Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-29 / 145. szám

DELMAGYARORSZAG SZEGED. SzerkMStMAg: Somogyi ucca 22.Lem. Telefon: Z3»33.^KladAhlratal, kHlctOnkOnyvMr «* tegylroda Aradi ueea S. Telefon: 13-00. .» Nyomda t lltw Upól ucea 19. Telefon i 13*o6. Távirati ¿a levélcím nélmnnvamnzAg Szeged Hová, hová? L'ampionnal, dallal ballag a diákcsapat s a régi diáknótából egy-egy szótörmeléket felkap a szél: hová, hová ? A régi idők szentimentális dala mintha uj értelmet kapna e zord időkben. A romantikus operák egyik legszebb áriájában énekli a tenorista: hová, hová, óh hová tűnt el az ifjúság? S a ballagó diákok most azt énekelhetik, hogy hová, hová tünt el a jövendő? Hová, hová? Hova indul az az ifjúság, amelyik most ballag ki az iskolából, — valamikor azt mondtuk, — az életbe s most arra a szörnyű kérdésükre kell dadognunk a választ, hogy ez hát az élet ? Nem az iskola, hanem az élet számára tanulnak, — szajkóztuk beléjük a latin közmondást. Hát most itt az élet, körbefutott akadályverseny, amelynek pályáján csak kőgát és vizes árok van, de nincs sehol a cél. Ez a céltalan élet az, amiért tanulniok kellett? Hát mi felnőttek, nem érezhetjük magunkat csalóknak: ezért buzdítottuk a fiainkat tanulásra, ezért készítettük őket elő az iskola vidám esztendeiben az élet komoly feladataira, azért loptunk el a gyerekeink idejéből hosszú esztendőket s hogy a tolvajlást ne vegyék észre, áltattuk őket az életről, a munkáról, a kötelességtelJesitésről, a betöltött hivatás s a férfimunka szépségeiről költött meséinkkel, hogy amikor azután kikerülnek az iskolából, ennek az életnek kapuit tárjuk ki előttük ? Az iskolát mindig mély szakadék választotta el az élettől s a hatalom, amelyik az iskolát az uralom megőrzésének eszközéül tekintette, mindig gondoskodott arról, hogy se tudás, se jószándék ne temesse be ezt a szakadékot. Mindig mély volt ez a szakadék, de soha olyan mély, mint most. Aki mi kikerül az iskolákból, egy fél emberöltőn keresztül nem is rémeiheti azt, hogy hasznát veszi annak, amit az iskolában tanult. Vannak, akik tiz év óta tanári oklevéllel zsebükben még nem tanítottak s már csinálnának alkut az éJettel hogy öt év múlva kezdhetnek el hivatásuknak élni. Tiz-tizenöt évig várni kell a végzett mérnököknek, amíg téglából és mészből megvalósíthatják gyerekkori álmnika». Mikor jut beteghet a ma végzett orvos, mikor harcolhat a mások igazságáért a ma végzett jogász s mikor nyílik meg előtte a hivatal kapuja? S mi lesz azalatt a tiz-husz év alatt, amíg a mai nemzedék iskolavégzettjei kenyeret kereshetnek? Csalódott, kiábrándult, illúziótól megfosztott öregekké válnak akkorra, amikor elkezdhetnek hivatásuknak élni. Amit tizenöt évvel azelőtt tanultak, régen halott anyaggá vált bennük s régen kihullott emlékezetükből. Hogyan fogja a mi gyerekeinket tanítani az a tanár, aki az egyetemet elvégezve tizenöt évig nem taníthatott ? Hogyan fog gyógyítani az az orvos, aki tizenöt évig klinikákon és közkórházakon kívül várta a betegeket ? Milyen hivatalnok lesz az a jogász, aki tizenöt évig futkosott összeköttetések után, tizenöt évig reménykedett és csalódott, tizenöt évig várt és éhezett, tizenöt évig felejtett s tizenöt évig csak alkalmazkodni és könyörögni tanult, amíg végre hivatalhoz és munkához jutott ? Hová, hová? Mihez kezdjen, hová forduljon, mihez fogjon ez a fiatalság? Hol a cél, amelyik nyugalmat ígér, hol a part, melyen kiköthetnek, hol a katedra, hol az a kórház, Csütörtök, 1933 Junlus 29 Arn 12 fillér 4 Ijf IX. évfolyam, 444. sz. ELŐFIZETÉS! Havonta helyben 3.20. Vld«ken é* Budapesten 3.00,kuil0ldnn 0.40 pengd. — Egye» izllm ara hétköznap 12, vatAr- é* Ünnepnap 20 fin. Hlrpelések felvétele tarifa szerint. MegfeIenlic hélld kivételével naponta reggel hivatal, rajztábla, esztergapad, az életcélt 'és kenyeret igérő? Nincs rettenetesebb, mint a jövő nélküli fiatalság. Akitől az ágyúgolyók és a lövészárkok lopták el a fiatalságot, azok találhatnának kárpótlást a férfikor munkájában s az öregkor nyugalmában. De akinek nincs jövője s akiben csak a kárhozottak gyötrelmét idézi fel az a jelen, amelynek bizonytalanságát, kétségbeesett futkosásait, reménytelen reménykedéseit, csalódásait és keservét nem szépiti meg, nem csíttitja el s nem simítja puhára a munkának, kenyérnek és helytállásnak biztonságát nyújtó jövő, az nem remélhet semmi fizetséget, semmi jutalmat azért, mert elviseli ennek a torz