Délmagyarország, 1933. június (9. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-14 / 133. szám

DELMAGYflEORSZÄG SZEOED. 9cerkeMt<M«g! Somogyi ueca 22. Lem. Telelőn: IMS^KladóhlTalal, kaieennkHnyrtar é* legylrada r Aradi ueca S. Telefon: 13-00. — Nyomda t Ltfw LIpOl ueca 19. Telefon > IS^oO TAvlrnfl ét levélcím * Délmaoyaronzég Szeged Szerda, 1933 Junius 14 Ara 12 fillér IX. évfolyam, 432r sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20. Vidéken é* Budapesten 3.60, RUIf«ld«n Ö.40 pengd. — Egye« Mém Ara hétklíznap ÍZ, valár- és Ünnepnap 20 1I»I. Hlrpetések felvétele tarifa szerint. Mégjeleni« hétfd kivételével naponta regqel A nacionalizmus ellen A világ lelkiismeretének kell most megszólalni a Iondoni konferencián. Hány konferenciára, ankétra, gyűlésre, találkozásra jött már össze az emberiség azóta, hogy elvesztette önmagát, hány konferenciától várta már azt, hogy becsületes megtalálója lesz az elveszett világnak? Hányszor virágzott már ki a reménység a konferenciák előtt s a kinyílt virág hányszor hullott már le konferencia után kókadtan és sárgán? A londoni konferenciának most felelnie kell a diszkreditált konferenciákért is, mert ha ez a tanácskozás is szétoszlik kézzelfogható eredmény nélkül, ha ennek a tanácskozásnak is csak az lesz az eredménye, ami az eddigi konferenciáké volt, hogy megállapítsa tennivalóját a legközelebbi konferenciának, akkor talán többet használnának az emberiségnek annak a nemzetközi megállapodásnak törvénybe iktatásával, amelyik közbüntetté minősiti a konferenciák összehívását s az azokon való megjelenést. Igaztalanok lennénk azonban, ha az eddigi nemzetközi összejövetelktől minden eredményt megtagadnánk- Locamo és Thoiry ünnepnapjai maradnak a világháború utáni történelemnek. De soha nem lehet eldönteni, hogy mi része volt a konferenciáknak abban, hogy a békülékenység szelleme mégis úrrá lett, ha másutt nem is, de a szónoklatokban és a programokban. Sokszor imponderábilis tényezők hatnak közre világtörténelmi események létrejöttében. Ki tudja: Stresemann és Briand barátsága nélkül hogyan alakult volna ki Francia- és Németország viszonya s ki tudja ellenőrizni, hogy a személyes érintkezésnek, a személyi szimpátiának és személyi tekinteteknek milyen szerepük lehet ott, ahol a nacionalista őrület s a gazdasági érdek diktálják az eseményeket. Mennyit kellett ennek a világnak vérben, aranyban és verejtékben fizetni azért a mondatért, amit MacDonald a londoni konferenciát megnyitó beszédébe foglalt: „n a c i onalista politikát csak mások rovására lehet folytatn i." A mi világunkat a nacionalista politika torzitotta el. A világ urai eddig tömjéneztek a nacionalizmusnak s hódoltak annak a szellemnek, amelyik nem tudja elhárítani magától a felelősséget a világ mai állapotáért- S volt olyan korszak is, amikor mindenki nacionalista volt a határokon belül s mindenki pacifista lett az országhatárokon kívül. S a nacionalizmus ágyékából kisarjadt militarizmus szelleme fejezte be a régi világ lerombolását. Minden országban azt hirdette a nacionalistamilitarista szellem, hogy itt él a világ legelső népe s ez az elsőség kell, hogy hódolatra birja a világ minden más népét. Minden nemzetnek van közmondása s szálló igéje arra a gondolatra; amit a magyar — még ezt a gondolatot is idegen nyelvenl — az „extra Himgariam"-mal fejez ki. A militarizmus nagyobb hazát akar, nem boldogabb és elégedettebb népet, nem dolgozó polgárságot s kenyérrel s munkával pacifikált tömeget, hanem nagyobb hazát. A nemzeti érzésből a militarizmus nevelt nacionalizmust s a nacionalizmus teremtette meg azt a szellemet, amelyik a nemzet nagyságát a legyőzöttek számával méri, amelyik a háborúról az erkölcsi posztulátumok valóraváltását várja 8 amelyik himnuszt reng az erőszaknak. Csak nézzünk körül, — „rettentő látások gyötörnek," — s meglátjuk, hogy ez a szellem hogyan rombolt szét mindent, ami az emberiség békéjének s közös munkájának feltétel lehetett volna. Ennek a szellemnek üzent most harcot MacDonald megnyitó beszéde s az a taps s az az ünneplés, amelyik ezt a beszédet fogadta, eléggé meggyőző bizonyság amellett, hogy nem pártmeggyőződés s nem egyéni nézet szólalt meg ezekben a szavakban. A londoni konferenciára az a feladat vár, hogy kezdjen'a jóvátételhez, kezdje jóvátenni mindazt, amit a nacionalizmus és a mílit ariizmus elpusztított. Az egész versaillesi koncepció a nacionalizmus 'és a militarizmus vadházasságából származott s Trianon is egyik szörnyszülötte e romboló erők nászának. Aki a nacionalizmus ellen küzd s aki a militarista szellem ellen harcol, az a r e vi z i ót is sürgeti. E ezért nekünk, magyaroknak kétszeres okunk van arra, hogy tapsoljunk MacDonald szavainak s minden állásfoglalásunkkal, minden kijelentésünkkel s minden