e'nöki emelvényről. A baloldalon csak akkor vet­ték észre, hogy az ülés már be van zárva és Diny­nyés Lajos kiáltozni kezdett: — Mi lesz a napirenddel? — Már határozatot hoztunk, vége az ülésnek — kiáltottak vissza a jobboldalról és igyekeztek ki az ülésteremből. A baloldali falyosón még rövid ideig tartott az ellenzéki csenc/s elégedetlenség, de azután min­denki belenyu Adott abba, hogy a hetek óta tartó éjszakai ülés Jrésnek most már rövidesen vége lesz. Igen v»>szinü, hogy az appropriációs vita ki fogja tölte M a házszabályok által engedélyezett négy ülésnapot, mert a nemzeti egység pártjának elnöke. Sztranvavszky Sándor által kezde­ményezett akcióhoz, — 2 nap alatt akarta befe­jezni a megajánlási javaslat tárgyalását — az el­lenzék nem járult hozzá. A képviselőház ma délután a pénzügyi tárca költségvetését tárgyalta részleteiben. U s e 11 y Béla azt kérte, hogy nvugtassák meg a köztisztviselőket atekintetben, hogy nem lesz további létszámapasztás és fizetéscsökken­tés. Az utódállamokra kellene áthárítani azo­kat a nvuíídiiterheket, amelveket a trianoni szerződés után vállaltunk. Gondoskodni kell az ifjusáa elhelvezkedésérő' is. de körüliekintés­sel kell lenni az álláshalmozásokra. Vitéz Ba jcsi-Z silinszky Endre a föld­teherrendezessel foglalkozott. Helyesli a kor­mánynak azt az álláspontját, hogv a rendezést a pénz értékleszállitásával nem lehet megol­dani. Éppen ezért komoly földteherrendezesre van szükség. Homonnay Tivadar az utódállamokból kiutasított vasutasok támogatását kérte. Kun Béla a hadikölcsönök kérdésében nem elégszik meg a szép szavakkal, hanem meg kell rendszabályozni a kartelleket és árdiktátort kell élükre állitani. Korod i-K a t o n a János megnyugtató nyi­latkozatot kért, hogy nem lesz ujabb fizetés­leszállítás. Kérte a családi pótlék visszaállí­tását. A kiszállási költséget 16 pengőben kel­lene maximálni. Kivánta a dohányárak leszál­lítását is. Dinnyés Lajos azt fejtegette, hogy a kí­méletlen adóbehajtás nem kíméli a termelő­eszközt sem. A trafikjog revízióját sürgette. A cimet nem fogadta el. S z i n n y e i-M e r s e Jenő kifogásolta, hogy nem lehet változtatni a költségvetés egves té­telein sem a bizottságban, sem pedig a Házban. Emelni kell az alsóbbfoku bíróságok tisztvise­lőinek a fizetését. A cimet egyébként elfogadta. Meskó Zoltán a végrehajtásokról beszélt. Gróf Eszterházy Móric azt kivánta, hogy azon a belső fogyasztási területen, ame­lyet a magyar—román csereegyezménv létesí­tett, ne vegyenek pénzügyőröket igénybe. A n d a h á z i-K a s n y a Béla a kartellek adózási készségéről beszélt. Pintér László kéri, hogy a határszéli for­galomban ne járjanak el szigorúan azok ellen, akik az idegen valutát nem szolgáltatják be haladéktalanul. Fábián Béla az OTI. járulékok késedelmes fizetése ügvében kérte, hogy a szigorú bünte­téseket szűntessék meg. Rakovszky Tibor szerint az adórend­szerünkben van a hiba s azt sürgősen meg kell változtatni. Imrédy Béla pénzügyminiszter válaszolva az elhangzottakra kijelenti, Kogy csak a szorosan a tárcája ügyébe eső kérdések-

Next

/
Thumbnails
Contents