Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-04 / 126. szám

TQ"53 Junius 4. DÉLMAGYARORSZAG 9 r» Az érinthetetlenek és Shiva temploma Irta Tonelli Sándoi. Háromsoros rövid távirat számol bs róla, hogy Gandhi befejezte kétheti böjtjét és némi folyékony táplálékot vett magához, mert ön­kéntes éhezése elérte céliát: Shiva isten temp­lomát megnyitották az »érinthetetlenek« előtt. Ahogy ezt a táviratot itt Európában olvassuk és az olvasásba belecsilingel a villamos, bele­kiabálnak az esti lapokkal nyargalászó rikkan­csok, a szobát betölti a cigaretta füstje, a lap megelőző oldaláról emlékezetünk tudatalattisá­gába még belemotoszkál Gömbös és Eckhardt parlamenti vitája, a hitlerizmus harci szeke­rének zörgése, vagy előre érezteti magát a hi­vatal, az iroda, a bolt napi robotmunkájának vigasztalan szürkesége, — mondom, mindezek­nek a nagyon is modern dolgoknak kavprgása közben aligha érezzük, hogy micsoda irtózatos vallási és szociális forradalom van ebben a három sorban elrejtve. Vérünkkel, gondolkodá­sunkkal, műveltségűnkkel, el "Ítéleteinkkel együtt túlságosan európaiak vagyunk ahhoz, hogy igazán meg tudjuk érteni, ami most In­diában történik. Idegen nekünk az a világ, ahol éppen olyan, sőt még tökéle esebb fel­szerelésű vonatok közlekednek, mint ná'unk, ahol a hyderabadi nizam tizenhat pazar fényű autót tart magának, ahol a repülőgépek a Hi­malája fölé emeltednek, de ahol tizmilliószámra vannak emberek, akiket a többieknek nem sza­bad érinteni, mert tisztátalanok és ahol lehet­séges a rrwhatma, a »nagy lé'ek«, aki éhhalálra Is itéli önmagát, ha kell, hogy a legszerencsét­lenebbek számára megszerezze a többiekkel való érintkezés jogát. Ismétlem, ide?en, nagyon is idegen nekünk ez a világ, amely valahogyan azt az érzést és hangulatot váltja ki belőlünk, mintha a krisz­tusi idők ismétlődnének meg a huszadik szá­zad harmadik évtizedében. Olvassuk az ige­hirdetést, amelyhez hasonlót mi is hallottunk, amelyet nekünk is alkalmazni kellene, de meg­elégszünk vele, hogy csak a vasárnapi hasz­nálat számára tartogassuk: »Az ellenséget tü­relemmel és szeretettel kell legyőzni. Lehet ugyanis, hogy amit mi igazságnak tartunk, el­lenfeleink szemében tévedés. A türelem azon­ban egy jelentőségű az önmagunknak okozott fájdalommal. A tanitás tehát ezt követeli. Ne azzal érd el az igazságot, hogy fájdalmat okozz ellenfeleidnek, hanem vállald magadra a fáj­dalmakat.« Mintha az evangélium szavait hallanánk visz­szacsendülni: »Aki té"ed kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel.« Aki pedig ezeket a sokszor hallott, gépszerűen nagyon sokszor ismételt, de a gyakorlatba nagyon ritkán átvitt tanításo­kat élő valósággá akarja változtatni, hogy vale kiküzdje hazájának szabadságát, háziján belül pedig milliók vallási és társadalmi egyenlősé­gét, nem valamely babonás szektának félmü­veit fanatikusa, hanem a londoni egyetem jogi doktora, aki teljesen otthon van az európai filozófia tudományában, ismeri a modern ter­mészettudományokat, tisztában van a szo:k>lo­gia tudományának elemeivel, ügyvédkedett Dél­afrikában, nagy pöröket vitt a bombayi fő­törvényszék előtt, most pedig magaszőt e lep­let visel, kecsketeen él és a maga elé ki­tűzött célokat a fakirok önsanyargatásával akarja kiérdemelni. A mi európai elgondolásaink számára ért­hetetlen és megfoghatatlan, ami Indiában tör­ténik. Megkezdődik a forradalom, amelynek keztíe'ét a vezér, aki legalább lesz akkora alak a a történelemnek, mint Clemenceau, Hitler, vagy Sztálin, levélben jelenti be az alkirálynak, a legális hatalom fejének. Udvariasan megirja, hogy párthívei elhatározták az angol áruk boj­kottját, nem veszi igénybe az angolok által fentartott hivatalok szolgálafait és nem fizet­nek adót az angol király és indiai császár ne­vében működő adóhivataloknak. Az alkirály