helytállásunkkal azok törekvéseit erősítjük, akik a jog uralmát, az erkölcsi szabályok érvényesülését akarják az erőszak tiszteletének s a háború imádatának helyébe tenni. Királyi külsőségek és királyi szavak nyitották meg a londoni konferenciát. Mi csak azt szertnénk, ha a méltóság ünnepi külsőségei mellett a gyakorlati élet tartalma is szerephez jutna s ha nem végződne addig a konferencia, amig feladatát meg nem oldotta. Be kellene falazni a delegátusokat, mint ahogy befalazzák a konklávé résztvevőit s nem lenne szabad őket kiengedni addig, amig feladatukat meg nem oldották. Ez a világ nem bir már el több csalódást s a válságot nem mélyíthetné el semmi jobban, mint ha a londoni konferencia eredmények nélkül végződnék. Gömbös a királykérdésről. „A királykérdés megoldása nem Időszerű" — „A kormány politikája: a nemzeti királyság perszonális unlö nélkül" „Ennek az országgyűlésnek kötelessége megalkotni a titkos választójogot, de — rendkívül alapos megfontolásra van szükség" — mondotta Gömbös az approprláclós Javaslat vitájában (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A képviselőház keddi ülésén Gömbös miniszterelnök feltűnő beszédet mondott a királykérdésröl. A miniszterelnök beszéde mintegy 25 percig tartott, majd amikor Czettler elnök felfüggesztette az ülést, Gömbös és az egységespárti képviselők kivonultak a teremből. A baloldali képviselők, főleg a legitimisták a középre tódultak és csoportokban tárgyalták a miniszterelnök beszédét, amelynek jelentőségét mindenki elismerte. A parlament üléséről részletes jelentésünk a következő: Az ülés elején az elnök kegyeletes szavakkal emlékezett meg P a k o t s Józsefről, a Ház tragikusan elhunyt tagjáról, jegyzőjéről. — Minden tekintetben kiváló ember volt — mondotta az elnök —, csodálatos munkakészségü, a megcsonkított országnak egyik büszkesége. Az elnök indítványára a Ház jegyzőkönyvben örökítette^ meg Pakots József emlékét. Buchinger Manó szerint a magyar tömegeket nem a király-, hanem a kenyérkérdés érdekli. Részletesen foglalkozott ezután a négyhatalmi egyezménnyel. Kór ó d í-Ka t on a János indítványozza, hogy a Ház küld jön ki külön reviziós bizottságot, amely a revízió ügyének előkészítésével foglalkozzék. Hegymegi-Kiss Pál hangoztatta, hogy gazdasági és pénzügyi téren a kormány nem mutat fel cselekedeteket. Ha az államfő jogkörét kiterjesztik, a parlamentnek is meg kell adni a jogait és nem szabad fenntartani a 33-as bizottságot. Gömbös miniszterelnök beterjesztette a 33-as bizottság meghosszabbításáról szóló javaslatot. Ezután a miniszterelnök válaszolt a vitában elhangzottakra. — A kormányzói jogkör kiterjesztésének kérdésében egyetértek Hegymegi-Kiss Pállal — mondotta —. abban, hogy meg kell adni a titkos választójogot. Ennek az országgyűlésnek kötelessége megalkotni a titkos választójogot. Az elveket leszögeztük, de a kérdés eldöntésében rendkívül alapos megfontolásra van szükség, mert a nemzet szempontjából sorsdöntő. A politikai szervezkedés és gyülekezés kérdésében a teljes fair play álláspontj ára helyezkedik. — Szemére vetették a kormánynak, hogy a kivitel terén nem tett semmit. Utalok az Ausztriával és a kisantantállamokkal kötött megállapodásokra. Németországgal is megállapodást létesítettünk. Nyolchónapos működése alatt rendszeres munkát végzett. Nagy koncepciókat nem valósított meg, de arra nem is volt sem idő, sem pénz. Bármennyire megfelelne természetének a lendületes cselekvés, kötelességet vél teljesíteni akkor, amikor a mai időkben az óvatos lépések politikáját követi. Olyan E

árthivekre nincs szüksége, akik konjunkturáól csatlakoznak, de olyanokra sincs, akiket kényszerrel hoznak a hatóságok. Nem lehet célkitűzése egy politikusnak az, hogy rákényszerítse elgondolásait a tömegre. Nyugodtan és türelemmel nézze az ellenzék a nemzeti egység pártjának szervezkedését, mert a világnézeti összeütközéséből fejlődik ki az a közélet, amelynek legfontosabb kelléke a tisztaság. — Azt is mondták — folytatta —, hogy nem elég erélyes a kartellekkel szemben. A gazdasági élet olyan kényes, hogy csak józansággal lehet elérni eredményt, nem pedig vaskézzel. Ezután a királykérdéssel foglalkozott. Ugv állítják be a dolgot, hogv tenni kell valamit az Anschluss veszedelme ellen és az egyik megoldási módot az Ausztriával való perszonális unióban jelölték meg. Hangsúlyozta, hogy nem tartja időszerűnek ezt a kérdést. Nem kívánja a perszonális uniót, mert nem tudja összeegyeztetni az osztrák császár és a magyar király személyét. Más volna a helyzet, ha olyan királyról volna szó, aki együtt élt a nemzeltel és akinek lelki világa összeszövődött a nemzetével, aki csatákat nyert vagy vesztett volna vele. Ezt a kijelentését félreértették, de meggyőződése szerint tényleg más volna ezesetben a helywt.