életnek minden nyűgét és minden kiniátAz öregek nem tudnak már elég gyorsan meghalni ahhoz, hogy elég helyük legyen a fiataloknak. Minél több ember dörömböl munkáért, a társadalom annál kevesebb embert tud foglalkoztatni. Ennek az irtózatos méretű és jelentőségű fordított aránynak poklába örvénylunk bele mindenestül. Talán még jó azoknak, akik átadják magukat egyegy részegítő jelszó mámorának s szörnyű megszállottságukban viaskodnak a lehetetlennel. De hol találjanak vigasztalást azok, akiket sorsuk a tisztánlátás büntetésével sújtott? Eltékozoltuk, eldorbézoltuk véres farsangon a fiaink jövőjét s mit mondjunk most nekik, hogy tudjunk most a szemükbe nézni, amikor elébünk állnak s számon kérik tőlünk azt, amit mi kaptunk az apáinktól ? Nincs vigasztalás. Minden hazugság elvesztette már hitelét, meggyőző ereje mór csak a kenyérnek van. De — mennyi a probléma, mennyi a kétség és mennyi a gyötrelem s milyen tragikusan kevés az, ami nyugalmat adhat. Talán nem is kell megfékezni a rombolókat s talán nem is kellene a csóvás emberek kezében kioltani a tüzet. Ujjá kell teremteni a világot, — nincs más segítség.' S talán azért rombol most körülöttünk minden, betű, gondolat, hit, művészet, mert a történelem erői készítik elő az ujjáteremtést.' Popén Rómában Párisi felentés: a római tárgyalások Magyarország és Ausztria fövö sorsát érintik (Budapesti tudósítónk telefoniclentése.) Fámból jelentik: Papén német birodalmi helyettes kancellár meglepetésszerű római útját a „Petit Párisién" a következő megjegyzésekkel kiséri: A német birodalom közvetlenül, vagy közvetve erősen érdekelve van azokban az eseményekben, amelyek ma Középeurópában folyamatban vannak és amelyek Magyarország és Ausztria jövő sorsát érintik. Semmiképen sincs kizárva, hogy a helyettes kancellár erről a témáról tanácskozni óhajt az olasz kormánnyal. Ezzel a párisi jelentéssel szemben, római jelentés arról számol be, hogy Papén szer dán délelőtt kihallgatáson jelent meg Pacelli bíboros-államtitkárnál és hosszabb megbeszélést folytatott. Beavatott római körök értesülése szerint Papén konkordátum megkötése ügyében tárgyal a Vatikánnal és kihallgatáson fog megjelenni a pápánál is. Hugenberg lemondása ufón (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Párisból jelentik: A sajtó egyértelmüleg megállapítja, hogy Hugenberg lemondása után, most már sor kerül a német birodalomban azokra az igen radikális reformokra, amelyek a nagytőke és a nagybirtok ellen irányulnak. A lapok szerint a nagytőke és a nagybirtok elvesztette védelmezőjét és most már szabad az ut a radikális reformok számára. M e i s s n e r államtitkár Neudeckbe utazott Hindenburg birodalmi elnökhöz és magával vitte Hugenberg birodalmi gazdasági miniszter lemondási kérvényét. Hogy ki lesz az uj birodalmi gazdasági miniszter, áz legközelebb fog elválni, mikor Hitler kancellár Neudeckben lesz. Feloszlik a Cenírum is Berlin, junius 28. Brüning volt német kancellár, a Centrum vezére, nénány hét előtt bejelentette, hogy átszervezi a pártot. Hír szerint Brüning abbahagyta a párt újjászervezését, amiből arra következtetnek, hogy a Centrum szintén a feloszlatás tervével foglalkozik és tagjainak szabadkezet fog adni a nemzeti szocialistákhoz való csatlakozás céljából. Feloszlatták az összes ifjúsági szövetséget Berlinből jelentik: Az ifjúsági szervezetek birodalmi vezetősége közli, iiogy az összes ifjúsági szövetségek ezennel feloszlatottaknak tekintendők és tagjaik a „Hitler-ifjak"-hoz tartoznak csatlakozni. Pallavicini interpellációja a képviselőházban Gömbös berlini utia Ügyében „A magyar parlament és a magyar közvélemény minden rokonszenve Dollfuss osztrák kancellár mellett van" Budapest, junius 28. A képviselőház szerda délután 5 órakor ülést tartott. Temesvári Imre előadó beterjesztette a pénzügyi és közgazdasági bizottság jelentését, majd kimondották, hogy a legközelebbi ülést kedden délután tartják. Ezután több Írásbeli interpellációt terjesztettek elő. A szóbeli interpellációk során elsőnek Gál Jenő mondotta el interpellációí át, amelyben szóvátette a „Magyarság" cimü lap vasárnapi vezércikkét A lap vezércikkében az országgyűlés pártjairól, valamint a miniszterelnökről olyan megállapításokat tett, amelyeken az egész közvélemény felháborodott. A cikk izgató tartalmú volt és alkalmas arra, hogy az ország nyugalmát felborítsa. A felolvasott szeiaelvenyben egy, szeméremsértó kife-