Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-20 / 137. szám

DElMAGYARORSZÁG SZEGED. SzerkMZtMeg: Somogyi ucca 22.1.em. Telefon: 2V33.^KI«d6hIrat«I, k»lc*ank»n7T<Ar «• tegylrod® • Aradi ucea S. Telefon s 1VOA. * Nyomda s L»w Llnó< ucca l®. Telefon » 13w>® TA-nratl és levélcím • Délmanyarowtág Szeged Kedd, 1933 junius 20 Ara 12 tuier/ffá. IX. évfolyam, 136. ií. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.ZO. Vidéken «» Budapesten 3.00, KUllöldön 6.40 pengd. * Egyes szdm Ara hétköznap 12, vaíér- és Ünnepnap ZO ílll- Hlrpclések felvétele tarifa szerint. Megjeleni ik hélfO klvélelével naponta reggel Klebelsberg első szobránál Budán, az első kerületben, a lombos es levegős Győri-ut 16-os száma alatt áll egy épület, helyes színérzékkel egymás mellé rakott barna és vörös téglákból építve. A hatalmas terület — az első impressziók után alaposan szemügyre vettünk mindent — s a nagy. de kulturáltan szabott, ép azért harmonikusan ható épülettömb legkülsőbb vonalát kis épületekből, vas- és kőrácsos kerítésből — itt is vörös és barna téglák — képezték ki. Ahogy a kerítésen kivül állunk*, jobbról is, balról is egy-egy stilszerü épületrészen akad meg a tekintetünk. A konviktusnak látszó jobboldali épület előtt hölgyek ülnek, pizsamában. Esznek vagy olvasnak. Vagy mindkettővel fáradoznak. Baloldalon, emettől az épülettől meglehetős távolságban, ugyancsak konviktusnak látszó épület előtt négy-öt egyszerű ruházatu, egészséges testalkatú fiatalember áll. Nem olvasnak- De nem is uzsonnáznak. Ellenben vitatkoznak, az igazságot megtalálni, egymást megérteni akaró jóidegzetüek halk hangján. Amilyen széles a kerítés, olyan széles gyepszőnyeg húzódik befelé, két gonddal ápolt selymes hullámzásu tükörben. A sürü szövésű zöld szőnyegeket tiszta kavicsu utak körítik és választják ketté. Az utak fölfelé lejtenek. Tul a gyepszőnyegeken jó másfélméteres magasodás következik. Itt a középső ut lépcsőkben folytatódik. Még mindig kivül állok. Nézem a kapukat: Mind zárva. Csak az van nyitva, amelyet a kerítésbe építettek. Fölötte ovális-alaku fehér tábla. Címerrel, amelyről látható, hogy állami épület előtt állunk. A cimer körül ezzel a felírással: ..Országos Testnevelési Főiskola." Átlépek a kapun. A fiatalemberekhez megyek. Bemutatkozom. Amikor megmondom jövetelem célját, az egyik — kékkabátos, alacsony galléros, rőtt bajuszkás, hosszú nyakú, de telt arcú és jól megtermett — csatlakozik és most már vele indulok el befelé, hogy a kerítéssel szemben álló széles főépület alagútján át bejussak a belső udvarbaItt áll gróf Klebelsberg Kuno első szobra, amelyet egyik legeredetibb és legstílusosabb alkotásának a helyén, háromszögletű kis terület egyik szárának a közepén, közel éltük delén duzzadó fák sürü, leágazó lombjaihoz emeltek. Megilletődve állok meg Kisfaludy Stróbl Zsigmond munkája előtt. A művész bizonyára nem azt a Klebelsberget akarta megörökíteni, aki a halála előtti utolsó évtizedben alkotó erejének teljes pompájával élt köztünk és alkotott fel egész a halhatatlanság gyarló szemmel meg nem mérhető magasságáig. A fiatal Klebelsberg lehetett ilyen. Az alapzat körül egymás mellé és fölé rakva koszorúk és csokrok. Az élet zöld színétől duzzadnak még a levelek s élnek, sőt nyílnak a rózsák. De a szallagok már gyűröttek. Az írás rajtuk alig olvasható. Egyikremásikra porréteg rakodott- Egészen ugy, mint ahogyan ott szokott történni, ahol az enyészet, vagy ha ugy tetszik, a halhatatlanság másik bejárata előtt rójja le a kegyelet adóját a gyászoló s gyászában is tulvéges halandó. •— Meg tudná mondani, hogy ld emelte ezt a szobrot? — kérdezem a kísérőmtől — Ugy tudom, az igazgatóság és a tanári kar, hangzik a válasz. Gyűjtöttek ugyan a hallgatók is, dehát mi az kérem, amit mi tudtunk adni. Ez a válasz végleges elhatározássá érleli bennem, ami kezdettől fogva szándékomban volt. A szobor megnézése és a kegyelet lerovása után megpróbálom megismerni ezt az intézményt' A kapu alatt jókora márványtáblával találom szembe magamat. A felirat aranybetűs soraiból megállapítom, hogy a Testnevelési Főiskolát Klebelsberg Kuno minisztersége idején: 1925-ben alapították és véglegesen ebben az épületben 1929-ben helyezték el. A Polgári Iskolai Tanárképző működött itt s a Testnevelési Főiskola akkor került ide véglegesen, amikor a Tanárképzőt, amelynek tanári kara nem akar átképződni szegedivé, sikerült Szegeden jól elhelyezni— Azelőtt, mondja a kisérőm, a Testnevelési Tanács pályáján képezték