éppen olyan udvarias levélben fejezi ki sajnál­kozását Mohandas Karamchand Gandhi »dok­tor ur« elhatározása fölött, amely ellentétbe hozza őt a törvényekkel, amiért viszont a ható­ságok kényszeritő rendszabályokat lesznek kénytelenek vele szemben alkalmazni. A tör­vényszéki tárgyalás után az elitélt figyelmez­teti párthiveit, hogy a passziv rezisztencián ne menjenek tul és tartózkodjanak minden erő­szakos lépéstől, mert az erőszak ellenkezik Is­ten törvényeivel. Az angol hatóságok viszont a poonai börtönben megadnak minden lehető kényelmet a fogolynak, aki vezére háromszáz­harminc millió ember vértelen szabadságharcá­nak. Vájjon el lehet ezt képzelni Európában? Azután jön a váratlan, szinte biblikusnak tet­sző fordulat. A fogoly a börtön meditációjában ráeszmél arra az igazságra, hogy csak az ér­demli meg a megváltást és csak az érdemli meg a saját szabadságát, aki nem követ el igazság­talanságot másokkal szemben. Az embertársak megvetése, társadalmi jogokból való kiközö­sítése, vallásos jellegű kasztok szerint való megkülönböztetése nem lehet igazságosság. Hogy India megérdemelje a szabadságot, em­berré kell avatni az érinthetetleneket. Szimbo­likusan ennek az az utja, hogy megnvissák előttük is Shiva isten elzárt templomát. A bör­tönből bejelenti, megváltásukért kétheti szigorú böjtnek veti alá magát, megvon mngá­tól minden táolálékot, hogy honfitársai is rreg­érezzék kövességüket embertársaikkal szem­ben. És ekkor az angol hatóság, amely már egyizben egy operáció alkalmával felfüggesz­tette legnagyobb politikai foglyának börtön­büntetését, ismét megnyitja előtte a bőrtön ka­puit, hogy szabadon vesse magát alá az önként vállalt megpróbáltatásnak. Kérdem ismét: el lehet ezt képzelni Európában? És én nem tudom, ezeknek az indiai hírek­nek hallatára nem ébred-e fel másokban is a kétség, hogy általánosságban helyes és igazsá­gos-e az a mérték, amelyet mi az emberi dol­gokra alkalmazunk? Vájjon nem puszta érzék­II TÁTRAI FÜRDŐK szövetségének magyarországi hivatalos rÜRDÖlRODÁJA Vezérképviselete Szegeden: NCU ERNOb.nt- és válfóQzlete utazási irodája. Díjtalan felvilágosítással és prospektus­sal szolarál minden fürdőhelyről — Valutaigényléseket gyorsan elintéz. «• il n csalódás-e, ha világtörténelemnek nevezzük nz eseményeknek azt a felsorakoztatását, amelv nagy részletességed emlékezik meg akkora gö­rög »államok« civakodásairól, melyek lélek­számban ütötték meg Dorozsma és Kistelek mértékét, bőségesen tárgyalja a népvándorlás­nak európai habrongyait, de semmit sem tud a százmilliós kinai civilizáció keletkezéséről, alig sejt valamit Buddháról és ismét semmit sem tud Asoka királyról, aki legalább annyi ember fölött uralkodott, mint a római imperá­torok és olyanforma reformátora volt a budd­hizmusnak, mint Konstantin a keresztény val­lásnak, mert birodalma a Himalá'ától De' k n felföldjéig terjedt ki s a buddhizmusból, amely addig erkölcste'en volt, államegyházat csinált. És csakugyan olyan biztosak lehetünk-e a mi komfortos civilizációnk, demokratikus, diktató­rikus, népszövetséges politikai rendszereink gazdasági berendezésünk, színházas, mozis, öt­órai teás, modern táncos társadalmi berendez­kedésünk értékében, mint ahogy azt önmagunk­kal szemben el szeretnénk hitetni? Avagy ke­reshetjük mi is az igazságnak e-*y szikráját a mahatma példájában, aki erőszak nélkül akarja kiküzdeni hazája szabadságát s böjttel és ön­sanyargatással nyitja meg az érinthetetlenek számára Shiva isten elzárt templomát? PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK ALAPÍTÁSI ÉV 1841. SZEGEDI FIÓKJA SÜRGÖNYCIM: COMMERZ SZEGED ALAPTŐKE: 25 MILLIÓ PENGŐ. KIMUTATOTT TARTALÉKALAPOK 33.1 MILLIÓ PENGŐ. BETÉTÁLLOMÁNY ÖSSZEGE 193 2. ÉV VÉGÉN: TAKARÉK-KÖNYVBEN 149.3 FOLYÓSZÁMLÁN 153 ÖSSZESEN 302.3 MILLIÓ PENGŐ. * 3lf j

Next

/
Thumbnails
Contents