ki a tornatanárokat, két év alatt. Hol van az ettől a remek berendezéstől és most nyolc félévet hallgatunk. Azt mondják, kérem, hogy olyan testnevelési főiskola, mint amilyen a mienk, nincs egész Európában. Vannak is állandóan kü földi hallgatóink is. Visszafelé jövünk a remek szabadtéri — atlétika, futás, tennisz — pályáktól. Ufból megállok a messzire merengő szoborral szemben. Eszményekre gondolok, amelyeket hirdetett, az egész országért s fájdalom borzongat, amikor eszembe jut, hogy ki veszi fel utána a zászlót, amelyet ő bontott ki, a városi gondolatért és a decentralizációért s amely olyan tragikus hamarsággal hanyatlott alá? Látom a képet, amely lázas szive egész forróságával dédelgetett Szegedének vasúti állomásán kibontakozott, mikor a perron üres volt s a perronon kivül, a nyilt pályatesten feketeruhás, szótlan urak megdöbbent tömege várta és fogadta az Ő koporsójával beérkezett rettenetes vonatot. 1932, október 15. Péntek- Este. Egyszerre csak a tőlem oldalt várakozó fiatal kisérőmhöz fordultam és izgalomtól remegő hangon mondtam neki: — Tudja barátom, a maguk szobra örök szimbólum marad a decentralizáció ellen- A z első KI e b el s b er g - s z o br o t nem Szegeden, hanem az agyoncentralizált Budapesten emelték. Ez a drága nagy ember nem tudta, hogy menynyit kellett volna még harcolnia, hogy legalább a decentralizációs területeken lakók megértsék és igazolják. Többet egyikünk se beszélt. Se a kisérőm. Se én. Amikor azonban magamra maradtam, közelebb léptem a szoborhoz s talapzatához, a többi virág közé, letettem néhány virágszálat. Szegedi virágszálat. Rassay beszéde a parlamentben Gömbös berlini uifáról „Óvakodnunk kell, net>ogy a magyar Ügyet összekapcsoljak a Jelenlegi Németországgal". — „A miniszterelnök lépése gyengítette Ausztria küzdelmét a nemzeti szocialistákkal szemben". — „A németek kommünikéje Jelkeltette mindenkinek a gyanúját" eddig szerzett érdemeit. Belpolitikailag hibázott, hogy a miniszterelnök állástfoglalt a királykérdésben ugyanakkor, amikor azt hangoztatta, hogy a megoldást nem tartja időszerűnek. Belpolitikailag hibája a miniszterelnöknek, hogy pártja szervezkedése a közigazgatás legnagyobb mértékű igénvbevéteiével történik. Budapest, junius 19. A képviselőház hétfődelutáni ülésén megkezdte a 33-as bízottság meghosszabbításáról szóló javaslat tárgyalását. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter beterjesztette a pénzügyminiszter jelentését az ásványolaj-kutatásra vonatkozó engedményekről. Amikor a belügyminiszter felállt, baloldalról „Heill Heill" kiáltásokkal fogadták. Jánossy Gábor: Miféle idegem köszöntés ez? M e s k ó Zoltán: Gábor bácsi, ezt még nem ismeri. Jánossy Gábor: Nem is akarom megismerni. Zsilinszky Endre: Nagyon helyes Gábor bácsi. Ezután megkezdődött a javaslat vitája. Rassay Károly szerint az a felhatalmazás, amelyet a javaslat adna a kormánynak, nemcsak az országgyűlés, hanem az államfő jogkörét is csökkenti. Ilyen körülmények között feleslegessé válik a képviselőház és a kormány legjobban tenné, ha ezt a drága statisztériát megszüntetné. Teljesen felesleges volt itt a költségvetési vita is, hiszen a kormánynak felhatalmazása volt arra. hogy a költségvetési tételeket megváltoztathassa. A kormányzattal szemben nem viseltetik bizalommal, mert semmiben sem tér le elődjeinek útjáról, — mert politikai tekintetben is a régi vágányon halad. A kormány ugy bel-, mint külpolitikai vonatkozásban lerombolta Ezután a miniszterelnök berlini nt ját tette szóvá. — Az az érzésem, — mondotta —, h'ogy a miniszterelnök berlini útjával kimondhatatlan károkat okozott az országnak. Ma, amikor Németország teljesen az elszigeteltség állapotában van, akkor nekünk fokozatosan óvakodnunk kell, nehogy a magyar ügyet összekapcsolják a jelenlegi Németországgal. A miniszterelnök talán azon az állásponton volt, hogy a vesztegzár területét is felkeresheti. Figyelembe kell venni azonban, hogy nemcsak azokat veszik vesztegzár alá, akik betegek, hanem azokat is, akik a betegekkel érintkeznek. A miniszterelnök lépése mindenesetre gyengítette az osztrák kormányzat küzdelmét a nemzeti szocialistákkal szemben. Németország és Ausztria küzdelme nem elszigetelt jelenség és ez az egész nemzetközi problémát az élére állítja. Figyelembe kell venni azt is, hogy az oiasz kormány is Ausztria mellett van Németországgal szemben- A miniszterelnöknek ezeket a szempontokat figyelembe kellett volna vennie. A miniszterelnök meglepett bennüli-